adozona.hu
AVI 2002.4.44
AVI 2002.4.44
Készfizető kezességi nyilatkozat adható a belföldi forgalom számára vámkezelt vámáru vámteher-különbözetének megfizetésére (1995. évi C. tv. 7. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes belföldi forgalom számára vámkezelt gépjármű vámteher különbözet megfizetésére vonatkozóan tett készfizető kezességi nyilatkozatot. Az elsőfokú vámhatóság a felperes terhére határozatával összesen 5 022 857 Ft vámterhet szabott ki, mivel az azonos összegű vámteher különbözetet a vámáru felett rendelkezésre jogosult nem fizette meg. A felperes fellebbezésében, a vámteherkülönbözet kiszabásának indokait és a vámérték kimunkálásának módját kívánta megismerni. Az alperes az elsőfokú ha...
AVI 2002.4.44 Készfizető kezességi nyilatkozat adható a belföldi forgalom számára vámkezelt vámáru vámteher-különbözetének megfizetésére (1995. évi C. tv. 7. §)
A felperes belföldi forgalom számára vámkezelt gépjármű vámteher különbözet megfizetésére vonatkozóan tett készfizető kezességi nyilatkozatot. Az elsőfokú vámhatóság a felperes terhére határozatával összesen 5 022 857 Ft vámterhet szabott ki, mivel az azonos összegű vámteher különbözetet a vámáru felett rendelkezésre jogosult nem fizette meg. A felperes fellebbezésében, a vámteherkülönbözet kiszabásának indokait és a vámérték kimunkálásának módját kívánta megismerni. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a kötelezett vámteher fizetési kötelezettségre vonatkozó adatokat a kezes csak annak hozzájárulásával ismerheti meg.A felperes keresete folytán az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
Ítéletének indokolásában hivatkozott arra, hogy a vámigazgatási jogviszonyban a kezesség mint a vámbiztosíték, közigazgatási jogviszony, így nem a Ptk., hanem a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) rendelkezése alapján kell megállapítani. A Vtv. a kezesre, mint a vámkötelezettre a 125. § (7) bekezdését kivéve speciális elemeket nem tartalmaz, ezért a vámkötelezettet megillető és terhelő jogosítványok körének szűkítése nem lehetséges.
Az alperes vámtitokra vonatkozó érvelésével szemben kifejtette, hogy a Vtv. 150. § (1) bekezdése és a Vtv. végrehajtásáról szóló 45/1996 (III. 25.) Kormányrendelet (továbbiakban R.) 228. § (2) bekezdésére figyelemmel a kezes mint vámkötelezett, "illetéktelen személynek" nem tekinthető.
A jogerős ítélet kifejtette, hogy az új eljárás során a vámérték meghatározására irányuló eljárási cselekményeket kell a felperessel határozati formában ismertetni.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Arra hivatkozott, hogy a kezes vámkötelezetti jogállásából és a Vtv. 125. § (6) bekezdésében megfogalmazott egyetemlegességéből nem következik, hogy a kezes vitathatná, hogy a vámérték megállapításának jogszerűségét a felperes más ügyfélről csak a R. 228. § (10) bekezdés b) pontja alapján lett volna jogosult információt kérni.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta azzal, hogy a vámhatóságnak közölni kellett volna a vámértéket és ő ezt milyen módon és adatok alapján munkálta ki.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 4. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát a fél a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva kérheti. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot a Pp. 275. § (2) bekezdésére figyelemmel, csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A perben eldöntendő kérdés volt, hogy a felperes mint készfizető kezességet vállaló vitathatja-e a vámértéket, illetve jogosult-e tudomást szerezni arról, hogy a vámszervek a vámértéket milyen módon és adatok alapján munkálták ki.
A Vtv. 125. § (2) bekezdés 3/b. pontja szerint vámfizetésre kötelezett az, aki vámteher megfizetésére készfizető kezességet vállal. A 125. § (6) bekezdése alapján a (2) bekezdés szerint vámfizetésre kötelezettek az ugyanazon vámárut terhelő vámteher megfizetésért egyetemlegesen felelősek. A Vtv. 131. § (1) bekezdése alapján a vámterhet a vámfizetésre kötelezettel a kiszabás napjától számított 3 munkanapon belül írásbeli határozattal kell közölni. A 125. § (7) bekezdése értelmében pedig a (6) bekezdés szerinti egyetemlegesség alapján a kezes vámfizetési kötelezettségét attól a naptól számított 5 napon belül kell megállapítani, amikor a vámkezeléshez kapcsolódó vámteher fizetési kötelezettségét az a vámfizetésre kötelezett, akiért kezességet vállalt, határidőre teljesíteni elmulasztotta.
A perbeli esetben a Legfelsőbb Bíróság külön is kiemeli, hogy a felperes belföldi forgalom számára vámkezelt vámáru vámteher-különbözet megfizetésére adott készfizető kezességi nyilatkozatot. A Vtv. 7. § (1) bekezdés d) pontja alapján a vámteher megfizetésének biztosítása érdekében a belföldi forgalom számára vámkezelt vámárukra, a vámértékként bevallott összeg a vámszervezet nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéktől lefelé 20%-ot meghaladó mértékben eltér, a vámáru szállítója vagy birtokosa vámbiztosítékot köteles nyújtani. Ilyen vámbiztosíték lehet a (3) bekezdés szerint a készfizető kezesség- vállalás.
A fentiekből következően, amikor a felperes a kezesi nyilatkozatot megtette, a vámérték meghatározására nem került sor - hiszen a vámszervek ezt vitatták - így a felperesnek sem volt tudomása, hogy milyen összegű vámteher után vállal kezességet.
Erre figyelemmel pedig a felperes mint készfizető kezes és egyetemlegesen kötelezett jogosult megtudni, hogy a vámszervek milyen módon, milyen adatok alapján állapították meg a vámértéket.
A perbeli esetet tehát élesen meg kell különböztetni azon esetektől, amikor a kezességet vállaló, a vállalás időpontjában tudomással bír a vámérték összegéről. Ebben az esetben ugyanis a kezességet vállaló dönthet, hogy a vámértéket elfogadja és vállal-e kezességet vagy sem. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 27.024/1998/6. számú ítéletében kifejtette, hogy a vámértéket a kezes utóbb is vitathatja, de a jogszerűtlenséget utóbb már a felperesnek kell igazolnia.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta az alperes kifogását a vámtitok körében sem, mert a vámbiztosítékot nyújtó kezest nem lehet illetéktelen személynek tekinteni.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.304/2000.)