adozona.hu
AVI 2002.4.41
AVI 2002.4.41
1997. január 1-jétől részlettételek esetén egyösszegű az áfa-fizetési kötelezettség [1992. évi LXXIV. tv. 16. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1997. IV. negyedévre vonatkozóan általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben ellenőrzést tartott. Ennek realizálásaként az első fokon eljárt adóhatóság a felperes terhére 4 834 000 Ft jogosulatlan adó-visszaigénylést állapított meg, amelyből 4 813 000 Ft adókülönbözet. Az alperes a határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 35. § (1) bekezdésére, 48. § (4) bekezdésére, az 1991. évi XVI...
AVI 2002.4.41 1997. január 1-jétől részlettételek esetén egyösszegű az áfa-fizetési kötelezettség [1992. évi LXXIV. tv. 16. § (5) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 1997. IV. negyedévre vonatkozóan általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben ellenőrzést tartott. Ennek realizálásaként az első fokon eljárt adóhatóság a felperes terhére 4 834 000 Ft jogosulatlan adó-visszaigénylést állapított meg, amelyből 4 813 000 Ft adókülönbözet. Az alperes a határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 35. § (1) bekezdésére, 48. § (4) bekezdésére, az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 84. § (2) bekezdésére alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes a P. Kft. fa. által kiállított számla 4 812 500 Ft-os adótartalmának visszaigénylésére nem volt jogosult, a számla nem hiteles, nem tükrözi a tényleges gazdasági eseményt, annak pénzügyi teljesítését. A számla mellékletében foglaltak nem állnak összhangban a számlán feltüntetett gazdasági eseménnyel. A felperes a számla szerinti ingatlan teljes vételárát az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig nem fizette meg.A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy jogszerűen járt el, mivel részfizetés vagy részletfizetés esetén a megfizetett hányadra eső áfa összeg visszaigényelhető. 1997. IV. negyedévben az ingatlant birtokba vette, a számlaértéket áfával együtt megfizette. A perbeli jogvita elbírálására nem az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdése szerinti rendelkezés az irányadó. Az alperes ellenkérelmében - a határozatába foglalt indokolásra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította, kötelezte 240 000 Ft perköltségnek, 290 000 Ft kereseti illetéknek a megfizetésére. Ítéletében megállapított tényállás szerint a felperes és a P. Kft. fa. 1997. november 24-én kötött adásvételi szerződést. A perben vitatott számla kibocsátására 1997. november 28-án került sor. Ezt követően az eladó a felperes kérelmére visszadátumozott számlarészletezést készített, 1998. október 12-én pedig kijavította az 1997. november 28-i 669696 sorszámú számlát. A felperes 1997-ben és 1998-ban részletekben fizette meg az adásvételi szerződésben megvásárolt ingatlan és ingóságok vételárát. A tényállásból és az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdés b) pontjából következően az elsőfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy mivel a felperes 1997. IV. negyedévében adóbevallása benyújtásának esedékessége időpontjáig nem fizette meg az általa vásárolt ingatlan és ingóságok adóval növelt beszerzési árát, csak ennek egy részét, így a törvényi feltételeknek nem felelt meg, ezért az adóhatóság a felperes adó-visszaigénylési kérelmét törvényesen utasította el. Az Áfa. tv. 36. § (1) bekezdés a) pontjában, 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 6. § (2) bekezdés a) pontjában, 16. § (5) bekezdésében foglaltakra figyelemmel arra mutatott rá, hogy adólevonási jog keletkezésénél alapelv, hogy az nem előzheti meg az ugyanazon ügylethez kapcsolódó adófizetési kötelezettség keletkezését, legfeljebb egybeeshet vele, vagy követheti azt. 1997-től valamennyi termékértékesítés adókötelezettsége egyetlen egyszer adódik, és a kötelezettség egyösszegű. Ezért az Áfa. tv. kötelező erővel írja elő az adó-visszaigényléséhez az adóval növelt beszerzési ár megfizetését. Az alperes határozata nem sértett jogszabályt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Vitatta a jogerős bírói ítéletben kifejtett jogi álláspontot a Ptk. 240. § (1) bekezdésére, 205. § (1) bekezdésére, 200. § (1) bekezdésére, az 1990. évi XCI. törvény (Art.) 1. § (7) bekezdésére, valamint az Áfa. tv. 6. § (2) bekezdésének a) pontjára</a>, 16. § (1) és (5) bekezdésére</a>, 45. §-ára alapítottan. A perköltség összegét 60 000 Ft-ra, a kereseti illetéket pedig 288 780 Ft-ra kérte leszállítani. Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 11. sorszámú ítéletét a per főtárgya és a perköltség tekintetében hatályában fenntartotta, illetékre vonatkozó rendelkezését részben, azaz a 288 780 Ft-ot meghaladó 1220 Ft tekintetében hatályon kívül helyezte.
A felülvizsgálati kérelem csak részben, a kereseti illetékre vonatkozó rendelkezés tekintetében alapos a következők miatt:
Felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség a jogerős ítélettel el nem bírált megtámadási jogcím érvényesítésére. [Pp. 270. § (1) bekezdése] A felperes a keresetét nem a Ptk. felülvizsgálati kérelemben nevesített rendelkezéseire alapította, petitumában az Art. 1. § (7) bekezdésére és az Áfa. tv. 45. §-a szerinti szabályozásra nem utalt, ennél fogva a felülvizsgálati kérelemben e körben előadott érveket a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem vizsgálta. A Ptk. 270. § (1) bekezdéséből következően, továbbá a jogerős ítélet csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely a jogerős ítéletet megelőző eljárásnak is tárgya volt. Jogerős ítélet meghozatalát megelőzően pedig a felperes a számla hiteltelenségére vonatkozó adóhatósági megállapításokat nem támadta, így az e körben előadott felülvizsgálati érvelése nem képezhette érdemi elbírálás tárgyát.
Az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet akkor teljesíti, ha "a tárgyi eszköz beszerzésére.... jutó levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 100 ezer forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz adóval növelt beszerzési árát megfizette". A visszaigénylésnek tehát törvényi kógens feltétele "a beszerzési ár megfizetése", ez pedig a felperes esetében adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig a perben vitatott számla tekintetében nem következett be. A megyei bíróság ezért törvényesen állapította meg azt, hogy az alperesnek az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdés b) pontjára alapított határozata jogszerű.
Az Áfa. tv. 16. §-ának (1) bekezdése általános szabályként határozza meg az adófizetési kötelezettség időpontját. Az 1997. január 1-jétől hatályos Áfa. tv. 16. § (5) bekezdése ettől eltérő, speciális módon határozza meg a 6. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott termékértékesítések teljesítési időpontját, és ezáltal az adófizetési kötelezettséget is. A speciális szabályozás pedig megelőzi az általánost. A jogerős ítélet ezért helytállóan mutatott rá arra, hogy 1997. január 1-jétől részlettételek esetén egyösszegű az adófizetési kötelezettség. Tekintettel arra, hogy a perbeli ügyben a számlakibocsátó egyösszegű adófizetési kötelezettségének nem tett eleget, így a visszaigénylési lehetőség sem nyílott meg.
A Pp. 75. § (1) és (2) bekezdése határozza meg a perköltség fogalmát és rögzíti azt is, hogy a perköltséghez hozzá kell számítani a felet képviselő ügyvéd, jogtanácsos készkiadásait és munkadíját is. A jogszabály nem tesz különbséget az ügyvédi és jogtanácsosi munkadíj között. A bíróság által megállapítható ügyvédi költségekről a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet (továbbiakban: IM r.) tartalmaz szabályokat. A jogerős ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezése megfelel az IM r. 1. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltaknak. A perérték 5%-át el nem érő összegű bírói mérlegeléssel megállapított perköltség összege arányban áll az elvégzett munkával.
A pertárgy értéke a keresetben vitatott határozati döntés, azaz 4 813000 Ft. [Pp. 24. § (1) bekezdése] A pervesztes felperes által fizetendő kereseti illeték összege ezért helyesen és törvényesen 288 780 Ft. [1990. évi XCIII. törvény 13. § (3) bekezdése, 42. § (1) bekezdés a) pontja] Ezért a felülvizsgálati kérelem e körben, 1220 Ft tekintetében alapos volt.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a per főtárgya és a perköltség tekintetében a jogszabályoknak megfelelt, illetékre vonatkozó rendelkezése csak az 1220 Ft összeget érintően volt jogszabálysértő, ezért ítéletének rendelkező részében foglaltak szerint határozott. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.360/2000.)