adozona.hu
AVI 2002.3.32
AVI 2002.3.32
Adóügyben az ügyintézési határidő túllépése önmagában a kereseti kérelem alaposságát nem teremti meg (1957. évi IV. tv. 15. §, KK 31. sz. állásfoglalás)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság az egyéni vállalkozó felperesnél 1995. I. negyedévére vonatkozóan általános forgalmi adó (áfa) adónemben és 1995. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó (szja) adónemben ellenőrzést folytatott le. Ennek realizálásaként az első fokon eljárt adóhatóság a felperest kötelezte 336 000 Ft adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözetnek, 34 000 Ft adóbírságnak, 464 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvé...
AVI 2002.3.32 Adóügyben az ügyintézési határidő túllépése önmagában a kereseti kérelem alaposságát nem teremti meg (1957. évi IV. tv. 15. §, KK 31. sz. állásfoglalás)
Az adóhatóság az egyéni vállalkozó felperesnél 1995. I. negyedévére vonatkozóan általános forgalmi adó (áfa) adónemben és 1995. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó (szja) adónemben ellenőrzést folytatott le. Ennek realizálásaként az első fokon eljárt adóhatóság a felperest kötelezte 336 000 Ft adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözetnek, 34 000 Ft adóbírságnak, 464 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 33. § (2) bekezdésének b) pontjára, az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 51. § (2) bekezdésének a) és b) pontjára, 97. § v) pontjára, 75. § (4) bekezdésére alapította. Határozatának tényállása szerint felperes 1995. I. negyedévi áfa-bevallásában 340 000 Ft visszaigényelhető adót vallott, amit önellenőrzéssel 5000 Ft-tal módosított. Visszaigénylését egy Opel Astra Caravan típusú gépkocsi beszerzésre alapította, amit 41-35-11 ITJ számmal értékesítettek részére, tehergépjármű besorolásban. A gépkocsit azonban az értékesítő egy másik kft.-től szerezte be, és ezen a számlán 41-32 ITJ szám szerepelt, azaz e számla személygépkocsi értékesítését tanúsítja. Az adóhatóságnak az volt a jogi álláspontja, hogy a gépkocsi az átalakítás ellenére is személygépkocsinak minősül, így a felperes nem volt jogosult az áfa levonására. A perben határozatok nem adóellenőrzéssel lezárt időszakra vonatkoznak. Rögzítette azt is, hogy ügyintézési határidő túllépésétől függetlenül az áfa-hiányra vonatkozó megállapításai megalapozottak és jogszerűek.Felperes keresetében elsődlegesen a határozatok megváltoztatását, fizetési kötelezettségének törlését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes által 1995. május 3-án megtartott eljárás ellenőrzésnek minősül, ezért a határozatok az Art. 79. § (7) bekezdésébe ütköznek. Másodlagosan kérte az adóhatóság által megítélése szerint közigazgatási jogkörben okozott kárának megtérítését. E körben petítumát arra alapította, hogy ha az adóhatóság korábban állapította volna meg jogosulatlan visszaigénylését, akkor nem halmozódott volna a bírság és a pótlék összege. Az ügy érdemére is kiható eljárási jogszabálysértésként kérte értékelni az ügyintézési határidő be nem tartását.
Az alperes ellenkérelmében a határozatába foglalt indokolásra figyelemmel a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes nem követett el az ügy érdemére is kiható lényeges eljárási jogszabálysértést az ügyintézési határidő túllépésével. Az Art. 75. § (4) bekezdése szerinti szabály nem tekinthető jogvesztő határidőnek, ennek elmulasztása az egyedi hatósági döntés tartalmára nem hat ki, nem eredményezheti az áfa-visszaigénylés jogszerűségének megállapítását. A felülvizsgálni kért határozatok megfelelnek az Art. VI. fejezetében, 97. § v) pontjában, 9. § (1) bekezdés e) és f) pontjában foglaltaknak. Az 1995-ben felperesnél lefolytatott vizsgálat nem eredményezett ellenőrzéssel lezárt időszakot. A bizonylatok, nyilvántartások vizsgálata nem érintette az 1995. I. negyedévi áfa-visszaigénylés jogalapját, így azt 1998-ban ismételten revízió tárgyává lehetett tenni. Az adóhatóság az Art. 53. § (2) bekezdése szerinti elévülési határidőn belül foganatosította az ellenőrzést, a késedelmi pótlék felszámítása megfelel az Art. 67. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A felperes másodlagos kereseti kérelme tárgyában pedig a közigazgatási perekben eljáró bíróság nem dönthet, utalt egyben arra, hogy rendelkezik a keresetlevél polgári lajstromban történő kezdő iratkénti iktatásáról.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 1. § (5) bekezdésében, 62. §-ában, 75. § (4) bekezdésében, 79. § (7) bekezdésében, az 1957. évi IV. törvény 15. §-ában foglaltaknak.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 4. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség a jogerős ítélettel el nem bírált megtámadási jogcím érvényesítésére. [Pp. 270. § (1) bekezdése] Ezért a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem vizsgálta a felperesnek az Art. 1. § (5) bekezdésére vonatkozó érvelését.
Közigazgatási határozat bírói felülvizsgálatát anyagi és eljárási jogszabálysértés esetén is lehet kérni. Ez utóbbi azonban csak akkor adhat alapot a határozat megváltoztatására, vagy hatályon kívül helyezésére, ha az eljárási szabálysértés lényeges volt, az ügy érdemi döntésére is kihatott, és a bírósági eljárásban nem orvosolható. (KK 31. számú állásfoglalás) A jogerős ítéletet hozó első fokon eljárt megyei bíróság ennek megfelelően helytállóan mutatott rá arra, hogy az ügyintézési határidő túllépése, az Áe. 15. §-ára való hivatkozás a kereseti kérelem alaposságát nem teremti meg. Az adólevonási jog gyakorlásának ugyanis az Áfa. törvényben szabályozott kógens törvényi rendelkezések megvalósulása esetén van csak helye, amennyiben e feltételek nem állnak fenn, a jog nem gyakorolható még akkor sem, ha e tárgyban az adóhatóság határidőt mulasztva hozta meg döntését.
A jogerős ítéletben helyesen megállapított tényállásból következően, az abban is nevesített törvényhelyekre figyelemmel az adóhatóság perben felülvizsgálni kért határozatai nem egy már ellenőrzéssel lezárt időszakra vonatkoznak. 1995. május 3-án kelt megbízólevél alapján lefolytatott ellenőrzés a megbízólevélből és felperes által aláírt jegyzőkönyvből megállapíthatóan "a jogszabályban előírt bizonylatok, könyvek és nyilvántartások felülvizsgálatára irányult, ez az Art. 51. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti ellenőrzés volt és nem az Art. 51. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti ellenőrzés volt. Ismételt ellenőrzés tilalma [Art. 54. § (1) bekezdés] amelyre a felperes hivatkozik, az ellenőrzéssel lezárt időszakra vonatkozik. Az ellenőrzéssel lezárt időszaknak pedig az Art. 97. § v) pontja értelmében az az időszak minősül, amelynek ellenőrzése egy-egy adó, vagy költségvetési támogatás alapjának és összegének megállapítására, bevallására irányul és azt a megbízólevélben is feltüntették. Ilyen pedig a perbeli esetben az előzőekben rögzítettekből következően nem valósult meg. A felperes által hivatkozott 79. § (7) bekezdése is csak az Art. 97. § v) pontjával összefüggésben értelmezhető. Az adóhatóság az adózó számára terhesebb új határozatot csak abban az esetben és abban a tekintetben nem hozhat, amelyre nézve ebben az ítéletben kifejtett adóellenőrzést lefolytatta. Tekintettel arra, hogy az 1995. évi ellenőrzés csak a bizonylatok, nyilvántartások ellenőrzésére terjed ki és nem az Art. 52. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti ellenőrzés volt, így jogi lehetősége volt az adóhatóságnak az utólagos adómegállapításra.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, eljárási szabálysértés nem történt, a Legfelsőbb Bíróság teljes körűen osztja a jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspontot annak megalapozottsága és helytállósága folytán. Ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.266/2000.)