adozona.hu
AVI 2002.3.26
AVI 2002.3.26
Ha a másik szerződő fél az Áfa. tv. alapján adóalanyisággal nem rendelkezik, adót sem háríthat át, függetlenül attól, hogy a gazdasági esemény egyébként végbement-e (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A per elbírálása szempontjából releváns tényállás szerint a felperes az M.-B. Kft., mint alvállalkozó által kiállított számlákhoz kapcsolódóan 1995. IV. negyedévében áfa-levonási jogával élt. A megyei bíróság, mint cégbíróság az 1995. október 5-én kelt és november 9-én jogerőre emelkedett 07. számú végzésével az M.-B. Kft. bejegyzési kérelmét elutasította, a végzés 1996. február 9-én jelent meg a Cégközlönyben.
Az elsőfokú adóhatóság áfa adónemben ellenőrzést végzett a felperesnél 1995. októ...
AVI 2002.3.26 Ha a másik szerződő fél az Áfa. tv. alapján adóalanyisággal nem rendelkezik, adót sem háríthat át, függetlenül attól, hogy a gazdasági esemény egyébként végbement-e (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
A per elbírálása szempontjából releváns tényállás szerint a felperes az M.-B. Kft., mint alvállalkozó által kiállított számlákhoz kapcsolódóan 1995. IV. negyedévében áfa-levonási jogával élt. A megyei bíróság, mint cégbíróság az 1995. október 5-én kelt és november 9-én jogerőre emelkedett 07. számú végzésével az M.-B. Kft. bejegyzési kérelmét elutasította, a végzés 1996. február 9-én jelent meg a Cégközlönyben.Az elsőfokú adóhatóság áfa adónemben ellenőrzést végzett a felperesnél 1995. október-december hónapokra vonatkozóan, mely eredményeként 1 043 000 Ft adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözetet állapított meg felperes terhére, amely után 521 500 Ft adóbírságot és 885 000 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. A revízió megállapította, hogy az M.-B. Kft. által kibocsátott számlák az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése alapján hitelesnek nem tekinthető, mivel azokat megszűnt adóalany bocsátotta ki.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy az M.-B. Kft. az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdése alapján adóalanyként nem definiálható, így a 32. § (1) bekezdés szerint adót nem háríthatott át felperesre.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte. Hivatkozott arra, hogy a számlák mögött valódi gazdasági esemény volt, a számlákat a kft. még azelőtt állította ki, hogy cégbejegyzési kérelmét elutasították. A cégbírósági végzés csak 1996. február 9-én jelent meg a Cégközlönyben, így legfeljebb csak ettől az időponttól hatályos.
Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy a számlákat a Cégbíróság elutasító határozatát követően állították ki, a kft. adóalanyisággal nem rendelkezett.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja szerint az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az összeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany reá áthárított.
Az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése szerint az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló a) számla, egyszerűsített számla és számlát helyettesítő okmány; b) az adó összegét közlő határozat; c) egyéb okiratok, bizonylatok, amelyek hitelt érdemlő módon tartalmazzák az adó összegének meghatározásához szükséges adatokat.
A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban Sztv.) 84. § (2) bekezdése alapján a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lenniük.
Az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdés szerint az adóalany az a természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli szervezet, aki (amely) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet, és saját nevében gazdasági tevékenységet végez tekintet nélkül annak céljára és eredményére. A bírósági cégnyilvántartásról szóló 1989. évi 23. tvr. 2. § (3) bekezdése szerint senki sem hivatkozhat arra, hogy a nyilvános cégnyilvántartásban feltüntetett valamely adat, jog vagy tény fennállásáról nem tudott. A 24. § szerint a Cégbíróság a 21. § (2) bekezdésében és a 23. §-ban meghatározott eljárás lefolytatását követően a cég törléséről - felszámolási eljárás kezdeményezése, illetve végelszámolás elrendelése nélkül - végzéssel határoz. Amennyiben a kifogás emelésére jogosultak fellebbezési jogukkal nem élnek, és ennek következtében nem kerül sor a törlést elrendelő végzés hatályon kívül helyezésére, a törlésről rendelkező végzés Cégközlönyben való megjelenése nem befolyásolja a végzés jogerőre emelkedésének időpontját, azaz a törlést.
A fentiekre figyelemmel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a cégbírósági végzés hatályon kívül helyezésére nem került sor, az M.-B. Kft. nem lett bejegyezve, így a számlakibocsátás időpontjában áfa-adóalanynak nem tekinthető. Mivel adóalanyisága már nem állt fenn, ennek hiányában az általa kibocsátott számlák sem tekinthetők hitelesnek. Erre figyelemmel pedig az alperes jogszerűen állapított meg a felperes terhére a kft. által kibocsátott számlákra alapított áfa-visszaigénylések esetében adókülönbözetet.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban Art.) 73. § (1) bekezdése szabályozza az adóbírság mérséklésének lehetőségét. Ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság arra utalt, nem volt megállapítható, hogy a felperes az adott helyzetben tőle elvárhatóan tisztázta volna a számlakibocsátó kilétét, ezért az adóbírság mérséklése tekintetében sem található helytállónak a felperes keresetét.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, kérve annak megváltozatását és a kereseti kérelemnek történő helyt adást. Továbbra is arra hivatkozott, hogy az a körülmény, hogy az M.-B. Kft. az elutasító határozat kézhezvételét követően nem szüntette meg a tevékenységét, nem lehet a felperes terhére értékelni. Nem várható el, hogy a harmadik személyek naponta ellenőrizzék a cégbírósági adatokat, illetve azt a körülményt, hogy elutasították-e már a cégbejegyzést. A kibocsátott számlák mögött valós gazdasági teljesítés volt, így a felperes jogszerűen járt el az áfa-levonás során.
Az alperes ellenkérelmében a fellebbezés elutasítását, és felperes perköltségben való marasztalását kérte. Hivatkozott arra, hogy a számlakibocsátó adóalanyisága az ügylet során nem valósult meg, a be nem jegyzett cég értelemszerűen nem jogalany.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést a Pp. 256/A. § (1) bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Az elsőfokú bíróság a tényállást kellő részletességgel állapította meg, és a Legfelsőbb Bíróság mindenben osztotta az abból levont jogi következtetéseket, ezért a Pp. 254. § (3) bekezdése szerint azt helyes indokai alapján hagyta helyben.
A felperes fellebbezésével kapcsolatban arra kíván rámutatni, hogy az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján csak másik adóalany által áthárított áfát lehet visszaigényelni, vagy elszámolni. Hogy a számlát kiállító másik fél rendelkezik-e adóalanyisággal, azt nem a visszaigénylő fél tudati állapota határozza meg, hanem az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdése, illetve mögöttes jogszabályként a Ptk., illetve a Gt.</a> Ha a másik szerződő fél az Áfa. tv. alapján adóalanyisággal nem rendelkezett, adót sem háríthatott át, függetlenül attól, hogy a gazdasági esemény egyébként végbement-e.
A rendelkezésre álló adatok alapján pedig egyértelmű, hogy az M.-B. Kft. 1995. november-december hónapokban adóalanyisággal nem rendelkezett, ezért az általa kiállított számlák után a felperes jogszerűen nem érvényesíthette az áfa-levonási jogát. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 29. 442/1999.)