adozona.hu
AVI 2002.2.22
AVI 2002.2.22
Az árutovábbítás, illetve az ideiglenes behozatal külön vámkezelési módnak minősül (1995.évi C. tv. 1. § 10., 11. pontjai)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárás szempontjából releváns tényállás szerint a felperes 1996. március 29-én jelentkezett a hegyeshalmi vámhivatalnál és 2 db közúti vontató és 2 db félpótkocsi továbbítását kérte a kiskőrösi vámhivatalhoz, mint rendeltetési vámhivatalhoz. A felperes az árutovábbítás napján a vámárukat a kiskőrösi vámhivatalnál bemutatta, és a vámkezeléshez szükséges árunyilatkozatok kitöltésével a vámudvaron működő spedíciót bízta szóban. A spedíció a vámkezelés elvégzéséhez szükséges ír...
AVI 2002.2.22 Az árutovábbítás, illetve az ideiglenes behozatal külön vámkezelési módnak minősül (1995.évi C. tv. 1. § 10., 11. pontjai)
A felülvizsgálati eljárás szempontjából releváns tényállás szerint a felperes 1996. március 29-én jelentkezett a hegyeshalmi vámhivatalnál és 2 db közúti vontató és 2 db félpótkocsi továbbítását kérte a kiskőrösi vámhivatalhoz, mint rendeltetési vámhivatalhoz. A felperes az árutovábbítás napján a vámárukat a kiskőrösi vámhivatalnál bemutatta, és a vámkezeléshez szükséges árunyilatkozatok kitöltésével a vámudvaron működő spedíciót bízta szóban. A spedíció a vámkezelés elvégzéséhez szükséges írásbeli árunyilatkozatokat 1996. április 1. napján állította ki, és vámkezelésre 1996. április 4. napján nyújtotta be. Az elsőfokú vámhivatal négy határozatával összesen 3 547 148 Ft vámterhet állapított meg a felperes terhére. Az elsőfokú közigazgatási határozatokat az alperes jogelődje határozatával helybenhagyta, álláspontja szerint a használati vám kiszabásánál már az időközben hatályba lépett, a vámról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (továbbiakban Vtv.) szabályait kell alkalmazni.A felperes a keresetében arra hivatkozott, hogy a vámigazgatási eljárás a vámárunak a behozatalával megkezdődött, ez pedig a Vtv. hatálybalépése előtt történt, így esetében a 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendeletet kellett volna alkalmazni.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy nem vitatottan a vámáruknak az ország területére való beléptetése és a rendeltetési vámhivatalhoz történő továbbítása 1996. március 29. napján történt meg. Az sem vitatott, hogy a szükséges írásbeli árunyilatkozatokat 1996. április 1. napját követően állította ki a spedíció és nyújtotta be a vámhivatalhoz.
A jogerős ítélet hivatkozott a Vtv. 209. § (1) bekezdésére, mely szerint a törvény a (3) bekezdés és a 210. és a 211. § (1) bekezdés kivételével a kihirdetést követő 4. hónap első napján lép hatályba. Rendelkezéseit, a hatályba léptetését követően végzett vámkezeléseknél és vámhatósági eljárásoknál, intézkedéseknél kell alkalmazni. A 209. § (1) bekezdés szerint a hatálybalépés 1996. április 1. napja.
A Vtv. 1. § 10. pontja szerint vámkezelés az ügyfél kérelmére indult eljárás, amelynek során a vámáru vagy az áru vámjogi sorsának rendezéséről dönt a vámhivatal. A 11. pont határozza meg a vámkezelés módjait, mely megkülönbözteti az árutovábbítást, illetve az ideiglenes behozatalt, mint külön vámkezelési módot.
Erre figyelemmel téves a felperesi álláspont, hogy a használati vám kiszabásánál a korábban hatályos 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet szabályai kellett volna alkalmazni. A Vtv. 1. § 10-11. pontjai szerint az árutovábbítás, az ideiglenes behozatal a vámkezelés önálló mozzanatai, a vámkezelés pedig a fél kérelmére indult eljárás. A felperes pedig 1996. április 1. napját megelőzően olyan vámkezelési kérelmet, amely az ideiglenes behozatalba történő vámkezelést kérte volna, nem terjesztett elő.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását, másodlagosan pedig annak hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Fenntartotta álláspontját, hogy a vámigazgatási eljárás 1996. március 29. napján már megindult, ezért a Vtv. szabályait nem lehetett volna alkalmazni. A Vtv. hatályba léptető rendelkezését nemcsak a vámkezelésnél, hanem annál tágabb fogalomnál, azaz a vámigazgatási eljárásnál is, illetőleg annak megindulásánál is alkalmazni kell.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát a fél a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva kérheti. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Jelen felülvizsgálati eljárásban tehát abban a kérdésben kellett állást foglalnia a Legfelsőbb Bíróságnak, hogy a perbeli ügyben a Vtv., vagy a korábban hatályos vámszabályokat kell-e alkalmazni.
Ezzel kapcsolatban a jogerős ítélet helyesen utalt a Vtv. 209. § (1) bekezdésére, amely meghatározza a törvény hatálybalépésének napját, illetve, hogy a rendelkezéseit a hatályba léptetését követően végzett vámkezeléseknél és vámhatósági eljárásoknál, intézkedéseknél kell alkalmazni.
A vámkezelés pedig a Vtv. 1. § 10. pontja szerint az ügyfél kérelmére indult eljárás, melynek során a vámáru vagy az áru vámjogi sorsának rendezéséről dönt a vámhivatal. A vámkezelés módjait a 11. pont határozza meg. Ebből egyértelműen megállapítható, hogy az árutovábbítás, illetve az ideiglenes behozatal külön vámkezelési mód. A felperes a vámáru árutovábbítását valóban még a Vtv. hatálybalépése előtt kérte. Ugyanakkor az önálló vámkezelésnek tekintendő ideiglenes behozatali vámkezelésre csak a Vtv. hatálybalépése után, azaz 1996. április 1. napját követően nyújtott be kérelmet, amikor az általa megbízott spedíció a szükséges írásbeli árunyilatkozatokat benyújtotta a vámhivatalhoz.
Ebből következően pedig az ideiglenes behozatalra, mint önálló vámkezelési módra már a Vtv. szabályit kell, illetve alkalmazni.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.626/2000.)