adozona.hu
AVI 2002.2.20
AVI 2002.2.20
A közigazgatási perben a bíróság a felperes által a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértés körében vizsgálódhat (KK 34. sz. állásfoglalás)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal a felperes részére 1995. szeptember 28-án, 1996. január 12-én és 1996. március 4-én vámárukat vámkezelt a belföldi forgalom számára. A vámkezeléskor kiszabott összegeket a felperes megfizette, a határozatok ellen fellebbezéssel nem élt.
1996. augusztusában a felperes kérte a megfizetett vámpótlék visszatérítését. A vámhivatal határozatában a vámpótlék visszatérítésére irányuló kérelemnek csak részben adott helyt. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 16994/1996. számú...
AVI 2002.2.20 A közigazgatási perben a bíróság a felperes által a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértés körében vizsgálódhat (KK 34. sz. állásfoglalás)
A vámhivatal a felperes részére 1995. szeptember 28-án, 1996. január 12-én és 1996. március 4-én vámárukat vámkezelt a belföldi forgalom számára. A vámkezeléskor kiszabott összegeket a felperes megfizette, a határozatok ellen fellebbezéssel nem élt.1996. augusztusában a felperes kérte a megfizetett vámpótlék visszatérítését. A vámhivatal határozatában a vámpótlék visszatérítésére irányuló kérelemnek csak részben adott helyt. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 16994/1996. számú határozatában az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Döntését azzal indokolta, hogy az elutasítással érintett áruk nem tartoznak a 9/1995. (III. 17.) IkM-PM együttes rendelet 2. § (2) bekezdése értelmében a kereskedelmi vámtarifa 84. és 85. árucsoportjába meghatározott árukörbe, ezért a vámpótlék nem téríthető vissza.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Nem vitatta, hogy a speditőr a vámáruk vámkezelésének kérésekor a vámáruk minősítésénél tévedett. Azzal érvelt azonban, hogy különböző időpontban beérkezett vámárukat egységes hűtőberendezésként kellett volna kezelni, és ennek megfelelően egy vámtarifaszám alá osztályozni. A kereskedelmi vámtarifa alkalmazása az alperes feladata. A vámpótlék visszatérítése tekintetében a berendezés fő műveletét, rendeltetését kellett volna irányadónak tekinteni. A per során 5. sorszám alatt előterjesztett előkészítő iratában arra is hivatkozott, hogy a vámpótlék visszaigénylése magába foglalja a vámtarifaszám módosítását is. Az alperes külön nyilatkozattételre, hiánypótlásra nem hívta fel, kérelmét tévesen az eredeti tarifaszámokhoz írt minősítéshez igazodóan bírálta el. A vámáru-nyilatkozatokon lévő számadatokkal kapcsolatban mennyiségi kifogást is előterjesztett.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte, fenntartotta határozatában is kifejtett jogi álláspontját.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Azt állapította meg a szakvélemény alapján, hogy a felperes által importált egyedi vámáruk egy komplex hűtőkonvektor-rendszert alkotnak. Bármelyik tartozék elmaradása esetén a rendszer működésképtelen lenne. A rendszer egyes alkatrészei és tartozékai más gépekhez is használhatók. A felperes a vámpótlék visszaigényléséhez csatolta az I. A. Kft. igazolását, amely tartalmazta a berendezések üzembe helyezési okmányait. Már a fellebbezésében is azt kifogásolta, hogy kérelmét nem a berendezés egészéhez, hanem csak egyes vámárukhoz képest bírálta el a vámhatóság. Az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban Áe.</a>) 16. § (1) és (3) bekezdésére alapítottan az volt a jogi álláspontja, hogy az alperesnek a felperesi beadványt tartalma szerint elbírálva vámpótlék visszatérítési igényhez kapcsolódó vámtarifaszám módosításra irányuló kérelemként kellett volna elbírálnia. A vámpótlék visszatérítési igény kapcsán ugyanis mód van arra, hogy a részenként beérkező berendezést a beérkezéskor fennálló jellegének megfelelően vámkezeltesse az ügyfél, majd a teljes berendezés beérkezését követően módosító lap benyújtásával kérje az egységes vámáru-nyilatkozatok 31. rovatainak módosítását. A felperes jelezte az egész berendezés üzembe helyezését, módosító lapokat is benyújtott. Az alperes azonban a vámtarifaszám módosítására irányuló kérelmet nem bírálta el. Az új eljárásra vonatkozóan az elsőfokú bíróság előírta, hogy először a vámtarifaszám módosításra, majd ehhez képest a vámpótlék visszatérítésére irányuló eljárást kell lefolytatni. Az eljárások során a 84-85. árucsoportba kerülő, illetőleg kimaradó termékek tekintetében a felperes által kifogásolt darabszám egyeztetést is le kell folytatni.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében rögzített tényállás nem pontos. A vámkezelés időpontjára nézve ugyanis nem helytálló az a ténymegállapítás, hogy a felperes hűtőrendszerhez tartozó gépeket és tartozékokat kért vámkezelni. Az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen. Nem, illetve tévesen alkalmazta az 1995. évi C. törvény (továbbiakban Vtv.) és a 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban Vhr.) rendelkezéseit. A perben felülvizsgálni kért határozata megfelelt az abban is rögzített jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek. Jogsértőnek kérte értékelni az új eljárásra vonatkozó előírásokat is, kifogásolta a szakértői bizonyítás elrendelését, az ezzel kapcsolatos ítéleti rendelkezéseket is.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az Áe. 72. §-ának (1) bekezdése értelmében jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát, a határozat közlésétől számított 30 napon belül. A kereseti kérelemhez kötöttség a közigazgatási perben is érvényesülő jogelv. Ez azt jelenti, hogy a bíróság a felperes által keresetlevélben megjelölt jogszabálysértés körében kell, hogy vizsgálódjék, és ha a határozatot más tekintetben találja jogsértőnek, erre nem alapíthatja a döntését. A közigazgatási perben a kereseti kérelem nem általában vonatkozik a közigazgatási határozat felülvizsgálatára, hanem a felperesi kereset szerinti meghatározott irányú felülvizsgálatot végezheti el a bíróság. (Közigazgatási Kollégium 34. sz. állásfoglalás) Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az ítélet nem felel meg a Pp. 215. §-ában foglaltaknak. A felperes keresetét nem az Áe. 16. § (3) bekezdésére alapította, és petitumában tájékoztatásadással, hiánypótlással, vámtarifaszám módosításra irányuló kérelem elbírálásával kapcsolatos érveket nem fogalmazott meg, megfelelő mennyiségű darabszám eltérésre nem hivatkozott. Ez utóbbira nem is hivatkozhatott, hiszen e pernek tárgya nem a vámkezelés tárgyában hozott határozatok voltak, hanem a vámpótlék visszaigénylési kérelemről hozott döntések. A felperes pedig mennyiségi kifogásait a vámáru-nyilatkozatokkal kapcsolatosan terjesztette elő (5. sorszámú előkészítő irat).
A felperes keresetében az alperesnek az IkM-PM r. 2. § (2) bekezdésére és a kereskedelmi vámtarifára alapított döntését vitatta az elsőfokú bírói iratok között l. sorszám alatt iktatott petitumában meghatározott körben, ebben pedig az elsőfokú bíróság érdemben ítéletében nem döntött. Ezért a Legfelsőbb Bíróság sem foglalhatott állást az alperesi határozat jogszerűsége, avagy jogszerűtlensége tárgyában és nem vizsgálhatta meg érdemben az alperes fellebbezésében előadott egyéb jogi érveket sem.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. [Pp. 252. § (2) bekezdése]
Az elsőfokú bíróságnak az új eljárást a Pp. 215. §-ára és a KK 34. számú állásfoglalásban foglaltakra figyelemmel kell lefolytatnia. Ennek során az elsőfokú bírói iratok között 1. sorszám alatt iktatott felperesi petitum tárgyában kell érdemben határoznia. Azt kell eldöntenie, hogy az alperes határozata e körben jogszerű volt-e vagy sem. Ennek vizsgálatánál pedig a határozathozatalkor irányadó tényállásra és az akkor hatályos jogszabályi rendelkezésekre kell figyelemmel lennie.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. § (4) bekezdése alapján csupán a perköltség összegét állapította meg, a költség viselése kérdésében az elsőfokú bíróság határoz majd. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 29.481/1999.)