adozona.hu
AVI 2002.2.14
AVI 2002.2.14
A térítés nélkül átadott eszköz értékét a jogszabály olyan ráfordításnak minősíti a társasági adó szempontjából, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, bevételszerző tevékenységgel (1991. évi LXXXVI. tv. 4. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1996. évre vonatkozóan átfogó adóellenőrzést végzett. Ennek realizálásaként az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 296 000 Ft adóhiánynak minősülő társasági adókülönbözetet (továbbiakban: Ta.) és 433 000 Ft adóhiánynak minősülő általános forgalmi adókülönbözetet (továbbiakban áfa) írt elő. Kötelezte a felperest 364 000 Ft adóbírságnak, 270 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatának tényállása szeri...
AVI 2002.2.14 A térítés nélkül átadott eszköz értékét a jogszabály olyan ráfordításnak minősíti a társasági adó szempontjából, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, bevételszerző tevékenységgel (1991. évi LXXXVI. tv. 4. §)
Az adóhatóság a felperesnél 1996. évre vonatkozóan átfogó adóellenőrzést végzett. Ennek realizálásaként az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 296 000 Ft adóhiánynak minősülő társasági adókülönbözetet (továbbiakban: Ta.) és 433 000 Ft adóhiánynak minősülő általános forgalmi adókülönbözetet (továbbiakban áfa) írt elő. Kötelezte a felperest 364 000 Ft adóbírságnak, 270 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatának tényállása szerint a felperes 1996. évben Amway termékek forgalmazásával foglalkozott. E tevékenységéhez könyveket, kazettákat vásárolt 3 380 667 Ft nettó értékben. Ezek egy része értékesítésre került, másik része készleten maradt. A különbözetként jelentkező 1 789 012 Ft értékű anyaggal a felperes a könyvelésében nem számolt. Ezt az anyagot térítés nélkül más személyeknek adta át. A térítés nélküli eszközátadás után az adóhatóság a felperes adózás előtti eredményét 1 789 012 Ft-tal megnövelte, és terhére az 1991. évi LXXXVI. törvény (továbbiakban: Ta. tv.) 9. §-a alapján társasági adókülönbözetet írt elő. Az áfa adóhiány tekintetében határozatát az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 7. § (1) bekezdésének a) pontjára, 16. § (1) bekezdésére alapította. Határozatát e körben azzal indokolta, hogy a felperes a magánszemélyeknek térítés nélkül átadott segédanyagok előzetes áfáját figyelembe vette, de azok átadásakor, az értékesítéskor az áfát nem fizette meg.A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. A perben módosított, pontosított, a megyei bíróság által kereseti kérelemhez kötöttség elve alapján elbírált petituma arra irányult, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az 1 789 012 Ft-tal kapcsolatos adóhatósági megállapítások és jogkövetkezmények jogszabálysértőek. Azzal érvelt, hogy az Amway termékeket és tevékenységet propagáló könyvek és kazetták, mint reklámanyagok nem minősülnek térítés nélkül átadott eszközöknek. Ezek beszerzési árát reklámcélú kiadásként elszámolhatta, mivel azok vállalkozási tevékenységéhez kötődtek, és bevételszerző tevékenységével kapcsolatban merültek fel.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes határozatának felülvizsgálni kért része a társasági adónemben és áfa adónemben megalapozott és jogszerű. Kifejtette, hogy az 1997. évi LVIII. törvény (továbbiakban: Gr. tv.) 2. §-ának p) és b) pontja szerint a jogviszonyban vitatott könyv és hangkazetták nem minősülnek reklámnak. Kizárólag azt a célt szolgálják, hogy az A. hálózatban résztvevők hogyan építsék ki üzlethálózatukat. Arra mutatott rá, hogy a felperes magas sem vitatta, hogy ezeket az anyagokat az új hálózati tagok részére vagy értékesítették, vagy ellenérték nélkül adták át, ezért alaptalan a felperesnek arra való hivatkozása, hogy az ellenérték nélkül átadott eszközök reklámköltségként lennének elszámolhatóak. Utalt továbbá a Ta. tv. 5. § (6) bekezdésére is, amely ugyancsak kizárja a felperes jogi álláspontjának helyességét.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság által hivatkozott Gr. tv. rendelkezései 1996-ban még nem tekinthetők irányadónak. Az ekkor hatályban volt 12/1972. (VI. 5.) BkM rendelet (továbbiakban: BkM r.) nem tartalmaz olyan korlátokat, mint a Gr. tv. Vitatta az alperesnek a Ta. tv. 4. § (3) bekezdés e) pontjára alapított jogi álláspontjának helyességét és az ezt elfogadó bírói döntést. Hivatkozott a Ta. tv. 5. §-ának (6) bekezdésére, mint keresetének és fellebbezését alátámasztó jogszabályi rendelkezésre. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a kazetták tartalmát nem tette bizonyítás anyagává, e körben bizonyítási indítványt is előterjesztett. Hangsúlyozta, hogy a ráfordítások kapcsán jelentősen növelte értékesítését, ami ugyancsak azt igazolja, hogy tevékenységének népszerűsítése az anyagok révén a valóságban is megvalósult.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes az elsőfokú eljárásban a kazettákról részletes kimutatást készített, a kazettákról és egyéb segédanyagokról készült listát és tartalommutatót becsatolta. (4. sorszám) Ennél fogva az elsőfokú bíróság helytállóan tekintett el a kazetták a tárgyalás anyagává tételétől. Az e körben előterjesztett bizonyítási indítványnak ugyanezen okoknál fogva a Legfelsőbb Bíróság sem adott helyt.
Az adójogi jogvita elbírálására az adójogi jogszabályban rendelkezések az irányadóak. A perben az volt eldöntendő, hogy az alperes határozata a tényállást megalapozottan rögzíti-e vagy sem, illetőleg hogy az ennek alapján levont jogkövetkeztetés, illetve alkalmazott jogkövetkezmény jogszerű-e vagy sem. A felperesnek a tényállást illető érvelése kapcsán rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felperes általa sem vitatottan, illetve az általa elsőfokú eljárás során 3/a/I. alatt csatolt dokumentumból megállapíthatóan a vitatott könyveket és kazettákat anyag- és árubeszerzésként könyvelte, az 1996. december 31-i leltárfelvételi jegyzőkönyvben pedig, mint oktatási anyagot szerepeltette. A térítés nélküli átadást nem vitatta. A Ta. tv. 4. § (3) bekezdésének e) pontja pedig kimondja, hogy az adózás előtti eredményt az adóalap számításakor növeli az a ráfordítás, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, bevételszerző tevékenységgel. E törvényhely értelmében ilyennek minősül különösen a térítés nélkül átadott eszköz, szolgáltatás nyilvántartási értéke. E rendelkezés értelmében a térítés nélkül átadott eszköz értékét a jogszabály olyan ráfordításnak minősíti a társasági adó szempontjából, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, bevételszerző tevékenységgel. A térítés nélküli eszközátadást nem ismeri el vállalkozási tevékenység érdekében felmerült ráfordításnak. A felperes jogi érvelésének helyességét az sem teremtené meg, ha reklám címén vette volna igénybe a szolgáltatást, mivel a Ta. tv. 5. § (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy csak a reklám címén igénybe vett szolgáltatás számlázott összege tekinthető vállalkozási tevékenység érdekében felmerült ráfordításnak. E törvényhelynek megfelelő tényállást pedig a felperes nem bizonyított. Ezért az alperes a felperes adózás előtti eredményét a határozatába rögzített törvényhelyekre figyelemmel jogszerűen emelte meg 1 789 000 Ft-tal. A felperes nem vitatta, illetve annak ellenkezőjét nem bizonyította, hogy a könyveket, kazettákat ellenérték nélkül más tulajdonába adta, és hogy a beszerzéshez kapcsolódó előzetesen felszámított áfát levonható adóként figyelembe vette. Ezért az alperes az Áfa. tv. 7. § (1) bekezdésének a) pontjára, 16. § (1) bekezdésére alapítottan az áfa adóhiányt is jogszerűen írta elő a felperes terhére.
A megyei bíróság ítéletének 7. oldal harmadik és negyedik bekezdésében az alperesi határozatok megalapozott és jogszerű voltát állapította meg, amelyből következik az, hogy az ítéletbe foglalt döntés nem a Gr. tv. rendelkezéseinek, hanem az alperesi határozatban is nevesített törvényhelyeken alapul. Az elsőfokú bíróságnak a felperes kereseti érvelésére tekintettel kellett gazdasági reklámtevékenységgel kapcsolatban is állást foglalnia. A felperes keresetének elutasítását azonban nem a Gr. tv. rendelkezéseire alapította. A felperesnek a BkM r.-re való hivatkozása sem alapozza meg kereseti, illetve fellebbezési kérelmét. Hangsúlyozza ugyanis a Legfelsőbb Bíróság, hogy e perbeli jogvitában a jogvita jellegéből adódóan azt kellett eldönteni, hogy a felperes elszámolása megfelel-e a Ta. tv. 5. § (6) bekezdésében rögzítetteknek ("reklám címén igénybe vett szolgáltatás számlázott összege"), e törvényi feltétel fennállását pedig a felperes nem igazolta.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdésére figyelemmel, mint érdemben helyes döntést hagyta helyben. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35.462/1999.)