adozona.hu
AVI 2002.2.10
AVI 2002.2.10
Amennyiben az adózó a vevő által kiállított számlát készpénz ellenében engedményezi, úgy kell tekinteni, hogy a vételárhoz készpénzben jutott hozzá [1992. évi LXXIV. tv. 13. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1994. április hónapra vonatkozóan általános forgalmi adó (áfa) adónemben felülellenőrzést tartott. Ennek realizálásaként az alperes - az elsőfokú határozatot helybenhagyva - a felperest kötelezte 2 272 000 Ft adókülönbözetnek, 2 960 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 19. § (1) bekezdésére alapította. Határozatának tényállása szerint a felperes által 1994. februárban kibocsátott 5 db számlából ...
AVI 2002.2.10 Amennyiben az adózó a vevő által kiállított számlát készpénz ellenében engedményezi, úgy kell tekinteni, hogy a vételárhoz készpénzben jutott hozzá [1992. évi LXXIV. tv. 13. § (1) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 1994. április hónapra vonatkozóan általános forgalmi adó (áfa) adónemben felülellenőrzést tartott. Ennek realizálásaként az alperes - az elsőfokú határozatot helybenhagyva - a felperest kötelezte 2 272 000 Ft adókülönbözetnek, 2 960 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 19. § (1) bekezdésére alapította. Határozatának tényállása szerint a felperes által 1994. februárban kibocsátott 5 db számlából eredő tartozásait a vevő, az A. Bt. váltókkal egyenlítette ki. A felperes a váltókat értékesítette (engedményezte) az A. B. Pénzügyi Tanácsadó Rt.-nek (A. Rt.) 1994. március 11-én. Ennek eredményeként 1994. április 27-én 11 360 000 Ft-ot kapott. Emiatt - az egyszeres könyvvezetési szabályok szerint működő - felperesnek 1994. április hónapban a 11 360 000 Ft ellenérték után 2 272 000 Ft áfa-bevallási és befizetési kötelezettsége keletkezett, aminek nem tett eleget.A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdésére alapítottan azzal érvelt, hogy a váltókkal nem az ellenértéket fizették meg, hanem annak jövőbeni megtérülését biztosították. Hivatkozott arra is, aki a váltót engedményezéssel megszerezte, kérheti az áru ellenértékének megfizetését, és neki kell megfizetnie az áfát is. A tulajdonosi jogviszonyt kifejező vagyoni értékű jog átengedése tárgyi adómentes. Eljárási kifogást is előterjesztett.
Az alperes ellenkérelmében - a határozatába foglalt indokolásra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy a pénzügyminiszter utasítására elrendelt ellenőrzés az 1990. évi XCI. törvény szabályainak megfelelt. Az engedményezési szerződés tartalmát illetően pedig azt rögzítette, hogy a felperes nem a váltó átruházásáért, forgatmányozásáért kapta az ellenértéket, hanem az ellenértéket valójában az A. Bt. általi fizetéshez kötötték. Rögzítette azt is, hogy az engedményezés [Ptk. 328. § (1) bekezdése] nem azonos a jelen esetre vonatkoztatva a váltóátruházással, forgatmányozással. A konkrét szerződésnél ugyanis nem csupán a váltó átadásáról volt szó, hanem a felperesnek az A. Bt.-vel megkötött jogügyletével kapcsolatos jogoknak és kötelezettségeknek az átruházásáról azzal, hogy a felperes szempontjából a vételár követelés kiegyenlítését szolgálta. Ezért az A. Rt. részéről való fizetés valójában az A. Bt. tartozása kiegyenlítésére fordított vagyoni értéknek minősítendő, így az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdése szerinti ellenértéknek minősül.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspont téves, nem felel meg a Ptk. 328. §-ában és az Áfa. tv. 2. sz. melléklet 7. pontjában foglaltaknak. Az engedményezés folytán ugyanis az új jogosult megkapta az áru ellenértékét és neki keletkezett áfa befizetési kötelezettsége, ő az engedményezés alapján vagyoni értékű jogot engedett át, ami áfa-mentes tevékenység volt.
Az alperes érdemi nyilatkozatot nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítéletben megállapított, és felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a terméket értékesítő a felperes volt. Ennél fogva áfa-fizetési kötelezettsége is csak neki keletkezhetett az ellenérték tekintetében. A felperes az egyszeres könyvvezetés szabályai szerint működött, így adófizetési kötelezettsége az ellenérték megfizetésekor állt be. [Áfa. tv. 6. §, 19. § (1) bekezdése, 40. § (2) bekezdése] A felperes azzal, hogy a vevője által kiállított váltókat készpénz ellenében engedményezte, a vételárhoz készpénzben jutott hozzá. Ennél fogva a jogerős ítélet jogszerűen állapította meg azt, hogy az alperes határozata megfelel a perbeli jogvita eldöntésére irányadó rendelkezéseknek. A felperes tévesen hivatkozik az Áfa. tv. 2. sz. melléklet 7. pontjára. A perben felülvizsgálni kért közigazgatási határozat nem a váltó átengedésével kapcsolatban állapított meg adókötelezettséget, hanem azt rögzítette, hogy az eredeti jogügylettel, az adásvétellel kapcsolatos árbevételhez a felperes hozzájutott, ennél fogva adófizetési kötelezettsége keletkezett. Az adójogi jogvita eldöntése szempontjából ezért a felperesnek a Ptk. 328. §-ára hivatkozása irreleváns. E törvényhely áfa-fizetési kötelezettséggel kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseket ugyanis nem rögzít.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35. 672/2000.)