adozona.hu
AVI 2002.1.4
AVI 2002.1.4
Az Áfa-adóalannyá váláshoz az Art. bejelentési kötelezettséget is előír (1990. évi XCI. tv. 14. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes az 1996. május 1-jén kelt társasági szerződéssel jött létre, átalakulással az A. F. Vámszabadterületi Kft. jogutódaként. A jogelőd Kft. a vámszabadterületi tevékenységét az átalakulást követően is tovább folytatta. A felperes az adóhatósághoz 1997. március 6-án jelentkezett be, cégbejegyzésére 1997. április 16-án került sor. A felperes az 1996. május 1-je és december 31-e között a jogelődje nevére szóló számlákat elszámolta és azo...
AVI 2002.1.4 Az Áfa-adóalannyá váláshoz az Art. bejelentési kötelezettséget is előír (1990. évi XCI. tv. 14. §)
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes az 1996. május 1-jén kelt társasági szerződéssel jött létre, átalakulással az A. F. Vámszabadterületi Kft. jogutódaként. A jogelőd Kft. a vámszabadterületi tevékenységét az átalakulást követően is tovább folytatta. A felperes az adóhatósághoz 1997. március 6-án jelentkezett be, cégbejegyzésére 1997. április 16-án került sor. A felperes az 1996. május 1-je és december 31-e között a jogelődje nevére szóló számlákat elszámolta és azok 22 023 811 forint összegű általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) adótartalmát bevallásában levonható adóként vette figyelembe, melynek kiutalását nem kérte.Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél 1996. május 1-je - december 31-e közötti időszakra átfogó ellenőrzést végzett, melynek eredményeként határozatával a felperes terhére 22 024 000 forint áfa adókülönbözetet állapított meg, melyet pénzügyileg nem írt elő fizetendőnek, továbbá megállapított a felperes javára 937 000 forint társasági adókülönbözetet, melyet a felperes nem igényelhet vissza. Határozatával kiszabott hibás bevallás miatt 100 000 forint mulasztási bírságot, és a levont adó megfizetésének elmulasztása miatt 4 251 000 forint mulasztási bírságot. A határozat indokolása szerint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 36. § (2) bekezdése értelmében nem alapítható áfa levonása olyan számlákra, melyeknek teljesítési időpontja megelőzi az adóalanyként történő bejelentkezés időpontját. Az adóhatóság a le nem vonható áfa összegét ráfordításként elfogadta a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 47. § (3) bekezdése alapján és ezért a felperes javára társasági adókülönbözetet állapított meg. Mivel a felperes a levonható áfaként vallott összeg kiutalását nem kérte, ezért az áfa összege csak adókülönbözetként került megállapításra a felperes terhére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata és hatályon kívül helyezése iránt. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, álláspontja szerint az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 15. § (1) bekezdése a jogelődre bejelentési kötelezettséget, míg a 11. § (1) bekezdés a) pont-ja a felperesre, mint jogutódra vonatkozó kötelezettséget írt elő. A felperes a jogelőd nevére szóló számlák alapján nem volt jogosult az Áfa. tv. 36. § (2) bekezdése alapján az adó levonására, mert a felperes adóalanyként - a számlák teljesítési időpontjában - az adóhatósághoz nem jelentkezett be.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte a mulasztási bírságok tekintetében és e körben az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Mellőzte az illetékfizetésre vonatkozó rendelkezést, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A felperes az adóalanyként történő bejelentkezési kötelezettségének határidőben nem tett eleget, és bár az átalakulással az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdése alapján adóalanynak kellett tekinteni a felperest, azonban mivel a bejelentkezésnek nem tett időben eleget, ezért az áfa levonásának jogával az Áfa. tv. 36. § (2) bekezdése alapján nem élhetett. A jogelőd adóalanyisága az átalakulással 1996. május 1-jével megszűnt, annak jogutóda a felperes lett, azonban az adóhatósághoz történő bejelentkezése hiányában nem lépett automatikusan a jogelődje helyébe. A felperes cégbejegyzéséig függő jogi helyzet jött létre a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 367. §-a értelmében azonban ez nem akadályozta, illetve nem volt akadálya a felperesi gazdasági tevékenység folytatásának. A cégbírósági bejegyzéstől függetlenül az adólevonási jog csak az Áfa. tv. 36. § (2) bekezdésében írt feltételek teljesülése esetén illette meg a felperest. A másodfokú bíróság a mulasztási bírságok tekintetében a tényállást tisztázatlannak tekintette, ezért e körben a közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte az elsőfokú bíróság ítéletének e részében történő megváltoztatásával. A másodfokú bíróság a pertárgyértékét a mulasztási bírság összegében, mint fizetési kötelezettség összegében állapította meg és nem tekintette a pertárgyérték részének a levonható adóként vallott, de vissza nem igényelt áfa adókülönbözetet arra való hivatkozással, hogy az adóhiánynak nem minősült és fizetési kötelezettséget nem keletkeztetett. Mindezek alapján megállapította, hogy a felperes fellebbezése eredményre vezetett, ugyanakkor a jogkérdésben az áfa adókülönbözet tekintetében eredménytelen volt és ennek megfelelően a felek költségviseléséről a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján rendelkezett és a kereseti, valamint a fellebbezési illetékről a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján úgy határozott, hogy az az állam terhén marad.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet megváltoztatását és elsődlegesen az alperesi határozat megváltoztatását, az áfa levonási jog érvényesítését, másodlagosan az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését költségei megtérítése mellett. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság iratellenesen és a tényállással ellentétesen állapította meg, hogy a felperes a cégbejegyzési eljárás miatti függő jogi helyzet ellenére gazdasági tevékenységet folytathatott. Tévesen értelmezte az Art. 25. § (2) bekezdés c) pontját a felperes jogutódlása tekintetében és tévesen állapította meg, hogy a jogutód az Art. 11. § (1) bekezdésébe ütközően a bejelentkezési kötelezettség teljesítésével késedelembe esett. Az Art. 15. § (2) bekezdése szabályozza a szervezeti változással kapcsolatos bejelentési kötelezettséget, és a szervezeti változásnál, ilyen jogutódlásnál az Áfa. tv. 36. § (2) bekezdése nem alkalmazható. Mivel a jogelőd a tevékenységét tovább folytatta, ezért őt nem lehetett megszűntnek tekinteni, akkor sem, ha társasági jogilag megszűntnek is minősült az átalakulás folytán. A jogi személyiség elvesztésével a jogelőd továbbra is adóalany maradt és adókötelezettségek terhelték. A felperes a gazdasági tevékenység végzésével szintén adóalannyá vált és őt szintén - a bejelentkezés hiányában is - kötelezettségek terhelték. A cégbejegyzés megtörténtéig a függő jogi helyzet alatt a felperes helyett a jogelőd gazdasági tevékenysége ellenőrizhető és csak rá nézve állapítható meg adókötelezettség. A felperes az adóhatósághoz történő bejelentkezésének 1996. december 17-én eleget tett, azonban a külföldi magánszemély tagok személyazonosító száma hiányában az adóhatóság az adatmódosító lapot nem vette át. A felperes a bejelentkezési kötelezettségének ettől függetlenül, ekkor eleget tett, csak eddig az időpontig állhatott volna fenn a felperesre nézve az áfa levonási tilalom, mely időpont után azonban már az áfa levonásnak joga megillette. Mivel a bejelentkezéssel az adóalanyként történő nyilvántartásba vételi eljárása megindult az Art. 78. § (5) bekezdése alapján, ezért 1996. december hónapra vonatkozóan az 1996. december 17-e után kibocsátott számlák tekintetében a felperes levonási jogát el kellett volna ismerni.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte költségei megítélésével. Álláspontja szerint a Gt. 367. §-a szerint a jogelőd 1996. május 1-jével a jogutód létrejöttével megszűnt, ennek ellenére a jogelőd jogellenesen továbbra is működött a felperes cégbejegyzéséig. Az átalakulást követően már csak a felperesi jogutód létezett, csak ő lehetett volna adóalany az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdése értelmében, ennek ellenére a kibocsátott számlák a jogelőd nevére szóltak és a tevékenységet is a jogelőd folytatta, ugyanakkor a felperes tett bevallást. A Gt. 338. § (1) bekezdése a jogutódlás vonatkozásában csak a polgári jogviszonyokban érvényesül, adójogviszonyban nem értelmezhető, az adólevonás feltétele az adóhatósághoz történő bejelentkezés az Art. 11. § (6) bekezdés f) pontja és 14. § (1) bekezdése értelmében. Mivel a felperes az áfa hatálya alá nem jelentkezett be a törvényes határidőben, ehhez kapcsolódóan az Áfa. tv. 36. § (2) bekezdésében foglalt szankció, az áfa levonásának tilalma terheli.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezését nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését a per fő tárgya tekintetében hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg. Az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdése értelmében az áfa hatálya alá tartozó adóalanynak kell tekinteni azt a szervezetet, amely a saját nevében üzletszerűen gazdasági tevékenységet végez. Az adóalannyá váláshoz az Art. egyúttal bejelentési kötelezettséget is előír a 14. §-ában. Az adókötelezettséget érintő változás tekintetében pedig az Art. 15. § (1) bekezdése szintén bejelentési kötelezettséget ír elő. Az átalakulásra vonatkozó társasági szerződés megkötésével a felperes létrejött, míg jogelődjét megszűntnek kellett tekinteni. A megszűnt céget a megszűnéssel kapcsolatos eljárások lezárulásáig, a cégbejegyzése törléséig, a záró adóbevallás nyújtásáig, a megszűnés bejelentéséig, csak e körben, e vonatkozásokban kellett továbbra is működőnek tekinteni, azonban az átalakulás elhatározásával és a társasági szerződés megkötésével a jogelőd a tevékenységét nem folytathatta volna tovább a Gt. 46. § (1) bekezdése és 367. §-a alapján. Az átalakulást követően csak a felperes végezhetett volna jogszerűen gazdasági tevékenységet és a számlákat is az ő, mint jogutód nevére kellett volna kiállítani. A felperes az Art. 15. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségének, a bejelentkezésnek csak késedelmesen tett eleget, e miatt az Áfa. tv. 36. § (2) bekezdésében foglalt kógens rendelkezés alapján a nem a nevére szóló számla és az adóalanyként történő bejelentkezés időpontját megelőző időre kiállított számlák alapján az áfa levonási jogával nem élhetett. Az Áfa. tv. 36. § (2) bekezdésében foglalt levonási tilalom alól nem ad felmentést az a körülmény, hogy a felperes 1996. december 17-én sikertelenül jelentkezett be és kért adószámot. A felperes tényleges bejelentkezésére csak 1997. március 6-án került sor, ezért az áfa levonásának joga csak ezen időponttól illeti meg. Az Áfa. tv. 36. § (2) bekezdésének rendelkezése nem áll ellentétben a Gt.</a> jogutódlására vonatkozó szabályaival, sem az Art. 25. § (2) bekezdés c) pontjával. A jogutódot a jogelőd jogai megilletik, kötelezettségei terhelik, azonban ettől függetlenül az adólevonásának joga a jogutódot csak akkor illeti meg, ha bejelentési kötelezettségének törvényes határidőben eleget tesz és az átalakulást követően kibocsátott számlák és az ezt követő teljesítési időpontú számlák a felperes nevére szólnak.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a per fő tárgya tekintetében a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/B. § folytán alkalmazandó Pp. 253. § (3) bekezdése alapján eljárva észlelte, hogy a másodfokú bíróság tévesen állapította meg a pertárgy értékét és ezért törvénysértően határozta meg a kereseti és fellebbezési illeték összegét. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. § (1) bekezdése értelmében az illetékalapja az eljárás tárgyának az eljárás megindításakor fennálló értéke, jogorvoslati eljárásban a vitássá tett követelés vagy követelés rész értéke. A Pp. 24. § (1) bekezdése az illeték törvényhez kapcsolódóan előírja, hogy a pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke az irányadó. A felperes a keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Az áfa visszaigénylési jog megállapítása mellett a felperes keresete az adóhatóság 22 024 000 forint áfa adókülönbözetet támadta. A pertárgy értékének tehát ezt az összeget kell tekinteni annak ellenére, hogy az adókülönbözet fizetendő összegként nem került előírásra, mert a felperes ezt a levonható adóként vallott összeget bevallásában nem kérte kiutalni. A pertárgy értékének nem csak marasztalási összeget, így nem csak fizetendőként előírt adóhiányt, hanem olyan összeget is kell tekintetni, amellyel az adózó kiutalás hiányában is rendelkezik, hisz azt levonható adóként vallotta, és ezért az az ellenőrzés során csak adókülönbözetként kerül előírásra. A felperes keresete folytán ugyanis, ha a bíróság az alperes határozatát megváltoztatja akkor a felperes ezen adóösszegre érvényesítheti a levonási jogát, azaz ehhez az összeghez a kiutalás kérésével vagy átvezetési kérelem benyújtásával hozzájuthat, arról rendelkezhet. Mindezek alapján az elsőfokú eljárásban a pertárgyértékét 22 024 000 forintban állapította meg a Legfelsőbb Bíróság, mely után a viselendő illeték összege az Itv. 42. § (1) bekezdés a) pontja alapján az ott meghatározott illetékösszeg maximumára figyelemmel 750 000 forint. A fellebbezési eljárás során a felperes nem csak a megállapított áfa adókülönbözet összegében kérte felülvizsgálni az elsőfokú ítéletet, hanem a keresetéhez képest új jogszabálysértésként hivatkozott a mulasztási bírság törvénysértő kiszabására is, arra való hivatkozással, hogy nem tett hibás bevallást. A másodfokú bíróság, ezért a Pp. 215. §-ában foglalt kereseti kérelemhez kötöttség elvét megsértve vizsgálta a fellebbezési eljárás során a mulasztási bírság kiszabásának körülményeit is, mely körben a felperes fellebbezését megalapozottnak találta. Az alperes a jogerős ítélettel szemben a Pp. 215. § megsértésének miatt felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő, ezért a Legfelsőbb Bíróság e jogszabály megsértését nem állapíthatta meg, így a fellebbezési eljárásra vonatkozó pertárgy értékét mind az áfa adókülönbözet összegében, mind a kiszabott mulasztási bírságok együttes összegében kellett meghatározni. A pertárgy értékéhez tartozó az a járulékosan kiszabott szankció összege is, amelyet a fél kifejezetten, jogszabálysértésre való hivatkozással támad. A felperes a fellebbezési eljárás során azonban túlnyomórészt pervesztes lett és csak kisebb részt a mulasztási bírságok tekintetében volt pernyertesnek tekinthető. Mindezek alapján a másodfokú bíróság a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján tévesen állapította meg, hogy a le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket az állam viseli. A felperes a pervesztessége arányában a pervesztes rész után köteles a le nem rótt fellebbezési illeték viselésére és a le nem rótt keresetei illetéket első fokon bekövetkezett pervesztességére figyelemmel viselni köteles a Pp. 78. § (1) bekezdése és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján. Az Itv. 46. § (1) bekezdése értelmében a pervesztesség arányában viselendő fellebbezési illeték mértéke a fellebbezési illeték maximumára figyelemmel 750 000 forint.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a kereseti és fellebbezési illetékre vonatkozó rendelkezések tekintetében a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a Pp. 275/B. § folytán alkalmazandó Pp. 253. § (3) bekezdése alapján eljárva az elsőfokú bíróság ítéletét a felperest terhelő kereseti illeték összegére vonatkozóan részben megváltoztatta és a felperest terhelő kereseti illeték összegét 750 000 forintra felemelte. Kötelezte továbbá a felperest 750 000 forint fellebbezési illeték viselésére.
A sikertelen felülvizsgálati kérelmet benyújtó felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes jogtanácsosi képviselettel, tárgyaláson való megjelenéssel kapcsolatban felmerült felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárás során a pertárgy értéke 22 024 000 forint, - az áfa adókülönbözet összege - mely után a felülvizsgálati illeték az Itv. 50. § (1) bekezdése értelmében a pertárgy érték 6%-a, azaz 1 321 440 forint. A felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján köteles a le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 29.619/1999.)