adozona.hu
AVI 2002.1.1
AVI 2002.1.1
Amennyiben a szolgáltatás teljesítésének helye a Magyar Köztársaság területén kívül van, a külföldi útszakasz nem adóztatható (1992. évi LXXIV. tv. 15. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1998. január hónapra visszaigényelt általános forgalmi adó kiutalás előtti ellenőrzéstől tartott és megállapította, hogy a felperes a visszaigényelhető adó kiutalását az ezen időszakra benyújtott bevallásában az Áfa. törvény 48. § (4) bekezdés a) pontjára alapította. A felperes helytelenül szerepeltette a nemzetközi fuvarozásból származó bevételeit. Nem vette figyelembe, hogy az (Áfa. tv.) 15. § (3) bekezdése szerint a teljesítés helyének azt az útvonalat kell teki...
AVI 2002.1.1 Amennyiben a szolgáltatás teljesítésének helye a Magyar Köztársaság területén kívül van, a külföldi útszakasz nem adóztatható (1992. évi LXXIV. tv. 15. §)
Az adóhatóság a felperesnél 1998. január hónapra visszaigényelt általános forgalmi adó kiutalás előtti ellenőrzéstől tartott és megállapította, hogy a felperes a visszaigényelhető adó kiutalását az ezen időszakra benyújtott bevallásában az Áfa. törvény 48. § (4) bekezdés a) pontjára alapította. A felperes helytelenül szerepeltette a nemzetközi fuvarozásból származó bevételeit. Nem vette figyelembe, hogy az (Áfa. tv.) 15. § (3) bekezdése szerint a teljesítés helyének azt az útvonalat kell tekinteni, amelyet ténylegesen megtesznek. A külföldi útszakaszra eső szolgáltatás Áfa. körön kívül esik, ezért csak a belföldi útszakaszra eső általános forgalmi adó szerepelhet a bevallásában. Ennek megfelelően a 48. § (4) bekezdés a) pontja szerinti értékhatár számításánál figyelmen kívül hagyandó a külföldi útra eső általános forgalmi adó, így a felperes adóalapja a jogszabályban előírt 2 000 000 forintos értékhatárt nem érte el, ezt egy későbbi időpontra átviheti.Az ellenőrzés megállapítása eredményeképpen az elsőfokú adóhatóság módosított elsőfokú 1998. április 22., illetve április 15-i határozatával a felperes terhére 1 082 000 forint általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, mely összeg után 108 000 forint adóbírságot szabott ki.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság a módosított elsőfokú határozatot 1998. augusztus 3-án kelt határozatával helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Előadta, hogy mint nemzetközi árufuvarozással foglalkozó vállalkozó, a bevétele Magyarországon realizálódik, ezért az Áfa. tv. 1. §-ában foglaltak nem alkalmazhatók az ő esetében. Sérelmezte, hogy nem egyértelmű milyen alapon végezhető el az arányosítás a külföldi és a belföldi útszakasz tekintetében.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A megyei bíróság 3. számú ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában megállapította, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 1. §-a szerint a törvény rendelkezéseit a Magyar Köztársaság területén kell alkalmazni. A belföld fogalmába beletartozik a vámszabad és tranzit terület is. A 3. § szerint a törvény rendelkezés alapján általános forgalmi adót kell fizetni az adóalany által belföldön teljesített termék-értékesítési szolgáltatás-nyújtás, valamint termékimport után is. Az Áfa. tv. 15. § (3) bekezdése szerint a szolgáltatás nyújtás teljesítési helyének közlekedésnél azt az útvonalat kell tekinteni, melyet a szolgáltatás nyújtás teljesítése során ténylegesen megtesznek.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a Magyar Köztársaság határain túli útvonal nem adóztatható. Ilyenkor a külföldről vagy külföldre történő szolgáltatásnyújtás kettéválik egy belföldi és egy külföldi útszakaszra. Alperes határozata tehát nem volt jogszabálysértő.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. Kérte az ítélet megváltoztatását és a keresete szerinti ítélet meghozatalát. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy nem lehet szűken értelmezni az Áfa. tv. 1. §-át, mivel a nemzetközi fuvarozási tevékenységgel összefüggő adófizetés illetve adó-visszaigénylési jogosultság, illetve kötelezettség ezen szakasz szerint a magyarországi székhelyű ill. telephelyű vállalkozásokra vonatkozik. Ezt megerősíti az Áfa. tv. 29. §-ának rendelkezése is, amelynek a) pontja nemzetközi közlekedéshez közvetlen kapcsolódó termékértékesítési szolgáltatás nyújtás esetén is megállapít felszámítandó adót, ténylegesen nulla százalékot.
A felperes sérelmezte, hogy amennyiben csak a belföldi teljesítés jöhet figyelembe az általános forgalmi adó visszaigénylés szempontjából, úgy nincs esély egyenlőség az ország különböző területén lakó fuvarozók között, mivel nyilvánvaló eltérő az országhatárig terjedő belföldi út hossza. Kifogásolta a felperes azt is, hogy az arányosításra nincs jogszabályi előírás.
A felperes sérelmezte az elsőfokú bíróság által megállapított fizetendő illeték összegét, tekintettel arra, hogy utóbb az általa visszaigényelt forgalmi adó kiutalásra került, így lényegében csak a kiszabott bírságot sérelmezte a perben.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt azt állapította meg, hogy a felperes, aki jogi képviselő nélkül nyújtotta be keresetét, a keresetlevelében kizárólag a 108 000 forint általános forgalmi adóhiány után kiszabott bírságra vonatkozóan kérte a határozatot hatályon kívül helyezni, mivel álláspontja szerint a bírságot az adóhatóság jogosulatlanul vetette ki. A keresetlevélben a felperes az utóbb elő-adott jogszabálysértéseket, illetőleg az arányosítást nem sérelmezte. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 34-es számú állásfoglalása alapján a bíróságot a közigazgatási határozatok felülvizsgálata iránt indult perekben is a kereset tartalma köti, így csak a keresetben előadottak alapján vizsgálhatja felül a sérelmezett határozatot. A perbeli esetben helyes volt, hogy az elsőfokú bíróság a keresetben írtakon kívül vizsgálta a jogalap kérdését is, tekintettel arra, hogy a felperes keresete szerint az adóhatóság jogszabálysértően szabott ki bírságot.
A másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta, így alaptalan volt a felperesnek az a sérelme, hogy a másodfokú határozat nem tartalmazta az elsőfokú határozatban Áfa. tv. 1. §-ára való hivatkozást.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helytálló volt az ebből levont jogkövetkeztetése is.
Így helytállóan utalt az Áfa. tv. 1. §-ára, mely szabályozza a törvény területi hatályát és azt, hogy a törvény rendelkezéseit a Magyar Köztársaság területén kell alkalmaznia. A törvény 15. § (3) bekezdése rendelkezik a közlekedésnél a teljesítés helyéről, mégpedig akként, hogy azt az útvonalat kell tekinteni, amelyet a szolgáltatás nyújtás teljesítése során ténylegesen megtesznek. Így amennyiben a szolgáltatás teljesítésének helye a Magyar Köztársaság területén kívül történik, az a külföldi útszakasz nem adóztatható, és nem tartozhat az Áfa. tv. 29. § hatálya alá tartozó és nulla százalékkal adózó szolgáltatások körébe. A Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak a felperes azon hivatkozását, hogy ez az Áfa. tv. 1. §-ának szűkítő értelmezése. Nem volt ellentétes ez a rendelkezés a 48. § (4) bekezdés a) pontjával sem, mely azt az összeghatárt jelöli meg, amelyet az adóalapnak kell elérnie ahhoz, hogy az adózó részére visszajáró általános forgalmi adó összeg kiutalható legyen.
Mint az előzőekben a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, helytállóan járt el az elsőfokú bíróság, hogy az adott helyzetben elbírálta mind az alperesi határozat jogalapjának, mind a kiszabott bírság jogszerűségének kérdését, ezért az illetékfizetési kötelezettség is a pertárgy értékének eszerinti számításával alakult ki. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság kereseti illetékfizetési kötelezését is helytállónak tekintette. A bíróságnak e tekintetben méltányossági jogköre nincsen.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf. I. 28. 562/1999.)