adozona.hu
AVI 2001.12.153
AVI 2001.12.153
A jövedéki bírság kiszabására csak valamennyi feltétel fennállása alapján kerülhet sor (1993. évi LVIII. tv. 69. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal járőre 1996. június 10-én jövedéki ellenőrzést tartott a felperes L. U. u. 38. szám alatti telephelyén. Az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes üzemanyag céljára propánbután gázt értékesített nagykereskedelmi tevékenység keretében, mely tevékenységét 1995. július 12. és 1995. december 31-e között jövedéki engedély nélkül végzete.
Az ellenőrzés eredményeképpen a vámhatóság egyszeri megsemmisítés folytán elrendelt új eljárás lefolytatását követően meghozott elsőfokú határoza...
AVI 2001.12.153 A jövedéki bírság kiszabására csak valamennyi feltétel fennállása alapján kerülhet sor (1993. évi LVIII. tv. 69. §)
A vámhivatal járőre 1996. június 10-én jövedéki ellenőrzést tartott a felperes L. U. u. 38. szám alatti telephelyén. Az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes üzemanyag céljára propánbután gázt értékesített nagykereskedelmi tevékenység keretében, mely tevékenységét 1995. július 12. és 1995. december 31-e között jövedéki engedély nélkül végzete.Az ellenőrzés eredményeképpen a vámhatóság egyszeri megsemmisítés folytán elrendelt új eljárás lefolytatását követően meghozott elsőfokú határozatával a felperest 58 446 220 forint jövedéki bírság megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes másodfokú határozatával 1997. május 22-én annyiban változtatta meg az elsőfokú határozatot, hogy a felperes terhére megállapított jövedéki bírság összegét 40 007 627 forintban állapította meg. A bírság kiszabására a határozat indokolása szerint azért került sor, mert a felperes cseppfolyósított PB-gázt értékesített jövedéki engedély nélkül, holott ezen üzemanyag nagykereskedelme az 1994. évi LXV. törvény 19. §-a értelmében 1994. október 29-e óta engedélyköteles. A felperes 1994. december 28-tól 1995. december 31-ig összesen 477 112 liter üzemanyag céljára szolgáló PB-gázt forgalmazott engedély nélkül. A jövedéki engedély nélkül forgalmazott jövedéki termékek ellenőrzés alól elvontnak kell tekinteni és utána jövedéki bírságot kell kiszabni. Az alperes határozatában az 1993. évi LVIII. törvényt (Jszt.) módosító 1996. évi LXXXIV. törvény 69. § (4) bekezdés a) pontja és 69. § (4) bekezdés e) pontja közül a folyamatban lévő ügyekben kedvezőbb elbírálás alkalmazásával állapította meg a bírság összegét. A felperes által kért kedvezményes 69. § (10) bekezdésben foglalt bírság alkalmazását nem találta alkalmazhatónak tekintettel arra, hogy bár a felperes kétségtelen adózott terméket forgalmazott, de a felsorolt feltételek közül nem volt megállapítható az, hogy a jövedéki engedély iránti kérelmének a hatóság helyt adott volna, a felperes az engedély iránti kérelmét benyújtotta, de azt elutasították.
A felperes keresetében e határozat hatályon kívül helyezését kérte, álláspontja az volt, hogy a felperes által forgalmazott cseppfolyósított PB-gáz keverék nem azonos az 1994. évi LXV. törvény 19. §-a hatálya alá eső termékkel. Hivatkozott továbbá arra is, hogy 1995-ben a jogszabályban írt határidő alatt a felperes benyújtott jövedéki engedély iránti kérelmet és amíg a jövedéki engedély alá eső tevékenységét folytatta - 1995. december 31-ig -, a kérelmét nem utasították el. Ezért a módosított Jszt. 69. § (10) bekezdésében írt 50 000-500 000 forintig összegig terjedő bírság kiszabására kerülhetett volna sor.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A városi bíróság 19. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a felperes által forgalmazott cseppfolyós PB-gázkeverék az 1994. évi LXV. törvény 19. §-a értelmében 1994. december 28. napjától vált jövedéki engedélykötelessé. Ezért nem vitatott, hogy a felperes jövedéki engedélyköteles terméket engedély nélkül forgalmazott 1995. december 31-ig. Az elsőfokú bíróságnak azonban az volt az álláspontja, hogy a jövedéki bírság kiszabására alkalmazható a Jszt. 69. § (10) bekezdése szerinti (4) bekezdés a) pontjában meghatározott 50 000-500 000 forint összegű bírság. Ezért az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és előírta, hogy az alperes az új eljárás során alkalmazandó enyhébb jogszabály alapján döntsön a jövedéki bírság mértékéről.
Az elsőfokú bíróság ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság 5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes keresettel támadott határozatának megváltoztatásával a felperest terhelő 40 007 627 forint jövedéki bírság összegét 34 776 986 forintra mérsékelte. Mellőzte az alperes elsőfokú perköltség fizetésére kötelezését, kötelezte továbbá a felperest feljegyzett eljárási illeték túlnyomó részének megfizetésére.
A másodfokú bíróság tévesnek találta az elsőfokú bíróság ítéletét a jövedéki bírság összegszerűsége tekintetében. Megállapította ugyanis, hogy a felperes 1995. szeptember 10-én terjesztett elő jövedéki engedély iránti kérelmet az eljáró hatósághoz, amely kérelmét az alperes 1996. május 14-én elutasította.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a kedvezőbb Jszt. 69. § (10) bekezdésének alkalmazásához az is feltétel, hogy a törvényi előírásoknak megfelelően kell előterjeszteni a jövedéki engedély iránti kérelmet. A felperes ezt a feltételt nem teljesítette, mivel többszörös hiánypótlás után sem volt megfelelő az engedély iránti kérelme, így az elutasításra került. Ezért az enyhébb bírság alkalmazásának nem volt helye.
A másodfokú bíróság jogerős ítéletében viszont azt is megállapította, hogy 1998. január l-jétől hatályba lépett a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. CIII. törvény (Jat.), amelynek 84. § (7) bekezdés a/l. pontja szerint a folyamatban lévő ügyekben rendelkezéseit kell alkalmazni, kivéve, ha a Jszt. rendelkezései a felperesre nézve kedvezőbb elbírálást eredményezhetnek. A Jat. 78. § (2) bekezdése szerint ha jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységet folytató kereskedő kétséget kizáróan adózó termékeket forgalmaz, de nem rendelkezik jövedéki engedéllyel, a kivetendő jövedéki bírság alapja kereskedő termék köre szerinti jövedéki engedélyhez, e törvényben előírt jövedéki biztosíték összegének és azon napok számának szorzata, amely alatt a kereskedő a jövedéki bírság kivetéséig engedély nélkül folytatta tevékenységét. A jövedéki bírság mértéke pedig a bírságalapnak és a jövedéki bírság kivetése időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszerese, 365-öd részének a szorzata, de legalább 500 000 forint. A másodfokú bíróság a perbeli esetben megállapította, hogy a jövedéki biztosíték mértéke 80 millió forint lenne, a felperes az engedély nélküli tevékenységet 369 napon át folytatta. Ennek megfelelően számította ki a fizetendő bírság összegét és végül is a felperest terhelő összeget 34 776 986 forintban állapította meg, amely összeg a felperesre nézve kedvezőbb elbírálást tartalmaz, ezért e szerint az alperes határozatát megváltoztatta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte a másodfokú ítélet helyett jogszabályoknak megfelelő ítélet meghozatalát, vagy az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet törvénysértését abban jelölte meg, hogy nem vette figyelembe a megyei bíróság ítélete meghozatalakor a felperes jövedéki engedély iránti kérelmét törvényes határidőn belül előterjesztette és az engedély megadásához szükséges jövedéki biztosítékot rajta kívülálló okból nem tudott nyújtani. A jövedéki biztosíték nyújtása nélkül az 1995. évi LXVIII. törvény 38. § (2) bekezdés szerint 1995. december 31-ig lehetett jövedéki tevékenységet folytatni azoknak, akik a kérelmet törvényes határidőn belül előterjesztették. A felperes nem vitásan ezt a kérelmet előterjesztette, a jövedéki engedély nélküli tevékenység ideje alatt a kérelmet nem utasították el. A jogsértő magatartást 1995. december 31-én befejezte. Ezért a törvényalkotói szándéknak sem felel meg az, hogy a felperesi tevékenységet ugyanúgy szankcionálták, mintha illegális forgalomból beszerzett adózatlan terméket forgalmazott volna.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A peres eljárás során nem volt vitatott tény, miszerint a felperes üzemanyag céljára cseppfolyósított PB-gáz nagykereskedelmi tevékenységet végzett. A felperesi tevékenység kezdetekor a törvény szerint (1994. október 29-e óta) e termék nagykereskedelmi értékesítése engedélyköteles. Nem vitás tény az is, hogy a felperes a jövedéki engedély iránti kérelmet a hatósághoz 1995. szeptember 10-én előterjesztette, ez a kérelem azonban nem volt a jogszabály előírásainak megfelelő, ezért a hatóság kétszeres hiánypótlást követően 1996. május 14-én elutasította. Így a felperes 369 napig jövedéki engedélyköteles terméket forgalmazott, jövedéki engedély nélkül.
A jelen peres eljárásnak nem volt tárgya, hogy a felperes miért nem kapott jövedéki engedélyt, a jövedéki engedély kérelem elutasítása jogerős határozattal történt. Így nincs jelentősége azon felülvizsgálati kérelemben foglalt előadásnak, hogy a felperes rajta kívülálló okból nem tudta a biztosítékot letétbe helyezni és ezért utasították el a kérelmét.
A Jszt. 69. § (10) bekezdése szerint a (4) bekezdés a) pontjában meghatározott legalább 50 000 forint és legfeljebb 500 000 forint összegű jövedéki bírság a 67. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt esetben akkor vethető ki, ha a nagykereskedő, a kiskereskedő az adott telephelyen üzlethelységben engedély nélkül általa forgalmazott termékek eredetét adózottan történő beszerzését hitelt érdemlően igazolja, valamint e tevékenységét a törvény egyéb rendelkezéseinek betartásával végezte, továbbá ha d) pont alapján az e törvény előírásainak megfelelő kérelmet az ellenőrzést legalább 30 nappal megelőzően benyújtotta és kérelmét a hatóság nem utasította el.
A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a felperes 69. § (10) bekezdése d) pontjában írt feltételt nem valósította meg, ugyanis bár nem vitás, hogy adózott terméket forgalmazott, az sem volt vitás, hogy jövedéki tevékenység iránti kérelmet előterjesztett, ez a kérelem azonban a b) pontban előírtaknak megfelelően nem felelt meg a törvény előírásainak, ezért a kérelmét a hatóság el is utasította. Így módon a jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a felperes esetében a Jszt. 69. § (10) bekezdése szerinti 50 000-500 000 forint összegű jövedéki bírság kivetésére nem kerülhetett sor. Ugyanakkor azt is helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy az 1998. január l-jén hatályba lépett Jat. rendelkezésre a felperesre nézve a Jszt. szerint kiszabható bírságnál kedvezőbb mértékű, a jogerős ítélet ennek összegszerűségét a törvénynek megfelelően számította ki.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. § (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. 1, 27.831/1999.)