adozona.hu
AVI 2001.12.151
AVI 2001.12.151
A vámáru bemutatására kötelezettnek azt a természetes személyt kell tekinteni, aki a továbbított vámárut átvette a bemutatás kötelezettsége mellett [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM egy. r. 34. §, 35. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A V. Ny. Kft. tulajdonát képező TOYOTA személygépkocsit, miután itthon balesetet szenvedett kiviteli előjegyzésbe vették, és külföldre szállították javításra. Különböző alkatrészeket beépítettek, majd visszahozták. 1993. március 9-én a vámhivatalnál a felperes mint saját előadása szerint a V. Ny. Kft. jogi képviselője intézte a külföldről visszaszállított személygépkocsi vámkezelési kérelmét. A gépkocsi budapesti bemutatására a vámhivatal 1993. március 12-re adott határidőt, a felperes az áru...
AVI 2001.12.151 A vámáru bemutatására kötelezettnek azt a természetes személyt kell tekinteni, aki a továbbított vámárut átvette a bemutatás kötelezettsége mellett [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM egy. r. 34. §, 35. §]
A V. Ny. Kft. tulajdonát képező TOYOTA személygépkocsit, miután itthon balesetet szenvedett kiviteli előjegyzésbe vették, és külföldre szállították javításra. Különböző alkatrészeket beépítettek, majd visszahozták. 1993. március 9-én a vámhivatalnál a felperes mint saját előadása szerint a V. Ny. Kft. jogi képviselője intézte a külföldről visszaszállított személygépkocsi vámkezelési kérelmét. A gépkocsi budapesti bemutatására a vámhivatal 1993. március 12-re adott határidőt, a felperes az árubemutatási eljárásra az árunyilatkozatát aláírta. Készfizető kezességet pedig az R. S. Rt. vállalta. Az árubemutatás elmaradt. A vámhivatal visszaértesítést a továbbított vámáruval kapcsolatban nem kapott, ezért kezdeményezett vámáru nyomozást is, azonban az eredményre nem vezetett. A vámáru kiléptetését vagy vámkezelését a készfizető kezes sem tudta igazolni, ezért a vámárut jogellenes forgalomba hozottnak minősítették és a felperest mint fuvarozót a kezessel egyetemlegesen 1997. szeptember 29-én kelt határozattal 675 934 Ft vámteher megfizetésére kötelezték. Az elsőfokú határozat ellen a felperes fellebbezett és azt sérelmezte, hogy ő nem fuvarozó, hanem jogi képviselőként járt el. 1993. március 10-én a gépkocsit vámkezelésre a vámhivatalnál bejelentette, ahol kétnapi tárolás után alapszerű határozat hozatala nélkül azt közölték, hogy miután nem kell vámot fizetni, hiszen a balesettel összefüggésben került külföldre a gépkocsi, ezért azt elszállíthatja.Az alperes mint másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot 1998. május 7-én helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozat hatályon kívül helyezését kérte, fenntartotta azt az álláspontját, hogy jogi képviselőként járt el és kérte, hogy a bíróság hallgassa meg azt a pénzügyőrt, aki a Budapesti Vámhivatal részéről neki azt állította, hogy vámkezelés nélkül elszállíthatja a gépkocsit. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A megyei bíróság 3. sz. ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletében felhívta a vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. tvr. és a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet (a továbbiakban R.) vonatkozó rendelkezéseit, a R. 34. § (1) bekezdését, a (2) bekezdését, a 35. § (1) bekezdését és megállapította, hogy osztotta az alperes álláspontját, mely szerint a rendelet 34. § és 35. § alkalmazásában a vámáru szállítójának, ezáltal a vámáru bemutatása kötelezettjének azt a természetes személyt kell tekinteni, aki a továbbított vámárut átvette a bemutatás kötelezettsége mellett. Tehát nem volt kétséges, hogy a felperest terhelte a vámáru bemutatási kötelezettség, amelynek nem tett eleget. Ezért a felperesnek felróható okból került belföldi forgalomba a vámáru. A tvr. 6. § b) pontja értelmében a vámfizetésre kötelezett az, aki a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozza, vagy az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti. A rendelet 70. § (1) bekezdés b) pontja értelmében pedig a tvr. 6. § b) pontjában foglalt rendelkezés szempontjából, a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak kell tekinteni azt, aki a vámárut azzal a kötelezettséggel veszi át, hogy azt a vámhivatalnak bemutatja, de a vámáru neki felróható okból a belföldi forgalomba kerül.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperesnek felróható okból került belföldi forgalomba a vámáru, hiszen a felperes a gépjárművet anélkül, hogy a vámáru bemutatásáról, illetőleg a belföldi forgalom számára való vámkezelésről gondoskodott volna, a tulajdonosnak továbbadta.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte az ítélet megváltoztatását és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes továbbra is hangsúlyozta, hogy ő a Ptk. 66-72. §-ában meghatározottak szerint jogi képviselőként járt el, ezért vámfizetésre nem lehet kötelezett.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a tényállást és helyes volt az abból levont jogi következtetése is. A perbeli esetben a vámeljáráskor hatályos vámjogi rendelkezések az irányadók, a felperes és a vámhatóság között speciális vám jogviszony keletkezett, melyre a Polgári Törvénykönyv rendelkezései nem alkalmazhatók. Nem vitás tényállás szerint a felperes saját személyében kérte a határon a vámáru továbbítását. A vámáru-nyilatkozatkor sehol nem tüntette fel, hogy jogi képviselőként meghatalmazottként a V. Kft. nevében jár el, ezért a jogszabályi rendelkezések következtében őt kellett a vámárut szállítójának tekinteni és őt terhelte így a vámáru bemutatási kötelezettsége is. A felperes az eljárás során nem tudta bizonyítani, hogy a bemutatási kötelezettségének eleget tett volna, a felperes állította, de konkrét adatokkal nem bizonyította, hogy a vámhatóság eljáró tisztviselője felróható magatartása folytán nem teljesítette a vámáru bemutatási kötelezettséget. Az elsőfokú bíróság által helyesen idézett jogszabályi rendelkezések alapján, ezért a jogellenes belföldi forgalomba hozatalt kellett megállapítani, amely következményeképpen a vámteher fizetési kötelezettség a felperes részéről fennállott.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az annak helyes indokaira tekintettel a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf, I. 27.942/1999.)