adozona.hu
AVI 2001.12.150
AVI 2001.12.150
A vámhatóság által tévesen kisebb értékben közölt vagy nem közölt vámteher és a jogszerűen kiszabható vámteher különbözetének követelési joga a vámkezelés eredményének közlésétől 5 év elteltével évül el (1995. évi C. tv. 139. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes kérelmére a vámhatóság 1996. november 20-án platós kisáru szállító teherjárműként vámkezelte a felperes által behozott 1996-os évjáratú Mitsubishi L 200-as típusú, duplakabinos, dízelkatalizátoros járművet.
A vámhatóság utóbb a vámkezelésről szóló határozatát 1996. december 10-én kelt határozatával akként módosította, hogy a felperest további 550 925 forint vám, 479 065 forint fogyasztási adó és 257 497 forint általános forgalmi adókülönbözet, összesen 1 287 487 forint befizetésér...
AVI 2001.12.150 A vámhatóság által tévesen kisebb értékben közölt vagy nem közölt vámteher és a jogszerűen kiszabható vámteher különbözetének követelési joga a vámkezelés eredményének közlésétől 5 év elteltével évül el (1995. évi C. tv. 139. §)
A felperes kérelmére a vámhatóság 1996. november 20-án platós kisáru szállító teherjárműként vámkezelte a felperes által behozott 1996-os évjáratú Mitsubishi L 200-as típusú, duplakabinos, dízelkatalizátoros járművet.A vámhatóság utóbb a vámkezelésről szóló határozatát 1996. december 10-én kelt határozatával akként módosította, hogy a felperest további 550 925 forint vám, 479 065 forint fogyasztási adó és 257 497 forint általános forgalmi adókülönbözet, összesen 1 287 487 forint befizetésére kötelezte. A vámhatóság a vámteher összegének módosítását azzal indokolta, hogy a felperes általa vámkezelni kért gépjármű nem felelt meg az ún. platós kisáru szállító tehergépkocsi jogszabályi előírásainak, ezért a felperes által kért 8704 vámtarifa szám alá nem volt osztályozható.
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú vámhatóság 1997. május 23-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte annak megállapításával, hogy jogszabálysértően változtatta meg a vámhatóság a vámkezelési határozatát a vámteher fizetésével kapcsolatosan. Az általa behozott gépjármű a 0%-os vámtétel alá esik. A felperes a keresetéhez csatolt magánigazságügyi szakértői vélemény, továbbá a Vas Megyei Közlekedési Felügyelet állásfoglalását, amelyek igazolták, hogy az általa behozott tehergépkocsi platóterhelhetősége 1015 kg. Ezért a 17/1996. (VII. 15.) PM rendelet (a továbbiakban: R.) 130. pontja szerinti minősítésnek megfelelt.
A felperes már a közigazgatási eljárás során bejelentette, hogy időközben 1996. november 21-én a járművet tehergépkocsiként értékesítette, így a pótbefizetés folytán jelentős érdeksérelem érné. A felperes álláspontja szerint egyébként a gépjármű terhelhetőségét úgy kell kiszámolni, hogy nem külön a plató terhelhetősége számolandó, hanem komplett terhelhetőségből kell kiindulni. A felperes hivatkozott a VPOP megjelent körlevelére is, amely szerint az ún. duplakabinos változatok is besorolhatók a 8704 VTSZ alá, feltéve, hogy ezeket a gépjárműveket elsősorban nem személyszállításra tervezték.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság 7. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság idézte R. 130. pontját és ezzel kapcsolatban megállapította, hogy a perbeli esetben nem vitatott, a gépjármű össztömege 2625 kg volt, melyből a saját tömege 1610 kg-ot tett ki. E kettő különbözete 1015 kg, ebből a súlyból azonban értelemszerűen le kell számítani az utasok és a kötelező felszerelés súlyát. így nyilvánvaló, hogy a plató terhelhetősége 1000 kg alatti súlyban határozatható meg.
A Fővárosi Bíróság utalt arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság már több iránymutató döntésében rámutatott arra, miszerint a gépjárművek vámszempontú értékelésekor nem a Közlekedési Felügyelet és a KRESZ szabályai irányadók, hanem a vámszabályok.
Az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy a vámtörvény 147. § (2) bekezdése, valamint a 139. § c) pontja értelmében a vámhatóság által tévesen kisebb értékben közölt, vagy nem közölt vámteher és a jogszerűen kiszabható vámteher különbözetének követelési joga a vámkezelés eredményének közlésétől számított 5 év elteltével évül el. Ezért jelen esetben a vámterhet megállapító határozat módosítása a törvény által biztosított lehetőség szerint határidőben valósult meg.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes határozata nem volt jogszabálysértő.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes jelentett be fellebbezést, kérte az ítélet megváltoztatását és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes fellebbezésében sérelmezte, hogy a bíróság nem vette figyelembe az általa becsatolt szakértői véleményt, a Közlekedési Felügyelet igazolását, valamint a KRESZ előírását. Sérelmezte továbbá azt is, hogy az elsőfokú bíróság kiterjesztően értelmezte a vámtörvény előírásait az eljárásjogi kérdésben. Álláspontja szerint az államigazgatási eljárás rendelkezéseit kellett volna alkalmazni az adott esetben és azt megállapítani, hogy a vámhatározat módosítása a felperes által jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok sérelmével járt, amelyet a törvény tilt. A felperes több legfelsőbb bírósági eseti döntést is idézett, amely hasonló módon foglalt állást.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt arra mutat rá, hogy a felperes keresetében az alperesi határozatot kizárólag anyagi jogszabálysértésre hivatkozással támadta. A Legfelsőbb Bíróság KK 34. sz. állásfoglalásában rámutatott arra, hogy a kereseti kérelemhez kötöttség a közigazgatási perben is érvényesül. Ez nem általában való felülvizsgálatot jelent, hanem a közigazgatási határozat meghatározott irányú felülvizsgálatát.
A felperes az 1997. július 14-én benyújtott keresetében eljárási okból nem kérte az alperes határozatának felülvizsgálatát, így azt a későbbiekben már nem teheti meg.
Ettől függetlenül megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg ítéletében a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (Vt.</a> Tv.) 139. § c) pontja alapján, hogy a vámhatóság által a tévesen kisebb értékben közölt vagy nem közölt vámteher és a jogszerűen kiszabható vámteher különbözetének követelési joga a vámkezelés eredményének közlésétől 5 év elteltével évül el.
A 147. § (2) bekezdése szerint pedig a vámteherről szóló kötelezettséget tartalmazó, valamint vámmentességet, vámkedvezményt, vámvisszatérítést megállapító határozat - a (4) bekezdés kivételével - csak egy ízben a 139. §ban meghatározott elévülési határidőn belül módosítható illetve vonható vissza.
Ebből következik tehát, hogy a vámhatóság egy éven belül a vámteherről szóló kötelezettséget tartalmazó határozatát módosíthatta, erre a törvény alapján jogosult volt, itt nem érvényesül a felperes által hivatkozott jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok sérelmének tilalma.
A Legfelsőbb Bíróság az anyagi jogi jogszabálysértéssel kapcsolatban is egyet értett az elsőfokú bíróság megállapításával, az R. 130. pontja egyértelműen előírja az ún. platós kisáru szállító tehergépkocsi értékelésére vonatkozó szempontokat. Ennek alapján helytálló volt, hogy az alperes megállapította a felperes által vámkezelt tehergépjármű nem sorolható a megjelölt vámtarifa szám alá, az utólagos vámfizetési kötelezettség kiszabása ennek következménye volt.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes által behozott gépjármű németnyelvű típusbizonyítványának megjegyzése szerint is a legmagasabb haszonterhelés 858 kg.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint annak helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf. 1. 27.043/1999.)