adozona.hu
AVI 2001.12.149
AVI 2001.12.149
A vámmentesség csak akkor áll fenn, ha a fél a vámkezelt vámáruval kapcsolatos elszámolási kötelezettségét teljesíti (1995. évi C. tv. 103. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal 1996. augusztus 30-án a felperes kérelmére különböző árucsoportba tartozó vámáruk vámmentes vámkezelését végezte, melyeket a külföldi szerződő fél által ellenszolgáltatás nélkül küldtek részére, az általuk gyártott exportáruba való beépítésre.
A vámmentes vámkezeléstől számított 12 hónap elteltével a felperes nem igazolta az alkatrészek felhasználását, ezért az eljáró vámhatóság 1997. szeptember 22-én kelt határozatával a felperes terhére 250 747 forint vámot, 25 993 forint vámk...
AVI 2001.12.149 A vámmentesség csak akkor áll fenn, ha a fél a vámkezelt vámáruval kapcsolatos elszámolási kötelezettségét teljesíti (1995. évi C. tv. 103. §)
A vámhivatal 1996. augusztus 30-án a felperes kérelmére különböző árucsoportba tartozó vámáruk vámmentes vámkezelését végezte, melyeket a külföldi szerződő fél által ellenszolgáltatás nélkül küldtek részére, az általuk gyártott exportáruba való beépítésre.A vámmentes vámkezeléstől számított 12 hónap elteltével a felperes nem igazolta az alkatrészek felhasználását, ezért az eljáró vámhatóság 1997. szeptember 22-én kelt határozatával a felperes terhére 250 747 forint vámot, 25 993 forint vámkezelési díjat, 181 539 forint vámpótlékot, 26 493 forint statisztikai illetéket, 769 551 forint általános forgalmi adót és 627 159 forint kamatot állapított meg, mely összegek megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú vámhatóság 1997. december 11-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal a módosítással, hogy a 627 159 forint kamatfizetési kötelezettség helyett ugyanennyi fizetendő vámbírságot szabott ki. A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte elsődlegesen, másodlagosan pedig a kiszabott vámbírság mértékének csökkentését. A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a vámmentesen vámkezelt vámárut teljes mértékben felhasználták, a külföldi szerződő fél részére készített exportáruba a megküldött alkatrészek, anyagok beépítésre kerültek. Ezt a kiviteli árunyilatkozattal és rakományjegyzékkel kívánta igazolni. A kivitelre az elszámolási határidőn belül került sor, kétségtelen, hogy külön kérelmet az elszámoláshoz nem nyújtottak be.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 4. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 103. § (1) bekezdése és a törvény végrehajtásáról rendelkező 45/1996. (III. 25.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Vhr.) 177. § (2) bekezdése alapján azt állapította meg, hogy a vámmentesen vámkezelt vámáru elszámolásához nem elegendő az, hogy a vámárut az elszámolási határidőn belül külföldre kiszállítják, a kiszállított áruk mennyiségéről rakományjegyzék áll rendelkezésre, az elszámolást önállóan, a jogszabályban megállapított határidőn belül kell kezdeményezni a vámhatóságnál mégpedig úgy, hogy az elszámolást kérő irathoz csatolni kell a jogszabály által előírt dokumentumokat. A felperes az elszámolási határidőn belül nem kezdeményezte az előírás szerint a vámmentesen vámkezelt vámáruk elszámolását, ezért jogszerű volt a határozathozatal a vámteher kiszabásáról és beszedéséről.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, kérte az ítélet megváltoztatását és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes fellebbezésében. hangsúlyozta, hogy az általa az exportáruba beépített anyagok a rakományjegyzéken feltüntették. A kivitel és a behozatal is ugyanannál a vámhivatalnál történt, az eredeti vámokmányok a vámhivatalnál voltak találhatók. Az anyagfelhasználást is tartalmazta a rakományjegyzék. A Vtv. 103. § (2) bekezdése szerint csak eltérő felhasználás esetén van helye vámkiszabásnak, amely jelen esetben nem állt fenn. A behozatalkor már döntöttek arról, hogy a vámárut 0%-os vám terheli, így ezzel a továbbiakra is meghatározták az áru vámjogi sorsát.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság által helyesen idézett Vtv. 103. § (1) bekezdése szerint a felperes vámmentesen hozta be a külföldi szerződő fél által a részére gyártott exportáruba beépítésre kerülő anyagot, alkatrészt. A Vtv. 103. § (2) bekezdése szerint azonban a vámmentes vámkezelést követően a 12 hónap elteltével a felhasználást igazolni kell. A felhasználás igazolására a törvény végrehajtására kiadott Vhr. 177. § (2) bekezdése szerint a kiviteli és a behozatali vámokmányok eredeti példányát, valamint anyagfelhasználási kimutatást kell benyújtani. E jogszabályi rendelkezés alapján helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság annak ellenére, hogy a felperes határidőn belül a vámmentesen vámkezelt árukat külföldre visszaszállította, nem teljesítette azt a jogszabályi előírást, hogy a vámkezeléstől számított legkésőbb 1 éven belül a vámmentesen vámkezelt vámáruval elszámolt volna.
Az elszámolási határidő elmulasztása esetén a Vhr. 177. § (3) bekezdése szerint a határidő leteltét követő napon a vámhivatal intézkedik a vámteher és kamatai kiszabásáról, beszedéséről.
Az alperes helyesen hivatkozott a fellebbezési ellenkérelmében arra, hogy az elszámolási kötelezettség a kiviteli ellenőrzés elvégzésével még nem valósult meg, a Vhr. 177. § (2) bekezdésében szabályozott okmányok alapján kerülhet sor csak az elszámolásra, amelyet külön kell kérelmezni.
Alaptalan volt a felperes hivatkozása arra vonatkozóan, hogy a vámmentes vámkezelés utóbb nem változtatható meg, hiszen az előzőekben idézett jogszabályi előírások szerint a vámmentesség csak akkor áll fenn, ha a felperes a vámkezelt vámáruval kapcsolatos elszámolási kötelezettségét teljesíti. Ennek hiányában a jogszabályi előírás szerint sor kerül a vámteher kiszabására.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira tekintettel a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf. 1. 28.002/1999.)