adozona.hu
AVI 2001.12.144
AVI 2001.12.144
Az adóhatóság a Központi Statisztikai Hivatal állásfoglalása alapján állapítja meg a termékek besorolását (1992. évi LXXIV. tv. 67. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél mezőgazdasági és élelmiszeripari adótámogatás adónemben ellenőrzést folytatott le és terhére 1993. évre 23 247 000 forint, 1994. évre 62 217 000 forint, 1995. év január hónapjára 9 171 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg arra tekintettel, hogy a felperes jogosulatlanul igényelte az általa előállított és exportált péksütemények és sütőipari nyerstermékek után mezőgazdasági és élelmiszeripari exporttámogatást. Az adóhatóság megállapítása sz...
AVI 2001.12.144 Az adóhatóság a Központi Statisztikai Hivatal állásfoglalása alapján állapítja meg a termékek besorolását (1992. évi LXXIV. tv. 67. §)
Az adóhatóság a felperesnél mezőgazdasági és élelmiszeripari adótámogatás adónemben ellenőrzést folytatott le és terhére 1993. évre 23 247 000 forint, 1994. évre 62 217 000 forint, 1995. év január hónapjára 9 171 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg arra tekintettel, hogy a felperes jogosulatlanul igényelte az általa előállított és exportált péksütemények és sütőipari nyerstermékek után mezőgazdasági és élelmiszeripari exporttámogatást. Az adóhatóság megállapítása szerint a felperes tévesen ítélete meg, hogy az általa előállított termékek a 9/1993. (III. 12.) PM-MGKM együttes rendelet 1. sz. mellékletében meghatározott támogatott terméknek minősülne. Az adóhatóság a megállapítását a KSH által kiadott besorolásra alapította.Az alperes, mint másodfokú hatóság az elsőfokú hatóság három határozatát helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatokra kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte, előadta azt az álláspontját, hogy a mezőgazdasági exporttámogatást adóhiány nem terheli, részéről jogosulatlan igénylés nem történt. A felperes szerint az általa exportált termékek megfeleltek a 9/1993. (III. 12.) PM-MGKM együttes rendeletének I. sz. mellékletében megjelölt termékeknek. A Központi Statisztikai Hivatal állásfoglalása kiadásakor figyelmen kívül hagyta a felperesnél alkalmazott gyártási technológiát. Termékeik ezért félkész ételkonzervnek minősülnek, amelyek nyersen kerülnek fagyasztásra és azokat fogyasztás előtt sütni kell. Így besorolhatók voltak a 8352300 gyorsfagyasztott hústalan ételkonzerv, illetőleg a 8357000 gyorsfagyasztott félkész ételtermékek kategóriájába.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta azt a határozati álláspontját, mely szerint a KSH egyedi besorolása szerint is a felperes által exportált termékek nem ételkonzervek, illetőleg nem gyorsfagyasztott ételtermékek.
A kereseti kérelem benyújtását követően a felperesi kérelembe az APEH elnök felügyeleti intézkedés keretében hozott 1997. február 5-ei határozatában annyiban változtatta meg az alperes határozatát, hogy az 1993-94. évre megállapított 42 822 000 forint adóbírságot eltörölte.
Az elsőfokú bíróság a kereset alapján igazságügyi szakértői bizonyítást rendelt el, melynek során kirendelte Dr. K. György igazságügyi szakértőt. A felperes Dr. K. György szakértői véleményét nem fogadta el és becsatolta az általa beszerzett Dr. B. Csaba tartósítóipari, hűtőipari szakértő véleményét.
Az elsőfokú bíróság az általa tartott tárgyaláson egymás jelenlétében meghallgatta Dr. K. György és Dr. B. Csaba szakértőket, majd a két szakértői vélemény ellentétének feloldására újabb igazságügyi szakértői véleményt szerzett be Dr. G. Jánostól. Ezt követően ítéletet hozott és a 23. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az alperest kötelezte a felperes javára 796 800 forint perköltség fizetésére. Az alperest szakértői költségfizetésre kötelezte és megállapította, hogy a feljegyzett illetéket az állam viseli.
A fellebbezés folytán eljáró megyei bíróság 3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet megállapította, hogy az elsőfokú bíróság széleskörű bizonyítási eljárás adatait értékelve helyesen fogadta el döntése alapjául Dr. G. János aggálytalan igazságügyi szakértői véleményét. Ez a vélemény végül is a konkrét gyártási technológia figyelembevételével sorolta be a felperesi terméket. Valamennyi szakértő álláspontja azonos volt arra vonatkozóan, hogy a gyorsfagyasztott konzerv a tartósipari terminológiák szerint fogalmilag kizárt a KTJ azonban a 8352300, valamint a 8357000 számú termékcsoportok közé a gyorsfagyasztott hústalan ételkonzerveket, valamint a gyorsfagyasztott félkész ételkonzervet sorolja. Az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a perbeli termékek besorolásánál a tartósításnak mint elvégzett gyártási folyamatnak tulajdonított jelentőséget, erre tekintettel a felperes termékbesorolása helyes volt.
A jogerős ítélet ellen az alperes jelentett be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását. Az alperes felülvizsgálati kérelmében azt hangsúlyozta, hogy a hőkezelés és a fagyasztás egymást kizáró eljárások. Amennyiben elfogadjuk, hogy a konzerv tartósipari értelemben fogalmilag eltér a statisztikai jegyzékben feltüntetett fogalomtól, akkor a hústalan gyorsfagyasztott konzerv sem tekinthető ételkonzervnek a gyártási eljárások különbözősége miatt. Dr. G. János igazságügyi szakértő véleményét az alperes azért nem tartja elfogadhatónak, mert ha a sütőipari termék azért nem nyerstermék, mivel tartósítóipari eljáráson keresztül történik az előállítása, még az is levezethető ezen elv szerint, hogy a fagyasztott baromfi is konzerv, holott ez nyilvánvaló fogalmilag kizárt. Az alperesi álláspont szerint a két fogalom nem zárja ki egymást, hanem a tágabban a szűkebb benne foglaltatik, e termék azért konzerv, mert valamilyen tartósipari technológiával állítják elő. Az viszont nem elfogadható, hogy a felperesi termék azért nem sütőipari nyerstermék, mert tartósítóipari eljáráson keresztül történik az előállítása. A szakirodalom szerint is a "konzervek" címszó alatt a hat hónaptól egy évig eltartható gyártmányokról lehet szó, ahol a mikroorganizmusokat hőkezeléssel, illetőleg hőterheléssel pusztítják el és a csomagolás módjaként a konzervdobozt, illetve az üveget tüntetik fel. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a KTJ az ITJ besorolást követi. A KTJ 8357000 az ITJ 8357-nek felel meg, ami a gyorsfagyasztott félkész ételkonzerv kategóriáját jelenti. Ezen belül azonban az ITJ alcsoporti meghatározásnál nincs lisztalapanyag. A KTJ 8352300 pedig az ITJ 8352-nek felel meg, amely gyorsfagyasztott hústalan ételkonzerv.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálata jogszabálysértés alapján kérhető.
A perbeli esetben az eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes által gyártott és exportált termékek besorolása miként alakul, ennek következménye volt ugyanis, hogy a felperes a jogszabályok alapján vette-e igénybe az 1993-1995. évben az exporttámogatást. Az adóhatóság a KSH állásfoglalása alapján döntött a felperes által gyártott termékek besorolásáról. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 67. §-a alapján a statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott termékek és szolgáltatások vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal Ipari Termék Jegyzékét, illetőleg az ennek megfelelő KTJ jegyzéket kell figyelembe venni. Az adóhatóság a Központi Statisztikai Hivatalt megkereste és az állásfoglalásuk alapján állapította meg, hogy a felperes által gyártott és exportált termékek nem gyorsfagyasztott félkész ételkonzervek, hanem péksütemény fagyasztva, sütőipari félkész termékek fagyasztva és félkész lisztes és cukrászkészítmény fagyasztva termékcsoportba tartoznak. A felperes keresetében vitatta az alperes által használt besorolást és így a KSH állásfoglalását is, a felperes állította, hogy a termékei az általa megjelölt besorolás szerint osztályozandók. Az eljáró bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes keresete alapján a bíróságnak a Pp. 177. §-a alapján bizonyítást kellett lefolytatnia. Az Áfa. tv. 67. §-a alapján megnevezett KSH besorolás ugyanis nem köti a bíróságot, lehetőség van a bizonyítási eljárás során az ezzel eltérő következtetésre is jutni. Ezért az elsőfokú bíróság helytállóan járt el akkor, amikor a felperesi állításra igazságügyi szakértői bizonyítást rendelt el. Dr. K. György igazságügyi szakértő álláspontját az elsőfokú bíróság ellentmondásosnak találta, ezt az ellentmondást sem a személyes meghallgatása, sem a felperes által becsatolt magánszakértői vélemény nem oldotta fel, így helyesen járt el az elsőfokú bíróság akkor, amikor újabb igazságügyi szakértőt, Dr. G. Jánost kérte fel véleménye előterjesztésére. Az elsőfokú bíróság a beszerzett két igazságügyi szakértői véleményt behatóan elemezte, a köztük lévő ellentmondást feloldotta, a másodfokú bíróság ezt az ítéleti megállapítást helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás alapján, a bizonyítékok mérlegelésével meghozott következtetést nem tartotta ellentmondásosnak, iratellenesnek. A Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében kifejtette, hogy a bizonyítás eredményének a mérlegelésére vonatkozó jogszabályi sérelemről csak akkor lehet szó, ha a bíróság által megállapított tényállás az iratok tartalmával ellentétes, illetőleg, ha a bizonyítékok egybevetése és összességükben való értékelése során a bíróság nyilvánvalóan helytelen, logikailag ellentmondó következtetésre jutott. Ennek hiányában a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során a jogerős bírói ítéletben foglaltakat nem mérlegelheti felül. Az első- és másodfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségének eleget téve, jogszabálysértés nélkül állapította meg a tényállást és jutott arra a jogkövetkeztetésre, hogy a perbeli esetben az elvégzett gyártási folyamatnak van jelentősége, ebből következően a felperes által használt besorolás nem volt jogszabálysértő, a felperes az exporttámogatást jogszabálysértés nélkül vette igénybe.
A Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértés hiányában a jogerős ítélet megváltoztatására okot nem talált, ezért a Pp. 275/A. § (1) bekezdése szerint a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 27.410/ 1999.)