adozona.hu
AVI 2001.12.142
AVI 2001.12.142
Az adómentesség megállapításának feltétele, hogy az önsegélyező egyesülettől történő kifizetésre ténylegesen az önsegélyező feladat ellátása körében kerüljön sor [1991. évi XC. tv. 7. § (1) bek. 43. pontja.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperes 1995. évi személyi jövedelemadó bevallását vizsgálta és megállapította, hogy abban nem szerepeltette a K.-i S. F. Egyesülettől (K.) kapott 689 000 forint összegű juttatást, valamint az S. és N. Országos Szövetségétől 35 460 forint jövedelmet. Ez utóbbi összegből a kifizető adóelőleget vont le és fizetett. Az elsőfokú adóhatóság az ellenőrzés eredményeképpen hozott elsőfokú határozatával 1995-re a felperes terhére 318 736 forint adókülönbözetet állapított meg, amelyből...
AVI 2001.12.142 Az adómentesség megállapításának feltétele, hogy az önsegélyező egyesülettől történő kifizetésre ténylegesen az önsegélyező feladat ellátása körében kerüljön sor [1991. évi XC. tv. 7. § (1) bek. 43. pontja.].
Az adóhatóság a felperes 1995. évi személyi jövedelemadó bevallását vizsgálta és megállapította, hogy abban nem szerepeltette a K.-i S. F. Egyesülettől (K.) kapott 689 000 forint összegű juttatást, valamint az S. és N. Országos Szövetségétől 35 460 forint jövedelmet. Ez utóbbi összegből a kifizető adóelőleget vont le és fizetett. Az elsőfokú adóhatóság az ellenőrzés eredményeképpen hozott elsőfokú határozatával 1995-re a felperes terhére 318 736 forint adókülönbözetet állapított meg, amelyből 303 019 forintot minősített adóhiánynak. Az adóhiány összege után 192 723 forint késedelmi pótlékfizetési kötelezettséget is megállapított.A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság 1997. november 17-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot azzal hagyta helyben, hogy az adóalap összegét 724 460 forintra, míg a felperes terhére megállapított adókülönbözet összegét 318 763 forintra javította.
A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az alperes nem bizonyította, hogy a K. Egyesület szervezőként foglalkoztatta és ekként juttatásban részesítette. A felperes álláspontja szerint az egyesülettel tagsági viszonyban volt és általa, az egyesülettől kapott juttatás az Szja. tv. 6. § (1) bekezdés 43. pontjában foglaltaknak megfelelően adómentes volt, ezért bevallási kötelezettség sem terhelte.
A városi bíróság 8. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes a K. Egyesület tagja volt 1995. évben és az egyesület tevékenységében közreműködött saját előadása szerint is. A K. Egyesület a felperest 1995. évben 689 000 forint juttatásban részesítette, amelyet a felperes nem tüntetett fel személyi jövedelemadó bevallásában. Az elsőfokú bíróság idézi az ezen időszakban hatályos személyi jövedelemadóról szóló módosított 1991. évi XC. törvény (Szja. tv.) 4. § (1) bekezdés, 7. § (1) bekezdés 43. pontját és ezen rendelkezések, valamint a törvény 3. § 6. pontjának értelmezésével arra a következtetésre jut, hogy kizárólag akkor minősül az egyesülettől kapott juttatás jövedelemadó mentes juttatásnak, amennyiben törvényi feltételek fennállnak, tehát a felperes önsegélyező jelleggel az önsegélyező feladat ellátása körében a társadalombiztosításról szóló törvényben meghatározott ellátások kiegészítő juttatásaként kapta az összeget. Tekintettel arra, hogy a felperes nem ilyen címen jutott hozzá a kifizetéshez, így az jövedelemadó mentességet nem élvezhet, ehhez képest nincs jelentősége annak, hogy a felperes a K. Egyesület szervezője volt-e vagy sem.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság 4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a rendelkezésre álló közigazgatási iratokból nem volt egyértelműen megállapítható sem az, hogy a felperes az önsegélyező egyesületnél szervezőként tevékenykedett, sem az, hogy ilyen címen részesült juttatásban. Az elsőfokú adóhatósági határozat elleni fellebbezésben a felperes általánosságban hivatkozott az egyesületi tag jogaira. Az elsőfokú eljárás során az alperes által csatolt kimutatás sem volt alkalmas annak egyértelmű megállapítására, hogy a felperes az egyesület szervezővé kinevezettje volt, vele ilyen írásbeli megállapodás ugyanis nem történt. A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, nem helytálló az alperesnek az a megállapítása, hogy szervező tag lett volna. A kereseti kérelemhez kötöttség elve alapján az elsőfokú bíróság nem hivatkozhatott volna ítéletében arra, hogy nincs jelentősége annak, miszerint a felperes milyen tevékenységet lát el az egyesületben és így miként minősül a részére juttatás kifizetés. Amire a felperes nem hivatkozott, arra nem lehet a jogszabálysértést megállapítani, ezért a másodfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte, az új eljárásra azt írta elő, hogy foglaljon állást az elsőfokú hatóság egyértelműen arra vonatkozóan, hogy a felperes 1995-ben végzett-e szervező tevékenységet a K. Egyesületnél és erre vonatkozóan folytassanak le bizonyítást.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 4. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A nem vitás tényállás szerint a felperes a K.-i S. F. Egyesülettől 1995. évben 11 alkalommal, összesen 689 000 forint juttatásban részesült, melyből a kifizető adóelőleget nem vont le, és amelyet a felperes adóbevallásában sem szerepeltetett. A felperes ezt az összeget adómentes juttatásnak tekintette az Szja. tv. 7. § (1) bekezdés 43. pontja alapján. E rendelkezés szerint mentes az adó alól az önsegélyező egyesület által adott olyan pénz vagy természetbeni juttatás, mely nem tartozik az (1) bekezdés 3. pont hatálya alá, feltéve, hogy az egyesületbe a befizetett összegeket a befizetők költségként nem számolták el. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes és az elsőfokú bíróság helytállóan utalt arra, hogy az Szja. tv. 7. § (1) bekezdésének 43. pontja szerinti adómentesség megállapításának feltétele az is, hogy az önsegélyező egyesülettől történő kifizetésre ténylegesen az önsegélyező feladat ellátása körében kerüljön sor, ehhez képest figyelembe kell venni az Szja. tv. 3. § 36. pontjában foglalt értelmező rendelkezést, amelynek alapján önsegélyező feladat ellátásának a társadalombiztosításról szóló törvényben meghatározott ellátásokat kiegészítő juttatások nyújtását minősíti. A felperes esetében nem vitás, hogy a kifizetéseknek semmilyen összefüggése nem volt a társadalombiztosításról szóló törvényben meghatározott ellátásoknak, ezért helytálló volt az az álláspont, hogy a juttatás adómentesnek nem volt tekinthető.
A másodfokú bíróság tévesen értelmezte ítéletében a kereseti kérelemhez való kötöttség elvét. A Legfelsőbb Bíróság KK34. számú állásfoglalása szerint a közigazgatási perekben is érvényesül az az elv, hogy a bíróság a keresetben megjelölt jogszabálysértés körében kell, hogy vizsgálódjon.
A perbeli esetben a felperes azt állította keresetében, hogy az adóhatóság jogszabálysértő határozatot hozott, amikor 1995. évben a K. Egyesülettől kapott 689 000 forint összegű juttatást jövedelemadó köteles bevételnek minősítette.
A bíróság által eldöntendő kérdés tehát az volt, adómentes-e ez a pénzbeli juttatás vagy sem.
Az alperes határozati indokolásában valóban szerepelt, hogy a felperes szervezőként kapta ezt a juttatást és ez okból sem minősülhet az adómentesnek. Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy önmagában e megállapításnak nem volt jelentősége, mivel a fő kérdés, hogy az Szja. tv. 7. § (1) bekezdés 43. pontjában foglalt adómentesség törvényi feltételei fennálltak-e vagy sem. Az elsőfokú bíróság e megállapítása nem tért el a kereseti kérelemben foglalt jogszabálysértés vizsgálatától. A másodfokú bíróság által előírt tényállás megállapítási és bizonyítási kötelezettség teljesítésére ezért nincs szükség, a rendelkezése álló adatokból megállapítható volt, hogy a személyi jövedelemadó mentesség törvényi feltételei a felperes esetében nem álltak fenn.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése szerint a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Legfelsőbb Bíróság Kjv. 1. 27.073/1999.)