adozona.hu
AVI 2001.11.138
AVI 2001.11.138
Amennyiben a bíróság az adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi, meg kell határoznia, hogy az adóhatóságnak milyen tételeket kell figyelembe vennie az adófizetési kötelezettség megállapítása során [1957. évi IV. tv. 73. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél az 1990-1993. évekre vonatkozóan végzett ellenőrzése eredményeként határozatával általános forgalmi adó, személyi jövedelemadó, fogyasztási adó és útalap adónemekben összesen 9 266 334 Ft adóhiány, valamint adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. Megállapította az adóhatóság, hogy a felperes 1992-1993. években nagyobb mennyiségben értékesített gázolajat, illetve ipari fűtőolajat, mint amennyi a nyilvántartás alapján rendelkezésre...
AVI 2001.11.138 Amennyiben a bíróság az adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi, meg kell határoznia, hogy az adóhatóságnak milyen tételeket kell figyelembe vennie az adófizetési kötelezettség megállapítása során [1957. évi IV. tv. 73. § (3) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél az 1990-1993. évekre vonatkozóan végzett ellenőrzése eredményeként határozatával általános forgalmi adó, személyi jövedelemadó, fogyasztási adó és útalap adónemekben összesen 9 266 334 Ft adóhiány, valamint adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. Megállapította az adóhatóság, hogy a felperes 1992-1993. években nagyobb mennyiségben értékesített gázolajat, illetve ipari fűtőolajat, mint amennyi a nyilvántartás alapján rendelkezésre állt, ezért az 1991. évi LXXVIII. törvény 1. §-a és 4. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében fogyasztási adó, a 61/1989. (VI. 27.) MT rendelet szerint pedig útalap megfizetésére kötelezte a felperest.A többletértékesítésből és a felperesi vendéglátóipari tevékenységből származó többletbevétel következménye az 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 1-4. §-ai szerinti adóhiány lett.
A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot.
A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság - megismételt eljárásban ítéletével az adóhatósági határozatokat hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában utalt arra, hogy az 1990. évben hatályos Szja. törvény alapján az egyéni vállalkozó a meghaladó költségeit a következő évi bevételeivel szemben számolhatta el; az 1992. évi bevételre vonatkozó alperesi megállapítások is jogszerűek, az adóhatóság által alkalmazott, felperesi árkalkulációt is felhasználó módszer nem minősül becslésnek.
Az amortizációra vonatkozó törtévi megállapítás az Szja. törvény 1. számú mellékletének III/1. pontja értelmében jogszerű volt, az értékcsökkenés évenkénti mértéke attól függően változik, hogy az állóeszköz beszerzésére a tárgyi év mely időszakában került sor. Helyesen járt el az alperes, amikor a bizonylatokkal nem igazolt amortizációt nem fogadta el.
Az egyes olajfajták többletértékesítésével összefüggésben a bíróság a szakértők ellentétes véleményét akként értékelte, hogy az 1992. évi személyi jövedelemadó alap megállapításánál nincs jelentősége a korábbi évek elhatárolt veszteségének, e körben az adóhatóság eljárása a felperesi adminisztráció alapján helyes volt. Az áthúzódó tételek, a beszerzett üzemanyag későbbi kifizetése eredménytorzuláshoz nem vezetett, a vizsgált időszakban az üzemanyag forgalmazással kapcsolatos kiadási és bevételi tételek kiegyenlítették egymást. Azt is rögzítette a bíróság, hogy az adminisztráció hiányos adatai nem képezik akadályát a személyi jövedelemadó hiány jogalapja és összegszerűsége megállapításának, amelyet az adóhatóságnak az új eljárásban kell elvégeznie figyelemmel arra, hogy a szakértők véleményének peres eljárás keretében történő ütköztetése meghaladná a bírósági eljárás keretét.
A felperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte annak megváltoztatását és az elsőfokú közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését az 1993. évi vonatkozásában. Helytelen az elsőfokú bíróság álláspontja az 1991-92. év újbóli vizsgálatának jogszerűségét és marasztaló határozat hozatalának lehetőségét illetően. Álláspontja szerint dr. S. László és dr. K. Gyula igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján az elsőfokú közigazgatási határozat 1990-1992. évek vonatkozásában jogszabálysértő, az 1990. évi XCI. törvény 79. §-ának (7) bekezdése és az 54. § (1) bekezdése értelmében a kétszeri eljárás tilalmába ütközik. Az ügyben bizonyított, hogy a felperes csak HTO-t szerzett be, amelynek gázolajként történő értékesítése kizárt. Alapvetően téves az adóhatóság és az ügyben eljárt dr. K. Gyula és K. József szakértők módszere, miszerint nem egy teljes évet, csupán néhány hónapos szakaszokat vizsgálnak, és ebből jutnak arra a következtetésre, hogy többletértékesítésre került sor. A felperes az üzemanyag egy részét a Zs. Bt.-től szerezte be, a számlák késedelmes benyújtásakor az üzemanyag döntő része már értékesítésre került.
Az alperes fellebbezésében kérte az ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének részbeni elutasítását, a terhére megállapított adók részbeni törlésének elrendelését. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a szakértők ellentétes véleményére hivatkozva új eljárásra utasította az adóhatóságot. A Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseire hivatkozással kifejtette, hogy az ítélet sérti a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését és a 339. §-ának (1) bekezdését. Kérte a felperes adófizetési kötelezettségeinek a dr. K. Gyula igazságügyi könyvszakértő szakvéleményében foglaltak alapján történő megállapítását a fellebbezésében részletezett módosításokkal, egyebekben a felperes keresetének elutasítását.
Másodlagos kérelme arra irányult, hogy a Legfelsőbb Bíróság megalapozatlanság miatt utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárásra, mivel a bizonyítékok közötti ellentmondást az elsőfokú bíróság nem oldotta fel.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A felperes alaptalanul állította, hogy az 1991-1992. évekre vonatkozóan ismételt ellenőrzés történt, e tekintetben helyes döntést hozott az elsőfokú bíróság. A fellebbezés e részével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság utal az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában foglaltakra.
Megalapozottnak találta ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság mind a felperes, mind az alperes fellebbezését a bizonyítékok értékelését támadó részében:
Az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését, mert a bizonyítékok értékelését az erre vonatkozó eljárási szabályok figyelmen kívül hagyásával nem fejezte be, s így nem derítette fel a tényállást. Azt állapította meg ítélete indokolásában, hogy a szakértők véleményének peres eljárás keretében történő ütköztetése a közigazgatási per jellegére is figyelemmel meghaladná a bírósági eljárás keretét. Az ily módon felderítetlen tényállás megalapozatlan döntés hozatalához vezetett, amikor anélkül, hogy határozata indokolásában a megyei bíróság megjelölte volna, hogy az adóhatósági határozatok miben sértik az alkalmazott jogszabályokat, a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte a közigazgatási határozatokat.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat, hogy a bíróságnak közigazgatási perben az a feladata, hogy a bizonyítékokat mérlegelje és a megállapított tényállás alapján döntést hozzon a felülvizsgált határozatok törvényességéről. Nem teheti meg azt, hogy a perben beszerzett bizonyítékok értékelését teljes körűen nem végzi el és e feladatát az új eljárásra kötelezett szervre hárítja.
Tévedett az elsőfokú bíróság abban is, hogy szakértői véleményként vonta az értékelés körébe dr. S. László véleményét, amely csak egyéb bizonyítékként, mint a felperes álláspontja lett volna figyelembe vehető. Ez a szakmai vélemény is mérlegelhető a bizonyítékok között, azonban az egyes bizonyítási eszközök közötti ellentmondások feloldása a bíróság feladata lett volna.
Az elsőfokú bíróság a megalapozatlan döntéséből következően nem adott az 1957. évi IV. törvény 73. § (3) bekezdésének megfelelő, pontos iránymutatást az új eljárásra kötelezett hatóságnak. Ha a bíróság a közigazgatási szervet új eljárásra kötelezi, adóügyben egyértelműen kell meghatároznia, hogy az adóhatóságnak milyen tételeket kell figyelembe vennie az adófizetési kötelezettség megállapítása során. Ennek eldöntését, az eltérő szakértői vélemények, illetve ellentmondó bizonyítékok feloldását nem utalhatja vissza az adóhatóság hatáskörébe.
A kifejtettek értelmében a fellebbezések kapcsán a Legfelsőbb Bíróság sem tudott abban a jogkérdésben dönteni, hogy a jogszabályoknak megfelel-e az elsőfokú bíróság ítélete a felperes adófizetési kötelezettségének megállapítása tekintetében.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legfelsőbb Bíróság Kf. III. 28.025/1999.)