adozona.hu
AVI 2001.11.131
AVI 2001.11.131
Áfa-visszaigénylési ügyben az adóhatóság a törvény alapján köteles megállapítani a termék forgalmi értékét, amely eltérhet az apport értékétől (1992. évi LXXIV. tv. 25. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság az 1997. III. negyedévre vonatkozóan a felperesnél végzett ellenőrzése eredményeként határozatával 69 300 eFt jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő általános forgalmi adó különbözetet állapított meg a felperes terhére és 6 900 eFt adóbírságot szabott ki. Az adókülönbözet megállapítására azért került sor, mert az Q. Rt. által számlát helyettesítő okmány alapján felperesi társaságba apportált felépítményes ingatlannál (ipartelep) a felperes elmulasztotta a tárgyi adómen...
AVI 2001.11.131 Áfa-visszaigénylési ügyben az adóhatóság a törvény alapján köteles megállapítani a termék forgalmi értékét, amely eltérhet az apport értékétől (1992. évi LXXIV. tv. 25. §)
Az elsőfokú adóhatóság az 1997. III. negyedévre vonatkozóan a felperesnél végzett ellenőrzése eredményeként határozatával 69 300 eFt jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő általános forgalmi adó különbözetet állapított meg a felperes terhére és 6 900 eFt adóbírságot szabott ki. Az adókülönbözet megállapítására azért került sor, mert az Q. Rt. által számlát helyettesítő okmány alapján felperesi társaságba apportált felépítményes ingatlannál (ipartelep) a felperes elmulasztotta a tárgyi adómentes földterület és az adó alá eső építmények megbontását és az ingatlan teljes forgalmi értéke - melyet a P.-R. Kft. 404 201 eFt-ban határozott meg - után igényelte vissza az általános forgalmi adót. Az adóhatóság az ingatlan forgalmi értékét, illetőleg az adóalapot az S. V. Rt. értékbecslése alapján állapította meg, amely szerint az apportált ingatlan forgalmi értéke 214 000 eFt, melyből a felépítmények 127 000 eFt-t képviselnek. A felperes fellebbezése folytán az alperes a 9280461022. számú határozatával az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. törvény) 25. §-ának (1) bekezdése és 30. §-ának (1) bekezdése, illetve 2. számú mellékletének 1. pontja alapján helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot.A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az apport okmány a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 84. § (2) bekezdésének megfelelően a gazdasági esemény valós tartalmát - forgalmi érték vonatkozásában - hitelt érdemlően nem tanúsította. Ezért az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-ának (7) bekezdése és 58. §-ának (3) bekezdése alapján szakértőt vett igénybe az adó alapjának megállapítására. Az adóhatóságot e körben a cégbíróság által jóváhagyott apport értéke nem köti, állapította meg az elsőfokú bíróság.
A felperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte annak megváltoztatását és kereseti kérelmének megfelelő döntés hozatalát. Álláspontja szerint az apport értékét az adóhatóság nem változtathatja meg, a cégbíróság által bejegyzett apportértékhez kötve van. Az Sztv. 23. § (3) bekezdése, 26. §-ának (6) bekezdése, illetve 40. §-a nem teszi lehetővé, hogy más adat kerüljön számviteli nyilvántartásra, mint az alkalmazott számlahelyettesítő okmány. Végül az Áfa. törvény 22. §-ára hivatkozással előadta, hogy az Art. 1., illetve 58. §-ában megadott felhatalmazásokat akkor lehet alkalmazni, ha az ellenérték a forgalmi értékhez hasonlítva aránytalanul alacsony.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint jogszerűen vette igénybe a szakértőt a valóságos forgalmi érték megállapítása végett, amely a cégbírósági bejegyzés közhitelességét nem érinti. Az apport értékének meghatározására az Áfa. törvény konkrét rendelkezést tartalmaz, amelytől eltérni nem lehet.
A felperes az alperes ellenkérelmére tett észrevételéhez csatolta D. Csaba igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő szakvéleményét, mely szerint az ingatlan jelenlegi forgalmi értéke 495 407 eFt. Indítványozta a szakértő tanúkénti meghallgatását és amennyiben az alperes a szakvéleményben foglaltakat vitatná, ingatlanforgalmi szakértő, illetőleg igazságügyi könyvszakértő kirendelését arra vonatkozóan, hogy milyen esetekben vizsgálhatja felül az apport értékét az adóhatóság.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú hatóság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és az abból levont jogi következtetése is helytálló.
Az Áfa. törvény 7. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében termékértékesítésnek minősül az is, ha az adóalany a terméket az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége köréből kivonja, ideértve a más tulajdonába történő ellenérték nélküli átadást is.
A 25. § (1) bekezdése szerint a 7. §-ban meghatározott termékértékesítésnél az adó alapja a termék adó nélküli forgalmi értéke.
A 30. § (1) bekezdése, illetőleg a törvény 2. sz. mellékletének 1. pontja alapján mentes az adó alól a földterület értékesítése.
Az Áfa. törvény idézett rendelkezései, illetőleg a peradatok alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően azt állapította meg, hogy az alperes jogszerűen határozta meg a perbeli ingatlan forgalmi értékét, tekintettel arra, hogy az általános forgalmi adó visszaigénylés alapjául szolgáló számlát helyettesítő okmány az Áfa. törvény és az Sztv. 84. §-ának (2) bekezdése értelmében nem volt hiteles dokumentum, mert a felperes elmulasztotta a tárgyi adómentes földterület és az adó alá eső felépítmények értékének megbontását és az ingatlan teljes értéke utáni forgalmi adót visszaigényelte. Az Áfa. törvény 2. számú mellékletének 1. pontja a földterület értékesítését a tárgyi adómentes értékesítések körébe sorolja, így utána adó nem számítható fel, illetve a felszámított adó nem igényelhető vissza. Ezen túlmenően az Áfa. törvény fenti rendelkezései alapján az alperesi adóhatóság jogosult volt arra is, hogy az adó alapját, az apportált ingatlan forgalmi értékét az Art. 58. §-ának (3) bekezdése értelmében szakértő igénybevételével határozza meg.
Tévedett a felperes abban, hogy az apport értéke köti az adóhatóságot és az alperes az apport értékét megváltoztatta. Általános forgalmi adó visszaigénylési ügyben az adóhatóság az Áfa. törvény rendelkezései alapján köteles eljárni és megállapítani a termék (itt az ingatlan) forgalmi értékét, amely eltérhet az apport értékétől. Az apport értéke tehát nem köti az adóhatóságot, azonban a forgalmi értékmegállapítás nem érinti a cégbíróság által bejegyzett apport értéket, azt nem változtatja meg az adóhatóság eljárása, amely ebből következően nem sértheti az Sztv. felperes által fellebbezésében megjelölt rendelkezéseit sem.
Tévesen hivatkozott a felperes az Áfa. törvény 22. íjának (6) bekezdésére is, mert e rendelkezés a perbeli ügyben irányadó, a 7. § szerinti termékértékesítésnél az adó alapját meghatározó 25. § (1) bekezdése mellett nem alkalmazható.
A felperes által indítványozott ingatlanforgalmi szakértő kirendelésére, illetve a fellebbezéséhez csatolt szakvélemény figyelembevételére, a szakértő tanúkénti meg-
hallgatására a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 235. §-ának (1) bekezdése alapján nem talált lehetőséget, tekintettel arra, hogy az elsőfokú bírósági eljárás során - mint azt az ítélet indokolása is tartalmazza - a szakértői értékmegállapításra vonatkozó bizonyítási indítványától (az 1999. március 17. napján tartott tárgyaláson) elállt.
A felperes igazságügyi könyvszakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványának pedig azért nem adott helyt a Legfelsőbb Bíróság, mert nem szakkérdésben, hanem jogkérdésben kellett állást foglalnia, amikor ítélete indokolásában - rámutatva a felperes tévedésére - megállapította, hogy az alperes nem az apport értékét vizsgálta felül, változtatta meg, hanem általános forgalmi adó levonási jog érvényesítése kapcsán az Áfa. törvényt alkalmazva meghatározta az adó alapját, azaz a perbeli ingatlan forgalmi értékét.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf. III. 28.286/1999.)