adozona.hu
AVI 2001.11.130
AVI 2001.11.130
Termékértékesítésnek minősül az is, ha az adóalany a terméket saját céljára olyan állapotban használja fel, amelyet ha közvetlenül így szerezne be, nem lenne joga adólevonásra (1992. évi LXXIV. tv. 7. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
1996. augusztus 10. napján közúti ellenőrzés során a rendőrkapitányság megállapította, hogy a B. József által vezetett és a felperesi gazdasági társaság tulajdonát képező Opel Astra Caravan gépkocsi a közúti forgalomban a Közlekedési Főfelügyelet által kiadott 31/1994. JMF körlevélben a tehergépkocsikra előírt feltételeknek nem felel meg, azt személygépkocsiként használták és alakították ki. A közúti ellenőrzés eredményéről a rendőrhatóság értesítette az adóhatóságot, amely 1998. május 4. nap...
AVI 2001.11.130 Termékértékesítésnek minősül az is, ha az adóalany a terméket saját céljára olyan állapotban használja fel, amelyet ha közvetlenül így szerezne be, nem lenne joga adólevonásra (1992. évi LXXIV. tv. 7. §)
1996. augusztus 10. napján közúti ellenőrzés során a rendőrkapitányság megállapította, hogy a B. József által vezetett és a felperesi gazdasági társaság tulajdonát képező Opel Astra Caravan gépkocsi a közúti forgalomban a Közlekedési Főfelügyelet által kiadott 31/1994. JMF körlevélben a tehergépkocsikra előírt feltételeknek nem felel meg, azt személygépkocsiként használták és alakították ki. A közúti ellenőrzés eredményéről a rendőrhatóság értesítette az adóhatóságot, amely 1998. május 4. napján kelt határozatával 292 000 Ft adóhiányt, az adóhiány után 146 000 Ft adóbírságot és 114 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg a felperessel szemben.A felperes fellebbezésére eljáró alperes 1998. július 22. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal az indokolással, hogy az 1992. évi LXXIV. (Áfa.) törvény 7. § (1) bekezdés c) pontja alapján, valamint az Áfa. törvény 33. § (2) bekezdés b) pontja szerint nem vonható le az előzetesen felszámított adó a személygépkocsi beszerzése esetén, ha a beszerzés nem továbbértékesítési céllal történik.
A felperes keresetet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérve. Keresetében előadta, hogy a felperesi társaság haszongépjárműként szerezte be a gépkocsit és tehergépjárműként tartotta nyilvántartásában, ezért az előzetesen felszámított adó levonására jogosult volt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta alaposnak, ezért azt elutasította. ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes a gépjárművet - a bírósági eljárásban beszerzett bizonyítékok alapján megállapíthatóan - személygépkocsiként használta, ezért az Áfa. törvény 7. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a megvalósult termékértékesítés alapján az alperes jogszerűen állapította meg az adóhiányt, amelynek következménye az adóbírság és késedelmi pótlék kiszabása.
A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, kérte annak hatályon kívül helyezését az alperesi határozatra kiterjedően és az alperes perköltség viselésére kötelezését. Az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezésében megalapozatlannak ítélte, egyrészről a hiányosan lefolytatott bizonyítási eljárás miatt, másrészről olyan tények értékelése okán, amelyeket az alperes egyáltalán nem bizonyított. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása ellentmondó, mivel a bíróság által hivatkozott Megyei Közlekedési Felügyelet 1996. szeptember 3. napján kelt igazolása a per anyagává téve és a felperes részére bemutatva nem lett, így az irat származása teljesen bizonytalan. A felperes a Megyei Közlekedési Felügyeletnél első ízben 1996. augusztus 16. napján a gépjárművet eredeti állapotában bemutatta, ezt követően a közlekedési felügyelet igazolta, hogy a korábbi bemutatáskor és a második bemutatás alkalmával is a gépkocsi a tehergépjármű műszaki feltételeit teljesítette. A gépkocsit haszongépjárműként szerezték be, a haszongépjárművekre vonatkozó ITJ szám alatt tehergépjárműként tartották nyilván, és akként is használták. Az alperes önkényesen kiterjesztően értelmezte az Áfa. törvény 7. §-át. Tévedett a bíróság a szabálysértési és a rendőri ellenőrzés okmányainak tartalmát illetően. A szabálysértési eljárást a hatóság megszüntette, mivel azt állapította meg, hogy a gépjármű jellege, nem minősült személygépjárműnek és nem volt megállapítható e jelleggel történő, folyamatos használata. A felperes a fellebbezésében állított, hogy a tehergépjárműként vásárolt és így forgalomba helyezett tehergépkocsit nem alakították személyautóvá és nem is használta személyautóként.
Az alperes a fellebbezésre tett ellenkérelmében az alperes a megyei bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Álláspontja szerint az alperesi határozat megalapozott, alátámasztja az 1996. augusztus 10. napján kelt rendőri jelentés, amely a közúti ellenőrzés megállapítását tartalmazza, az 1997. szeptember 29. napján kelt szabálysértési határozat, amely szerint a gépkocsit visszaalakították személygépkocsivá, továbbá az 1997. szeptember 29-én kelt rendőrkapitánysági átirat az APEH felé, amiben jelzik az átalakítás tényét és annak adójogi ellenőrzését, valamint a Megyei Közlekedés Felügyelet határozatai, annak lábjegyzetként szereplő kézírásos része, amelyek szerint a gépkocsit a bemutatáskor visszaalakították tehergépkocsivá.
A megyei bíróság ez utóbbi lábjegyzet eredetiségét vizsgálta, ezért kereste meg a Közlekedés Felügyeletet, amely a megkeresésre megerősítette, hogy a lábjegyzetek a Közlekedési Felügyelettől származnak. A tárgyaláson az eljáró bíróság az iratot és a megkeresés tényét ismertette. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárás során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság kellő alapossággal tárta fel a tényállást, megfelelően hívta fel az ügyre vonatkozó jogszabályokat és azokból mindenben helyes jogi következtetést vont le. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában pontosan megjelölte azokat a közokiratokat, amelyek alapján az irányadó tényállást megállapította. Kétséget kizáróan bizonyított, hogy a felperes az 1996. augusztus 10-én megtartott közúti ellenőrzéskor az Opel Astra Caravan gépkocsit személygépjárműként használta, azt személygépjárművé átalakította, a hátsó üléseket visszaszerelték, az első ülések mögötti részről a térelválasztó rácsokat kiemelték.
Ezt a tényt az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása részletesen megjelölt bizonyítékokkal támasztja alá. Az alperes eljárása e közúti ellenőrzés során észlelt megállapításokon alapszik. Az áfa kötelezettség megállapítása szempontjából érdektelen, hogy a későbbi ellenőrzés, illetőleg műszaki vizsga alkalmával a gépjármű milyen állapotban került a közlekedésrendészeti hatóságok elé. Hasonlóképpen érdektelen, hogy a felperessel szemben a szabálysértési eljárást megszüntették. E tények nem változtatnak azon, hogy bizonyítottan a haszongépjárművet személygépjárműként hasznosította és az alperes elsőfokú hatóságát e tény közlésével a rendőrhatóság megkereste.
Az Áfa. törvény 7. § (1) bekezdése szerint termékértékesítésnek minősül az is, ha az adóalany a terméket saját céljára olyan állapotban használja fel, hasznosítja, amelyet ha közvetlenül így szerezne be, nem lenne joga adólevonásra. A felperes haszonjárművet szerzett be, azonban azt saját céljaira személygépjárműként használta a bizonyított tényállás szerint. Ennek megfelelően az alperes az adóhiányt törvényesen állapította meg és ennek következményeként adóbírság és késedelmi pótlék kivetéséről rendelkezett.
Fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp, 253. § (2) bekezdésének megfelelően helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf. III. 28.095/1999.)