adozona.hu
AVI 2001.11.129
AVI 2001.11.129
Az adózó a jogszabály megkerülésével nem kerülhet adójogilag kedvezőbb helyzetbe (1991. évi XC. tv. 8. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 1995. évre vonatkozóan a felperesnél tartott ellenőrzése eredményeként határozatával 181 600 Ft személyi jövedelemadó hiány, valamint adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes és a V. Bt. a D. Kft., a K. Bt., illetőleg az S. Kft. - ahol a felperes alkalmazásban áll - közötti részvény adásvételi szerződések, valamint értékpapír ügyletek színleltek voltak, azokból árfolyamnyereség sem s...
AVI 2001.11.129 Az adózó a jogszabály megkerülésével nem kerülhet adójogilag kedvezőbb helyzetbe (1991. évi XC. tv. 8. §)
Az elsőfokú adóhatóság 1995. évre vonatkozóan a felperesnél tartott ellenőrzése eredményeként határozatával 181 600 Ft személyi jövedelemadó hiány, valamint adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes és a V. Bt. a D. Kft., a K. Bt., illetőleg az S. Kft. - ahol a felperes alkalmazásban áll - közötti részvény adásvételi szerződések, valamint értékpapír ügyletek színleltek voltak, azokból árfolyamnyereség sem származhatott.A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával - az indokolás részbeni módosításával - helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot. A felperes az értékpapír ügyletekben nem munkaviszonyból, hanem egyéb jogcímen jövedelmet szerzett, amely összevonandó jövedelme részét képezi, adótartozására a személyi jövedelemadóról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja. törvény) 29. §-ának (1) bekezdése az irányadó.
A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte. ítéletének indokolásában megállapította, hogy a Ptk.-ban meghatározott egyik semmisségi ok sem áll fenn a megkötött szerződések kapcsán. Nem állapítható meg, hogy a szerződések bármilyen jogszabályba ütköznének, vagy azokat a jogszabályok megkerülésével kötötték, illetve nem bizonyítható, hogy azok nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütköznek, végül színlelés miatt sem érvénytelenek. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban Art.) 1. § (7) bekezdésére és a 2/1998. KJE számú jogegységi határozatra hivatkozással kifejtette, hogy jelen esetben nem állapítható meg, hogy a felek szerződéskötési szándéka, szerződéses akarata, nyilatkozata egymástól eltérne. Jogszabálysértően járt el az alperes, amikor a felperes által megszerzett jövedelmet az Szja. törvény 29. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozónak tekintette.
Az alperes fellebbezése folytán a megyei bíróság a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alapján helyes indokainál fogva helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
Az alperes a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmében az ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. Részletesen kifejtett álláspontja szerint - utalva az Art. 1. §-ának (7) bekezdésére, az 1/1998. és 2/1998. számú jogegységi határozatokra - az ügyletek valódi tartalma és gazdasági eredménye kimutatható; a szerződések arra irányultak, hogy az S. Kft. tagjai, alkalmazottai a társaság vagyona terhére anyagi juttatásban részesüljenek úgy, hogy az ne közvetlen formában jelentkezzen, hogy az együtt járó közterheket ne kelljen viselniük. Jelen ügyben a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye is csorbát szenved azzal, hogy kétséget kizáróan megállapítható a jogszabály kijátszására irányuló szándék, az, hogy a valódi cél egy olyan jövedelem kifizetése volt, melynek jelentősen kedvezőbbek a közterhei.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság 18. számú ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
Az Art. 1. §-ának (7) bekezdése értelmében a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket, valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek, más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.
Az Art. idézett rendelkezésének alkalmazása az adóhatóság számára a szerződés színleltségére vonatkozó külön hivatkozás nélkül is lehetővé teszi a szerződés valódi tartalmának vizsgálatát és adójogi szempontból történő minősítését, amely a felek polgári jogi jogviszonyára nem hat ki.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az Szja. törvény 1994. és 1995. évben hatályos 3. §-ának 19. pontjában foglalt árfolyamnyereség adóztatása a felperes esetében csak akkor történhetett volna az adóévben megszerzett egyéb jövedelmekkel való összevonás nélkül, a 37. § (9) bekezdése szerinti forrásadó levonásával, ha az adóvizsgálat során feltárt tényállásból nem lett volna megállapítható, hogy valójában a felperes az S. Kft. vagyona terhére, alkalmazotti viszonyához kapcsolódó jövedelmet szerzett az értékpapír ügyletekből.
A fentiekből következően a felperest tehát az "értékpapírból származó" jövedelme után nem az Szja. törvény 27. § és 37. §-ának (9) bekezdése szerinti forrásadó fizetési kötelezettség, hanem az Szja. törvény 8. §-ának (1) és (2) bekezdése, valamint 32. §-ának (1) bekezdése alapján összevont jövedelem után terhelte személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség.
Nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság az eljárt bíróságok álláspontját a 2/1998. KJE számú jogegységi döntésben foglaltak értelmezéséről. A Legfelsőbb Bíróság az 1/1998. KJE számú jogegységi határozatában fejtette ki, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás az adójogviszonyban is olyan általános jogelv, melyet az adózó polgárnak fizetési kötelezettsége teljesítése, a hatóságnak pedig eljárása során érvényesíteni kell. A 2/1998. KJE jogegységi döntés értelmében az adóhatóságot az Art. 1. §-ának (7) bekezdése szerint megillető jogosultság az adójogszabály szövegének önkényes értelmezésével nem vezethet a felek szerződéses akaratával ellentétes következtetések levonására, és egyes szerződések érvénytelenné minősítésére. Nem ütközik jogszabályi előírásba ezért, ha az adózó olyan szerződést köt, amelynek eredményeként jogilag kedvezőbb helyzetbe kerül, feltéve, ha ezt az adót megállapító jogszabály lehetővé teszi.
A felülvizsgált adóügyben azonban a jogegységi határozatban foglalt jogelvek sérelmet szenvedtek, mert a tényállásból az volt megállapítható, hogy a felperes és az előzőekben már megjelölt gazdasági társaságok közötti értékpapír adásvételi szerződések célja az volt, hogy a jövedelmek összevont adózása helyett a közterhek jelentős csökkentése mellett kerüljön sor adófizetésre.
A felperes tehát azáltal került adójogilag kedvezőbb helyzetbe, hogy az Szja. törvény 8. §-ának (1) bekezdésében írt szabályt megkerülte a kedvezőbb adózás érdekében, amelyre a kifejtettek értelmében az adójogszabály lehetőséget nem biztosított.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 28.390/1999.)