adozona.hu
AVI 2001.10.121
AVI 2001.10.121
Az egyesülésnél felmerült működési költségek adózás előtti költségként nem számolhatók el [1991. évi XVIII. tv. 26. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A V. V. Kft. és a P. V. Kft. - melyeknek jogutóda a felperes - tagjai voltak az 1993. február 25-én létrehozott V. Egyesülésnek. A V. V. Kft. 1993-ban 362 000 Ft-tal, 1994-ben 511 000 Ft-tal, 1995-ben 636 000 Ft-tal járult hozzá a társasági szerződésben foglaltak szerint az Igazgatótanács döntése alapján az egyesülés működéséhez.
A P. V. Kft. ugyanezen eljárást követve 1993-ban 288 000 Ft, 1994. és 1995. évben 690 000 Ft, míg 1996-ban 750 000 Ft átutalást teljesített működési hozzájárulás jo...
AVI 2001.10.121 Az egyesülésnél felmerült működési költségek adózás előtti költségként nem számolhatók el [1991. évi XVIII. tv. 26. §].
A V. V. Kft. és a P. V. Kft. - melyeknek jogutóda a felperes - tagjai voltak az 1993. február 25-én létrehozott V. Egyesülésnek. A V. V. Kft. 1993-ban 362 000 Ft-tal, 1994-ben 511 000 Ft-tal, 1995-ben 636 000 Ft-tal járult hozzá a társasági szerződésben foglaltak szerint az Igazgatótanács döntése alapján az egyesülés működéséhez.A P. V. Kft. ugyanezen eljárást követve 1993-ban 288 000 Ft, 1994. és 1995. évben 690 000 Ft, míg 1996-ban 750 000 Ft átutalást teljesített működési hozzájárulás jogcímén az egyesülés által kibocsátott számlák alapján.
Az egyesülésnek átutalt összegeket mindkét Kft. költségként számolta el.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága Kiemelt Adóalanyok Ellenőrzési Osztálya a határozatában az egyesülésnek átutalt összegekkel a vizsgált adóívekben megnövelte a V. V. Kft. adózás előtti eredményét, végleges pénzeszköz átadásnak minősítve az egyesülésnek átutalt összegeket. Ennek következményeként a V. V. Kft. terhére 443 000 Ft társasági adóhiányt állapított meg, valamint az adóhiány után 103 000 Ft adóbírságnak és 439 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére kötelezte a kft.-t. Az elsőfokú adóhatóság a határozatában azonos indokolás mellett a P. V Kft. terhére 795 000 Ft társasági adóhiányt állapított meg, valamint az adóhiány után 238 000 Ft adóbírságnak és 623 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére kötelezte.
Az alperes határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Az alperesi álláspont szerint az egyesülés gazdasági társaság, melynek működési költségeit a tagok viselik, és ők bocsátják rendelkezésre a szolgáltató és gazdálkodási tevékenységhez szükséges vagyont. A tagdíj fejében a tagok jogosultak az egyesülés által nyújtott szolgáltatások igénybevételére. A vizsgált kft.-k az egyesülésnek időszakonként utólagosan megállapított működési költség-hozzájárulást fizettek, ezek az összegek azonban költségként nem számolhatók el, mert az elsőfokú adóhatóság által kifogásolt számlák szerint nem kapcsolódtak konkrét teljesítményhez. Így csak végleges pénzeszköz átadásként voltak elfogadhatók az átutalások, amelyeket az adózás előtti eredményt növelő tételként kellett figyelembe venni a vizsgált adóívekben.
A V. V. Kft. keresetében kérte az alperesi határozat megváltoztatásával a 443 000 Ft társasági adóhiány, (továbbá az adóbírság és késedelmi pótlék) megfizetése alóli mentesítését. Álláspontja szerint az alperes tévesen állapította meg a határozathozatal alapjául szolgáló tényállást, helytelenül értelmezte és alkalmazta a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban GT.) rendelkezéseit. Olyan PM illetve APEH állásfoglalásokra hivatkozott, melyek értelmében a tagdíjak illetve működési hozzájárulások elszámolását helyesen végezte.
A P. V. Kft. jogutódaként a felperes lényegében azonos indokolással kérte az alperes határozatának megváltoztatásával a 795 000 Ft adóhiány (tovább a kiszabott adóbírság és késedelmi pótlék) megfizetése alóli mentesítését, hivatkozva arra, hogy az egyesülése által szakmai érdekképviselet keretében nyújtott szolgáltatások igénybevétele nélkül a Kft. nem végezhetné eredményesen a vállalkozási tevékenységét.
Az alperes a keresetek elutasítását kérte, álláspontja szerint a felperesi jogelőd kft.-k, mint önálló adóalanyok voltak tagjai az egyesülésnek, mely szintén önálló gazdálkodó szervezet és ebből következően önálló adóalany is. A gazdálkodás során az egyes adóalanyok a saját bevételeikkel szemben számolhatják el a működésükkel összefüggésben felmerült költségeket. Annak ellenére, hogy az egyesülés a társasági szerződés szerint szakmai érdekképviseletet is ellát, - gazdálkodó szervezetként nem tekinthető érdekképviseletet ellátó társadalmi szervezetnek. A gazdasági társasági és adóalanyi minősége határozza meg az adózásban elfoglalt helyét és szerepét, ezért az egyesülés tagjainak működési célú befizetései nem érdekképviseleti tagdíjak, hanem az egyesülés, mint gazdasági társaság működését biztosító pénzeszköz átadásként értékelendők. Ezért ezek a befizetések költségként nem számolhatók el.
A keresetlevél benyújtását követően a V. V. Kft. beolvadt a P. V. Kft.-be, mely ezt követően a B. Volán Rt. néven részvénytársasággá alakult, amely jogutóda a két kft.-nek.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és a felperest az alperesi perköltség megfizetésére kötelezte. Álláspontja szerint a kft.-k által átutalt összegek nem tekinthetők tagdíjnak, amely további ellenszolgáltatás nélkül feljogosította volna a tagokat az egyesülés által nyújtott - szakmai érdekképviseletet is magába foglaló - szolgáltatások igénybevételére. Az egyesülésnél nem volt előre megállapított éves tagdíj. Az Igazgató Tanács döntése alapján negyedévenként utólag számított változó összegeket fizettek a tagok az egyesülésnek. A számlákon (egy kivételével) a számlakibocsátás jogcímeként működési költség-hozzájárulás megnevezés szerepel, így a számlák azt tanúsítják, hogy az egyesülés a saját működésének finanszírozását biztosító ráfordításait számlázta a tagok felé. A tagok ténylegesen az egyesülés működéséhez fizettek költség-hozzájárulást, azaz erre a célra az egyesülésnek véglegesen pénzeszközöket adtak át, mely átadások a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 26. § (5) bekezdése értelmében a tőketartalékot, vagy eredménytartalékot terhelhetik. Ebből következően adóalapot csökkentő ráfordításként nem számolhatók el. Indokolásában kifejtette, hogy a számviteli bizonylatokból nem állapítható meg, hogy az egyes kifizetések mögött van-e ténylegesen konkrét ellenszolgáltatás, amelynek értéke költségként jogszerűen elszámolható lenne mivel, a kft.-k vonatkozásában az adóhatóság az egyesülés által nyújtott konkrét szolgáltatásokról kibocsátott számlákat aggálytalanul elfogadta a ráfordítások költségkénti elszámolásának alapjaként.
Az ítélet ellen 4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésében a felperes továbbra is állította, miszerint az egyesülés által kibocsátott számlák, azok tartalma szerinti elbírálás alapján az Szt. 47. § (1) bekezdésében foglaltak szerint minősíthetők, és az egyéb költségek között számolhatók el. Álláspontja szerint minden szolgáltatást igénybevevő működési költség-hozzájárulást fizet a számlák kiegyenlítésekor. Ezért az egyesülés által kibocsátott számlák szolgáltatásokat tartalmaznak, így végleges vagyonátadásnak nem tekinthetők.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és perköltséget kért korábbi álláspontját és nyilatkozatait fenntartva illetve megismételve.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és az abból levont jogi következtetése is helytálló.
A másodfokú eljárásban a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperesi jogelőd kft.-k által, a Volán Egyesülés részére működési hozzájárulásként fizetett összegeket a kft.-k költségként elszámolhatták vagy sem.
A Ptk. 53. § (1) bekezdése értelmében az egyesülés jogi személyek által, saját gazdálkodásuk eredményességének előmozdítására és gazdasági tevékenységük összehangolására, valamint szakmai érdekeik képviseletére alapított gazdasági társaság. Az egyesülés saját nyereségre nem törekszik, vagyonát meghaladó tartozásaiért a tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek.
Az egyesülés részletes jogi szabályozását a jelen ügyben alkalmazandó 1988. évi VI. tv. (GT.) 103-126. §-a tartalmazta. Az egyesülés úgynevezett koordinatív társaság, amely csak kisegítő jelleggel, az egyesülés tagjai gazdálkodása összehangolásának alátámasztására folytathat saját gazdasági tevékenységet, így önálló nyereségre nem is törekszik. Az egyesülés csak részben koordinatív, részben szolgáltató tevékenységével egyfelől a tagok gazdálkodásának eredményességét kívánja elősegíteni, másfelől összehangolja a tagok tevékenységét. Az egyesülés koordinatív tevékenységénél fogva alkalmas a tagok közös gazdasági érdekeinek képviseletére is. Ez az érdekképviselet azonban kifejezetten szakmai jellegű ebben is különbözik az egyesülés a társadalmi szervezeti (egyesületi formában) az 1989. évi II. törvény szerint működő érdekképviseletektől.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az egyesülés mint gazdasági társaság nem tipikus érdekképviseletet lát el a tagok tekintetében, mivel a tagok közös gazdasági érdekeinek képviselete útján segíti elő a gazdasági társaság célját, azaz a tagok gazdálkodásának eredményességének előmozdítását. Erre tekintettel a tagok által az egyesülés részére fizetett tagdíjakat nem lehet a társadalmi érdekképviseleti szerveknek teljesített tagdíjakkal azonos módon költségként elszámolni. Helyesen utalt az elsőfokú bíróság arra, hogy az 1996-ban hatályos társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 5. § (6) bekezdése - mely az egyesülésre mint gazdasági társaságra is vonatkozott - csak a jogszabály által fizetett tagdíjakat ismerte el a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült ráfordításnak. A tagdíj az adott szervezet alapszabályában tagonként abszolút mértékben meghatározott összeg, azonban az egyesülésnél nem volt előre megállapított éves tagdíj, mivel az önálló adóalanynak minősülő kft.-k, az egyesülés mint ugyancsak önálló adóalany működésének finanszírozása érdekében teljesítettek átutalásokat, így azok nem minősülnek érdekképviseleti tagdíjnak. Helyesen utalt az alperes arra, hogy az egyesülésnél felmerült működési költségek más adóalany által történő megtérítése - mint ingyenes pénzeszköz átadás - csak az adózás utáni tőketartalék vagy eredménytartalék terhére fizethető ki, adózás előtti költségként nem számolható el [1991. évi XVIII. tv. 26. § (5) bekezdés].
A felperes csak állította, de a perben nem bizonyította, hogy a működési hozzájárulás címen fizetett összegek az egyesülés részéről pontosan milyen szolgáltatások teljesítésének ellenértékét tartalmazzák, különös tekintettel arra, hogy amikor a felperes az egyesülés konkrét szolgáltatását igénybe vette, azt külön számla ellenében fizette ki, melynek költségkénti elszámolását az alperes minden esetben elismerte. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy az Szt. 47. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a kft.-k által fizetett közreműködési hozzájárulások költségként nem számolhatók el, mivel más önálló adóalanyisággal rendelkező gazdasági társaság tevékenységének támogatása nem tekinthető a támogatást nyújtó gazdasági társaság üzletmenete során felmerült költségnek.
A jelen perben a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (Pp.) 164. §-ában foglaltak alapján a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alperesi határozatok nem jogszerűek, részéről költségként elszámolható kifizetések történtek. A felperes azonban csak állította, de nem igazolta az alperesi határozatok jogszerűtlenségét. Mivel a felperes a részéről történt kifizetések költségkénti elszámolását megalapozó jogcímet megjelölni nem tudott, így a részéről történt kifizetések adókötelesek voltak.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy a felperessel szemben a pótlék és adóbírság kiszabása jogszerű volt.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján helybenhagyta.
(Legfelsőbb Bíróság Kf. 11. 28.243/1999.)