adozona.hu
AVI 2001.10.119
AVI 2001.10.119
A statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott termékek és szolgáltatások vonatkozásában a KSH besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A KSH állásfoglalás besorolásnak nem tekinthető (1992. évi LXXIV. tv. 67. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítélettel megállapított tényállás szerint az adóhatóság felperesnél az 1992-1994. évekre vonatkozóan az általános forgalmi adónem körében folytatott vizsgálatot, majd az elsőfokú adóhatóság az 1995. november 2-án kelt határozatával a felperes terhére 57 145 000 Ft általános forgalmi adó hiányt (áfa adóhiány), 51 175 000 Ft adóbírságot és 37 771 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg, valamint a számviteli rend és adó-nyilvántartási hiányosságok miatt 50 000 Ft mulasztási bírságot ...
AVI 2001.10.119 A statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott termékek és szolgáltatások vonatkozásában a KSH besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A KSH állásfoglalás besorolásnak nem tekinthető (1992. évi LXXIV. tv. 67. §)
A jogerős ítélettel megállapított tényállás szerint az adóhatóság felperesnél az 1992-1994. évekre vonatkozóan az általános forgalmi adónem körében folytatott vizsgálatot, majd az elsőfokú adóhatóság az 1995. november 2-án kelt határozatával a felperes terhére 57 145 000 Ft általános forgalmi adó hiányt (áfa adóhiány), 51 175 000 Ft adóbírságot és 37 771 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg, valamint a számviteli rend és adó-nyilvántartási hiányosságok miatt 50 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki. A felperes terhére megállapított adóhiány abból keletkezett, hogy a felperes a lóverseny szervezési és lebonyolítási szolgáltatási tevékenységét tévesen tárgyi adómentes és kedvezményes szolgáltatások körébe sorolta, a KSH 1993. május 3-án kelt, részére kiadott állásfoglalása alapján. Ezzel szemben a KSH az 1994. február 7-én kelt állásfoglalásában, valamint a PM 1995. február 17-i állásfoglalásában, tájékoztatásában foglaltak értelmében a felperes tevékenysége az egyéb szórakoztató tevékenység és egyéb építmény szolgáltatás körében kedvezményes adózás alá nem esett.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1996. január 24-én kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy az adóhiány összegét 55 315 000 Ft-ra, az adóbírság mértékét 5 532 000 Ft-ra, míg a késedelmi pótlék összegét 36 704 000 Ft-ra csökkentette, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozatok megváltoztatását azért kérte, mert az M. L. Közös Vállalat jogutódjaként feladatai körébe tartozott a versenyló sport rendezvények lebonyolítása, és versenyló-tenyésztés is, tevékenységének helyes besorolása érdekében kereste meg a KSH-t, amely szerv 1993-ban tárgyi adómentes illetve kedvezményes adókulcsú tevékenység besorolást adott részére. A KSH és a PM utóbb tevékenységét SZJ. 19.52.00 besorolási osztályba sorolta azzal, hogy a lóversenyek megszervezése, lebonyolítása nem tekinthető kedvezményes adózású sportszolgáltatásnak, majd a KSH azon nyilatkozata szerint, miszerint az új besorolási kód alkalmazása statisztikai adatszolgáltatási szempontból annak kézhezvételétől számít, a PM arról tájékoztatta, hogy tevékenysége megkezdésétől 25%-os áfa fizetési kötelezettség alá esik. Előadta, hogy a PM 1995. február 17-én kelt és a 25%-os áfa adófizetési kötelezettségre vonatkozó tájékoztatásának kézhezvétele óta a megfelelő mértékű (25%-os) áfát fizeti, vitatta azonban a magasabb és általános mértékű adófizetési kötelezettségnek a tevékenysége megkezdésétől való alkalmazhatóságát, valamint a terhére kiszabott adóbírságot és pótlékot, mivel tevékenysége besorolását a jogszabályi előírásoknak megfelelően a KSH végezte el, annak tévedése terhére nem róható.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a bírság vonatkozásában hatályon kívül helyezte, és e körben az alperest új eljárásra kötelezte, egyebekben azonban a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint az adómérték alkalmazása szempontjából nem a felperes részére adott tájékoztatás szerinti besorolás, hanem a jogszabályoknak megfelelő érvényes besorolás az irányadó, és mert a KSH 1993-ban téves tájékoztatást adott, az 1994. évi besorolással nem változott meg a felperesi tevékenység besorolása, hanem a jogszabályoknak megfelelő besorolása történt meg. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az adóbírság megállapításánál figyelembe kellett volna venni az eset összes körülményeit, és a felperesi magatartásra figyelemmel a 10%-os adóbírság alkalmazását is szükségtelennek találta.
A bírság vonatkozásában az alperesi határozatokat hatályon kívül helyező elsőfokú ítéleti rendelkezés ellen a felek nem fellebbeztek, míg az egyebekben előterjesztett fellebbezésében a felperes az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését kérte a 25%-os adókulcs alkalmazásának kezdő időpontja tekintetében.
A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság az 1999. évi január hó 18. napján kelt 3. számú ítéletével az elsőfokú ítélet nem fellebbezett rendelkezését nem érintette, míg fellebbezett rendelkezését megváltoztatta és az alperes másodfokú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezve az adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
Ítéletének indokolása szerint a felperesi jogelőd szervezetében és tevékenységében is kettévált, a Magyar Lóverseny-fogadási Szervező Kft., valamint a felperesi társaság tevékenységére, ezért kereste meg a felperes a helyes besorolás érdekében a KSH-t.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes részére adott KSH besorolás folytán a felperes 1992-1993. évi tevékenységére a KSH besorolás szerinti kedvezményes adómértéket kellett alkalmazni, és a 25%-os mértékű áfa adófizetési kötelezettség a felperest a KSH állásfoglalásának 1994. évi kézhezvételétől terhelte. Mivel ennek átvételét a felperes tagadta, ezért rendelt el új eljárást a másodfokú bíróság azzal, hogy a 25%-os mértékű áfa fizetési kötelezettség kezdő időpontjának megállapítása után kell dönteni a felperest terhelő esetleges adóhiány mértékéről.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, perköltség igényt előterjesztve. Álláspontja szerint a felperesi változatlan tevékenységre figyelemmel a helyes KSH besorolás szerinti tevékenységre eső áfa fizetési kötelezettség terhelte a felperest, az ettől eltérő téves KSH besorolás illetve tájékoztatás ugyanis a felperesi adófizetési kötelezettséget nem érintheti.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte arra utalással, hogy sem anyagi, sem eljárási jogszabálysértésre nem került sor. Utalt arra, hogy a másodfokú bíróság jogerős ítéletében az Áfa.-törvény 67. §-a megfelelő alkalmazásával rendelkezett, a magasabb mértékű általános forgalmi adó fizetési kötelezettség időpontjának megállapításáról.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 3. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a Pesti Központi Kerületi Bíróság 8. számú ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. számú törvény (a továbbiakban: Pp.</a>) 274. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján tárgyaláson kívül bírálta el, a jogerős határozatot a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálva felül.
A másodfokú bíróság a lényegében helyesen megállapított tényállásból eltérő jogi álláspontja folytán téves jogkövetkeztetéseket vont le.
Az Áfa.-törvény 67. §-a szerint a statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott termékek (építmények) és szolgáltatások vonatkoztatásában a Központi Statisztikai Hivatal Ipari Termékek Jegyzékének (ITJ.), valamint a Szolgáltatások Jegyzékének (SZJ.) az 1992. évi augusztus hónap 31. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni azzal, hogy a besorolási rend ezt követő (időközi) változása az adókötelezettséget nem változtatja meg.
A felperes által az elsőfokú eljárásban csatolt 1992. évi augusztus 19. napján kelt társasági szerződés 4. pontja szerint a felperes tevékenységi köre többek között a TEÁOR 9240 sporttevékenység, TEÁOR 9250 egyéb pihenő-szórakoztató tevékenység és TEÁOR 9260 máshová nem sorolt kulturális és sporttevékenység volt. A felperes csatolni nem tudta azt a megkeresést, amelyre a KSH az 1993. évi május 3. napján kelt felperesi tevékenység besorolására vonatkozó állásfoglalását megadta.
Az így kiegészített tényállás alapján abban a kérdésben kellett a Legfelsőbb Bíróságnak állást foglalnia, hogy a felperes tevékenységének KSH általi besorolása az érintett vizsgált időszakban miként alakult.
A szolgáltatások jegyzékéről közzétett 9025/1991. (SK. 12.) KSH közlemény szerint a szolgáltatások jegyzéke a szolgáltatások besorolására 5 fokozatú bontást vezetett be azzal, hogy a besorolás független többek között attól, hogy ki végzi a szolgáltatást, ki a felhasználó, illetve attól is, hogy a szolgáltatást mihez veszik igénybe. A szolgáltatás besorolási számának megállapítása továbbá a szolgáltatást végző, import esetén az importáló feladata (önbesorolás). Amennyiben pedig a szolgáltatás a jegyzék, az útmutatás és a jegyzékhez fűzött tartalmi meghatározások alapján egyik csoporttal sem azonosítható, akkor a Központi Statisztikai Hivatalhoz lehet állásfoglalásért fordulni.
A szolgáltatások jegyzéke az 1992-ben bevezetésre kerülő Gazdasági Tevékenységet Egységes Ágazati Osztályozási Rendszerével (TEÁOR) áll szoros tartalmi és szerkezeti kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy az SZJ. a szolgáltatási tevékenységeknél teljes egészében átveszi a TEÁOR legmélyebb szakágazati szintjét és azt bontja tovább. A termék-előállító szektorokhoz tartozó szolgáltatásoknál az a követelmény érvényesül, hogy a szolgáltatási tételek egyértelműen hozzárendelhetőek a TEÁOR szakágazati, vagy valamely magasabb aggregáltsági szintjéhez. A TEÁOR azt a tevékenységet, folyamatot írja le, amellyel valamely produktum létrejön, a termék és szolgáltatási jegyzék pedig a létrejött produktumot magát.
A felperes társasági szerződésében megjelölt 9240 sporttevékenységi körbe a szabadidős és versenyszerű sportolás szervezése, sportesemények lebonyolítása az e célból alakult szervezetek, (nevelési-oktatási) intézetek, diáksportkörök, egyesületek, klubok, szövetségek stb.) keretein belül tartozik, de ide tartozik még a sportesemények lebonyolításához és a sportlétesítmények, berendezéseik üzemeltetéséhez szükséges sport- és egyéb szakemberek tevékenysége is.
A felperes által a társasági szerződésben megjelölt TEÁOR 9250 egyéb pihenő szórakoztató tevékenység szakágazatba sorolandó az összes, máshová nem sorolt pihenéssel, szórakoztatással kapcsolatos tevékenység: a szabadidő parkok, játszóterek, szerencsejáték- és fogadóirodák, pénznyerési lehetőséget kínáló játéktermek, kaszinók, szórakoztatási célú vásárok és kiállítások, továbbá többek között a szórakoztatással kapcsolatos jegyirodák tevékenysége is, valamint a hobbi vadászat, halászat, horgászat. A szerencsejátékok lebonyolítására szervezett (játékkaszinó) alapítása és működtetése, a lóversenyfogadás koncessziós tevékenység, melynek gyakorlása jogát az állam (a pénzügyminiszter által képviselten) átengedheti, azonban e tevékenységet csak a Szerencsejáték Felügyelet engedélyével lehet megkezdeni.
Lóversenyfogadást kizárólag e célból létrehozott társaság működtethet, a koncesszió időtartama legfeljebb 10 év, a koncessziós díj mértéke legalább 200 000 000 Ft.
Végül a felperes társasági szerződésében TEÁOR 9260 máshová nem sorolt kulturális és sporttevékenység szakágba a szabadidős és kulturális szolgáltatási programok irányítása, a művészeti ösztöndíjak odaítélése, kiosztása (nem alapítványi tevékenységként) tartozik.
Figyelemmel arra, hogy a lóversenyfogadással kapcsolatos tevékenységet nem a felperes végezte, létesítményét nyereség ellenében bocsátotta a Magyar Lóversenyfogadást Szervező Kft. rendelkezésére, és a sporttevékenység szervezésére, lebonyolítására jogosult olyan intézménynek, társadalmi szervezetnek sem tekinthető, amelyet a szakágazat megjelöl, és végül mert ilyen szabadidős és kulturális szolgáltatási programokat sem irányított, nem vitás, hogy az általa megjelölt tevékenységi kör is téves volt. Figyelemmel a KSH SZJ. önbesorolásra vonatkozó rendelkezésére, nem tekinthető tévesnek az, hogy a felperes a KSH-tól tevékenysége besorolása érdekében állásfoglalást kért. A felperes tevékenysége azonban sem a TEÁOR szerint nem felelt meg a társasági szerződésben jelzettnek, sem az SZJ. sport- és szabadidős szolgáltatásra vonatkozó rendszerébe nem fért bele, ezért a kedvező adózása jogszerűnek tekinthető nem volt.
A szolgáltatások jegyzékének önbesorolási kötelezettséget előíró rendelkezése folytán a felperesnek kellett volna tevékenységét, és az általa nyújtott szolgáltatást teljes körűen és helyesen felderítenie. Nem vitás, hogy a lóversenyfogadással kapcsolatos lóversenyszervezés nem tartozhat a 9240 TEÁOR szakágba tartozó sporttevékenységhez, és az általa nyújtott szolgáltatás sem tekinthető verseny- és élsport, szabadidő sport, sportesemény lebonyolításnak. Figyelemmel erre nem tekinthető a lóverseny, mint versenyfogadási esemény 19.41.50 SZJ. besorolású sportrendezvény lebonyolításnak sem.
Végül éppen a verseny- és élsport illetve szabadidő sport és sportesemények lebonyolításához szükséges pályasport létesítmények üzemeltetése 19.41.40 SZJ. besorolása sem alkalmazható a fogadási célú lóversenypálya üzemeltetéshez.
Az önbesorolási kötelezettség folytán a felperes akkor járt volna el helyesen, ha az SZJ. és TEÁOR vonatkozó tevékenységi és szolgáltatási körét összeveti, és ennek tükrében fordul a KSH-hoz a besorolás helyes értelmezésére vonatkozó állásfoglalás érdekében. Az nem állapítható meg (mert a felperes nem lelte fel), hogy 1993-ban milyen tevékenység szolgáltatási jegyzékbe sorolása érdekében fordult állásfoglalásért a KSH-hoz a felperes, azonban nem vitás, hogy a KSH válasza nem a szolgáltatások jegyzéke szerinti besorolással azonos, amelyre egyébként az Áfa.-törvény 67. §-a utal. A KSH-nak mind az 1993. évi, mind az 1994. évi állásfoglalása a helyes besorolást elősegítő tájékoztatásnak tekinthető csak, a felperesi tevékenység besorolásának nem.
Utal a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a vizsgált időszakban hatályos 27/1973. (X. 12.) MT rendelet 14. §-a, a 2/1986. (XII. 28. ) KSH rendelkezés 3. §-ának (1) bekezdése, valamint az 1993. évi XLVI. számú törvény 6. §-ának f) pontja a KSH feladatává a statisztikai besorolások meghatározását teszi, így a tevékenységek statisztikai besorolásának meghatározására egyedül a KSH jogosult. A fenti jogszabályok, illetőleg az Áfa.-törvény 67. §-a szerinti KSH besorolás a perbeli esetben a szolgáltatások jegyzéke (SZJ.).
A felperes kérelmére kiadott 1993. évi illetőleg 1994. évi KSH állásfoglalások azonban nem tekinthetőek besorolásnak, mert egyedi ügyekben a jogszabály a KSH részére tevékenység illetve szolgáltatás besorolást nem állapít meg. Miként arra a Legfelsőbb Bíróság több döntésében rámutatott, az adójogi jogviták elbírálásánál a jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni, a KSH állásfoglalások a bírságot az adott konkrét, így a perbeli ügyben sem kötik. A jogvita elbírálásakor a törvényi rendelkezésekből és nem a KSH statisztikai besorolásra vonatkozó állásfoglalásából kell kiindulni.
Ebből következően pedig mivel a felperes tevékenysége a vizsgált időszakban - 1992-1994 években - nem változott, maga a felperes is elismerte, de legalább tudomásul vette, hogy tevékenysége nem tartozik olyan kedvezményes adókulcsú sporttevékenységek körébe, mint amiként korábban adózott, 1994 óta a jogszabályoknak megfelelő mértékű adókulcsot alkalmazza így nem vitás, hogy a tevékenység és szolgáltatásnyújtás megkezdésekor is azonos jellegű tevékenységre figyelemmel, a felperes adófizetési kötelezettsége változatlanul és tevékenysége megkezdésétől az általános 25%-os mértékű volt.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében a jogerős másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 28.420/1999.)