adozona.hu
AVI 2001.10.117
AVI 2001.10.117
Az önsegélyező egyesület által nyújtott juttatás akkor adómentes, ha szociális segélynek nem minősül és az egyesületbe befizetett összegeket a befizetők költségként nem számolták el [1991. évi XC. tv. 7. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 1995. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó-nemben (Szja.) végzett ellenőrzést a felperesnél; megállapításait a felperes által észrevételezett adóvizsgálati jegyzőkönyvben rögzítette, majd határozatával a felperes terhére 32 560 Ft adóhiánynak is minősülő adókülönbözetet állapított meg és ennek, valamint az adóhiány után 16 000 Ft adóbírságnak és 20 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére kötelezte a felperest. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybe...
AVI 2001.10.117 Az önsegélyező egyesület által nyújtott juttatás akkor adómentes, ha szociális segélynek nem minősül és az egyesületbe befizetett összegeket a befizetők költségként nem számolták el [1991. évi XC. tv. 7. §].
Az elsőfokú adóhatóság 1995. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó-nemben (Szja.) végzett ellenőrzést a felperesnél; megállapításait a felperes által észrevételezett adóvizsgálati jegyzőkönyvben rögzítette, majd határozatával a felperes terhére 32 560 Ft adóhiánynak is minősülő adókülönbözetet állapított meg és ennek, valamint az adóhiány után 16 000 Ft adóbírságnak és 20 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére kötelezte a felperest. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.Az alperesi álláspont szerint a felperes által 1995. évben a K. S. F. Önsegélyező Egyesülettől (a továbbiakban: K. Egyesület) kapott 74 000 Ft egyesületi juttatás nem minősült adómentes egyesületi juttatásnak, mert azt a felperes nem rászorultsága miatt és nem az egyesület önsegélyezési feladatának ellátása keretében kapta.
Ezért az egyesületi kifizetés az akkor hatályos, a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (Szja. törvény) 7. § (1) bekezdés 3. és 43. pontjában foglaltak szerint adómentes egyesületi juttatásnak nem minősült, és mert a felperes ezen bevételét bevallani, illetve adóját befizetni elmulasztotta, így az adóhiánynak minősülő adókülönbözet, valamint azután adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére köteles.
A felperes keresetében az alperesi határozatok felülvizsgálatát azért kérte, mert álláspontja szerint az alperes megsértette az államigazgatási eljárás szabályairól szóló 1957. évi IV. sz. törvény (a továbbiakban:</a> Áe.) 26. §-ában és 43. §-ában foglaltakat, mivel a tényállást nem derítette föl és indokolási kötelezettségét is elmulasztotta, határozatában ugyanis nem tért ki arra, hogy mely körülményekből vonta le azt a következtetést, miszerint a felperes az egyesületi juttatásban nem rászorultsága miatt, nem szociális jelleggel részesült. Sérelmezte, hogy az alperes nem vizsgálta a támogatásra való rászorultságát, és ennek ellenkezőjét, azaz azt, hogy a felperes az egyesületi támogatásra nem szorult volna rá, nem bizonyította.
Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy döntése jogszerű volt, egyben hivatkozott a Legfelsőbb Bíróságnak a K. Egyesület és adóhatóság közötti jogvitát érdemben lezáró 6. számú ítéletére, mely szerint az egyesület elismerte, hogy szociális segélyt tagjainak nem nyújtott.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes másodfokú határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új, másodfokú eljárásra kötelezte. Álláspontja szerint az alperes a tényállást nem tisztázta azáltal, hogy nem tárta fel, a felperes részére 1995. évben 74 000 Ft erejéig juttatott egyesületei támogatást az egyesület milyen feltételek mellett nyújtotta. Az új eljárásra feladatává tette az alperesnek az egyesületi támogatás körülményeinek tisztázását.
Az elsőfokú ítélet ellen 4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésében az alperes az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 6. számú ítéletére és arra, hogy a felülvizsgálati ítéletben foglaltakból megállapíthatóan a K. Egyesület nem vezetett olyan nyilvántartást, amelyből az megállapítható lenne, hogy ki, milyen juttatásokban és milyen feltételek vizsgálata után részesült. Éppen a támogatás nyújtására vonatkozó nyilvántartás hiányából vonta le azt a következtetést, hogy a K. Egyesület semmilyen szempontot nem vizsgált a felperes részére juttatott támogatás nyújtásakor.
A felperes érdemi fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az iratok alapján azzal egészíti ki, hogy az adóvizsgálati jegyzőkönyvre vonatkozó észrevételében a felperes arra hivatkozott, miszerint a támogatás tekintetében a szociális rászorultság vizsgálata nem volt indokolt, mert nem szociális segélyben részesült, míg az elsőfokú marasztalást tartalmazó határozat elleni fellebbezésében már arra utalt, hogy az egyesületi támogatást szociális célokra (pl. munkanélküli fia támogatására, lánya tanulási költségeinek fedezetére, férje állásváltoztatási problémáinak áthidalására) használta fel, A perben pedig már azt állította, hogy rászorultsága miatt kisnyugdíjasként önsegélyező juttatásban részesült a 74 000 Ft-os egyesületi támogatásban. A felperes kereseti állításának alátámasztásaként bizonyítási indítványt nem terjesztett elő és az önsegélyező juttatásban való részesülését alátámasztó bizonyítékokat sem csatolt. Az elsőfokú bíróság ítélethozatala előtt a felperes arra hivatkozott, hogy az alperesnek kellett volna határozathozatala előtt bizonyítania a rászorultság nélküli juttatásban való részesítést.
Az így kiegészített tényállás alapján leszögezi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság által levont jog-következtetés helytállónak tekinthető nem volt.
Az Szja. törvény 7. §,-ának (1) bekezdés 3. pontja szerint mentes az adó alól - ha a törvény másként nem rendelkezik -, egyebek mellett az önsegélyező feladatot is vállaló társadalmi szervezet, önsegélyező egyesület által nyújtott szociális segély.
Az Szja. törvény 7. §-ának (1) bekezdés 43. pontja szerint továbbá mentes az adó alól - ha a törvény másként nem rendelkezik - az önsegélyező egyesület által adott olyan pénzbeni vagy természetbeni juttatás, amely nem tartozik a 3. pont hatálya alá feltéve, hogy az egyesületbe befizetett összegeket a befizetők költségként nem számolták el.
E körben az önsegélyező egyesület által nyújtott juttatás akkor adómentes, ha az a 7. § (1) bekezdés 3. pontja szerint szociális segélynek nem minősül, és az egyesületbe befizetett összegeket a befizetők költségként nem számolták el. Az Szja. törvény 3. §-ának 36. pontja szerint továbbá e törvény alkalmazásában önsegélyező feladat ellátása a társadalombiztosításról szóló törvényben meghatározott ellátásokat kiegészítő juttatások nyújtása.
A 3. § 36. pontjának és a 7. § (1) bekezdés 43. pontjának összevetéséből az a Legfelsőbb Bíróság álláspontja, hogy az önsegélyező egyesület által nyújtott azon pénzbeli juttatás adómentes, amelyet az önsegélyező egyesület önsegélyező feladatának ellátása során juttat az arra rászorulóknak.
A felperes azonban csak állította, de nem bizonyította, hogy az egyesület rászorultsága miatt és önsegélyező feladatának ellátása során nyújtotta részére a juttatást. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. sz. törvény (a továbbiakban: Pp.) 324. §-ának (1) bekezdése szerint a közigazgatási perekben a Pp. általános rendelkezéseit a közigazgatási perekre vonatkozó XX. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A bizonyítási eljárásra vonatkozóan azonban a Pp. XX. fejezete eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz, amiből következően a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alperes határozata azért nem jogszerű, mert részére a KESFLÓ Egyesület önsegélyező feladatának ellátása során és rászorultsága figyelembevételével nyújtott támogatást. Ezt a körülményt azonban a felperes sem a közigazgatási eljárásban, sem az elsőfokú eljárásban, de másodfokú eljárásban sem bizonyította. Nem is bizonyíthatta, mivel a közigazgatási eljárásban a vizsgálati jegyzőkönyvre tett észrevételében a rászorultság vizsgálatának lehetőségét vitatta a vonatkozó jogszabályi feltételek hiányára utalással.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a perbeli esetben a felperes részére nyújtott egyesületi kifizetés adójogi szempontból való minősítését kellett alapul venni. Mivel az Szja. törvény 7. §-ának (1) bekezdés 43. pontja az önsegélyező egyesületnek a 7. § (1) bekezdés 3. pontján kívül eső juttatását jelöli meg adómentesként, a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint - figyelemmel a 3. § 36. pontjában foglaltakra is - az önsegélyező egyesület szociális segélyen kívüli juttatása is csak akkor adómentes, ha annak nyújtására az önsegélyezési feladatok ellátása keretében kerül sor (és a befizetéseket költségként nem számolták el). Ezt a jogértelmezést tartalmazza a Legfelsőbb Bíróság határozatainak 2000/1. számú hivatalos gyűjteményében elvi határozatként 277. számon közzétett - és az alperes által többször hivatkozott - Kfv.III.27.690/ 1997. számú határozat is.
A fentiek tükrében, mivel a felperes a részére történő kifizetések adómentességét megalapozó juttatási jogcímet megjelölni nem tudott és nem is bizonyított, így a részére történt kifizetés adóköteles volt.
Jogszerű volt az adóhiánynak minősülő adókülönbözetre figyelemmel az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. számú törvény (a továbbiakban: Art.) 67. §-ának (1) bekezdésében és 72. §-ában foglaltak alapján a késedelmi pótlék és adóbírság kiszabása is.
Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor elismerve az egyesületi juttatás adómentességének önsegélyező feladattal való összefüggését, a felperesre háruló bizonyítási teher figyelmen kívül hagyásával, az alperes másodfokú határozatát azért helyezte hatályon kívül, hogy az alperes az egyesületi juttatás körülményeit tárja fel.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
(Legfelsőbb Bíróság Kf. II. 28.093/1999.)