adozona.hu
AVI 2001.9.110
AVI 2001.9.110
A perköltség megállapításának szabályai adóperben (Pp. 75. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes határozatában a felperes terhére az 1994. december hónapra 1 776 000 Ft általános forgalmi adó különbözetet állapított meg és a felperest 888 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte. A felperes keresetében 1 645 000 Ft adókülönbözet és az erre eső adóbírság vonatkozásában kérte az alperes határozatának, hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest 15 000 Ft perköltség...
Az alperes határozatában a felperes terhére az 1994. december hónapra 1 776 000 Ft általános forgalmi adó különbözetet állapított meg és a felperest 888 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte. A felperes keresetében 1 645 000 Ft adókülönbözet és az erre eső adóbírság vonatkozásában kérte az alperes határozatának, hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest 15 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a felperes adóügyében nem a hatáskörrel rendelkező szervek jártak el, ez pedig olyan lényeges, az ügy érdemére is kiható eljárási jogszabálysértés, amely önmagában minden további bizonyítás és eljárás nélkül a határozatok hatályon kívül helyezését megalapozza. Az ítélet indokolása szerint a felperes keresetét utóbb módosította, az alperes hatályon kívül helyezését azon az alapon kérte, hogy az alperesnek az eljárásra és a határozathozatalra hatásköre nem volt, mert 1996. február l-jétől az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatóságának hatásköre megszűnt, a feladatot az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Kiemelt Adózók Igazgatósága látta el, így az alperes az 1996. február 12-én kelt határozatok meghozatala idején már nem járt el hatáskörében.
Az elsőfokú bíróság a perköltség összegének megállapításánál figyelembe vette, hogy a felperes által hivatkozott anyagi jogszabálysértéseket a bíróság érdemben nem vizsgálhatta, a hatályon kívül helyezés eljárási okból történt.
Az ítélet perköltséget megállapító rendelkezése és indokolása ellen a felperes fellebbezett, kérte a perköltség összegének felemelését és az alperes eljárási és anyagi jogi jogszabálysértéseinek az ítélet indokolásában történő rögzítését.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta, a felperest 1000 Ft másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy az alperes határozatának hatályon kívül helyezésére a hatásköri szabályok nyilvánvaló megsértése miatt került sor, az elsőfokú bíróság a Pp. 221. § (1) és (3) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségének eleget tett. A hatásköri szabályok megsértése miatti hatályon kívül helyezés esetén a hatáskörrel rendelkező adóhatóság fog eljárni, annak pedig nincs előrelátható jele, hogy a felperes által hivatkozott jogszabálysértéseket megismétli, ezért ezek feltüntetése az indokolásban szükségtelen volt. A hatásköri szabályok megsértésével kapcsolatban az ügy ténybeli és jogi megítélése egyszerű és az ilyen eljárási hibára alapított kereset előterjesztése sem igényelhette a felperes részéről rendkívüli többletmunka szükségességét.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének perköltségre vonatkozó rendelkezésének és indokolási részének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a perköltség összegének felemelését és az ítélet indokolásának kiegészítését kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét a perköltségre vonatkozó rendelkezése tekintetében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság 14. számú ítéletében megállapított perköltség összegét 30 000 forintra felemelte.
A Pp. 75. § (1) és (2) bekezdése értelmében a perköltség - a törvényben meghatározott kivételeket nem tekintve - mindaz a költség, amely a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül merül fel. A perköltséghez hozzá kell számítani a felet képviselő ügyvéd készkiadásait és munkadíját is.
A bíróság által megállapítható ügyvédi költségekről szóló 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) 1. (1) bekezdésének b) pontja alapján a bíróság a polgári peres ügyben legalább 1000 Ft, legfeljebb a perérték 5%-át kitevő összegű ügyvédi munkadíjat állapíthat meg. Az R.a> idézett rendelkezése a bíróság részére mérlegelési lehetőséget biztosít meghatározva az ügyvéd munkadíj alsó és felső határát. A mérlegelés kiindulási alapja a per tárgyának értéke, amelyet az ügyvéd részére megállapítandó ügyvédi munkadíjban is értékelni kell. A kialakult bírói gyakorlat szerint a mérlegelés során értékelni kell a végzett ügyvédi munka mértékét, azt, hogy milyen volt a kifejtett ügyvédi tevékenység munka- és időigényessége, valamint színvonala. Az R. 1. § (2) bekezdése értelmében az ügyvédnek az eljárásban felmerült készkiadásait - postai, távbeszélő, utazási, szállás, leírási, másolási és egyéb költségeket - a bíróság az ügyvéd által benyújtott tételes kimutatás alapján állapítja meg.
Az R. 1. § (1) bekezdéséből következik, hogy az ügyvédi munkadíj megállapításánál a mérlegelésnek két lényeges feltétele van, a per tárgyának értéke és a kifejtett ügyvédi tevékenység. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a hatásköri szabályok megsértése miatt az anyagi jogszabálysértéseket nem tette vizsgálat tárgyává, de tévedett abban, hogy a jogi képviselő tevékenységét, munkáját kellően nem értékelte. Ugyancsak téves volt a másodfokú bíróságnak az az álláspontja is, hogy az eljárási szabálysértés miatt az ügy ténybeli és jogi megítélése egyszerűvé vált, ez pedig a perköltség összegénél értékelhető.
A felperes képviselője a perben jelentős ügyvédi munkát végzett. Ebből a szempontból közömbös, hogy az alperes határozatának hatályon kívül helyezése a felperes által felismert és a per során megjelölt eljárási okból történt. Csupán utal a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az elsőfokú eljárásban az alperes még a felperes hatásköri kifogását is vitatta.
A felperes képviselője keresetlevelet szerkesztett, amelyben az alperes határozatának jogszerűségét 7 pontban vitatta, 4 előkészítő iratot nyújtott be és részt vett az elsőfokú bíróság által megtartott tárgyaláson és vitatta eljárási és anyagi jogi vonatkozásában a közigazgatási határozatok jogszerűségét. Mindezeket figyelembe véve az elsőfokú bíróság által megállapított ügyvédi munkadíj a pertárgy értékéhez (1 645 000 Ft) és a kifejtett tevékenységhez képest alacsony.
Az R. 2. § (1) bekezdésében feltüntetett készkiadásait viszont a felperes képviselője nem dokumentálta, ezért ez nem volt figyelembe vehető. A felperes az adóhatóság eljárásában lerótt fellebbezési, eljárási illeték visszatérítését az illetékről szóló 1990. évi CIII. törvény 32. §-a alapján az illetékhivataltól kérheti, mivel e költségek nem a Pp. 75. § (1) bekezdésben hivatkozott pervitellel összefüggésben keletkeztek.
Nem volt megalapozott ezzel szemben az eljárt bíróságok ítéletének indokolásával kapcsolatos felülvizsgálati kérelem. Az alperes határozatának hatályon kívül helyezését a hatáskörére vonatkozó lényeges eljárási szabálysértés indokolta. A hatályon kívül helyezés miatt a hatáskörrel rendelkező adóhatóság folytat majd le eljárást a felperessel szemben, az ebben az eljárásban hozott határozat felülvizsgálatát kérheti majd a felperes. A jelen perben elkövetett, a hatásköri szabályok megsértésén túlmutató egyéb eljárási szabálysértések és az anyagi jogi szabályok megsértését a bíróság el sem bírálhatta, mert az alperes nem hatáskörében járt el, az eljárásra más hatóságnak volt hatásköre.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperesnek a fellebbezési eljárásban 1998. március 18-án előterjesztett ellenkérelmét a másodfokú bíróság a Pp. 244. § (2) bekezdése ellenére a felperesnek nem kézbesítette, azonban ennek az eljárási jogszabálysértésnek a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentősége nem. volt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét a perköltségre vonatkozó rendelkezése tekintetében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség összegét felemelte. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 28.350/1998.)
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest 15 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a felperes adóügyében nem a hatáskörrel rendelkező szervek jártak el, ez pedig olyan lényeges, az ügy érdemére is kiható eljárási jogszabálysértés, amely önmagában minden további bizonyítás és eljárás nélkül a határozatok hatályon kívül helyezését megalapozza. Az ítélet indokolása szerint a felperes keresetét utóbb módosította, az alperes hatályon kívül helyezését azon az alapon kérte, hogy az alperesnek az eljárásra és a határozathozatalra hatásköre nem volt, mert 1996. február l-jétől az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatóságának hatásköre megszűnt, a feladatot az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Kiemelt Adózók Igazgatósága látta el, így az alperes az 1996. február 12-én kelt határozatok meghozatala idején már nem járt el hatáskörében.
Az elsőfokú bíróság a perköltség összegének megállapításánál figyelembe vette, hogy a felperes által hivatkozott anyagi jogszabálysértéseket a bíróság érdemben nem vizsgálhatta, a hatályon kívül helyezés eljárási okból történt.
Az ítélet perköltséget megállapító rendelkezése és indokolása ellen a felperes fellebbezett, kérte a perköltség összegének felemelését és az alperes eljárási és anyagi jogi jogszabálysértéseinek az ítélet indokolásában történő rögzítését.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta, a felperest 1000 Ft másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy az alperes határozatának hatályon kívül helyezésére a hatásköri szabályok nyilvánvaló megsértése miatt került sor, az elsőfokú bíróság a Pp. 221. § (1) és (3) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségének eleget tett. A hatásköri szabályok megsértése miatti hatályon kívül helyezés esetén a hatáskörrel rendelkező adóhatóság fog eljárni, annak pedig nincs előrelátható jele, hogy a felperes által hivatkozott jogszabálysértéseket megismétli, ezért ezek feltüntetése az indokolásban szükségtelen volt. A hatásköri szabályok megsértésével kapcsolatban az ügy ténybeli és jogi megítélése egyszerű és az ilyen eljárási hibára alapított kereset előterjesztése sem igényelhette a felperes részéről rendkívüli többletmunka szükségességét.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének perköltségre vonatkozó rendelkezésének és indokolási részének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a perköltség összegének felemelését és az ítélet indokolásának kiegészítését kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét a perköltségre vonatkozó rendelkezése tekintetében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság 14. számú ítéletében megállapított perköltség összegét 30 000 forintra felemelte.
A Pp. 75. § (1) és (2) bekezdése értelmében a perköltség - a törvényben meghatározott kivételeket nem tekintve - mindaz a költség, amely a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül merül fel. A perköltséghez hozzá kell számítani a felet képviselő ügyvéd készkiadásait és munkadíját is.
A bíróság által megállapítható ügyvédi költségekről szóló 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) 1. (1) bekezdésének b) pontja alapján a bíróság a polgári peres ügyben legalább 1000 Ft, legfeljebb a perérték 5%-át kitevő összegű ügyvédi munkadíjat állapíthat meg. Az R.a> idézett rendelkezése a bíróság részére mérlegelési lehetőséget biztosít meghatározva az ügyvéd munkadíj alsó és felső határát. A mérlegelés kiindulási alapja a per tárgyának értéke, amelyet az ügyvéd részére megállapítandó ügyvédi munkadíjban is értékelni kell. A kialakult bírói gyakorlat szerint a mérlegelés során értékelni kell a végzett ügyvédi munka mértékét, azt, hogy milyen volt a kifejtett ügyvédi tevékenység munka- és időigényessége, valamint színvonala. Az R. 1. § (2) bekezdése értelmében az ügyvédnek az eljárásban felmerült készkiadásait - postai, távbeszélő, utazási, szállás, leírási, másolási és egyéb költségeket - a bíróság az ügyvéd által benyújtott tételes kimutatás alapján állapítja meg.
Az R. 1. § (1) bekezdéséből következik, hogy az ügyvédi munkadíj megállapításánál a mérlegelésnek két lényeges feltétele van, a per tárgyának értéke és a kifejtett ügyvédi tevékenység. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a hatásköri szabályok megsértése miatt az anyagi jogszabálysértéseket nem tette vizsgálat tárgyává, de tévedett abban, hogy a jogi képviselő tevékenységét, munkáját kellően nem értékelte. Ugyancsak téves volt a másodfokú bíróságnak az az álláspontja is, hogy az eljárási szabálysértés miatt az ügy ténybeli és jogi megítélése egyszerűvé vált, ez pedig a perköltség összegénél értékelhető.
A felperes képviselője a perben jelentős ügyvédi munkát végzett. Ebből a szempontból közömbös, hogy az alperes határozatának hatályon kívül helyezése a felperes által felismert és a per során megjelölt eljárási okból történt. Csupán utal a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az elsőfokú eljárásban az alperes még a felperes hatásköri kifogását is vitatta.
A felperes képviselője keresetlevelet szerkesztett, amelyben az alperes határozatának jogszerűségét 7 pontban vitatta, 4 előkészítő iratot nyújtott be és részt vett az elsőfokú bíróság által megtartott tárgyaláson és vitatta eljárási és anyagi jogi vonatkozásában a közigazgatási határozatok jogszerűségét. Mindezeket figyelembe véve az elsőfokú bíróság által megállapított ügyvédi munkadíj a pertárgy értékéhez (1 645 000 Ft) és a kifejtett tevékenységhez képest alacsony.
Az R. 2. § (1) bekezdésében feltüntetett készkiadásait viszont a felperes képviselője nem dokumentálta, ezért ez nem volt figyelembe vehető. A felperes az adóhatóság eljárásában lerótt fellebbezési, eljárási illeték visszatérítését az illetékről szóló 1990. évi CIII. törvény 32. §-a alapján az illetékhivataltól kérheti, mivel e költségek nem a Pp. 75. § (1) bekezdésben hivatkozott pervitellel összefüggésben keletkeztek.
Nem volt megalapozott ezzel szemben az eljárt bíróságok ítéletének indokolásával kapcsolatos felülvizsgálati kérelem. Az alperes határozatának hatályon kívül helyezését a hatáskörére vonatkozó lényeges eljárási szabálysértés indokolta. A hatályon kívül helyezés miatt a hatáskörrel rendelkező adóhatóság folytat majd le eljárást a felperessel szemben, az ebben az eljárásban hozott határozat felülvizsgálatát kérheti majd a felperes. A jelen perben elkövetett, a hatásköri szabályok megsértésén túlmutató egyéb eljárási szabálysértések és az anyagi jogi szabályok megsértését a bíróság el sem bírálhatta, mert az alperes nem hatáskörében járt el, az eljárásra más hatóságnak volt hatásköre.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperesnek a fellebbezési eljárásban 1998. március 18-án előterjesztett ellenkérelmét a másodfokú bíróság a Pp. 244. § (2) bekezdése ellenére a felperesnek nem kézbesítette, azonban ennek az eljárási jogszabálysértésnek a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentősége nem. volt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét a perköltségre vonatkozó rendelkezése tekintetében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség összegét felemelte. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 28.350/1998.)