adozona.hu
AVI 2001.9.109
AVI 2001.9.109
Az adóhatóság a szerződés színleltségére történő külön hivatkozás nélkül is jogosult a szerződés valódi tartalmának vizsgálatára és adójogi szempontból történő minősítésére [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság az A. V. SC-nél (a továbbiakban: Sportegyesület) és a felperesnél tartott adóellenőrzés során megállapította, hogy a felperes részére 370 000 Ft részvény adásvételéből származó árfolyamnyereségnek minősített összeget fizettek ki, amelyből 10% forrásadót vontak le. A Sportegyesület 2 db F. részvényt 100 Ft névértéken értékesített a felperes részére 1995. november 17-én, amelyeket 1995. november 27-én 1801-szeres, illetve 1901-szeres áron vásárolt vissza. A felperes részére értéke...
AVI 2001.9.109 Az adóhatóság a szerződés színleltségére történő külön hivatkozás nélkül is jogosult a szerződés valódi tartalmának vizsgálatára és adójogi szempontból történő minősítésére [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Az adóhatóság az A. V. SC-nél (a továbbiakban: Sportegyesület) és a felperesnél tartott adóellenőrzés során megállapította, hogy a felperes részére 370 000 Ft részvény adásvételéből származó árfolyamnyereségnek minősített összeget fizettek ki, amelyből 10% forrásadót vontak le. A Sportegyesület 2 db F. részvényt 100 Ft névértéken értékesített a felperes részére 1995. november 17-én, amelyeket 1995. november 27-én 1801-szeres, illetve 1901-szeres áron vásárolt vissza. A felperes részére értékesített részvényeket 1995. november 17-én más személyeknek is eladták, azonban itt a visszavásárlás időpontja korábbi, 1995. november 21-i volt, de két héten belül ezeket a részvényeket ismét értékesítették más magánszemély részére. Megállapította a revízió, hogy bár a Sportegyesület és a felperes részvények adásvételéről nyilatkozott, azonban a cél a felperes jövedelemhez juttatása volt, amelyet alátámasztott az is, hogy a Sportegyesületet 10 napon belül az ügyletekkel 1801-1901-szeres árfolyamveszteség érte, így a felperes ugyanilyen összegű árfolyamnyereséghez jutott. A felperes egyébként nyugdíjas, korábban vezető beosztásban dolgozott és részt vett a Sportegyesület támogatásában. Személyes előadása szerint a részvényekért valójában az állítólagos vétel idején fizetnie nem kellett.Az adóvizsgálat eredményeként az alperes - helybenhagyva az elsőfokú adóhatóság határozatát - a felperes terhére 157 437 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 120 437 Ft volt az adóhiány. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése alapján megállapította, hogy a részvények adásvételére vonatkozó szerződés színlelt volt, a szerződés célja azonban valójában a felperes jövedelemhez juttatása volt kedvező adózási feltételekkel. Utalt arra is, hogy a részvények árfolyamnyereségét ahhoz az összeghez igazodóan állapították meg, amelyeket kifizetni szándékoztak, ezért a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 5. § (1) és 29. § (1) bekezdése alapján 370 000 Ft-tal a felperes 1995. évi adóalapját növelve állapította meg az adóhiányt.
A felperes keresetében a jogerős határozat hatályon kívül helyezését kérte. Állította, hogy a Sportegyesülettel a részvényekre adásvételi szerződést kötött és ennek alapján jogszerűen jutott árfolyamnyereséghez.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy nem volt jogszabálysértő az alperes határozata, amikor a felperes által kötött szerződéseket az Art. 1. § (7) bekezdése alapján minősítve adóhiányt állapított meg. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletet a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az eljárt bíróságok ítéleteinek és az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Állította, hogy részvények adásvétele történt meg, amelyből az általa elért árfolyamnyereség adózására az Szja. tv. 32. § (1) és (5) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 1. § (7) bekezdése alapján a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható. Az Art. 1. § (7) bekezdésének alkalmazása az adóhatóság számára a szerződés színleltségére külön hivatkozás nélkül is lehetővé teszi a szerződés valódi tartalmának vizsgálatát és adójogi szempontból történő minősítését, amely a felek polgári jogviszonyára nem hat ki. Az Szja. tv. 3. § 19. pontja szerinti árfolyamnyereség adóztatása csak akkor történhetett volna az adóévben megszerzett egyéb jövedelmekkel való összevonás nélkül, ha az adóvizsgálat során feltárt többlettényállásból nem lett volna megállapítható, hogy valójában a felperes többletjövedelemhez juttatása volt a cél, nem pedig árfolyamnyereség elérése.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság ítéletében a felperes adóellenőrzés során jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozata alapján, hogy valóságos akaratuk nem részvény adásvételére, hanem kizárólag az e jogi formában megjelenített anyagi előny pénzbeli juttatás nyújtására és elfogadására irányult.
Az adóvizsgálat megállapította, hogy a Sportegyesület a felperes részére értékesített részvényt azonos időben másnak is eladta, de rövid időn belül ismételten értékesítette 180l-l901-szeres értéken. A részvények visszavásárlási árát a Sportegyesület állapította meg. Mindebből következik, hogy az "árfolyamnyereséget" nem az értékpapír kereslet-kínálat viszonyai, az értékpapír piaci gazdasági viszonyok alapozták meg.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az F. részvények adásvételével a felek szerződési akarata a felperes jövedelemhez juttatására, nem pedig az értékpapírok adásvételéből eredő árfolyamnyereség elérésére irányult. Ebből pedig az következik, hogy a felperes részére kifizetett összegek adóztatására nem az Szja. tv. 26. §-a és 37. § (9) bekezdése szerinti forrásadó levonása vonatkozik, hanem az Szja. tv. 5. § (1) és 29. § (1) bekezdése alapján az összes jövedelem összevonásával [Szja. tv. 32. § (1) bekezdése] kell a felperes jövedelmét megállapítani.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította azt is, hogy a másodfokú bíróság ítélete nem volt jogszabálysértő, ezért a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 28.886/1998.)