adozona.hu
AVI 2001.9.107
AVI 2001.9.107
Adóalanynak minősül az Áfatörvény alkalmazásakor a vállalkozási igazolvánnyal gazdasági tevékenység folytatására saját nevében jogosult természetes személy (1992. évi LXXIV. tv. 4. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítélettel megállapított tényállás szerint a felperes O.-né K. Ilona felhívására, munkalehetőség reményében 1994. szeptember 21-én üzletkötői tevékenységre vonatkozó Vállalkozói Igazolványt váltott ki, az adóhatósághoz bejelentkezve adószámot kapott. A felperes Vállalkozói Igazolványát, pénztárkönyvét O.-né K. Ilonának átadta, továbbá aláírt, de kitöltetlen üres lapot is átadott azzal, hogy arra egy meghatalmazás szövege kerül rágépelésre. A felhívást közzétevő a felperes nevének és ...
AVI 2001.9.107 Adóalanynak minősül az Áfatörvény alkalmazásakor a vállalkozási igazolvánnyal gazdasági tevékenység folytatására saját nevében jogosult természetes személy (1992. évi LXXIV. tv. 4. §)
A jogerős ítélettel megállapított tényállás szerint a felperes O.-né K. Ilona felhívására, munkalehetőség reményében 1994. szeptember 21-én üzletkötői tevékenységre vonatkozó Vállalkozói Igazolványt váltott ki, az adóhatósághoz bejelentkezve adószámot kapott. A felperes Vállalkozói Igazolványát, pénztárkönyvét O.-né K. Ilonának átadta, továbbá aláírt, de kitöltetlen üres lapot is átadott azzal, hogy arra egy meghatalmazás szövege kerül rágépelésre. A felhívást közzétevő a felperes nevének és pecsétjének feltüntetésével, a felperes nevében 1994. szeptember, október és november hónapokra áfát igényelt vissza 39 000 Ft, 79 000 Ft és 50 000 Ft erejéig.Az elsőfokú adóhatóság az 1995. augusztus 28-án kelt határozatával a felperes terhére 118 000 Ft adóhiánynak nem minősülő áfa adókülönbözetet tárt fel és a felperest 59 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte, míg az 1995. november 13-án kelt határozatával a felperes terhére 50 000 Ft adóhiánynak nem minősülő áfa különbözetet állapított meg és 25 000 Ft adóbírsággal sújtotta őt. Az elsőfokú határozatokat az alperes határozataival helybenhagyta. Az alperes határozatait azzal indokolta, hogy miként azt a felperes elismerte, nem kellő körültekintéssel eljárva adta át iratait és a meghatalmazás céljából aláírt üres papírt az áfát visszaigénylőnek, és a magánokiratnak minősülő áfa bevallások alapján a felperes köteles helytállni.
A felperes keresetében az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozással, hogy gazdasági tevékenységet nem folytatott és a visszaigénylések alapjául szolgáló bevallás nyomtatványokat sem írta alá. Az alperes ellenkérelmében a határozataiban foglaltak alapján a kereset elutasítását kérte.
A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 3. számú másodfokú ítéletével helybenhagyta a Pesti Központi Kerületi Bíróság 41. számú keresetet elutasító elsőfokú ítéletét. A jogerős ítéletben foglalt álláspont szerint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 32. §-ának (1) bekezdés a) pontja, valamint 35. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján, továbbá az adóigazgatási eljárásról szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 72. §-ának (1) bekezdésében és 97. §-ának b) pontjában foglaltak alapján az alperesi határozatok jogszerűek voltak, mivel a felperes mint adózó az Art. 25. §-a szerinti bevallási kötelezettségének nem tett eleget, míg az adóhatóság a hozzá benyújtott bevallásokat jogszerűen tekintette a felperes, mint adózó jogalany által előterjesztetteknek. Rámutatott arra, hogy a bevallások valódiságát az alperesnek vizsgálnia nem kellett, mivel azok a jogszabályban előírt alaki és tartalmi követelményeknek megfelelően kerültek kiállításra és nyilvánvaló hiányossággal, rendellenességgel, hibával nem rendelkeztek.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát arra hivatkozással kérte, hogy az Art. 76. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt meghatalmazás hiányában eljárt személy tevékenységéért a felperes felelősséggel nem tartozhat. Álláspontja alátámasztására utalt az adóigazgatásbeli képviseletre vonatkozóan kiadott 1997/21. számú APEH iránymutatásra.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte korábbi álláspontját fenntartva.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 3. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, a jogerős határozatot a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta felül.
A hiánytalanul megállapított tényállásból a másodfokú bíróság okszerű következtetésekre jutott, jogi okfejtését a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság mindenben osztotta. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra utalással az alábbiakra mutat rá a Legfelsőbb Bíróság.
Az Áfa. tv. 4. §-ának (1) bekezdése szerint adóalany az a természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli szervezet, aki (amely) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet és saját nevében gazdasági tevékenységet végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére. Az Áfa. tv. 5. §-ának (1) bekezdése alapján a gazdasági tevékenység körébe tartozik a bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerűen végzett 'tevékenység' így különösen: a mezőgazdasági, a kitermelőipari, az építőipari, a feldolgozóipari, a kereskedelmi, az egyéb szolgáltatói tevékenység, ide értve a szellemi szabadfoglalkozásként folytatott tevékenységeket is.
Az Áfa. tv. 4. §-ának (1) bekezdéséből következően tehát a felperes mint Vállalkozói Igazolvánnyal gazdasági tevékenység folytatására saját nevében jogosult természetes személy volt a perbeli jogviszonyban az adóalany.
A másodfokú bíróság az Áfa. tv. 4. §-ának (1) bekezdése és 5. §-ának (1) bekezdése alapján helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperesi adóalanyiságra figyelemmel a felperesi Vállalkozói Igazolvány és iratok alapján a felperes volt jogosult az áfa visszaigénylésére. Helytállóan jutott arra a következtetésre is a másodfokú bíróság, hogy az alperes a Pp. 196. §-ában foglaltak értelmében helyesen értékelte a felperesi vállalkozásra vonatkozó iratok alapján és jogszabályban előírt alaki és tartalmi előírásoknak megfelelően kiállított adóbevallás alapján a harmadik személy által benyújtott iratokat felperes által (illetőleg felperes nevében) benyújtottként figyelembe vehetőnek. E körben annál is inkább helytálló volt az alperesi álláspont, mert a felperes az Art. 25. §-a szerinti és a perbelitől eltérő más bevallási kötelezettséget nem teljesített.
Ami a felülvizsgálati kérelemben felhozottakat illeti, a tekintetben rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy az APEH iránymutatásban foglaltakat a perbeli jogeset kapcsán figyelembe venni nem lehetett, mivel a perbeli áfa levonási jog 1994. szeptember-november hónapokra vonatkozóan került érvényesítésre, az APEH iránymutatás pedig az Art. 76. §-ának 1997. évi január hó 1. napján hatályba lépett módosított tartalmára vonatkozott. A perbeli időszakban az Art. az adóigazgatási eljárásban az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 8. §-ában az eljárásbeli képviseletre vonatkozóan előírtakat meghaladó külön rendelkezéseket nem tartalmazott. Ebből következően a perbeli időszakot követően módosított és az adóigazgatási eljárásban eltérő feltételeket és alakszerűséget megkövetelő képviseleti jogra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni nem lehetett.
Ezen túlmenően felülvizsgálati kérelmében a felperes az adóbevallások alakszerűségére vonatkozó bírói mérlegelést támadta, amelyre azonban a felülvizsgálati eljárásbeli, a bírói mérlegelés felülmérlegelésére vonatkozó tilalomra figyelemmel jogszerű lehetőség nem volt.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálni kért ítélet mindenben megfelelt a jogszabályoknak, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 28.746/1998.)