adozona.hu
AVI 2001.9.105
AVI 2001.9.105
Az összjövedelem csökkentését kizárja az is, ha az adományozott összeget valamely szolgáltatással összefüggésben előre meghatározott vagyoni előny nyújtása érdekében adják [1991. évi XC. tv. 38/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítélettel megállapított tényállás szerint a felperesek az 1995. év decemberében a B. Alapítvány részére nyújtott támogatás után, az 1995. évi személyi jövedelemadó bevalláskor - az alapítvány igazolása alapján - a támogatás 30%-át kitevő adókedvezményt vettek igénybe. Az alapítvány a B. Önkormányzatával, az önkormányzat szociális tevékenységének támogatására kötött megállapodás alapján a felperesi támogatás(ok) összegét az önkormányzat részére átutalta.
A felperesek, illetve közeli...
AVI 2001.9.105 Az összjövedelem csökkentését kizárja az is, ha az adományozott összeget valamely szolgáltatással összefüggésben előre meghatározott vagyoni előny nyújtása érdekében adják [1991. évi XC. tv. 38/A. §].
A jogerős ítélettel megállapított tényállás szerint a felperesek az 1995. év decemberében a B. Alapítvány részére nyújtott támogatás után, az 1995. évi személyi jövedelemadó bevalláskor - az alapítvány igazolása alapján - a támogatás 30%-át kitevő adókedvezményt vettek igénybe. Az alapítvány a B. Önkormányzatával, az önkormányzat szociális tevékenységének támogatására kötött megállapodás alapján a felperesi támogatás(ok) összegét az önkormányzat részére átutalta.A felperesek, illetve közeli hozzátartozóik a felperesi támogatás ún. kezelési költséggel csökkentett összege erejéig 1995. évben szociális támogatásban részesültek az önkormányzattól.
Az önkormányzat által fenntartott (oktatási) intézményekben dolgozó közalkalmazott felperesek az 1995. évi 13. havi fizetésükről lemondtak, egyidejűleg az önkormányzattól anyagi, pénzügyi támogatást kértek. Az önkormányzat, Polgármesteri Hivatala útján a 13. havi fizetésről lemondó alkalmazottakat 1995. évben 2-2 ízben az egy-egy havi alapbérnek megfelelő összegű (átmeneti, illetve rendkívüli) szociális segélyben részesítette.
Az APEH Megyei Igazgatósága a felpereseknél 1995. évre személyi jövedelemadó ellenőrzést végzett; az ellenőrzés eredményeképpen a felpereseket külön-külön határozattal személyi jövedelemadó hiány és adóbírság megfizetésére kötelezte. Az alperes másodfokú határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
Az alperesi álláspont szerint az alapítványi támogatás után igénybe vett adókedvezmény a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 38/A. §-ának (1) bekezdés i) pontja alapján a felpereseket nem illette meg, mert az alapítványi támogatás nyújtása vagyoni előnyszerzés érdekében történt. Az átmeneti és rendkívüli segélyek az Szja. tv. 3. §-ának 24. pontja és 7. §-ának (1) bekezdés 3. pontja értelmében nem minősültek adómentes jövedelemnek, azokat nem a szociális rászorultság alapján nyújtotta az önkormányzat és a közalkalmazottaknak a 13. havi bérükről való lemondása is jogszabályba ütközött.
A felperesek keresetükben az alperesi határozatok felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését kérték. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperesi határozatokat megváltoztatta, a kiszabott adóbírságokat törölte, a személyi jövedelemadó hiányokat a 13. havi illetményről való lemondás folytán kapott (átmeneti és rendkívüli) segélyek adókötelezettsége miatt felmerülő személyi jövedelemadó hiány összegére csökkentette.
Az ítélet ellen az alperes és felperesek által előterjesztett fellebbezés folytán eljárt megyei bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek keresetét teljes terjedelmében elutasította: az alperes fellebbezését alaposnak, míg a felperesek fellebbezését alaptalannak találta. Álláspontja szerint a 13. havi munkabérről történő lemondás kapcsán kapott segélyek adókötelezettsége jogszerűen került megállapításra, a segélyt nyújtó önkormányzat támogatva a felperesek jogszerűtlen eljárását egyszer sem vizsgálta a kérelmezők tényleges szociális rászorultságát. A kifizetett segélyek összege minden alkalommal megfelelt a felperesek egy-egy havi munkabérének. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az alapítványi támogatásokhoz kapcsolódó segélyek megítélése tekintetében tévedett: álláspontja szerint vagyoni előnyként jelentkezett a felperesek, illetve a hozzátartozók részére folyósított segély, mert a segélyek összege a minimális kezelési költségből adódó elenyésző különbséggel megegyezett az alapítvány részére nyújtott támogatás összegével.
Rámutatott, hogy az adókedvezmény nem illette meg a felpereseket, mert a kedvezményt kizáró vagyoni előnyszerzés valósult meg azzal, hogy az alapítvány támogatására figyelemmel került sor az adományozók vagy közeli hozzátartozójuk részére segély (vagyoni érték) juttatására. Az alperes határozata az alapítványi befizetések után igénybe vett adókedvezmények jogi minősítése tekintetében nem volt jogszabálysértő és az adóbírság törlését is jogszerűtlennek minősítette, mert az adóhatóság határozataiban az eset körülményeit kellően mérlegelte az adóbírság kiszabásánál, és döntését megfelelően indokolta.
A jogerős ítélet ellen az I-XII. r., és XIV-XVII. r. felperesek terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet: a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával keresetüknek megfelelő döntést, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. A felülvizsgálati kérelemben kifejtettek szerint a jogerős ítélet sérti az Szja. tv. 38/A. §-ának (1) bekezdés i) pontjában és a Legfelsőbb Bíróság d=16680 ssz=1>1/1998. KJE számú jogegységi határozatában foglaltakat, mert az alapítványi befizetésekre az Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés i) pontjában meghatározott rendelkezések alapján került sor, ezért a felpereseket az adókedvezmény jogszerűen megillette. Álláspontjuk szerint a közalkalmazott felpereseknek a 13. havi munkabérről lemondása nem hozható közvetlen összefüggésbe sem a segélyezéssel, sem az alapítványi befizetéssel. Nem terjeszkedtek túl a rendeltetésszerű joggyakorlás keretén akkor, amikor ugyanazon adóévben alapítványi befizetést is teljesítettek, és segély iránti kérelmet is előterjesztettek az önkormányzatnál, még akkor sem, ha az alapítvány céljaival összhangban vagyonából segélyezési célra is juttatott a városi önkormányzat részére.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 2. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, támadott rendelkezéseit pedig hatályában fenntartotta.
Rámutatott a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a megyei bíróság az általa kiegészített tényállást kellő részletességgel állapította meg és az abból levont jogi következtetését is mindenben osztotta a Legfelsőbb Bíróság.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel az alábbiakat emeli ki a Legfelsőbb Bíróság.
Az Szja. tv. 38/A. §-ának (1) bekezdés i) pontja alapján a 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adóból levonható a belföldi székhelyű alapítvány (közalapítvány) céljára az adóévben befizetett összeg 30%-a az alapítvány igazolása alapján, amennyiben az alapítvány a jogszabályban felsorolt célokat szolgálja és ha egyidejűleg az alapítvány működési szabályzata, valamint az alapítványi pénzeszközök felhasználása alapján egyaránt kizárható, hogy az adományozott összeget akár közvetlenül, akár valamely szolgáltatással összefüggésben vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adják.
A Legfelsőbb Bíróság d=16680 ssz=5>1/1998. KJE jogegységi határozatának 1. és 2. pontja szerint az összjövedelemből a belföldi székhelyű alapítvány céljára adott összeg - a rendeltetésszerű joggyakorlás elvére figyelemmel - csak akkor vonható le, ha a befizetés a magánszemély vagyonának tényleges csökkenését eredményezi, és az adókedvezmény igénybevételét nem zárja ki, ha az adományozás vagyoni előny érdekében történik. Az adományozott összeg összjövedelmet csökkentő levonására akkor nem kerülhet sor, ha az összeget az alapítvány által - közvetlenül vagy közvetve - nyújtott vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében fizették be.
Így a vagyoni előny megszerzése nem járhat együtt azzal, hogy a vagyoni előnyt az az alapítvány nyújtsa, amely részére a befizetés történt (pl. az alapítvány részére befizetett összeg fejében az alapítvány hasonló értékű szolgáltatást nyújt az adományozónak vagy közeli hozzátartozójának), annál is inkább, mert ilyen esetben a tényleges vagyoncsökkenés szóba sem jöhet. Az összjövedelem csökkentését kizárja az is, ha az adományozott összeget valamely szolgáltatással összefüggésben előre meghatározott vagyoni előny nyújtása érdekében adják.
A megyei bíróság az Szja. tv. 38/A. §-ának (1) bekezdés i) pontja és a jogegységi határozat alapján megfelelően vonta le azt a következtetést, hogy a perbeli esetben az alapítvány céljára befizetett összeget nem lehet a megállapított adóból levonni. Az alapítvány és az önkormányzat együttműködése alapján az alapítványi befizetések a Hivatal útján az önkormányzat részére történt átutalás után szociális segélyként kerültek kifizetésre a befizetők, illetve közeli hozzátartozóik részére. Az Szja. tv. 38/A. §-ának (1) bekezdés i) pontja alapján az adókedvezmény igénybe vehető nem volt, mivel az adományozott összeget közvetlenül vagy valamely szolgáltatással összefüggésben vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adták.
A perbeli esetben továbbá az adóhatóság jogszerűen vizsgálta az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-ának (7) bekezdése alapján az adókedvezmény jogszerűségének elbírálásakor az alapítvány működését, vagyoni eszközeinek felhasználását, az alapítvány által működtetett pénzügyi konstrukciót. A kedvezményt kizáró vagyoni előnyt nem csak az adományozónál közvetlenül jelentkező vagyoni előny, hanem az alapítványi támogatással szoros összefüggésben az adományozó közeli rokoni kapcsolatára tekintettel közvetve nyújtott előny tekintetében is meg kell állapítani.
A 13. havi fizetésről lemondás után juttatott segélyekkel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutat, hogy az Szja. tv. 7. §-ának (1) bekezdés 3. pontja alapján mentes az adó alól - ha törvény másként nem rendelkezik -, az állami szociális rendszer keretében, illetőleg az önkormányzat által nyújtott szociális és nevelési segély, az önkormányzat által a szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló törvény alapján nyújtott átmeneti segély, temetési segély, lakásfenntartási támogatás. Szja. tv. 3. §-ának 24. pontja szerint a szociális segély az, amelyet készpénzben vagy természetbeni formában a szociálisan rászorulóknak nyújtanak. Szociálisan rászoruló az, akinek (eltartottainak) létfenntartása oly mértékben veszélyeztetett, hogy azt - vagyoni viszonyára is tekintettel - csak külső segítséggel képes biztosítani. A perbeli esetben e vonatkozásban a szociális rászorultságot figyelembe venni nem lehetett. Az összes körülmény tükrében együttesen kellett értékelni azt, hogy a közalkalmazott felperesek 13. havi bérükről lemondtak ugyan, de ezt követően két havi alapbérnek megfelelő összegű segélyben részesültek, továbbá alapítványi befizetéseket is eszközöltek, amely alapítványi támogatások minimális kezelési költséggel csökkentett összegét segélyként (maguk vagy közeli hozzátartozójuk) visszakapták, és ennek tükrében kívántak adókedvezményt is igénybe venni.
A segély nyújtásának feltételeként a szociális rászorultságot az önkormányzat bizottsága nem vizsgálta; a segélyek összege az alperesi kimutatás tanúsága szerint az alapítvány részére történt befizetéshez igazodott.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a támadott ítélet nem sértette meg a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat, ezért a megyei bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésének alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 28.214/1998.)