adozona.hu
AVI 2001.9.104
AVI 2001.9.104
Amennyiben a csoportos személyszállítás kizárólag a munkáltató érdekét szolgálja, a szolgáltatás adófizetési kötelezettséget eredményező munkavállalói jövedelem körébe nem vonható (1991. évi XC. tv. 29/A. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél a költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el az 1995. évre. Az ellenőrzés eredményeként az alperes határozatában a felperes terhére - az elsőfokú határozatot részben megváltoztatva - az 1995. évre 25 048 000 Ft adóhiánynak minősülő személyi jövedelemadó különbözetet, valamint 6 262 000 Ft adóbírságot és 1 753 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. A határozatok indokolása szerint a felperes a munkavállalóinak lakóhelyéről a munkahelyre történő szál...
AVI 2001.9.104 Amennyiben a csoportos személyszállítás kizárólag a munkáltató érdekét szolgálja, a szolgáltatás adófizetési kötelezettséget eredményező munkavállalói jövedelem körébe nem vonható (1991. évi XC. tv. 29/A. §)
Az adóhatóság a felperesnél a költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el az 1995. évre. Az ellenőrzés eredményeként az alperes határozatában a felperes terhére - az elsőfokú határozatot részben megváltoztatva - az 1995. évre 25 048 000 Ft adóhiánynak minősülő személyi jövedelemadó különbözetet, valamint 6 262 000 Ft adóbírságot és 1 753 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. A határozatok indokolása szerint a felperes a munkavállalóinak lakóhelyéről a munkahelyre történő szállítása tárgyában a G. Volán Rt.-vel kötött szerződést. A szállításért a munkavállalók havi 300 Ft-ot térítettek meg a munkáltató részére. A felperes az utazási költségtérítéshez kapcsolódó természetbeni juttatás értékét helytelenül határozta meg, mert a P. város közigazgatási határain belül való lakó dolgozókat is a térítés megállapításánál figyelembe vette. A p.-i illetőségű dolgozókra nem jár utazási költségtérítés abban az esetben, ha a felperes ilyet fizetett, azt teljes egészében természetbeni juttatás. Ennek teljes bevétele pedig a személyi jövedelemadóról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 1995. évben hatályos 29/A. § (l)-(2) és (6) bekezdése szerint adóköteles.Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesnek az alperes határozata felülvizsgálata iránti keresetét elutasította. Megállapította, hogy az Szja. tv. 29/A. § (l)-(2) bekezdése és (6) bekezdése, 29. §-a, 3. § 27. pontja és 7. § (1) bekezdésének 4. pontja alapján az alperes határozata jogszerű volt. A dolgozó azáltal, hogy nem fizeti ki a munkába járást segítő szállítás ellenértékét, hanem csak annak egy részét, többletbevételhez jut, ez pedig olyan természetbeni juttatás, amely jövedelem. Az adóhatóság ezzel ellentétes - felperes által csatolt - iránymutatásai a bíróságot nem kötik, ezért azokat figyelmen kívül hagyta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az ítélet indokolása szerint a felperes által a munkavállalói részére biztosított csoportos személyszállítással szolgáltatást nyújtott. A szolgáltatás megállapíthatóságának feltétele, hogy a teljesítés annak érdekét szolgálja, akinek javára a meghatározott tevékenységet végzik. A perbeli körülmények a felperes üzemének elhelyezkedése, megközelíthetősége, a helyi közlekedés kiépítésének hiánya, a munkavállalói kör biztosításához és a munkaidő betartásához fűződő érdek mérlegelése alapján megállapította, hogy a csoportos személyszállítás rendszerének biztosítása kizárólag a felperes munkáltatói érdekét szolgálta, amely a felperes adófizetési kötelezettségét eredményező munkavállalói jövedelem körébe nem vonható.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes kérte a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását. Előadta, hogy a perbeli esetben a munkavállalók a szolgáltatás ellenértékeként havi 300 Ft-ot fizettek a felperes részére, a személyszállításért járó további jelentős kötelezettségeket a felperes finanszírozta, ez a természetbeni juttatás pedig a határozatában felsorolt jogszabályok alapján adóköteles.
A felperes a felülvizsgálati eljárásban előterjesztett ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását és perköltség megállapítását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes által a munkavállalói részére biztosított csoportos személyszállítással olyan természetbeni juttatást nyújtott, amely alapján adófizetési kötelezettség terhelte-e vagy sem.
A másodfokú bíróság a perbeli időszakban hatályos jogszabályok alapulvételével helyesen állapította meg, hogy a felperest adófizetési kötelezettség nem terhelte és az ezzel kapcsolatos jogi álláspontját a Legfelsőbb Bíróság mindenben osztotta. Az irányadó tényállás szerint a felperes a G. Volán Rt.-vel kötött megbízási szerződés alapján szállította a munkavállalókat P. városából a több kilométerre lévő munkahelyre, valamint a munkahelyek között. A munkavállalók munkáltatói igazolvánnyal utazhattak és havi 300 Ft térítést fizettek. A szerződés 7., 8., 12. és 13. pontjaiban a teljesítéshez a G. Volán Rt. felé a felperes jelentős mértékű kötelezettségeket vállalt. A P. erőmű ugyan P. város közigazgatási határain belül, de a lakott területektől távol helyezkedik el, a városi tömegközlekedéssel a peradatok szerint emiatt nem érhető el. A dolgozók pontos munkakezdése érdekében került sor a megbízási szerződés megkötésére. A szerződéses járatok kizárólag a felperes speciális munkarendjéhez igazodóan gondoskodtak a munkavállalók munkahelyre- és visszaszállításáról. A szerződésből megállapíthatóan tehát a csoportos személyszállítás kizárólag munkáltatói érdek, amely a munkavégzés feltételeinek biztosítása céljából történt, kizárólag a felperes rendeltetésszerű működését szolgálta, nem pedig a munkavállalók munkaszerződésének teljesítését. Erre tekintettel helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes olyan szolgáltatást nyújtott, amely nem adóköteles természetbeni juttatás.
A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a munkavállalók csoportos szállításának jogi megítélésében az adóhatóság sem volt következetes, amikor e vonatkozásban állásfoglalásokat közölt (8740648793. számú tájékoztatás, APEH Adónemek Főosztálya 907019491. számú állásfoglalás).
Végül megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes az adóhiány teljes összegét, a 25 047 540 Ft-ot vitatta, amelyből 17 343 819 Ft-ot az adóhatóság a bírság alapjának megállapításánál nem vett figyelembe.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítélete nem volt jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 28. 206/1998.)