adozona.hu
AVI 2001.9.103
AVI 2001.9.103
A lakás célú megtakarítás felhasználásának jogszabályban meghatározott módon való igazolási kötelezettsége nemcsak az iratok benyújtását, hanem azoknak a jogszabályban előírt határidőben való benyújtását is jelenti (1991. évi XC. tv. 7. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes ifjúsági takarékbetét lakás célú megtakarítását 1994. évi augusztus hó 9. napján megszüntette, amelyről a pénzintézet az APEH Megyei Igazgatóságát (elsőfokú szerv) azzal értesítette, hogy a felvett megtakarítást 16 815 Ft adókötelezettség (kamatadó) terheli.
A felperes a lakás célú megtakarítást lakásvásárlásra fordította, de a megtakarítás lakás célú felhasználását a felvételt követő 90 napon belül az adóhatóságnál nem igazolta. A lakás célú megtakarítás lakás célú felhasználását...
AVI 2001.9.103 A lakás célú megtakarítás felhasználásának jogszabályban meghatározott módon való igazolási kötelezettsége nemcsak az iratok benyújtását, hanem azoknak a jogszabályban előírt határidőben való benyújtását is jelenti (1991. évi XC. tv. 7. §)
A felperes ifjúsági takarékbetét lakás célú megtakarítását 1994. évi augusztus hó 9. napján megszüntette, amelyről a pénzintézet az APEH Megyei Igazgatóságát (elsőfokú szerv) azzal értesítette, hogy a felvett megtakarítást 16 815 Ft adókötelezettség (kamatadó) terheli.A felperes a lakás célú megtakarítást lakásvásárlásra fordította, de a megtakarítás lakás célú felhasználását a felvételt követő 90 napon belül az adóhatóságnál nem igazolta. A lakás célú megtakarítás lakás célú felhasználását a felperes az elsőfokú szerv többszöri felszólítására közel 3 évvel később, az 1997. évi június hó 26. napján benyújtott adásvételi szerződéssel és földhivatali határozattal igazolta.
Az elsőfokú adóhatóság határozatával 16 815 Ft adókötelezettséget (kamatadó) írt elő a felperes terhére, mert a lakás célú megtakarítás lakás célú felhasználását nem annak felvétele után 90 napon belül igazolta. Az APEH Hatósági Főosztály Megyei Hatósági Osztálya az 1997. évi október hó 27. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes a lakás célú megtakarítás felvétele után annak lakás célú felhasználását a jogszabályban előírt 90 napon belül nem igazolta, míg az ifjúsági takarékbetét megszüntetése után az azt kezelő pénzintézet arról az elsőfokú szervet azzal értesítette, hogy 16 815 Ft kamatadó fizetési kötelezettség áll fenn.
A felperes keresetében az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését kérte, az adott időpontban hatályos, a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (Szja. tv.) 39. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglaltak alapján. Álláspontja szerint a jogszabály a lakás célú megtakarítás lakás célú felhasználásának késedelmes igazolása esetére kamatadó fizetési kötelezettséget nem írt elő. Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy döntése jogszerű volt.
A városi bíróság az 1998. évi február hó 12. napján kelt 3. számú ítéletével az alperesi határozatokat hatályon kívül helyezte az Szja. tv. 39. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglaltakra hivatkozással, miszerint a lakás célú megtakarítás lakás célú felhasználásának késedelmes (90 napon túli) igazolása esetére a törvény a kamatadó fizetési kötelezettséget nem írja elő.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az 1998. évi május hó 13. napján kelt 2. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította, egyben a felperest a kereseti és fellebbezési illeték, valamint az alperesi első- és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.
Álláspontja szerint az Szja. tv. 1. §-ának (1) bekezdése alapján a magánszemélyek jövedelemadó fizetési kötelezettsége általános, amely alól a jogalkotó kedvezményt biztosított a lakás célú megtakarítások lakás célú felhasználása esetére az Szja. tv. 39. §-ában írt feltételek szerint. Az Szja. tv. 39. §-ának (3) bekezdésében írt feltételnek, a lakás célú felhasználás igazolásának elmulasztásával a kedvezményt a felperes elvesztette, ezért a személyi jövedelemadót köteles megfizetni (ez nem a késedelmes igazolás szankciója).
A felperes 7. sorszámú felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az Szja. tv. 39. §-ának (1) bekezdése a lakás célú megtakarítások lakás célú felhasználására kedvezményt biztosított, a lakás célú felhasználást igazolta, a kedvezménynek a határidőn belüli igazolás nem volt a feltétele. Utalt arra, hogy megtakarítását elkülönített számlán kezelte, és az alperes az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 1. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat megsértve nem a törvényeknek megfelelően járt el, de az 1. § (6) bekezdésében az alperesi szervek számára kötelezően előírt méltányosságot is mellőzte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 2. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, a jogerős határozatot a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
A jelen jogvita eldöntése során alkalmazandó Szja. tv. 7. §-ának (1) bekezdés 31. pontja szerint mentes az adó (személyi jövedelemadó) alól, ha törvény másként nem rendelkezik az ifjúsági takarékbetét és az egyéb lakás célú takarékbetét kamata (prémiuma), ha a betét összegét lakás vásárlására, építésére, bővítésére használják fel. A (3) bekezdés szerint pedig az (1) bekezdés 31. pontjában meghatározott ifjúsági takarékbetét és egyéb lakás célú takarékbetét felvétele esetén annak lakás célú felhasználást a 39. § (3) bekezdésében megjelölt módon kell igazolni.
Az Szja. tv. 39. §-ának (1) bekezdése szerint az adóból levonható a magánszemély által a lakótelek és lakás vásárlása, építése, bővítése céljából az adott évben a pénzintézetnél a megtakarító nevére elhelyezett elkülönítetten kezelt, legfeljebb évi 60 000 Ft összegű megtakarítás 20%-a. A (2) bekezdés szerint a megtakarítás összegének felvétele esetén, ha a magánszemély nem igazolja, hogy a megtakarítást saját maga (házastársa, volt házastársa stb.) részére lakás vásárlására, építésére, bővítésére, illetve lakótelek vásárlására használta fel, a befizetett összegre igénybe vett adókedvezményt késedelmi pótlékkal növelt összegben kell (az azt korábban igénybe vevő magánszemélynek) visszafizetnie. Abban az esetben pedig, ha a lakás célú felhasználást a magánszemély az előzőek szerint nem igazolja, a megtakarítás kamatának adóját - ha a pénzintézet nem vonta le - a betétet felvevő magánszemélynek kell megfizetnie. Végül a (3) bekezdés szerint a magánszemélynek a lakásépítés, lakásbővítés esetén az építési engedély és az összeg felhasználását igazoló számlák, így lakás és lakótelek vásárlása esetén a szerződést és az annak a földhivatalhoz való benyújtásáról szóló igazolást, valamint - ha a megtakarítást hozzátartozó részére használták fel - a rokonsági fokot igazoló iratot a megtakarítás felvételét követő 90 napon belül kell az adóhatóságnak bejelenteni.
A perbeli esetben nem vitásan a lakás célú megtakarítás felperes általi felvételét követően a pénzintézet erről az alperesi szerveket tájékoztatta közölve, hogy a megtakarítás kamatának adóját nem vonta le. A felperes a felvételt követő 90 napon belül nem igazolta, hogy lakás célú megtakarítását saját maga részére lakás vásárlására felhasználta.
Nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság a felperes azon álláspontját, hogy a jogszabály a lakás célú felhasználás 90 napos határidőn túli igazolása esetére az adófizetési kötelezettséget nem írta elő. Éppen ellenkezőleg, az Szja. tv. 39. §-ának (2) és (3) bekezdéséből kitűnően - figyelemmel az Szja. tv. 7. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra is
- a megtakarítás felvételét követő 90 napon belül a megtakarítást felvevő magánszemélynek igazolnia kellett a törvényben előírt módon, adásvételi szerződéssel, annak a földhivatalhoz való benyújtását igazoló okirattal, illetve építési engedéllyel, az építkezésre vonatkozó számlákkal és a rokonsági fokra utaló okiratokkal (amennyiben nem saját célú felhasználás történt), hogy a megtakarítás felvétele és felhasználása a kedvezményt megalapozó módon történt. A lakás célú megtakarítás lakás célú felhasználásának jogszabályban meghatározott módon való igazolási kötelezettsége nem csak a vonatkozó okiratok benyújtását, hanem azoknak a jogszabályban előírt határidőben való benyújtását is jelenti [Szja. tv. 7. § (3) bekezdése].
Ami pedig a felperesnek az Art. 1. §-ának (3) és (6) bekezdésében írtakra vonatkozóan tett észrevételét illeti, a tekintetben rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy a fent kifejtettek értelmében az alperes az Szja. tv.-ben előírtaknak megfelelően járt el, és a (6) bekezdésében írt méltányosságot is alkalmazta [e körben utal a bíróság az Szja. tv. 39. §-ának (2) bekezdésében kifejtett késedelmi pótlékra].
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a támadott ítélet nem sértette meg a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat, ezért a megyei bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésének alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 28. 316/1998.)