adozona.hu
EH 2008.1747
EH 2008.1747
Versenytárgyalás tartása nem kötelező, ha az önkormányzati tulajdonban lévő helyiséget a bérlő vásárolja meg (1992. évi XXXVIII. tv. 108. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a 27/2006. (I. 17.), 28/2006. (I. 17.) és 67/2006. (II. 7.) számú határozataival hozzájárult egyes önkormányzati tulajdont képező helyiségek bérlők részére történő elidegenítéséhez. A határozatokban megállapított vételár mindhárom esetben meghaladta a 20 millió forintot. A felperes 2006. március 10. napján törvényességi észrevétellel élt a határozatokkal szemben, mivel álláspontja szerint azok ellentétesek a F.-i Önkormányzat vagyonáról és a vagyona feletti tulajdonosi jogok gyakor...
EH 2008.1747 Versenytárgyalás tartása nem kötelező, ha az önkormányzati tulajdonban lévő helyiséget a bérlő vásárolja meg (1992. évi XXXVIII. tv. 108. §).
Az alperes a 27/2006. (I. 17.), 28/2006. (I. 17.) és 67/2006. (II. 7.) számú határozataival hozzájárult egyes önkormányzati tulajdont képező helyiségek bérlők részére történő elidegenítéséhez. A határozatokban megállapított vételár mindhárom esetben meghaladta a 20 millió forintot. A felperes 2006. március 10. napján törvényességi észrevétellel élt a határozatokkal szemben, mivel álláspontja szerint azok ellentétesek a F.-i Önkormányzat vagyonáról és a vagyona feletti tulajdonosi jogok gyakorlásáról szóló 6/1997. (IV. 1.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: vagyonrendelet) 15. §-ának (6) és (7) bekezdésével. Az alperes nem rendelkezett a vagyonrendeletben előírt elidegenítési címjegyzékkel, továbbá a 20 millió forint értéket meghaladó önkormányzati vagyontárgyak csak versenytárgyalás kötelezettségével jelölhetők ki elidegenítésre. Ezt a rendelkezést az önkormányzat vagyonrendeletén túlmenően az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 108. §-ának (1) bekezdése is tartalmazza. Az alperes a törvényességi észrevétel elidegenítési címjegyzékre vonatkozó részét elfogadta a mulasztás orvosolásának előírásával, ugyanakkor a törvényességi észrevétel további részeivel nem értett egyet.A felperes keresetében az alperes 27-28/2006. (I. 17.) és 67/2006. (II. 7.) határozatainak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az alperes tévesen hivatkozott a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 58. §-ának (1) bekezdésére és 60. §-ára, mivel ezek a rendelkezések a bérlő elővásárlási jogára figyelemmel sem zárják ki a versenyeztetést. Az Áht. 108. §-ának (1) bekezdése és a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló 2005. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 7. §-ának (1) bekezdése értelmében a helyi önkormányzatok tekintetében versenytárgyalás alkalmazása kötelező, amennyiben az érintett vagyontárgy forgalmi értéke a 20 millió forintot meghaladja. A jogszabályokban előírt versenyeztetés mellőzése és az elidegenítési címjegyzék hiánya miatt az alperes határozatai jogszabálysértőek. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes 27-28/2006. (I. 17.) és 67/2006. (II. 7.) számú határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az Áht. 108. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy meghatározott értékhatár feletti vagyontárgy értékesítésére versenytárgyalást kell kiírni azzal, hogy a vagyontárgyat elidegeníteni a legjobb ajánlatot tevő részére lehet. A törvény maga tartalmazza a kivételeket, az önkormányzati vagyon tekintetében azonban ilyen kivételt nem ír elő. Az Áht. 108. §-ának (1) bekezdése és a Ktv. 7. §-a szerinti versenyeztetési eljárás lefolytatása az önkormányzatokra nézve kötelező. A versenyeztetést nem zárja ki az Lt. 60. §-ában foglalt rendelkezés, az elővásárlási jogosultságot a versenytárgyalás tartása nem korlátozza. Ezen túlmenően a vagyonrendelettel ellentétesen az elidegenítésre szánt ingatlanok az éves elidegenítési címjegyzékben nem szerepeltek. Utóbb ez a mulasztás nem pótolható, mivel a közigazgatási perben a határozathozatalkor fennálló körülményeket kell vizsgálni.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben az ítélet hatályon kívül helyezését és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a keresettel támadott határozatok nem ellentétesek az Áht. 108. §-ának (1) bekezdésével. Az Lt. 58. §-ának (1) és (2) bekezdése nem csak a bérlőt megillető elővásárlási jogot deklarálja, hanem az önkormányzatot e körben értékhatártól függetlenül rendeletalkotási joggal ruházza fel a vételár mértékének megfizetése módjának stb. meghatározására. Az Lt. 60. §-a pedig törvényi korlátként meghatározza az elővásárlási jog jogosultja esetében a vételár felső határát, nevezetesen a helyi forgalmi értéket. A Fővárosi Bíróság figyelmen kívül hagyta a lakások és helyiségek bérletére és elidegenítésére vonatkozó egyes szabályokról szóló 14/2000. (X. 2.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ökr.) 38. §-át, amely megfelel az Lt. előírásának. A jogerős ítélet ellentétes az Alkotmány 70/A. §-ával és a 2003. évi CXXV. törvény több rendelkezésével is, mivel különbséget tesz a kincstári vagyon esetében fennálló elővásárlási jog és az önkormányzati vagyon tekintetében előírt elővásárlási jog között.
A felperes észrevételében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte helyes indokai alapján.
A felülvizsgálati kérelem részben, az alábbiak szerint alapos.
Az eljárt bíróság két okból helyezte hatályon kívül az alperes keresettel támadott határozatait: a vagyonrendeletbe ütközően az elidegenítésre szánt ingatlanok az éves elidegenítési címjegyzékben nem szerepeltek, valamint az alperes az ingatlanok elidegenítésekor nem folytatott le versenytárgyalást.
A vagyonrendelet 15. §-ának (7) bekezdése szerint ingatlant elidegeníteni a képviselő-testület által jóváhagyott éves elidegenítési címjegyzék alapján lehet. A címjegyzékre vonatkozó javaslatot a polgármester az éves költségvetési rendelettel egyidejűleg terjeszti elő. A címjegyzék jóváhagyásáról, valamint a költségvetési év közbeni módosításáról a képviselő-testület minősített többséggel dönt. A bíróság megállapította, hogy az alperes a vagyonrendelet 15. §-ának (7) bekezdésébe ütköző módon idegenítette el a tulajdonában lévő helyiségeket a bérlők részére és annak ellenére, hogy az alperes utóbb ezt a mulasztást pótolta, a jogsértés megállapítható volt. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet ezen jogszabálysértésre vonatkozó megállapításait nem támadta, ezért a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján e jogszabálysértést tartalmazó ítéleti megállapítás felülvizsgálata nem végezhető el. Mivel a Fővárosi Bíróság részben e jogszabálysértés miatt helyezte hatályon kívül az alperes határozatait, a jogerős ítéletet hatályában fenn kellett tartani.
Megalapozott ugyanakkor a kötelező versenyeztetésre vonatkozó jogszabályokkal kapcsolatos alperesi felülvizsgálati kérelem.
Az Áht. 108. §-ának (1) bekezdése szerint az államháztartás alrendszeréhez kapcsolódó - a költségvetési törvényben, a kincstári vagyon kezelésére vonatkozó kormányrendeletben, illetőleg a helyi önkormányzatoknál a helyi önkormányzat rendeletében, valamint a helyi kisebbségi önkormányzat határozatában meghatározott értékhatár feletti - vagyont értékesíteni, vagyon feletti vagyonkezelés jogát, vagyon használatát, illetve a hasznosítás jogát átengedni - ha törvény vagy kincstári vagyon esetében törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabály kivételt nem tesz - csak nyilvános (indokolt esetben zártkörű) versenytárgyalás útján a legjobb ajánlatot tevő részére lehet. A Ktv. 7. §-ának (1) bekezdése, valamint a vagyonrendelet 15. §-ának (6) bekezdése az Áht. 108. §-ának (1) bekezdéséhez kapcsolódva kötelezően versenytárgyalás alkalmazását írja elő, amennyiben az érintett vagyontárgy forgalmi értéke a 20 millió forintot meghaladja. A Ktv. 7. §-ának (1) bekezdése tartalmazza azt a rendelkezést is, hogy a helyi önkormányzat rendeletében, valamint a helyi kisebbségi önkormányzat határozatában ennél kisebb összeget is meghatározhat.
Az állam tulajdonából az önkormányzat tulajdonába került helyiségek értékesítésére az Lt. 58. és 60. §-ai tartalmaznak rendelkezéseket. Az 58. § (1) bekezdése szerint, ha a törvény másként nem rendelkezik, az állam tulajdonából az önkormányzat tulajdonába került helyiségre a bérlőt (bérlőtársat) elővásárlási jog illeti meg. A (2) bekezdés alapján az önkormányzat rendeletében határozza meg az (1) bekezdésében említett helyiségek vételárának mértékét, megfizetésének (részletfizetés, vételárengedmény stb.) módját és feltételeit. Az Lt. 60. §-a értelmében, ha az önkormányzati, illetőleg az állami tulajdonban lévő helyiséget az e törvény alapján elővásárlásra jogosult veszi meg, a vételár mértéke a helyi forgalmi értéket nem haladhatja meg.
Az Lt. 58. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján az alperes az Ökr.-ben állapította meg a lakások és helyiségek elidegenítésére vonatkozó szabályokat. Az Ökr. 38. §-a részletesen meghatározza a helyiség bérlő részére történő értékesítése esetén a vételár kialakításának szabályait.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az Lt. 60. §-ában foglalt rendelkezés az Áht. 108. §-ának (1) bekezdésében adott felhatalmazás alapján megállapított törvényi kivételt tartalmaz a versenytárgyalás útján történő értékesítés kötelezettsége alól. A Lt. ugyanis nem csak az - 58. § (1) bekezdésben foglalt - elővásárlási jogot állapítja meg a bérlő számára, hanem a 60. §-ban azt is szabályozza, hogy az elővásárlási jogosult részére történő értékesítéskor a vételár mértéke a helyi forgalmi értéket nem haladhatja meg. Az Lt. ugyan nem írja elő, hogy a helyiség bérlő részére történő értékesítésekor versenytárgyalás tartása nem kötelező, azonban a vételár mértékére vonatkozó rendelkezés kizárja a versenytárgyalás lefolytatását. Értelmetlen ugyanis a forgalmi értéknél magasabb - vagy akár alacsonyabb - vételár elérése versenytárgyalás útján, amikor az elővásárlási jogosult az Lt. 60. §-a alapján a helyi forgalmi értéken vásárolhatja meg a bérleményét. Tekintettel arra, hogy az Áht. perben alkalmazandó 108. §-ának (1) bekezdése 2005. augusztus 31-én lépett hatályba, a törvényhozónak lehetősége lett volna egyúttal az 1994. március 31-étől hatályos Lt. 60. §-ának megfelelő módosítására. Mivel azonban ez nem történt meg, az Áht. 108. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelő kivételt az Lt. 60. §-a változatlanul tartalmazza. Az Áht. 108. §-ának (1) bekezdésében foglalt taxatív felsorolás, amely ugyancsak a versenytárgyalás útján értékesíthető vagyontárgyak alóli kivételeket tartalmazza, nem értelmezhető oly módon - figyelemmel az (1) bekezdés hivatkozott rendelkezésére -, hogy más törvény további kivételeket nem állapíthat meg. A versenyeztetésre vonatkozó jogalkotói cél pedig nem érvényesíthető a tételes jogi szabályokba ütközően.
Tévedett ezért a Fővárosi Bíróság, amikor ítéletében azt állapította meg, hogy a keresettel támadott alperesi határozatok jogszabályt sértettek azzal is, hogy az elővásárlásra jogosult bérlők részére versenyeztetés mellőzésével történt az elidegenítéshez való hozzájárulás. Tekintettel azonban arra, hogy az elidegenítési címjegyzék nélkül történt eladás a jogerős ítélet megállapítása szerint jogszabálysértő volt és az alperes felülvizsgálati kérelmében e jogszabálysértés megállapítását nem kifogásolta, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján - a fentiekben kifejtett indokolásbeli módosítással - hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. III. 37.153/2007.)