adozona.hu
EH 2008.1702
EH 2008.1702
I. A kárpótlási törvény hatálybalépése után indult felszámolási eljárásban a felszámoló köteles kárpótlási árverésre földeket kijelölni [1986. évi 11. tvr. (továbbiakban: Ftvr.) 3. §, 1991. évi XXV. tv. (Kpt.) 15-18. §-ai]. II. A kárpótlási árverés során az állami tulajdonban álló termőföld értékesítése ellenében megszerzett kárpótlási jegyekkel a szövetkezet, illetve állami gazdaság nem rendelkezhet, azok nem tartoznak a felszámolási vagyonba [1991. évi XXV. tv. (továbbiakban: Kpt.) 26-28. §-ai].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az I. r. felperes módosított keresetében az alperest 30 900 666 Ft kártérítés és ez összeg után 2003. június 18-ától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamat, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Keresetét arra alapította, hogy az I. r. felperes 1991. december 23-ai kezdő időponttal felszámolás alatt áll. A kárpótlásra kijelölt földjeire és ültetvényeire 2003. június 2-ától kezdődően a Magyar Közlönyben közzét...
EH 2008.1702 I. A kárpótlási törvény hatálybalépése után indult felszámolási eljárásban a felszámoló köteles kárpótlási árverésre földeket kijelölni [1986. évi 11. tvr. (továbbiakban: Ftvr.) 3. §, 1991. évi XXV. tv. (Kpt.) 15-18. §-ai].
II. A kárpótlási árverés során az állami tulajdonban álló termőföld értékesítése ellenében megszerzett kárpótlási jegyekkel a szövetkezet, illetve állami gazdaság nem rendelkezhet, azok nem tartoznak a felszámolási vagyonba [1991. évi XXV. tv. (továbbiakban: Kpt.) 26-28. §-ai].
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az I. r. felperes módosított keresetében az alperest 30 900 666 Ft kártérítés és ez összeg után 2003. június 18-ától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamat, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Keresetét arra alapította, hogy az I. r. felperes 1991. december 23-ai kezdő időponttal felszámolás alatt áll. A kárpótlásra kijelölt földjeire és ültetvényeire 2003. június 2-ától kezdődően a Magyar Közlönyben közzétett hirdetmény alapján földárverést tartottak, melyet a területileg illetékes kárrendezési iroda folytatott le. Az árveréseken az elárverezett ingatlanok ellenértékeként összesen 17 759 000 Ft névértékű kárpótlási jegyet adtak át a kárrendezési iroda részére, ezeket azonban a kárrendezési iroda a felszámoló többszöri kérése ellenére sem adta át az adósnak. Állította, hogy a kárpótlási jegyek hasznosítása körében részvényt kívánt vásárolni, melyre 2003. június 30-a és július 18-a között lett volna lehetősége. Ettől az alperes magatartása miatt esett el. Előadta, hogy a kárpótlási jegyeknek az F. Rt. részvényeire való beváltási lehetősége a kárpótlási folyamat tervezett lezárására vonatkozó kormányhatározatokon alapult, amelyet a hivatkozott társaság akkori többségi tulajdonosa, az ÁPV Rt. hajtott végre. Hivatkozott arra is, hogy az Állam által, az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény (továbbiakban: Kpt.) 5. §-ának (3) bekezdése alapján a kárpótlási jegy 1991. augusztus 10-étől 1994. december 31-éig kamatozott. A kamat mértéke a jegybanki alapkamat 75%-a volt. A kárpótlási jegyek kamattal megnövelt értékét az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal (OKKH) tette közzé, mely szerint a kamatozás megszűnése után a kárpótlási jegyek névértéke 174,2%-os volt, tehát 1000 Ft-os címletenként a kárpótlási jegy 1742 Ft-ot ért. Keresetének jogi indokaként arra hivatkozott, hogy az I. r. felperes társaság felszámolására az 1986. évi 11. tvr. (továbbiakban: Ftvr.) rendelkezéseit kell alkalmazni, melynek 3. § (1) bekezdése szerint a felszámolás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a felszámolási eljárás megindításakor rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet a felszámolási eljárás tartama alatt szerez. E törvényhely (2) bekezdése alapján a gazdálkodó szervezet vagyona a tulajdonában, kezelésében, tartós használatában lévő ingó és ingatlan vagyon, valamint vagyoni értékű jog, továbbá mezőgazdasági szövetkezet esetében a beviteli kötelezettség alapján a szövetkezet közös használatába került és az Állam által ingyenesen, határidő nélküli használatra átengedett ingatlan. E rendelkezések értelmében az árverésre kijelölt földterületek a felszámolási vagyonba tartoztak. Az Ftvr. 3. §-ának, valamint a Kpt. 26. §-ának rendelkezései nem koherensek egymással. Ezt az ellentmondást azonban - álláspontja szerint - a kárpótlási eljárásokkal érintett szervek vezetői által kiadott 7001/1992. (IK 6.) számú közös irányelv rendezte, amelynek 2.pont 5. bekezdése úgy szól: "A felszámolás hatálya alá tartozó vagyon [1991. évi IL. törvény (Cstv.) 4. §] részét nem képezi a részarány-tulajdonosok földje, továbbá a kárpótlási árverésre kijelölendő földterület sem, mert ez utóbbi helyébe lépő kárpótlási jegyek szolgálnak a hitelezők kielégítésére". Az irányelv 2. pont 6. bekezdése szerint a kárpótlási jegyet közvetlenül át lehet adni a hitelezőknek igényeik kielégítésére akár a szövetkezettel, akár az állami gazdasággal szemben indult a felszámolási eljárás. Mindezekből következően álláspontja szerint az alperes jogszabálysértő módon járt el, amikor a felperes felszámolójának többszöri kérelme ellenére a kárpótlási jegyeket nem adta át. Ezzel a mulasztásával a felszámolási vagyont és a hitelezők kielégítési alapját csökkentette. E magatartásával a felperesnek 17 759 000 Ft kárt okozott, amelynek megfizetésére a Ptk. 339. §-a alapján köteles. További kára a kárpótlási jegyek hasznosításának elmaradása miatt következett be. Állította, hogy az árverés jogerős lezárása az alperes felróható magatartása miatt húzódott el. Amennyiben az árverési kifogás benyújtásának határideje elteltét követően, még 2003 júniusában az alperes a kárpótlási jegyeket a felszámolónak átadta volna, az I. r. felperes 2003. július 20-áig azokból részvényt jegyezhetett volna, ezzel a hitelezők kielégítésének alapját 13 141 666 Ft összeggel növelte volna.A Kpt.-hoz képest az Ftvr. speciális rendelkezéseit kell alkalmazni, ellenkező esetben sérülnének a felszámolási eljárásra vonatkozó szabályrendszer jogpolitikai érdekei, a hitelezők jogos igényei hátrányt szenvednének, hiszen a felszámolási vagyonba tartozó termőföldek kárpótlási árverésen történt értékesítésével a felszámolási vagyonból fedezetelvonás, ellenérték nélküli vagyonkivonás történne meg.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására, a felperesnek perköltségben marasztalására irányult. Hivatkozott arra, hogy a felszámolás kezdő időpontjában már hatályban volt a kárpótlási törvény minden rendelkezése. A Kpt. 27. § (1) bekezdése alapján az I. r. felperes kezelésében álló termőföldek tekintetében is alkalmazni kellett a Kpt. 15-26. §-ában foglalt rendelkezéseket, melyek kimondták, hogy a kárpótlásra jogosultakat a kijelölt termőföldterületekre vételi jog illette meg, és a 20-25. § szabályai szerint árverésen gyakorolhatták vételi jogukat. Rendelkezett továbbá az állami gazdaság kezelésében lévő állami tulajdonú termőföldek jogi sorsáról is. E törvényi rendelkezések az állami gazdaság kezelésében lévő állami tulajdonú termőföldek jogi helyzetét megváltoztatták. Azok a földek, amelyek a felszámolási eljárás megindulásakor az állami gazdaság kezelésében álltak, elsődlegesen a kárpótlásra jogosultak igényének kielégítésére, s nem a hitelezői követelések fedezetéül szolgáltak. Abban a körben tehát, amelyben a Kpt. a hatálya alá tartozó termőföldek meghatározott célú és eljárási rend szerinti felhasználását előírta, az ezt követően indult felszámolási eljárásokban az érintett termőföldek tekintetében az Fvtr. rendelkezései is csak ezzel, a kárpótlási törvényben előírt korlátozással voltak alkalmazhatók. A Kpt. hatálybalépése után megindult felszámolási eljárásban a vagyon körébe tartozó termőföld jogszerűen volt elvonható a felszámolási vagyonból, illetőleg a hitelezők elől. Jelen felszámolási eljárás hónapokkal a kárpótlási törvény hatálybalépése után indult, tehát nem lehet figyelmen kívül hagyni a Kpt. 26. §-ának azt a szabályát, amely kimondja, hogy az állami tulajdonú termőföld értékesítése ellenében megszerzett kárpótlási jegyekkel jelen esetben a szövetkezet, illetőleg a 27. § (1) bekezdése értelmében az állami gazdaság nem rendelkezhetett. Amennyiben ilyen kárpótlási jegyhez jutott volna, azt a Kpt. 28. §-a alapján 30 napon belül köteles lett volna az illetékes megyei kárrendezési hivatalhoz eljuttatni. Hivatkozott arra, hogy az I. r. felperesnek kárt nem okozott, vele szemben jogellenes és vétkes magatartást nem tanúsított.
Az elsőfokú bíróság a 28. sorszámú ítéletében a keresetnek részben helyt adott és kötelezte az alperest 17 759 000 Ft, valamint ennek 2003. augusztus 23-ától a kifizetés napjáig járó mindenkori törvényes kamata megfizetésére. Az ezt meghaladó keresetet elutasította. Az alperest, a felperes javára 710 000 Ft, míg felperest, az alperes javára 590 000 Ft részperköltség megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a le nem rótt illetéket az Állam viseli.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes részéről benyújtott fellebbezés és az I. r. felperes által benyújtott csatlakozó fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította. Kötelezte a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 15 napon belül 1 350 000 Ft első- és másodfokú perköltséget, továbbá az Államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 2 194 000 Ft első- és másodfokú feljegyzett illetéket.
Megállapította, a másodfokú eljárás során a D. Zrt. bejelentette és később okirattal igazolta, hogy közte és az I. r. felperes között 2006. október 20-án engedményezési szerződés jött létre, melyben a jelen per tárgyát képező valamennyi követelést az I. r. felperes rá engedményezte. A másodfokú bíróság 4. sorszámú végzésében az anyagi jogviszonyban bekövetkezett jogutódlást megállapította. Az alperes az I. r. felperes perből történő elbocsátásához nem járult hozzá, ezért az eljárásban a felperesek pertársként jártak el.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezését alaposnak, a felperes csatlakozó fellebbezését alaptalannak találta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének maradéktalanul nem tett eleget, az ítéleti tényállást nem rögzítette, döntésének jogi indokait nem fejtette ki. A másodfokú eljárás során az ellenérdekű felek egyezően nyilatkoztak arról, hogy a perbeli ingatlanok állami tulajdonban, s az I. r. felperes kezelésében álló földterületek voltak. A felek egyező előadása, valamint az elsőfokú eljárás során becsatolt okirati bizonyítékok alapján a másodfokú bíróság tényként állapította meg az alábbiakat:
Az I. r. felperes 1991. december 23-ai kezdő időponttal - a kárpótlási törvény hatálybalépését, 1991. augusztus 11-ét követően - került felszámolás alá. Kijelölt felszámolója az R. Zrt. a kárpótlásra kijelölt földjeire és ültetvényeire, amelyek mind állami tulajdonban álló, de az I. r. felperes kezelésében lévő ingatlanok voltak, 2003. június 2-ától kezdődően a területileg illetékes kárrendezési iroda földárverést tartott. Ennek során az elárverezett ingatlanok ellenértékeként összesen 17 759 000 Ft értékű kárpótlási jegyet adtak át a vevők a kárrendezési iroda részére, mely felszámoló részére történő átadását a kárrendezési iroda - eltérő jogi álláspontja folytán - megtagadta. A kárpótlási jegyeket 2003. október 15-én a K. Bank Rt.-hez beszállították.
Kifejtette, hogy a felek jogvitája során abban a kérdésben kellett a bíróságnak állást foglalnia: a Kpt. valamint az Ftvr. szabályai alapján ezek a kárpótlási jegyek a felszámolási vagyonba tartoznak-e. Kiadásuk elmulasztása olyan jogsértő és károkozó magatartásnak minősül-e, amelynek alapján az alperes kártérítési felelőssége fennáll. Amennyiben a megjelölt két jogszabály rendelkezései ellentétesek, melyik tartalmaz speciális rendelkezéseket, amelyek e jogvita elbírálásánál irányadóak, illetőleg a kárpótlási eljárásokkal érintett szervek vezetői által kiadott 7001/1992. (IK. 6.) közös irányelv 2. pont 5. bekezdése jelen ügyben kötelezettséget rótt-e az alperesre a perbeli kárpótlási jegyek kiadására.
A jelen eljárásra alkalmazandó Ftvr. 3. § (1) és (2) bekezdései határozták meg a felszámolás alá tartozó vagyont. Ugyanakkor a Kpt. 15-18. §-ai az I. r. felperesre, mint állami gazdaságnak minősülő gazdálkodó szervezetre földkijelölési kötelezettséget róttak. A Kpt. 26. §-a úgy rendelkezett, hogy a fenti törvényhelyek alapján kijelölt és a szövetkezet által árverésen értékesített termőföld ellenértékeként megszerzett kárpótlási jegyeket a szövetkezet a 7. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően felhasználhatja, kivéve a használatában lévő állami tulajdonú termőföld értékesítése ellenében megszerzett kárpótlási jegyeket. Ezt a rendelkezést kellett alkalmazni a 27. § (1) bekezdése alapján az állami gazdaságok esetében is. A 28. § szerint pedig az állami tulajdonú termőföld ellenében az árverésen kapott kárpótlási jegyet az állami gazdaság 30 napon belül köteles eljuttatni az illetékes megyei (fővárosi) kárrendezési hivatalhoz. A Kpt. 15-25. §-aiban foglalt rendelkezések az állami gazdaság kezelésében lévő állami tulajdonú termőföldek jogi helyzetét megváltoztatták, mert azokat a kárpótlásra jogosultak igényének kielégítésére kellett fordítani. A kárpótlási törvény tehát a kárrendezéshez szükséges földterületeket kivonta a gazdálkodó szervezetek korlátlan rendelkezése alól. A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetek vagyonába csak azok a kárpótlási jegyek kerültek vissza, amelyek az adós saját tulajdonában álló földjeinek árverezése során kerültek a kárrendezési irodához. A jelen ügyben a kárpótlásra kijelölt földingatlanok a Magyar Állam tulajdonában álltak, s azokon az I. r. felperesnek csak kezelői joga volt. A Kpt. 26. és 28. §-ainak rendelkezései értelmében az állami tulajdonú földek ellenében befolyt kárpótlási jegyek nem kerülhettek vissza az adós vagyonába, és nem szolgálhatták a hitelezői igények kielégítését. Ebből következően az árverésből befolyt kárpótlási jegy kiadására az alperes nem volt köteles, az ennek elmaradásából eredő felperesi kárigény alaptalan.
A másodfokú bíróság az Ftvr. 3. § (2) bekezdése, a Kpt. 26. §-a, valamint a 28. §-ának rendelkezései között húzódó ellentmondás feloldására egyrészt figyelembe vette a "lex speciális" elvét. Álláspontja szerint a felszámolási eljárásról szóló jogszabály a működő gazdasági társaságokra vonatkozó jogi rendelkezésekhez képest minősíthető speciális rendelkezésnek, ugyanakkor a felszámolási törvény és a kárpótlási törvény viszonylatában a kárpótlási törvény tartalmaz speciális rendelkezéseket. A másik figyelembe vett jogelv a "lex posterior" elve, mely szerint ugyanabban a tárgykörben kibocsátott, azonos szintű, ellentétes tartalmú későbbi szabály lerontja a korábbi jogszabály rendelkezését. Az Ftvr. rendelkezéseit követően hatályba lépett az azonos hierarchikus szinten elhelyezkedő kárpótlási törvény, melynek idézett rendelkezései az Ftvr. 3. §-ának rendelkezéseit abban a tekintetben lerontották, hogy az adósi kezelésben álló földterületeket kivonták a felszámolási vagyonból. E jogelvi rendelkezések alapján a másodfokú bíróság álláspontja szerint a kárpótlási törvény rendelkezéseit kellett figyelembe venni. Kifejtette, hogy a hivatkozott közös irányelv jogokat és kötelezettségeket nem keletkeztet, az csupán az irányelvet kiadó hatóságoknak ad bizonyos jogszabály végrehajtásának fő irányára útmutatást. Az irányelvet nem lehet a kárpótlási törvény rendelkezéseivel ellentétesen alkalmazni. Emellett az is megállapítható, hogy a felperes által idézett irányelvi rendelkezés csak azokra a kijelölt termőföldekre vonatkozik, amelyek a szövetkezet, illetőleg az állami gazdaság tulajdonában álltak. E jogi indokok alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint változtatta meg.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az alperest 17 759 000 Ft, valamint annak 2003. július 18-ától a kifizetés napjáig számított törvényes mértékű késedelmi kamatai II. r. felperes részére történő megfizetésére kötelezni és az alperest perköltségben marasztalni. A felülvizsgálati kérelem nem érintette a jogerős ítéletnek a felpereseknek a 13 141 666 Ft összegű elmaradt haszon címén előterjesztett kereseti kérelmét elutasító rendelkezését.
Állították, hogy bár a másodfokon eljáró bíróság a tényállást túlnyomó részt helytállóan állapította meg, továbbá helyesen tartotta kötelezően alkalmazandónak az I. r. felperes felszámolására irányadó Ftvr. rendelkezéseit, a megállapított tényállásból, a rendelkezésre álló bizonyítékokból és az alkalmazni rendelt jogszabályokból, főként a 7001/1992. (IK 6.) irányelv alkalmazásának mellőzése okán, azonban helytelen jogi következtetéseket vont le. Ítélete ezért az ügy érdemi elbírálására kihatóan az Ftvr. 3. § (1), (2) bekezdésébe és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (Jat.) 55. § (2) bekezdésébe, valamint a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő.
Álláspontjuk szerint az Ftvr. 3. § (1) és (2) bekezdése alapján az árverésre kijelölt földterületek a felszámolási vagyon részei voltak, ebből következően az árverésen befolyt kárpótlási jegyek a földterület helyébe lépve, ugyancsak a felszámolási vagyon részei.
Az I. r. felperes felszámolását megelőzően hatályba lépett Kpt. 26. és 27. §-ai önmagában nem, hanem kizárólag az Ftvr., valamint a felhívott közös irányelv előírásaival együttesen értelmezhetők. A másodfokú bíróság azonban jogszabályellenesen nem tartotta alkalmazhatónak, és jogi hivatkozásként nem vette figyelembe az irányelvet. Ettől eltekintve is speciális jogszabályként a kárpótlási törvény rendelkezéseivel szemben az Ftvr. rendelkezéseit kellett volna figyelembe vennie. Utalt arra, hogy az Alkotmánybíróság az 1997. február 12-én kelt 272/B/1993/12. számú határozatában az irányelv 2. pontjának 7. és 8. bekezdését kizárólag amiatt találta alkotmányellenesnek és semmisítette meg, mert azok a Cstv., nem pedig az Ftvr. rendelkezéseibe ütköztek. Az Ftvr.-nek nem volt olyan rendelkezése, amellyel szemben az irányelv ellentétes rendelkezést tartalmazott volna, erre tekintettel az irányelv utóbb megsemmisített rendelkezései a jelen ügyben irányadók lehetnek. Ennek alapján pedig a kárpótlási földalapba kijelölt területek a felszámolási vagyonba tartoztak. A kötelezően alkalmazandó irányelv mindettől függetlenül is egyértelmű rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az alperes az állami gazdaság használatban lévő termőföldek esetén az értékesítés során befolyt, a termőföldek helyébe lépő kárpótlási jegyek kiadására köteles.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását és a jogutód alperes javára perköltség megállapítását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat.
A másodfokú bíróság az ítéletben felhívott jogszabályok alapján, azok helyes értelmezésével, helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy bár az Ftvr. 3. §-ának rendelkezése szerint az állam tulajdonában, de a szövetkezet, vagy állami gazdaság tartós használatában álló földterület is a felszámolási vagyon része, azonban a felszámolási eljárás megindításakor már hatályban lévő Kpt. a felszámoló részére kárpótlás céljára földkijelölési kötelezettséget írt elő. Ennek folytán a kárpótlási árverésre kijelölt földterületek már nem tartoztak a felszámolási vagyonhoz, azokat a kárpótlási törvény a felszámolási vagyonból kivonta.
Eltérően alakult a kárpótlási árverés során a földterületek ellenértékeként azok helyébe lépő kárpótlási jegyek sorsa. A Kpt. 26. §-a egyértelmű rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az állami tulajdonú termőföld értékesítése ellenében megszerzett kárpótlási jegyekkel a szövetkezet, illetőleg az állami gazdaság nem rendelkezhetett [27. § (1) bekezdése]. Amennyiben ilyen kárpótlási jegyhez jutott volna, azt a Kpt. 28. §-a alapján 30 napon belül köteles lett volna az illetékes megyei kárrendezési hivatalhoz eljuttatni. E rendelkezésből az következik, hogy az állami gazdaság kizárólag csak a saját tulajdonában álló és kárpótlás céljára kijelölt termőföld értékesítése során befolyt kárpótlási jegyekkel rendelkezhetett. A perbeli esetben azonban az értékesített termőföldek állami tulajdonú és a gazdaság kezelésében, használatában álló földterületek voltak, melyek kapcsán a hivatkozott különös (speciális) rendelkezéseknek kell érvényesülniük.
A jogerős ítélet nem sérti a jogalkotásról szóló, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt törvény felhívott rendelkezéseit sem. A felperesek által hivatkozott közös irányelv értelmező rendelkezéseivel szemben a jogforrási rendben magasabb szinten álló törvények alapján azok rendelkezéseinek egybevetésével, a másodfokú bíróság helytállóan következtetett arra, hogy az adott esetben az Ftvr. rendelkezéseivel szemben a kárpótlási törvény rendelkezései minősülnek speciális jogszabálynak. E törvény egyértelműen meghatározza a felszámolási eljárás során a kárpótlási földek kijelölésével és értékesítésével kapcsolatos felszámolói teendőket, valamint a kárpótlási árverés során befolyt kárpótlási jegyekkel kapcsolatos eljárást.
A jogerős ítélet arra is helytállóan utalt, hogy a felperes által hivatkozott közös irányelv csak azokra a kijelölt termőföldekre vonatkozik, amelyek a szövetkezet, illetőleg az állami gazdaság tulajdonában álltak, nem tartalmaz azonban rendelkezést azokra a földterületekre, amelyek állami tulajdonban, de a szövetkezet, illetve az állami gazdaság kezelésében lévő földterületek. Ennek folytán a közös irányelv minden kérdésre, így a perbeli jogvita során követendő eljárásra sem ad útmutatást. A perbeli jogkérdést az Ftvr. és a Kpt. rendelkezéseinek egybevetésével kellett megoldani, melyet a másodfokú bíróság a jogszabályok tartalmának helyes értelmezésével helytállóan döntött el.
Miután a jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelel, a Legfelsőbb Bíróság azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. XI. 30.141/2007.)