adozona.hu
BH 2008.9.247
BH 2008.9.247
Ha az alperes közvetlen irányítást biztosító befolyása nem került bejegyzésre az ellenőrzött társaság cégjegyzékébe, az alperesnek kell bizonyítania, hogy a felperes ennek hiányában is tudomással bírt az alperes felelősségéről, ezért nem gátolta őt menthető ok a konszernjogi felelősségre alapított igényérvényesítésben [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 328. § (2) bek., 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 10. §, Legfelsőbb Bíróság PJE 1/2007.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az É. Rt., amely állami tulajdonú vállalat átalakulásával jött létre az ÁVÜ tulajdonába, majd jogszabály szerinti jogutódlás folytán az alperes közvetlen irányítást biztosító befolyása alá került. A cégjegyzékbe az ÁVÜ egyszemélyes tulajdonosi minősége, illetve jogutódjának közvetlen irányítást biztosító befolyása bejegyzésre nem került. A felperesek jogelődeinek követelései az rt.-vel szemben 1995-ben és 1996-ban keletkeztek és ilyen esedékességűek voltak. A felperes német jogelődeinek legké...
BH 2008.9.247 Ha az alperes közvetlen irányítást biztosító befolyása nem került bejegyzésre az ellenőrzött társaság cégjegyzékébe, az alperesnek kell bizonyítania, hogy a felperes ennek hiányában is tudomással bírt az alperes felelősségéről, ezért nem gátolta őt menthető ok a konszernjogi felelősségre alapított igényérvényesítésben [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 328. § (2) bek., 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 10. §, Legfelsőbb Bíróság PJE 1/2007.].
Az É. Rt., amely állami tulajdonú vállalat átalakulásával jött létre az ÁVÜ tulajdonába, majd jogszabály szerinti jogutódlás folytán az alperes közvetlen irányítást biztosító befolyása alá került. A cégjegyzékbe az ÁVÜ egyszemélyes tulajdonosi minősége, illetve jogutódjának közvetlen irányítást biztosító befolyása bejegyzésre nem került. A felperesek jogelődeinek követelései az rt.-vel szemben 1995-ben és 1996-ban keletkeztek és ilyen esedékességűek voltak. A felperes német jogelődeinek legkésőbbi követelései 1996. augusztus 8-ai esedékességűek. Az rt. felszámolását 1996. május 30-ai kezdő időponttal rendelte el az illetékes bíróság. A felperesi jogelődök hitelezői követelését a felszámoló elismerte és a csődeljárásról, felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 57. § (1) bekezdés e), f), illetve g) pontjába sorolta. Az eljárás során 1997. október 29-én készült el az 1. számú közbenső mérleg. A felszámoló a mérleg német nyelvű fordítását 1998-ban benyújtotta a bírósághoz és azt a német hitelezők - a jogerős ítélet megállapítása szerint - kézhez kapták. Az 1. számú közbenső mérleg tartalmazta, hogy a felszámoló megítélése szerint a felszámolás alatt álló cég vagyona legfeljebb a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjában felsorolt hitelezői igények kielégítésére lesz elegendő. A 2. számú közbenső mérleg 2000 júniusában vált ismertté, ez a dokumentum német nyelvre lefordításra nem került. Ezen közbenső mérleg szerint a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjába sorolt hitelezői igényekre sem nyújt fedezetet az adós vagyona. A felperes az engedményezett követeléseket 2002 áprilisa és júniusa között szerezte meg.Felperes keresetében a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 328. §-ának (2) bekezdése alapján az alperes konszernjogi felelősségére hivatkozással kérte annak marasztalását, a keresetében pontosan megjelölt összegek és kamataik tekintetében. A német márkában (DM) megjelölt tartozások után a kamat mértékét a felperes a számlákon feltüntetett mértékben határozta meg, a Gerüstbau Holl tekintetében a német Ptk. szerinti 4%-os mértékben.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, elévülésre is hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság 2006. február 13-án kelt ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 235 511,88 € tőkét 1996. május 31-jétől 2001. december 31-éig 460 621,21 DM után járó, a DM-re irányadó LIBOR kamatot középarányos időpont szerinti átváltás alapján és 2002. január elsejétől a kifizetésig a 235 511,88 € mindenkori €-ra érvényes banki hivatalos kamatát. Köteles továbbá az alperes 15 napon belül megfizetni a felperesnek 22 602,46 € tőkét 1996. május 31-jétől 2001. december 31-éig 44 206,58 DM után járó a DM-re irányadó LIBOR kamatot középarányos időpont szerinti átváltás alapján és 2002. január elsejétől a kifizetésig 22 602,46 € mindenkori €-ra érvényes banki hivatalos kamatát. Ugyancsak kötelezte a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 23 229,18 € tőkét 1996. május 31-jétől 2001. december 31-éig 45 432,34 DM után járó a DM-re irányadó LIBOR kamatot középarányos időpont szerinti átváltás alapján és 2002. január elsejétől a kifizetésig 23 229,18 € mindenkori €-ra érvényes banki hivatalos kamatát. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3 200 000 Ft részperköltséget, ezt meghaladóan a bíróság a felperes keresetét elutasította, kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 75 000 Ft részperköltséget. Ítélete indokolásában az elsőfokú bíróság kifejtette, figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság kialakult gyakorlatára az elévülési határidő a mögöttes adós vonatkozásában is a teljesítési határidő lejártával kezdődött, az alperes helytállási kötelezettsége azonban csak akkor nyílt meg, amikor bizonyossá vált, hogy az egyenes adós vagyona a követelést nem fedezi. Az elsőfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a bíróság postázta a német nyelvre lefordított 1. sz. közbenső mérleget a német hitelezőknek. A 2. sz. közbenső mérleg lefordítására nem került sor, a magyar hitelezők számára a 2. sz. mérlegből vált június végén ismertté, hogy a főkötelezettől a követelés behajthatatlanná vált. Ezért vonatkozásukban a követelés elévült, figyelemmel arra, hogy a keresetlevelet a felperes a Ptk. 326. §-ában meghatározott elévülési időn túl 2003. február 18-án nyújtotta be. A német jogelődök vonatkozásában a követelés azért nem évült el, mivel ők, illetve jogutóduk a felszámolási záró tárgyaláson 2002. május 2-án szereztek tudomást arról, hogy követelésük a főadóstól behajthatatlan, így esetükben a Ptk. 326. § (2) bekezdésében meghatározott határidőn belül került a keresetlevél benyújtásra. A kamat tekintetében az elsőfokú bíróság ítélete azt tartalmazta, hogy a kamat a DM-€ váltásra figyelemmel került megállapításra.
Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla 2006. augusztus 29-én kelt ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, a csatolt iratokból egyértelműen megállapítható volt, hogy az 1. sz. közbenső mérleget a felperesi jogelődök német nyelven 1998 júniusában megkapták, és ebből tudomást szereztek arról, hogy a felszámolás alá került adóssal szembeni követelésük behajthatatlan. Ekkor az elévülési időből még több mint 3 év volt hátra, ennek ellenére a mögöttes adóssal szemben nem léptek fel, így követelésük elévült. Ebből következően a másodfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a felperesi jogelődök mindegyike vonatkozásában meg kell állapítani a követelések alperessel szembeni elévülését. Annak pedig nincs jogi jelentősége a jogerős ítéletben írtak szerint, hogy az alperes mint közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező részvényes a cégjegyzékbe nem került bejegyzésre.
Felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával keresetének megfelelő döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint iratellenes az a megállapítás, hogy az 1. sz. közbenső mérleget a felperesi jogelőd hitelezők német nyelven megkapták. A német jogelődök német nyelven egyáltalán nem értesültek a behajthatatlanság tényéről, a behajthatatlanság tényét maga a felperes vette tudomásul a záró tárgyaláson, mely időponthoz képest a felperesi keresetindítás a Ptk. által megkívánt egyéves határidőn belül megtörtént. A felperes kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy az alperes közvetlen irányítást biztosító befolyása a cégjegyzékbe nem került bejegyzésre, holott a Legfelsőbb Bíróság a BH 2005/327. számon közzétett határozatában e körülménynek jelentőséget tulajdonított. A felperes pedig az engedményezést követően szerzett tudomást a fenti körülményről. Felperes felülvizsgálati kérelmében is fenntartotta azon álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság minden jogszabályi alapot nélkülözve helytelenül állapította meg a kamatot. Felperesi álláspont szerint az elsőfokú bíróságnak a főkötelezett által elfogadott, visszaigazolt, illetve az adott jogviszonyra irányadó német Ptk.-n alapuló mindenkori kamatot kellett volna megítélnie. A felperes vitatta azon jogértelmezés helytállóságát, mely szerint a mögöttes felelőssel szembeni igény elévülése mind addig nyugszik, amíg esély van arra, hogy a főkötelezettől a követelés behajtható. Hangsúlyozta, a kezesség vonatkozásában, mely szintén mögöttes felelősséget jelent, ettől eltérő a joggyakorlat. A felperes szerint a helytelenül kialakulni látszó joggyakorlatnak visszamenőleges hatása van, és ez a jogbiztonság elvét sérti. A konszernjogi felelőssel szemben a követelés a főkötelezettől függetlenül önmagában nem évülhet el.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítéletben kifejtettek mindenben megfelelnek a Legfelsőbb Bíróság joggyakorlatának, az 1/2007. PJE határozatban írtaknak. Alperesi álláspont szerint a Pp. 8. § (1) bekezdésében foglalt elv nem sérült, hiszen a német hitelezők az anyanyelvüket az eljárás során használhatták. Elfogadta a perben mindkét fokon eljáró bíróságnak azt az álláspontját, hogy az 1. sz. közbenső mérleget a perbeli német hitelezők német nyelven kézhez kapták, de ennek, megítélése szerint az ügy eldöntése szempontjából jelentősége nincs. Úgyszintén annak sem, hogy az alperes közvetlen irányítást biztosító befolyása a Cégközlönyben közzétételre nem került. E tekintetben hivatkozott a Bírósági Döntések Tára 2005/3. számban megjelent 37. sz. jogesetben kifejtettekre.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, s arra a megállapításra jutott, hogy az, az alábbiakra tekintettel jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint tévedtek a peren eljárt bíróságok, amikor nem tulajdonítottak jelentőséget és nem foglalkoztak azzal a ténnyel, hogy sem az ÁVÜ egyszemélyes tulajdonlása, sem az ÁPV Rt. közvetlen irányítást biztosító befolyása az ellenőrzött részvénytársaság cégjegyzékébe bejegyzésre, illetve a Cégközlönyben közzétételre nem került. A Legfelsőbb Bíróság változatlanul irányadónak tekinti a 2005. évi BH-ban 327. számon közzétett határozatában foglaltakat. Az adott ügyben jelentősége van annak, hogy a felperes, illetve a felperesi jogelődök mikor szereztek tudomást arról, hogy az rt. az alperes közvetlen irányítást biztosító befolyása alatt működött. Mivel az ellenőrzött rt. cégjegyzéke sem az ÁVÜ tekintetében nem tartalmazta azt, hogy az ÁVÜ az rt. egyedüli tulajdonosa, sem az alperes vonatkozásában nem tartalmazta, hogy az rt. az alperes közvetlen irányítást biztosító befolyása alatt működik, mind a bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. tvr. 2. §-a (1), (4) és (5) bekezdéséből, mind a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. tv. 10. §-ából következően az alperest terheli e tekintetben a bizonyítás. Az alperesnek kell tehát bizonyítania - a felperesi állítással szemben -, hogy a felperesi jogelődök mikor szereztek tudomást arról, hogy a főadós rt. az ÁVÜ egyszemélyes tulajdonlása mellett, illetve az alperes közvetlen irányítást biztosító befolyás alatt működött. Mindaddig ugyanis, amíg e tényről a felperes, illetve a felperesi jogelődök nem szereztek tudomást, menthető ok gátolta őket az alperessel szembeni konszernjogi felelősségen alapuló igényérvényesítésben.
A Legfelsőbb Bíróság a konszernjogi felelősség elévülésével, az elévülés nyugvásával kapcsolatos álláspontját változatlanul fenntartja, e tekintetben hivatkozik az 1/2007. PJE határozatban, a 2006. évi 1. sz. BH-ban közzétett a 2005. október 12-ei Tanácselnöki Értekezlet által elfogadott álláspontban kifejtettekre, illetve a korábbi, a BH-ban is közzétett határozataiból kitűnő egységes joggyakorlatára. Így az ott kifejtett érveket meg nem ismételve hangsúlyozza, hogy a mögöttes adóssal szembeni követelés elévülése mind addig nyugszik, amíg fennáll a reális lehetősége annak, hogy a követelés a főkötelezettől behajtható.
Az adott ügyben tényként állapítható meg, hogy már az 1. sz. közbenső mérleg alapján a felperesi jogelőd hitelezők számára nyilvánvalóvá kellett válnia, hogy követelésük a főkötelezettől nem hajtható be. A rendelkezésre álló iratok alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az 1. sz. közbenső mérleg - egy összesítés szerint - a felperesi jogelődöknek kézbesítésre került, de ők nem nyilatkoztak annak tárgyában. Az összesítés szerint voltak olyan hitelezők, akik számára a posta nem tudta kézbesíteni a dokumentációt, illetve volt olyan német hitelező, aki a magyar nyelvű iratok átvételét megtagadta és azok megküldését német nyelven kérte. E hitelezők német nyelven az iratokat meg is kapták. A perbeli német felperesi jogelődök az összesítés szerint az 1. számú közbenső mérleget átvették, a magyar nyelvű irat átvételét nem tagadták meg. A rendelkezésre álló iratok szerint ugyanis azt lehetett megállapítani, hogy a német felperesi jogelődöknek az 1. sz. közbenső mérleg német nyelven kézbesítésre nem került. A fentiekből következően ellenkező bizonyításig - melyre a felperesnek a megismételt eljárásban lehetősége van - úgy kell tekinteni, hogy a közbenső mérleget a felperesi jogelődök, ideértve a német jogelődöket is, szabályszerűen megkapták. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint annak nincs jelentősége, hogy a német hitelezők számára nem német nyelven került a közbenső mérleg kézbesítésre, figyelemmel arra, hogy a jogelőd német hitelezők - bár módjukban állt volna - a magyar nyelvű okiratok átvételét nem tagadták meg. Így a Pp.-nek a kézbesítéskor hatályos 6. §-a nem sérült meg.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.460/2006.)