adozona.hu
AVI 2005.12.131
AVI 2005.12.131
Törlésre csak akkor kerülhet sor, ha a vámáru elszámolásával kapcsolatban kizárólag az elszámolásra jogszabály értelmében nyitva álló határidő betartására nem került sor (45/1996. (III. 25.) Korm. r. 227. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes kérelmére a - vámhivatal 2000. december 23-án ideiglenes behozatalban vámkezelt egy 1990-es évjáratú Ford Orion típusú személygépkocsit, melynek vámértéke 448 000 Ft volt. A visszaviteli határidő 2001. december 31-e volt. Az ideiglenes behozatali eljárás során gépjármű útlevél kiállítására is sor került. A visszaviteli határidő eredménytelen lejártát követően az elsőfokú vámhatóság 2002. február 18-án levélben szólította fel a felperest elszámolási kötelezettsége teljesítésére.
A ...
AVI 2005.12.131 Törlésre csak akkor kerülhet sor, ha a vámáru elszámolásával kapcsolatban kizárólag az elszámolásra jogszabály értelmében nyitva álló határidő betartására nem került sor (45/1996. (III. 25.) Korm. r. 227. §)
A felperes kérelmére a - vámhivatal 2000. december 23-án ideiglenes behozatalban vámkezelt egy 1990-es évjáratú Ford Orion típusú személygépkocsit, melynek vámértéke 448 000 Ft volt. A visszaviteli határidő 2001. december 31-e volt. Az ideiglenes behozatali eljárás során gépjármű útlevél kiállítására is sor került. A visszaviteli határidő eredménytelen lejártát követően az elsőfokú vámhatóság 2002. február 18-án levélben szólította fel a felperest elszámolási kötelezettsége teljesítésére.A felhívásra a felperes bejelentette, hogy a gépkocsit Ausztriában értékesítette, ennek tényét becsatolt számlával igazolta. Közölte egyúttal azt is, hogy a gépjármű útlevelet nem találja, így bemutatni nem tudja.
Az elsőfokú vámhatóság ezt követően határozatával a felperest 433 800 Ft vámteher megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
E határozat kézhezvételét követően a felperes kérelmet nyújtott be a személygépkocsi utólagos vámelszámolására.
Kérte a vámhatóságot arra is, keresse meg az ausztriai vámhivatalt annak igazolására és bizonyítására, hogy a gépkocsit Ausztriában értékesítette.
A felperes keresetében az alperes másodfokú határozatának hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú határozatra is kiterjedően.
A felperes arra hivatkozott hogy 2000 karácsonyán szülei látogatására jött Magyarországra. A határon tájékoztatták arról hogy gépkocsi útlevél nélkül nem engedik át, ezért szinte rákényszerítették az ideiglenes behozatali vámeljárás kérelmezését. Ismételten előadta, hogy Ausztriába visszaérkezését követően a gépkocsit értékesítette, a gépjármű útlevelet viszont elveszítette. Kérte hogy a vámhatóság hivatalból tisztázza a tényállást és keresse meg az osztrák vámhatóságot állítása bizonyítására.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, fenntartotta a határozatában foglalt jogi álláspontot és arra hivatkozott hogy nincsen kötelessége külföldön a vámáru holléte érdekében nyomozásokat vagy megkereséseket foganatosítani.
A megyei bíróság ítéletével a keresetnek helyt adott és az alperes keresettel támadott határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes határozata helytálló volt a vonatkozásban, mely szerint a felperesre az ideiglenes behozatali eljárási szabályok az irányadók, mivel külföldi állandó lakóhellyel rendelkező, de ideiglenesen belföldön tartózkodó magyar állampolgárról volt szó. Helytálló volt a határozat a tekintetben is, hogy az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 78. § (2) bekezdése>, illetőleg a 10/1996. (III. 25.) PM rendelet 38/b. § (2) bekezdés a) pontja alapján a vámáru külföldre történő kiszállításának igazolása az érintett ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru elszámolási jogcímének egyik fajtája.
Helytállónak találta viszont a bíróság azt a felperesi kérelmet, miszerint a vámhatóság nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének, nem vizsgálta hogy a felperes bejelentése alapján még a visszaviteli határidő lejárta előtt a gépjármű ténylegesen külföldön Ausztriában volt, ahol értékesítésére is sor került. Az ítélet hivatkozott a 2000. július 1-jét követő vámjogszabály változásra, mely szerint a Vtv. végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) 47. § (3) bekezdés b) pontja szerint, amennyiben a vámáru a vámterületet ténylegesen elhagyta, úgy a kiléptetés a kiléptetést végző határvámhivatalnál utólag elvégezhető. A kiléptetés utólagos igazolására szolgálhat a határvámhivatalnál benyújtott olyan rendeltetési ország vámhatóságának igazolásával ellátott vámokmány, vagy nemzetközi fuvarlevél, amellyel a Magyar Köztársaság vám-együttműködési eljárást kötött.
A bíróság hangsúlyozta, hogy már a másodfokú vámhatóság eljárásában is nyilvánvaló volt, a felperes a kiléptetés utólagos igazolását kívánja kezdeményezni. A bíróság idézte a vám-együttműködési megállapodás 3. cikkének 2. pontját, mely szerint a megkereső hatóság felkérésére a megkeresett hatóság tájékoztatást ad, hogy a felek valamelyikének területéről kivitt árut megfelelően bevitték-e a másik fél területére. Ha szükséges, közli az áruval kapcsolatban alkalmazott vámeljárást is. Ezen eljárásra utalva kérte a felperes, hogy az illetékes vámhatóság keresse meg a külföldi vámhatóságot, amely nyilvánvaló rendelkezésre bocsátja a szükséges igazolásokat. Ez az eljárás arra szolgál, hogy az ügyfél által csatolt adatok valódiságát ellenőrizze a vámhatóság. Ez pedig a tényállás tisztázási kötelezettsége részét képezi. A bíróság az eljárási jogszabálysértés miatt jogszabálysértőnek tartotta az alperes határozatát, így azt hatályon kívül helyezte és új eljárás lefolytatására kötelezte az alperest. Az új eljárásra a bíróság előírta hogy a felperes külföldi lakóhelye szerint illetékes vámhivatalt meg kell keresni, annak tisztázásra, hogy a gépjármű a visszaviteli határidőn belül külföldi kiszállításra került-e. A jogsegély keretében beszerzett tájékoztatás ismeretében lesz az alperes abban a helyzetben, hogy megalapozott döntést tudjon hozni.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását.
Az alperes továbbra is fenntartotta azt az álláspontját, hogy a vámhatóságnak nincsen kötelezettsége külföldön megkereséseket, nyomozásokat folytatni a vámáru holléte iránt. Tény hogy 2000. július 1-jétől a jogszabály megváltozott, de jelen pernek nem ez volt a tárgya. A bíróságnak arról kellett volna a perben döntenie, hogy a felperes a jogszabályban írt feltételeknek, az elszámolási kötelezettségnek eleget tett-e vagy sem, és nem azt kellett volna vizsgálnia, hogy mely oknál fogva nem teljesítette az előírásokat. A felperes a jogszabályi előírásoknak megfelelő vámokmányt nem tudott csatolni.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A perben felülvizsgálni kért határozatok a felperest vámteher megfizetésére kötelezték, mivel az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáruval a Vtv. által meghatározott módon nem tudott elszámolni. A felperes, mint külföldi állandó lakhellyel rendelkező, de ideiglenesen belföldön tartózkodó magyar állampolgár a Vtv. 77. §-ának (1) bekezdésének i) pontja szerint ideiglenes behozatalban történő vámkezelést kérelmezett, a Vhr. 137. § (4) bekezdés a) pontja szerinti úgynevezett gépjármű útlevél benyújtásával, illetőleg kiállításával. A Vtv. végrehajtásának részletes szabályairól szóló 10/1996. (III. 25.) PM rendelet (továbbiakban: PM rendelet) 38/A. § (1) bekezdése szerint a gépjármű útlevél érvényességét annak a naptári évnek december 31. napjával kell megállapítani, amelyben azt a vámkezelést kérő részére kiadták, illetőleg ha erre a tárgyév IV. negyedévében kerül sor, az érvényességi határidőt a következő év végében kell megállapítani. Ennek megfelelően helytálló volt a vámhatóság azon intézkedése, amellyel a felperes részére kiadott gépjármű útlevél érvényességét 2001. december 31-vel állapította meg. Ez az az időpont, amikor a felperesnek az ideiglenes behozatalban vámkezelt gépjárművel el kell számolnia.
A Vtv. 78. § (2) bekezdése szerint elszámolás alatt a vámáru külföldre történő kiszállításának, közvámraktárba kivitel céljából történő beraktározásának, vagy belföldi forgalom számára, illetve újból ideiglenes behozatalban, vagy aktív feldolgozásban történő vámkezelésének igazolását kell érteni. A PM rendelet 38/B. § (2) bekezdésének a) és b) pontja értelmében a gépjármű útlevél alapján ideiglenes behozatalban vámkezelt gépjármű esetén az elszámolás a gépjármű útlevél szerint beléptetett, de még ki nem léptetett gépjármű esetén a Vtv. 78. §-ában meghatározott elszámolási jogcímek igazolásával, vagy a gépjármű útlevél szerint kiléptetett, és külföldön tartózkodó gépjármű esetén a gépjármű útlevél visszaadásával történhet. A perbeli esetben a 38/B. § (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti jogcímek fel sem merülhettek, a gépjármű útlevél szerinti kiléptetésre a felperes által sem vitatott módon nem került sor, annak utólagos igazolására sem. A gépjármű útlevéllel ideiglenes behozatallal vámkezelt vámáru tekintetében a felperes nem csak az elszámolási határidőt mulasztotta el, hanem az elszámolást sem eszközölte a jogszabályban előírtaknak megfelelően. A vámáru külföldre történő kiszállításának igazolása a gépjármű útlevéllel történő vámkezelésre figyelemmel ugyanis kizárólag akkor állapítható meg, ha az előzőekben ismertetett jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően történik, erre pedig a perbeli esetben nem került sor. Az ideiglenes behozatal részletes szabályait a Vtv. 78. § (4) bekezdése szerint a vámáru elszámolásának, jóváírásának feltételét, többek között a kiléptetés igazolását a Vhr. tartalmazza. A kiléptetés fogalmát a Vtv. 36. §-a szabályozza, illetve határozza meg akként, hogy "a kiléptetés a jelentkezési és árubemutatási, kereskedelmi forgalomban, továbbá az áru bejelentési kötelezettségek teljesítésének a határvámhivatal által történő elfogadásából, a kereskedelmi forgalomban az ellenőrző vizsgálatból, és az áru külföldre történő kiléptetésének megállapításából és igazolásából áll." A Vhr. 47. §-a rögzíti a kivitel során szükséges okmányokat, illetve azt is, hogy a kiléptetés tényének megállapítását tartalmazó záradékkal kell ellátni. Ez a kötött okirati bizonyítási rendszerre utal.
A Vhr. 227. § (3) bekezdés f) pontja tartalmazza azt a jogszabályi rendelkezést, hogy a kiszabott vámterhet törölni kell "ideiglenes behozatal esetén ha a vámfizetésre kötelezett az esedékes vámterhek beszedése előtt igazolja, hogy az el nem számolt vámárut a visszaviteli határidő előtt külföldre visszaszállította, közvámraktárba beraktározta vagy belföldi forgalom számára vámkezeltette. A törlés feltétele, hogy az elszámolási határidő elmulasztása miatt egyidejűleg kiszabott vámigazgatási bírságot a vámfizetésre kötelezett megfizeti." Ez a jogszabályi rendelkezés 2000. július 1-je előtt, és után 2003. január 1-jéig azonos tartalommal rögzítette a jogszabályi feltételeket. E szövegezésből adódóan a Vhr. 227. § (3) bekezdés f) pontja szerinti törlésre csak akkor kerülhet sor, ha a vámáru elszámolásával kapcsolatban kizárólag az elszámolásra jogszabály értelmében nyitva álló határidő (visszaviteli határidő lejártát követő 5. munkanap) betartására nem került sor.
Az alperes határozatában e rendelkezésre utalva felhívta a Vhr. 47. § (3) bekezdés b) pontját is, mely szerint amennyiben a vámáru a vámterületet ténylegesen elhagyta és ennek igazolására szolgáló vámokmányról hiányzik a kiviteli irányú vámeljárás alá vonás hiteles igazolása, a kiléptetés igazolása utólag is elvégezhető olyan, a rendeltetési ország - perbeli esetben Ausztria - vámhatóságának igazolásával ellátott nyilatkozat alapján, amely tanúsítja hogy az ideiglenes behozatali vámeljárás alá vont vámáru a visszaviteli határidőn belül külföldre visszaszállításra került.
Ez a határozati utalás azonban nem változtatott azon a tényen, hogy jelen felülvizsgálat tárgya kizárólag az volt, mely szerint az elszámolási kötelezettség megsértése miatti vámteher megállapító határozat jogszabálysértő-e vagy sem. Az eljárás tárgyát nem képezte az a tény, hogy a vámárut a visszaviteli határidő előtt külföldre visszaszállították-e.
Kétségtelen tény, hogy a 2000. július 1-je után hatályba lépett rendelkezések alapján a vámáru kiléptetésének igazolása a kiléptetést végző határvámhivatalnál utólag elvégezhető. Erre vonatkozóan azonban a felperes nem terjesztett elő kérelmet. Erre vonatkozó vámhatósági határozat nem született. Ezért tévesen járt el az elsőfokú bíróság akkor, amikor ítéletében a Vhr. 47. § (3) bekezdésében írt tényállás tisztázási kötelezettséget rótt a vámhatóság terhére, a vámhatóságnak kérelem hiányában ezen eljárásban nem volt feladata a vámáru hollétének kiderítése.
Mint az előzőekben a Legfelsőbb Bíróság kifejtette a kiléptetés igazolása is kötött bizonyítást kíván. A felperes a kiléptetés igazolására a jogszabályban előírt okiratot nem tudta felmutatni, így az okirat hiánya egyéb bizonyítékokkal nem pótolható. Ezért helytállóan hivatkozott az alperes arra is, hogy önmagában annak igazolása miszerint a gépkocsi külföldön található, nem teljesíti azt a jogszabályi feltételt a vámteher törléséhez a Vhr. 227. § (3) bekezdés f) pontja szerint, hogy az el nem számolt vámáru a visszaviteli határidő előtt került külföldre visszaszállításra.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.011/2004.)