adozona.hu
AVI 2005.12.130
AVI 2005.12.130
A vámtörvény határidőt szab arra, hogy meddig lehet a vámraktárban lévő árut térítésmentesen átvenni [1995. évi C. tv. 144. § (8) bek. c) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes tulajdonát képező 1 db Suzuki személygépkocsit a Vám- és Pénzügyőrség Megyei Nyomozó Hivatal 1996. október 10-én lefoglalta, majd a gépkocsi 1999. május 5-én beraktározásra került a vámáruraktár gépjármű részlegénél.
A felperes ellen indult büntetőeljárás során a megyei bíróság mint másodfokú bíróság 2000. április 6-án kelt 5. számú jogerős ítéletével a felperest bűncselekmény hiányában felmentették, és kiadni rendelték a felperes részére a gépjárművet. E jogerős ítéletet a felper...
AVI 2005.12.130 A vámtörvény határidőt szab arra, hogy meddig lehet a vámraktárban lévő árut térítésmentesen átvenni [1995. évi C. tv. 144. § (8) bek. c) pont]
A felperes tulajdonát képező 1 db Suzuki személygépkocsit a Vám- és Pénzügyőrség Megyei Nyomozó Hivatal 1996. október 10-én lefoglalta, majd a gépkocsi 1999. május 5-én beraktározásra került a vámáruraktár gépjármű részlegénél.A felperes ellen indult büntetőeljárás során a megyei bíróság mint másodfokú bíróság 2000. április 6-án kelt 5. számú jogerős ítéletével a felperest bűncselekmény hiányában felmentették, és kiadni rendelték a felperes részére a gépjárművet. E jogerős ítéletet a felperes 2000. május 12-én vette kézhez, a gépkocsi sorsáról azonban nem intézkedett. A vámáruraktár gépjármű részlege 2000. június 13-án szólította fel a felperest jogi képviselője útján a gépjármű átvételére és tájékoztatta a raktárdíj fizetési kötelezettségéről. A felperes a gépkocsi átvétele céljából 2001. június 29-én jelentkezett a vámáruraktárnál.
A vámáruraktár gépjármű részlege 2001. június 29-én kelt elsőfokú határozatával a felperes terhére 2 223 900 Ft raktárdíj fizetési kötelezettséget állapított meg.
A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes 2001. augusztus 14-én kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében kérte e határozatok hatályon kívül helyezését.
Előadta, hogy a büntetőeljárás megindulását követően kanadai lakhelyére távozott, ahol letelepedési kérelmet terjesztett elő, ezért nem volt lehetősége Magyarországra utazni. Ez a lehetőség csak 2001. júniusában következett be, amikor is csak raktárdíj fizetés ellenében voltak hajlandók számára a gépkocsit kiadni. A felperes hangsúlyozta, hogy nem követett el bűncselekményt, a lefoglalás ideje alatt a gépkocsijában jelentős állagromlás következett be, jogi képviselője sem tudott intézkedni a raktárdíj fizetés nélkül a gépkocsi átvétele iránt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság 4. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A bíróság ítéletében hivatkozott a vonatkozó jogszabályokra így az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 144. § (6) bekezdésére, valamint a vámtörvény végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) 222. § (11) bekezdés d) pontjára, valamint a Vtv. 144. § (8) bekezdés b) és c) pontjára.
Ennek alapján megállapította, hogy a vámhatóság a jogszabálynak megfelelően kötelezte a felperest, raktárdíj fizetésére. A gépkocsiban a tárolás ideje alatt keletkezett esetleges károkért a felperes egyéb úton terjesztheti elő igényét, a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatának ez nem volt tárgya.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja az volt, hogy a perbeli esetben a Vtv. 144. § (8) bekezdés c) pontja nem volt alkalmazható a bűncselekmény hiányában való felmentő ítélet meghozatala esetén, ugyanis ilyenkor fogalmilag kizárt az elkobzás lehetősége.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 4. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.
A nem vitás tényállás alapján a felperes tulajdonát képező személygépkocsit a vámhatóság nyomozóhivatala foglalta le büntetőeljárás megindítása miatt. A büntetőeljárásban hozott jogerős ítélet a felperest a bűncselekmény elkövetése alól felmentette, ezért rendelkeztek a gépkocsi lefoglalásának megszüntetéséről. A gépkocsi felperesnek történő kiadásáról az erről szóló határozatot a felperes jogi képviselője nem vitásan 2000. május 12-én vette kézhez. A gépkocsi átvétele céljából azonban a felperes csupán 2001. június 29-én jelentkezett a vámáruraktárnál. A felperes terhére raktárdíj fizetési kötelezettséget állapítottak meg. Az elbírálandó kérdés az volt, hogy az így megállapított fizetési kötelezettség a jogszabályoknak megfelelt-e.
Az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen idézte a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, így a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (Vtv.) 144. § (6) bekezdését és a (8) bekezdés c) pontját, melynek alapján a vámhatóság által üzemeltetett vámraktárba raktározott áruk raktározásáért költségtérítést kell fizetni és mentesek a költségtérítési fizetési kötelezettség alól a lefoglalt, de az elkobzás mellőzésénél kiadni rendelt áruk/vámáruk a kiadást elrendelő jogerős határozat kézbesítését követő 15 napig, illetve a jogerős határozatban megállapított teljesítési határidő elteltét követő napig.
Nem volt vitatott a per során az, hogy a felperes 2000. május 12-én vette át azt a határozatot, amely a gépkocsit számára az elkobzás mellőzésével kiadni rendelte, így az sem volt vitás mivel a felperest a bűncselekmény elkövetése alól felmentették és a lefoglalt gépkocsit elkobzás elrendelése nélkül rendelték kiadni, a felperesnek a határozat kézbesítésétől követő 15 napig raktározási díjat fizetnie nem kellett. E határidő leteltét követően azonban a jogszabály a raktárdíj fizetés alól további mentességet nem engedélyez. Így jogszerűen járt el a vámhatóság, amikor határozatával a 2000. május 12-ei felperesi kézhezvételt követő 16. naptól kezdődően a tényleges gépkocsi vámraktárból való kitárolásának napjáig a felperest költségtérítés fizetésére kötelezte. A költségtérítés összegével kapcsolatosan a felperes nem terjesztett elő jogorvoslati kérelmet. A felperes részben vitatta a jogszabályi rendelkezéseknek azt az értelmezését, mely szerint büntető felmentő ítélet esetén fogalmilag felmerülhetett az elkobzás, illetőleg ezzel kapcsolatban a raktárdíj fizetési kötelezettség, másrészt arra hivatkozott, hogy menthető okból kényszerű külföldön tartózkodása miatt nem tudott Magyarországra visszatérni a gépkocsi vámjogi sorsát intézni.
A felperes tévesen értelmezte a Vtv. 144. § (8) bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezést. Ez a rendelkezés egyértelműen éppen arra az esetre vonatkozik, amikor például a büntetőeljárás megindítása miatt lefoglalt vámárut az elkobzás elrendelése nélkül rendelik kiadni a vámáru felett rendelkezésre jogosultnak. Ebben az esetben a jogszabály meghatározott határidőt szab arra, hogy eddig az időpontig a vámraktárban raktározott árut térítésmentesen lehessen átvenni. A jogszabály által előírt határidő lejártát követően azonban raktárdíj fizetési kötelezettség fennáll. A jogszabály rendelkezése nem tartalmaz olyan előírást, mely szerint amennyiben az úgynevezett térítésmentes időszakban a vámáru átvétele nem történt volna meg, úgy ezen időszak elmulasztását bármely okra hivatkozással kimenteni lehessen. Ezért a felperes által felhozott mulasztási indoknak a jelen perbeli esetben jelentősége nem volt. A felperesnek a raktározás folytán esetlegesen felmerült egyéb kárigényét más eljárásban lehet érvényesítenie. Jelen eljárás tárgya kizárólag az lehetett, hogy az alperes költségtérítési fizetésről szóló határozata a jogszabályoknak megfelelt-e.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.524/2002.)