adozona.hu
AVI 2005.12.127
AVI 2005.12.127
Az Art. 25. § (2) bekezdés f) pontja nem irányadó az egyéni vállalkozó adótartozásaiért való felelősség esetére [1990. évi XCI. tv. 25. § (2) bek. f) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek édesapja egyéni vállalkozó volt, 2000. február 1-jén elhunyt. Halála után az elsőfokú adóhatóság hivatalból elvégezte az adó-megállapítást, és ennek következményeként az utóbb módosított elsőfokú határozatával megállapította, hogy a néhai adózónak 2000. évre magánszemélyek jövedelemadója adónemben 210 031 Ft, míg baleseti járulék adónemben 39 963 Ft fizetési kötelezettsége állt fenn.
Felülvizsgálva a néhai adófolyószámláját a tényleges adófizetési kötelezettséget 244 110 Ft-ban ...
AVI 2005.12.127 Az Art. 25. § (2) bekezdés f) pontja nem irányadó az egyéni vállalkozó adótartozásaiért való felelősség esetére [1990. évi XCI. tv. 25. § (2) bek. f) pont]
A felperesek édesapja egyéni vállalkozó volt, 2000. február 1-jén elhunyt. Halála után az elsőfokú adóhatóság hivatalból elvégezte az adó-megállapítást, és ennek következményeként az utóbb módosított elsőfokú határozatával megállapította, hogy a néhai adózónak 2000. évre magánszemélyek jövedelemadója adónemben 210 031 Ft, míg baleseti járulék adónemben 39 963 Ft fizetési kötelezettsége állt fenn.Felülvizsgálva a néhai adófolyószámláját a tényleges adófizetési kötelezettséget 244 110 Ft-ban határozta meg. Az elsőfokú adóhatóság a közjegyző 3. számú hagyatékátadó végzése alapján úgy rendelkezett (e rendelkezés került utóbb módosításra), hogy a felperesek öröklésük arányában 42,6%-42,6%, míg a túlélő házastárs 14,8%-ban köteles az adó megfizetésére.
Az örökhagyó hagyatéki vagyona a megállapított hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv szerint 1 db Lada Samara személygépkocsi 100 000 Ft értékben, a C. Kft. 100 000 Ft névértékű üzletrésze, valamint a néhai egyéni vállalkozó M., D. út 24. szám alatti üzletében található raktárkészlet felerészben, beszerzési áron 474 702 Ft volt. A közjegyző ezt a hagyatéki vagyont úgy adta át, hogy a személygépkocsi egyezség alapján az özvegy tulajdonába került, míg a kft. üzletrész és a raktárkészlet 1/2-1/2 arányban a felperesek részére került kiadásra.
Az elsőfokú határozat ellen a felperesek fellebbeztek, az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes határozatában megállapította, hogy hagyatékátadó végzés szerint kellett a felperesek örökrészének arányát megállapítani, és ebben az arányban kellett az adófizetési kötelezettségüket is megállapítani.
A felperesek keresetükben e határozatok hatályon kívül helyezését kérték.
Álláspontjuk az volt, hogy az alperes határozata nem vette figyelembe a Ptk. és a Családjogi törvény rendelkezéseit. Az Art. 25. § (2) bekezdés h) pontja alapján a vagyontárgy minden tulajdonosát a közös tulajdont terhelő adó tekintetében határozattal lehet kötelezni az adó megfizetésére. E rendelkezés alapján tehát a felperesek édesapjának özvegye F. Lászlónét kellett volna kötelezni - az árukészlet vagyonközösség címén felerészben tulajdonosát - az árukészlet utáni adófizetési kötelezettségre. Így a felperesek azt sérelmezték, hogy a F. Lászlóné jövedelme után fizetendő adót is velük, mint leszármazottakkal kívánta az alperes megfizettetni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 10. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
A bíróság ítéletében megállapította, hogy a perbeli esetben az Art. 80. § (1) bekezdése értelmében az adókötelezettség az adózó halála miatt szűnt meg, így az adóhatóság az adót határozattal állapítja meg. Az Art. 25. § (2) bekezdés a)-i) pontjában kerül felsorolásra az adómegfizetésre határozattal kötelezhetők köre.
Az alperes határozata is rögzítette, hogy a hagyatéki vagyon részét a néhai vállalkozó vállalkozói raktárkészletének csak 1/2-ed része képezte, mert a másik 1/2-ed rész házastársi vagyonközösség címén az özvegyé lett. Ezt az igényét özv. F. Lászlóné is elismerte. A továbbiakban nincs jelentősége annak, hogy a hagyatéki eljárás során a felek milyen egyezség keretében rendezték az özvegyet megillető üzletrész sorsát. Az Art. 25. § (2) bekezdésében rögzített felsorolás a kötelezetti kört illetően nem jelent kötelező sorrendiséget. Az adóhatóság mérlegelheti hogy az Art. 25. § (2) bekezdés a)-i) pontja alapján melyik személyt kötelezi az adótartozás megfizetésére, illetőleg valamennyit kötelez-e arra.
A bíróság álláspontja szerint az alperes helytelenül értelmezte az Art. 25. § (2) bekezdésének rendelkezéseit. A túlélő házastárs felelőssége nem az Art. 25. § (2) bekezdés a) pontja hanem az f) pont utolsó fordulata alapján állapítható meg. E rendelkezés értelmében kötelezhető az a személy, aki a vállalkozás kötelezettségeiért törvény alapján felel az adótartozásért.
Megállapította a bíróság azt ís, hogy a Ptk. 601. § (1) bekezdése értelmében a perbeli esetben az örökhagyó házastársa törvény alapján nem örökölhetett miután megállapítható volt, hogy a halál időpontjában a néhai és felesége között az életközösség már nem állt fenn. A túlélő házastárs tehát nem minősült örökölnek az Art. 25. § (2) bekezdés a) pontja alapján, ezért az ennek alapján megállapított adófizetési kötelezettsége jogszabálysértő volt. Ennek alapján a bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárás során azt az iránymutatást adta a bíróság, hogy az alperes mérlegelheti, hogy a teljes kötelezetti kör felelősségét megállapítja-e a néhai vállalkozó adótartozásáért. Ebben az esetben a felperesek kötelezése kizárólag az Art. 25. § (2) bekezdés a) pontján alapulhat, amennyiben pedig a túlélő házastárs kötelezését is elrendeli, úgy terhére a Csjt. 30. § (3)-(4) bekezdésében foglalt rendelkezést alkalmazhatja az özvegy tulajdonába került § üzletrészt terhelő adófizetési kötelezettség megállapítása során.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
Az alperes hangsúlyozta, hogy az adóhatóságot a jogerős hagyatékátadó végzés köti. Az adófizetési kötelezettségnél csak az Art. 25. § (2) bekezdés a) pontja jöhetett számításban. A perbeli esetben nem a raktárkészlet utáni adófizetési kötelezettség megállapításáról volt szó, hanem az elhunyt vállalkozása utáni adófizetési kötelezettségről. A néhai egyéni vállalkozó volt, ezért az Art. 25. § (2) bekezdés f) pontja alapján fennálló felelősség szóban sem jöhetett. Az adóhatóság hangsúlyozta, hogy tulajdonjogi kérdéseket nem vizsgálhat, az adó megállapítás a személyi jövedelemadó törvény előírásai szerint az egész raktárkészletre vonatkozott, de az adófizetési kötelezettség arányának meghatározásánál a fele raktárkészletet vették figyelembe.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felperesek édesapja aki egyéni vállalkozó volt, 2000. február 1-jén hunyt el. Törvényes örökösei a fiai a felperesek voltak. Az adóhatóság az Art. 80. § l1) bekezdése alapján megállapította a néhai 2000. évi adókötelezettségét melynek viselésére az Art. 25. § (2) bekezdés a) pontja alapján a mögöttes felelősöket kötelezte.
A felperesek nem vitatták a megállapított adókötelezettség mértékét, kizárólag az öröklés arányát illetőleg a fizetési kötelezettségük mértékét vitatták, elsősorban azt, hogy nem kívánnak az özvegy helyett adót fizetni, aki a raktárkészlet felének a tulajdonosa házastársi vagyonközösség címén.
Az Art. 25. § (2) bekezdés a) pontja szerint ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető:
Ha az adózó örököse az örökrésze erejéig több örökös esetében örökrészük arányában.
Az adóhatóság az adózó örököseit örökrészük arányában kötelezte adófizetésre. Az örökösök személyét és az örökrészük arányát pedig a 3. számú jogerős hagyatékátadó végzésben foglaltak szerint állapította meg. A hagyatéki eljárás során felvett hagyatéki leltár szerint 1 db Lada személygépkocsi 100 000 Ft értékben, a C. Kft. 100 000 Ft névértékű üzletrésze, valamint a néhai egyéni vállalkozó M., D. út 24. szám alatti üzletében található raktárkészlet fele részben, beszerzési áron 474 702 Ft értékben képezte a hagyatékot. Az elhunyt törvényes örökösei a felperesek a gyermekeik voltak, az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg ítéletében, hogy özvegy F. Lászlóné a Ptk. 601. § (2) bekezdése szerint nem örökölhetett, mivel nem vitás tényállás szerint a házastársak között az együttélés nem állt fenn, házassági bontóper folyt közöttük. A hagyatéki jegyzőkönyvből is kitűnt, hogy az özvegy egyezség alapján jutott a személygépkocsihoz, mint a hagyatéki vagyon tárgyához. Ipso jure a hagyatékból nem örökölhetett. Ebből következően csak a felperesek voltak örökösként kötelezhetők az Art. 25. § (2) bekezdés a) pontja alapján, mint mögöttes felelősök az adó fizetésére. Annyiból téves volt az alperesi határozat, amely a házastársat a hagyatéki vagyonból ráeső részében (1 db Lada személygépkocsi) örökösnek tekintette. F. Lászlóné viszont az alperes határozatának felülvizsgálata iránt keresetet a bírósághoz nem nyújtott be.
Az alperes helyesen hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az Art. 25. § (2) bekezdés egyéb pontjai az adott esetben nem jöhettek számításban. A felperes által hivatkozott 25. § (2) bekezdés h) pontja ugyanis adott vagyontárgy utáni adófizetési kötelezettség esetén határozta meg a tulajdonostárs felelősségét. Perbeli esetben azonban az egyéni vállalkozó 2000. évi adófizetési kötelezettségért való felelősségről kellett dönteni.
A 25. § (2) bekezdés f) pontja viszont úgy rendelkezik hogy: a gazdasági társaság, a közös név alatt működő polgárjogi társaság adótartozásáért a rájuk vonatkozó jogszabályok szerint a helytállni köteles tag, vezető tisztviselő, illetőleg szervezet, a jogi személy felelősségvállalásával működő vállalkozó esetében a felelősségvállaló, továbbá az a személy amely (aki) a vállalkozás kötelezettségeiért a törvény alapján felel.
Tévesen értelmezte e rendelkezést az elsőfokú bíróság akként, mely szerint a Csjt. rendelkezése alapján perbeli esetben az özvegy felelőssége megállapítható. Az Art. 25. § (2) bekezdés f) pontja ugyanis teljes egészében a gazdasági társaság közös név alatt működő polgárjogi társaság, illetőleg a jogi személy felelősségvállalásával működő vállalkozó adótartozásáért való felelősségéről szól, e pont alá nem besorolandó a perbeli esetben szereplő egyéni vállalkozó adótartozásáért való felelősség.
Mindezek alapján megállapítható, hogy az elhunyt adótartozásáért az Art. 25. § (2) bekezdés a) pontja alapján helytállóan kötelezte az adóhatóság a felpereseket mint örökösöket. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperesek keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.481/2002.)