adozona.hu
AVI 2005.11.122
AVI 2005.11.122
A "külföldre visszaszállította" eseményt csak a jogszabályi követelményeknek megfelelő okmányokkal lehet igazolni [45/1996. (III. 25.) Korm. r. 131. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal 1999. október 8-án egy Mercedes-Benz típusú személygépkocsit vámkezelt a felperes részére ideiglenes behozatalban gépjármű útlevél kiállításával. A visszaviteli határidőt 2000. augusztus 30-ában határozta meg.
Tekintettel arra, hogy a felperes felhívás ellenére a visszaviteli határidőig az előjegyzett vámáru vámjogi sorsát nem rendezte, elszámolási kötelezettségének nem tett eleget, a vámhivatal határozatban kötelezte 4 067 500 Ft vámteher megfizetésére.
A felperes a 2001. márc...
AVI 2005.11.122 A "külföldre visszaszállította" eseményt csak a jogszabályi követelményeknek megfelelő okmányokkal lehet igazolni [45/1996. (III. 25.) Korm. r. 131. §]
A vámhivatal 1999. október 8-án egy Mercedes-Benz típusú személygépkocsit vámkezelt a felperes részére ideiglenes behozatalban gépjármű útlevél kiállításával. A visszaviteli határidőt 2000. augusztus 30-ában határozta meg.Tekintettel arra, hogy a felperes felhívás ellenére a visszaviteli határidőig az előjegyzett vámáru vámjogi sorsát nem rendezte, elszámolási kötelezettségének nem tett eleget, a vámhivatal határozatban kötelezte 4 067 500 Ft vámteher megfizetésére.
A felperes a 2001. március 22-én kelt beadványában kérte a vámáru jóváírását, amit az elsőfokú vámhivatal 2001. május 22-én kelt határozatában elutasított.
2001. augusztus 7-én a felperes vámteher törlése iránti kérelmet nyújtott be, ennek az elsőfokú hatóság határozatában nem adott helyt. Az alperes a 2001. október 18. napján hozott határozatában a vámteher törlése iránti kérelmet elutasító elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Azt állapította meg, hogy a 10/1996. (III. 25.) PM rendelet (továbbiakban: PM r.) 38/B. § (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti feltételek nem állnak fenn. A vámteher törlésének feltétele a gépkocsi kiléptetésének igazolása. A felperes a gépjármű kiléptetését az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) végrehajtása tárgyában kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) 131. § (4) bekezdés b) pontja, 47. § (3) bekezdés b) pontjában foglaltaknak megfelelően igazolni nem tudta. Erre alkalmas okiratokat nem nyújtott be, a vámáru külföldre történő visszaszállításának igazolása nem szabad bizonyítás tárgya, csak a jogszabályban előírt okirat benyújtásával történhet. A kiléptetés igazolására kizárólag a kiléptetést végző határvámhivatal, a rendeltetési ország vámhatóságának igazolásával ellátott vámokmány, vagy nemzetközi fuvarlevél alkalmas.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú határozatra is kiterjedően. A Vtv. 78., 36. §-ában, a PM r. 38/B. §-ában és a Vhr. 47. § (3) bekezdés b) pontjában foglaltakra figyelemmel kifejtette azt a jogi álláspontját, mely szerint a vámáru kiléptetése, illetve kiszállítása és ezek igazolása nem azonos fogalmak, eltérő cselekményeket takarnak. A Vhr. 227. § (3) bekezdésének f) pontja nem írja elő, hogy a külföldre visszaszállítás igazolása milyen módon kell, hogy történjen. A vámteher törlésének nem feltétele az utólagos kiléptetés igazolása, csupán a külföldre visszaszállítás tényének igazolását követeli meg. Mivel a gépjárművet még az elszámolási határidő lejárta előtt, 1999. október 11-én visszavitte Németországba, csupán a kiléptetést mulasztotta el. A munkáltató a gépkocsit Németországban a bérbeadó cégnek visszaadta. Elküldte a vámhatóságnak a személygépkocsi német tulajdonosának, illetve tartózkodásának igazolását is, amelyet a P. Közrendészeti Hivatal forgalmi engedélyt kiállító hatósága adott. Ez pedig rögzíti azt is, hogy a gépjármű 2000. április 10. óta pforzeimi forgalmi engedéllyel rendelkezik, így a gépjármű útlevélből hiányzó kiléptető pecsét ellenére is bizonyította, hogy a gépjárművet visszaszállította. Kérte annak figyelembevételét is, hogy a német vámszervek igazolást csak a magyar vámhatóság megkeresésére adnak ki. Az alperes azonban megkeresésre irányuló kérelmét elutasította azzal, hogy az igazolás beszerzése az ügyfelet terheli. Hivatkozott az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 2. § (1) bekezdésében és az 1994/14. számú, a Magyar Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között vámigazgatások közötti kölcsönös segítségnyújtásról létrejött szerződésben foglaltakra is.
A megyei bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy a gépjármű útlevél egyszerűsített vámkezelésre szolgáló árunyilatkozat, amihez nem tartozhat más vámáruk ideiglenes behozatali eljárásban való elszámoláshoz szükséges szigorú okirati bizonyítást megkövetelő eljárás. A vámáru kiléptetésének utólagos igazolását lehetővé tevő, 2000. július 1-jétől hatályos vámjogi rendelkezések a korábbi szigorú elszámolási szabályokhoz képest az ügyfelekre nézve lényegesen kedvezőbb szabályokat rögzítenek. A perbeli vámáru Németországban semmiféle vámkezelési eljárást nem igényelt. Így ezzel kapcsolatban a külföldre történő kiszállítással vámokmány nem keletkezhetett. Az alperes a kiléptetés utólagos igazolására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket helyesen hívta fel. Figyelmen kívül hagyta azonban az 1994. évi I. törvény (Európai Megállapodás) 6. sz. Jegyzőkönyv 3. cikk 2. pontját. Ezek egybevetésével ugyanis az állapítható meg, hogy a felperes a vámhatóság által megkívánt igazolást produkálni nem tudja. Hivatkozott az 1994/14. szerződés 4. cikkére is. Kiemelte egyben, hogy a felperes a vámhatóságnál azt igazolta, hogy az elszámolási határidő lejárta előtt a gépkocsit Németországba visszaszállította, ezzel a gépjármű útlevélből hiányzó kiléptető pecsét ellenére bizonyította a kiszállítást. A nemzetközi szerződés alapján a külföldi vámhatósághoz intézett megkeresésben a vámhatóság az ügyfél által igazolt adatokat tisztázhatja, ez nem minősül ügyfél helyetti többletbizonyíték beszerzésének, csupán annak, hogy az ügyfél által csatolt adatok valódiságát az alperes ellenőrzi. A felperes által csatolt okiratban megállapíthatóan hivatalos megkeresésre a külföldi vámhatóság kész igazolni a kiszállítás tényét. Az így kiadandó igazolás pedig mindenben megfelel az elszámolás alapjául megkövetelt (külföldi) rendeltetésű ország vámhatóságának igazolásával ellátott vámokmánynak. Ezért az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Az új eljárásra vonatkozóan előírta, hogy az alperesnek az illetékes németországi vámszerv megkeresése alapján az általa kiadott igazolás, illetőleg nyilatkozat alapulvételével köteles a felperes fellebbezését elbírálni, és új határozatot hozni.
A Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontjára alapítottan az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 206. §-ában, a Vtv. 36. § (2) bekezdésében, a Vhr. 47. §-ában, 227. § (3) bekezdés f) pontjában foglaltaknak. Ellentétes a perbelivel azonos ténybeli és jogi megítélésű ügyekben Legfelsőbb Bíróság által hozott határozatokkal. Döntése megfelelt a jogvita elbírálására irányadó jogszabályi rendelkezéseknek. A bíróságnak arról kellett volna döntenie, hogy a felperes a jogszabályban írt feltételeknek eleget tett-e vagy sem, és nem azt kellett volna vizsgálnia, hogy mely okoknál fogva nem teljesítette azokat. Fenntartotta azt a jogi álláspontját, mely szerint, ha valamely tény igazolására jogszabály meghatározott okirat benyújtását írja elő, az egyéb bizonyítékkal nem pótolható. Azt hangsúlyozta, hogy a felperes jogszabályi előírásoknak megfelelő vámokmányt csatolni nem tudott.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Nem vitatta, hogy az alperes által megjelölt jogszabályokban meghatározott vámdokumentumokat nem tudta beszerezni. Azt hangsúlyozta azonban, hogy az a perben sem volt vitás, hogy ezek beszerzését utólag már nem tudta megtenni. Kérte értékelni azt, hogy az elsőfokú bíróság megkeresés kiadásának elmulasztása miatt ítélte jogszabálysértőnek az alperes határozatát. Becsatolta egyben a jogerős ítéletben elrendelt új eljárás eredményeként 2003. április 17. napján a 805/2003. számon hozott vámtartozás törlése, vámigazgatási bírság kiszabása tárgyában hozott határozatot.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy felülvizsgálati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének. A felülvizsgálati bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt. Nem vonhat értékelési körébe olyan új adatot, tényt, amely az alapeljárásban nem merült fel, amelyre vonatkozóan a jogerős ítélet döntést nem tartalmaz [Pp. 270. § (1) bekezdése, 275. § (1) bekezdése]. Ezért érdemben nem vizsgálhatta meg a felülvizsgálati ellenkérelem mellékleteként csatolt, új eljárás eredményeként hozott határozatot sem.
A perben felülvizsgálni kért határozatok a vámteher törlése tárgyában hozott döntések.
Rögzíti egyben, hogy a Vhr. 227. § (3) bekezdés f) pontja tartalmazza az erre vonatkozó jogszabályi rendelkezést a következőképpen: A kiszabott vámterhet törölni kell "ideiglenes behozatal esetén, ha a vámfizetésre kötelezett az esedékes vámterhek beszedése előtt igazolja, hogy az el nem számolt vámárut a visszaviteli határidő előtt külföldre visszaszállította, közvámraktárba beraktározta, vagy belföldi forgalom számára vámkezeltette. A törlés feltétele, hogy az elszámolási határidő elmulasztása miatt egyidejűleg kiszabott vámigazgatási bírságot a vámfizetésre kötelezett megfizeti". E jogszabályi rendelkezés - a jogerős ítéletbe foglaltakkal ellentétben - 2001. július 1-je előtt és után, 2003. január 1-jéig azonos tartalommal rögzítette a jogszabályi feltételeket. A szövegezésből adódóan a Vhr. 227. § (3) bekezdés f) pontja szerinti törlésre csak akkor kerülhet sor, ha a vámáru elszámolásával kapcsolatban kizárólag az elszámolásra jogszabály értelmében nyitva álló határidő (visszaviteli határidő lejártát követő 5. munkanap) betartására nem került sor.
Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáruk esetében elszámolás alatt "a vámáru külföldre történő kiszállításának, közvámraktárba kivitel céljából történő beraktározásának, vagy belföldi forgalom számára, illetve újból ideiglenes behozatalban, vagy aktív feldolgozásban történő vámkezelésének igazolását kell érteni". [Vtv. 78. § (2) bekezdése]
A PM r. 38/B. § (2) bekezdésének a) és b) pontja értelmében az gépjármű útlevél alapján ideiglenes behozatalban vámkezelt gépjármű esetén az elszámolás a gépjármű útlevél szerint beléptetett, de még ki nem léptetett gépjármű esetén a Vtv. 78. §-ában meghatározott elszámolási jogcímek igazolásával, vagy a gépjármű útlevél szerint kiléptetett és külföldön tartózkodó gépjármű esetén a gépjármű útlevél visszaadásával történhet. A perbeli esetben a 38/B. § (2) bekezdés a) pontja szerinti jogcímek (közvámraktárba való beraktározás, belföldi forgalom számára való vámkezelés, újból ideiglenes behozatalban aktív feldolgozásban való vámkezelés) fel sem merült, illetve fel sem merülhetett. A gépjármű útlevél szerinti kiléptetésre (a felperes által sem vitatott módon) nem került sor, annak utólagos igazolására sem a Vhr. 47. § (3) bekezdés b) pontja szerinti rendelkezéseknek megfelelően. A gépjármű útlevéllel ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru tekintetében a felperes - a jogerős ítéletben is megállapított tényállásból következően - nemcsak az elszámolási határidőt mulasztotta el, hanem az elszámolást sem eszközölte a jogszabályban előírtaknak megfelelően. A vámáru külföldre történő kiszállításának igazolása a gépjármű útlevéllel történő vámkezelésre figyelemmel kizárólag akkor állapítható meg, ha az előzőekben ismertetett jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően történik, erre pedig a perbeli esetben nem került sor.
Rámutat egyben a felülvizsgálati bíróság arra is, hogy az ideiglenes behozatal vámvizsgálatból, vámáru azonosításából, a vámfizetési kötelezettség és a visszaviteli határidő megállapításából - az általános forgalmi adó és fogyasztási adó kivételével - a vámteher kiszabásából, biztosításából és a vámáru elszámolásából áll. Az ideiglenes behozatal részletes szabályait a Vhr. tartalmazza [Vtv. 78. § (4) bekezdése]. A vámáru elszámolásának, jóváírásának feltétele többek között a kiléptetés igazolása [Vhr. 132. § (4) bekezdés b) pontja]. A kiléptetés fogalmát a Vtv. 36. §-a szabályozza, illetve határozza meg akként, hogy a kiléptetés a jelentkezési és árubemutatási, kereskedelmi forgalomban, továbbá az árubejelentési kötelezettségek teljesítésének a határvámhivatal által történő elfogadásából, a kereskedelmi forgalomban az ellenőrző vizsgálatból és az áru külföldre történő kiléptetésének megállapításából és igazolásából áll. A Vhr. 47. §-a rögzíti a kivitel során szükséges okmányokat, illetve azt is, hogy a kiléptetés tényének megállapítását tartalmazó záradékkal kell ellátni. Ez ugyancsak a kötött okirati bizonyítási rendszerre utal.
Az ismertetett jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja az, hogy a Vhr. 227. § (3) bekezdés f) pontjában szabályozott "külföldre visszaszállította" eseményt is csak a Vtv., a Vhr. illetve a PM r. szerinti jogszabályi követelményeknek megfelelő okmányokkal lehet igazolni. A Legfelsőbb Bíróság már számos határozatában kifejtette ezt a jogi álláspontját, valamint azt is, hogy ha valamely jogszabály egy tény igazolására meghatározott okirat bemutatását írja elő, a kötött bizonyításra tekintettel az okirat egyébbizonyítékokkal nem pótolható (Kfv. I. 35.350/2002/7., Kfv. I. 27.673/1999/3., Kf. III. 28.335/1999/3., Kf. I. 27.673/1999.) A vámigazgatás rendszerében ugyanis az ismertetett, illetve megjelölt jogszabályi rendelkezésekből következően az azonos, illetve hasonló jellegű jogintézményeknél ilyen tartalmú, erre feljogosító kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában ugyanazt a fogalmat, törvényi feltételt egységesen kell értelmezni.
A kifejtettekre figyelemmel a felülvizsgálati bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő, ezért a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.774/2002.)