adozona.hu
AVI 2005.10.113
AVI 2005.10.113
Jogi lehetőség van arra, hogy az ügyfél számla vagy hozzáértés hiányában ne tegyen értéknyilatkozatot [1995. évi C. tv. 32. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú vámhivatal a felperes kérésére személygépkocsi ideiglenes behozatalban történő vámkezelését végezte el 2000. február 14-én, a visszaviteli határidőt 2000. december 31-ében határozta meg. A megadott határidőig a felperes nem számolt el, felszólításra bejelentette, hogy a személygépkocsit ismeretlen tettes 2000. június 19-én eltulajdonította, csatolta a feljelentésre készült jegyzőkönyvet.
Az elsőfokú vámhivatal megismételt eljárásban határozatával 3 942 500 Ft vámteher megfizetésé...
AVI 2005.10.113 Jogi lehetőség van arra, hogy az ügyfél számla vagy hozzáértés hiányában ne tegyen értéknyilatkozatot [1995. évi C. tv. 32. §].
Az elsőfokú vámhivatal a felperes kérésére személygépkocsi ideiglenes behozatalban történő vámkezelését végezte el 2000. február 14-én, a visszaviteli határidőt 2000. december 31-ében határozta meg. A megadott határidőig a felperes nem számolt el, felszólításra bejelentette, hogy a személygépkocsit ismeretlen tettes 2000. június 19-én eltulajdonította, csatolta a feljelentésre készült jegyzőkönyvet.Az elsőfokú vámhivatal megismételt eljárásban határozatával 3 942 500 Ft vámteher megfizetésére kötelezte a felperest, melyet az alperes határozatával helybenhagyott.
A felperes a módosított keresetében a közigazgatási határozatok megváltoztatását és az eljárás megszüntetését indítványozta. Hivatkozott arra, hogy a felelős őrzés szabályainak maximálisan eleget tett. Felróhatóság hiányában a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 138. § (1) bekezdése alapján méltányosság gyakorolható. Az összegszerűség körében arra hivatkozott, hogy a vámértéket a vámhatóság nem vizsgálta, elfogadta a laikus ügyfél bemondását. A vámteher kiszabása hibás az áfa-összeg megállapításában is.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatának az elsőfokú határozat vámérték megállapítására vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot e körben új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolása szerint a felperes keresetét részben találta alaposnak.
Megállapította, hogy az alperes helyesen hívta fel és alkalmazta a Vtv. elszámolási kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseit, ebből következően jogszerűen került megállapításra a felperes vámteher fizetési kötelezettsége. A vámáruval történő elszámolásra ugyanis a vissza-viteli határidő leteltéig nem került sor. Utalt arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság által kialakított gyakorlat teljesen egyértelmű abban, hogy a Vtv. szempontjából a lopás nem minősül elháríthatatlan külső körülménynek. Ezért a gépkocsi eltulajdonításának körülményeire vonatkozó tanúbizonyítást mellőzte.
Kifejtette, hogy az áfa számításával és alkalmazásával kapcsolatos alperesi eljárás is helyes volt.
A vámérték megállapításával kapcsolatban kifejtette, hogy a Vtv. 32. § (1) bekezdése sorrendiséget állapít meg. Mivel a számla nem állt rendelkezésre, a vámhatóság a gépjármű útlevél kiadásához benyújtott felperesi írásbeli értéknyilatkozatot vette figyelembe 5 millió forint értékben. Ez az eljárás azonban az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak.
A Vtv. 32. § (2) bekezdése értelmében a vámhatóság az értéknyilatkozatban szereplő értéket a 29. §-ban rögzített feltételekkel fogadja el. A Vtv. 29. §-a pedig rögzíti, hogy vámáru vámértékeként bevallott összeget a vámhatóság vizsgálni köteles. A Vtv. 33. §-a a jogellenesen belföldi forgalomba hozatal esetén követendő vámérték megállapítására vonatkozó különös szabályokat tartalmaz.
Ennek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a közigazgatási határozat a vámáru megállapításával kapcsolatban nem teljes körű, az sérti az Áe. 43. §-ában írtakat, az anyagi jogi rendelkezéseknek a vámhatóság nem tett eleget, illetve ez a határozat indokolásából nem tűnik ki. Ezért a vámérték megállapítására vonatkozó határozati rendelkezéseket a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot e körben új eljárás lefolytatására kötelezte.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását.
Jogszabálysértőnek tartotta az elsőfokú bíróság ítéletének a vámérték megállapításával kapcsolatban kifejtett jogi álláspontját és utalt arra, hogy e körben a Legfelsőbb Bíróság korábbi ítéleteiben más jogi álláspontra helyezkedett. Elvi kérdésként vetette fel, hogy mikor lehet megállapítani a vámértéket az ügyfél nyilatkozata alapján. Egyebekben hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság ítélete az elsőfokú közigazgatási határozatot nem helyezte hatályon kívül, mégis az elsőfokú vámhatóságot kötelezte új eljárás lefolytatására.
A Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírája végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének történő helyt adást. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság nem foglalkozott a bizonyítási kérdésekkel, hogy a felperest milyen fajtájú és mértékű felelősség terhelte a gépjármű elszámolás során. Mentesül a felelősség alól, aki bizonyítani tudja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A Vtv. 125. § (2) bekezdés d) pontja a jogtalan eltulajdonítást is kimentési oknak tekinti, gyakorlatilag a lopás is az. Állította, hogy kezesség körében az egyetemlegesség és sortartás követelményeit az alperes nem tartotta be, a gépjármű-útlevelet nem lehetett volna kiadni.
Az alperes a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmének elutasítását kérte azzal, hogy a korábbi vámtörvényeknél volt szükség a felróhatóság vizsgálatára. A lopás nem elháríthatatlan ok, az alperesi határozat a behozatal időpontjában hatályos Vtv. 125. § (2) bekezdés d) pontján alapult, így az elháríthatatlan külső ok értelmezése irreleváns. Utalt arra is, hogy a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében új jogszabálysértésekre is hivatkozott, ami nem megengedett.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 17. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A felülvizsgálati kérelem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság először a felmerült eljárásjogi kérdésekben fejti ki álláspontját. A Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül, kivéve, ha a pert a tárgyalás alapján megszünteti, vagy ha a határozatot hozó bíróság nem volt szabályszerűen megállapítva, illetve a határozat meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben a törvény értelmében kizáró ok áll fenn. Ennek alapján a Legfelsőbb Bíróság két tényt kíván leszögezni. Az első, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében már az áfa kiszámításának módját nem vitatta, ezért e kérdéskörrel a Legfelsőbb Bíróság sem foglalkozott. A másik, a felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli perorvoslati jellegére tekintettel - már olyan új jogszabálysértésre hivatkozni nem lehet, amelyre a fél az eljárás korábbi szakaszában nem hivatkozott, így erre tekintettel a korábban eljárt első- vagy másodfokú bíróság sem fejthette ki e körben jogi álláspontját. Az ilyen új jogszabálysértésre való hivatkozás vizsgálatát a Legfelsőbb Bíróság mellőzi. Ilyen új jogszabálysértésként hivatkozott a felperes a gépjármű-útlevél kiállításának körülményeire, illetve részben új jogszabálysértésként a kezesség szabályainak be nem tartására. Ezért e körben a Legfelsőbb Bíróság a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében foglaltakat érdemben nem vizsgálhatta.
A Pp. 220. § (1) bekezdés d) pontja alapján az írásba foglalt ítéletnek tartalmaznia kell az ítélet rendelkező részét és indokolását. A bíróságnak gondosan, körültekintően és szabatosan kell megfogalmaznia érdemi döntését annak érdekében, hogy az a felek számára egyértelmű legyen, és a későbbi végrehajtás során se okozzon problémákat. A közigazgatási perben a Pp. 339. § (1) bekezdése értelmében, ha a törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, és - szükség esetén - a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi. Amennyiben a közigazgatási bíróság új eljárás lefolytatását tartja szükségesnek, az kétféle módon történhet: vagy az alperes határozatát helyezi hatályon kívül és az alperest kötelezi új eljárásra, vagy az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az elsőfokú közigazgatási szervet kötelezi új eljárásra.
A jelen felülvizsgálati kérelemmel támadott elsőfokú bíróság jogerős ítéletének rendelkező része azonban megfogalmazásában nem pontos és szabatos, és nem állapítható meg egyértelműen, hogy csak az alperesi határozatot, vagy az elsőfokú határozatot is hatályon kívül helyezte a vámérték megállapítása körében. Ugyanakkor az elsőfokú hatóságot kötelezte új eljárás lefolytatására.
A per érdemét illetően a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakat kívánja kifejteni. A Vtv. 75. § (1) bekezdése értelmében ideiglenes behozatalban kell vámkezelni azt a vámárut, amely a külföldi - ideértve a 77. § (1) bekezdés i) pontjában meghatározott személyt is - tulajdonjogának fenntartása mellett, ideiglenes használat, bemutatás vagy kipróbálás céljából, visszaviteli kötelezettséggel lépi át a vámhatárt. Az ideiglenes behozatal az (5) bekezdés alapján többek között a visszaviteli határidő megállapításából áll. A vámáru behozatalakor hatályos Vtv. 125. § (2) bekezdés d) pontja alapján pedig vámfizetésre kötelezett - ideiglenes behozatal esetén - a vámkezelést kérő. A Vtv. 131. § (3) bekezdése értelmében pedig az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru után kiszabott vámteher - amennyiben e törvény másképp nem rendelkezik - a belföldi forgalomba hozatal napján, vagy legkésőbb a visszaviteli határidő lejártát követő napon esedékes, feltéve, ha azzal nem számoltak el.
Azt a felperes sem vitatta, hogy az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáruval a megállapított visszaviteli határidőig nem számolt el, ezért a vámhatóság jogszerűen intézkedett a vámteher kiszabásáról.
A d=30199 ssz=3091>Vtv. 125. § (2) bekezdés f) pontja, majd 2000. július 1-jétől átszámozás folytán a d) pontja szerint vámfizetésre kötelezett, aki a vámárut azzal a kötelezettséggel veszi át, hogy azt változatlan állapotban megőrzi, vagy a vámhivatalnak bemutatja, de ennek a kötelezettségnek - az elháríthatatlan külső ok (baleset vagy vis maior következtében megsérül, megsemmisül, vagy végérvényesen elveszett, illetőleg természetéből eredő okból mennyiségéből vesztett vámáruk) esetét kivéve - nem tesz eleget. Az a körülmény, hogy a vámárut ellopták, vagy ismeretlen körülmények között elveszett, e törvény alkalmazása szempontjából nem minősül elháríthatatlan külső oknak.
Ahogy arra az alperes felülvizsgálati kérelmében utalt, a Legfelsőbb Bíróság következetes gyakorlatot folytat a d=30199 ssz=3091>Vtv. 125. § (2) bekezdés f), illetve d) pontja vonatkozásában, hogy a lopás nem minősül elháríthatatlan külső oknak. Ezt a jogszabályszöveg egyértelműen rögzíti. A felperesnek a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében kifejtett jogi álláspontja a jogtalan eltulajdonítás és a lopás egybevetésével kapcsolatban, illetve ennek Btk. szerinti alkalmazásáról, meghaladja jelen közigazgatási per és általában a közigazgatási perek kereteit. Ezek adott esetben olyan alkotmányos elveket érinthetnek, amelynek vizsgálatára a közigazgatási bíróságoknak nincsen hatásköre.
A vámérték megállapításával kapcsolatban arra helyesen utalt az elsőfokú bíróság ítélete, hogy a Vtv. 32. § (1) bekezdése bizonyos sorrendiséget állapít meg. Ennek alapján a vámáru külföldi árát a vámfizetésre kötelezett számlával igazolja, ennek hiányában értéknyilatkozatot tehet. Amennyiben értéknyilatkozatot sem tud tenni, a vámteher alapját a vele azonos, vagy hozzá legjobban hasonló áru vámmal és adókkal csökkentett belföldi fogyasztói árának alapulvételével, ennek hiányában becslés útján állapítja meg a vámhatóság. A perbeli esetben számla nem állt rendelkezésre, a felperes azonban értéknyilatkozatot tett.
A Vtv. 32. § (2) bekezdése értelmében az értéknyilatkozatban szereplő értéket a vámhatóság a 29. §-ban rögzített feltételekkel fogadja el.
A Vtv. 29. §-a értelmében a vámáru vámértékeként bevallott összeget a vámhatóság vizsgálni köteles. Amennyiben a bevallott vámérték a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéknél 20%-ot - a vámtarifa 1-24. Árucsoportjába tartozó termékeknél 5%-ot - meghaladó mértékben alacsonyabb, a vámhivatal a vámkezelést csak akkor végzi el - és az árut kiadja -, ha a vámfizetésre kötelezett vagy megbízottja a bevallott vámérték és az összehasonlító érték különbözete erejéig a 7. § (1) bekezdés d) pontja szerint vámbiztosítékot nyújt. Ilyen esetben a bevallott vámértéket a vizsgálat befejezéséig - GATT Vámérték Egyezmény 13. Cikke alapján - ideiglenesnek kell tekinteni.
A Vtv. végrehajtásának részletes szabályairól szóló 10/ 1996. (III. 25.) PM rendelet 38/B. § (1) bekezdése alapján gépjármű-útlevéllel kért ideiglenes behozatal esetén a gépjármű-útlevél kiadásakor a vámhivatal köteles megállapítani a vámértéket.
Mindezen jogszabályok egybevetése alapján megállapítható, hogy a vámhatóságnak jogi lehetősége van arra, hogy elfogadja az ügyfélnek az értéknyilatkozatban szereplő, a vámáru értékére vonatkozó összegszerű megállapítást, amennyiben ezt nem találja a Vtv. 29. § 2. mondatában megfogalmazott százalékos mértékben alacsonyabb vámértéknek. Az ügyfélnek ugyanis a Vtv. 32. § (1) bekezdése alapján jogi lehetősége van arra, hogy számla hiányában, illetve hozzáértés hiányában értéknyilatkozatot ne tegyen. Ebben az esetben a Vtv. 32. § (1) bekezdés meghatározza, hogy miként kell a vámteher alapját megállapítania a vámhatóságnak. A perbeli esetben azonban a felperes, mint vámfizetésre kötelezett, értéknyilatkozatot tett, ezt a vámhatóság nem ítélte meg alacsonynak, így a közigazgatási határozatok összegszerűségben is jogszerűek voltak.
A vámáru ellopásával, illetve az ügyfél által történő vámérték megjelölés elfogadásával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 29.512/1999/5, illetve a Kfv. I. 35.685/2000/6. számú ítéletei is kifejtették jogi álláspontjukat, amellyel a Legfelsőbb Bíróság jelen tanácsa is mindenben egyetért. Az a körülmény, hogy a vámárut ellopták, a Vtv. alkalmazása szempontjából nem minősül elháríthatatlan külső oknak, illetve az ügyfél által megadott vámérték alapján a közigazgatási szerv helyesen állapította meg a vámértéket és hozott határozat a fizetendő vámteher mértékéről. A vámérték külön határozati megállapításának elmaradása nem minősül olyan eljárási szabálysértésnek, amely az ügy érdemére is kihatott volna.
Az alperes által felvetett elvi jogkérdéssel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a vámhatóság a Vtv. alapján elfogadhatja az ügyfél vámáru értékének megjelölését, és ez az összeg képezheti a megállapítandó vámteher alapját is.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.593/2003.)