adozona.hu
AVI 2005.10.109
AVI 2005.10.109
A biztosítási szerződés jövedelme adójogi szempontból munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Biztosító Rt. által kidolgozott csoportos életbiztosítási konstrukció alapján a felperes mint szerződő 2000. október 16-án 62 főre 10 millió Ft értékben, 2000. december 4-én 50 főre 13 millió Ft értékben kötött életbiztosítási szerződést. A felperes az egyösszegű biztosítási díjat 2000. október 17-én és december 6-án teljesítette a biztosító részére, ezt követően a szerződő jogokat átadta a biztosítottaknak. Ezek közül 2000. október 24-én 28 fő, december 18-án 48 fő visszavásárolta az aktuá...
AVI 2005.10.109 A biztosítási szerződés jövedelme adójogi szempontból munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
A Biztosító Rt. által kidolgozott csoportos életbiztosítási konstrukció alapján a felperes mint szerződő 2000. október 16-án 62 főre 10 millió Ft értékben, 2000. december 4-én 50 főre 13 millió Ft értékben kötött életbiztosítási szerződést. A felperes az egyösszegű biztosítási díjat 2000. október 17-én és december 6-án teljesítette a biztosító részére, ezt követően a szerződő jogokat átadta a biztosítottaknak. Ezek közül 2000. október 24-én 28 fő, december 18-án 48 fő visszavásárolta az aktuális biztosítási összegeket. A kifizetéseket részben a felperes teljesítette, egyesek közvetlenül a biztosítótól vették át a visszavásárlási összegeket. A visszavásárlást követően az egyéni szerződőknél keletkezett jövedelem után felperes a társadalombiztosítási - és kapcsolódó - járulékokat nem vallotta be és nem fizette meg.Az alperes 2000. évre vonatkozóan ellenőrzést végzett a felperesnél munkaadói járulék, munkavállalói járulék, egészségbiztosítási alapot megillető járulék és nyugdíjbiztosítási alapot megillető járulék nemekben.
Megállapította, hogy a biztosítási konstrukció alkalmazása valójában munkajövedelem biztosítása volt az adó és járulék terhek elkerülésével. A gazdálkodó szervezet által fizetett díj képezi a járulékfizetési kötelezettség alapját. Ennek alapján a határozatával 3 172 000 Ft egészségbiztosítási alapot megillető járulék, 6 391 000 Ft nyugdíjbiztosítási alapot megillető járulék, 766 000 Ft munkaadói járulék, 345 000 Ft munkavállalói járulék, és 198 179 Ft magánnyugdíj pénztári tagdíj, összesen 10 872 179 Ft adóhiánynak minősülő járulékkülönbözet megfizetésre kötelezte a felperest. Az adóhiány után 5 436 000 Ft adóbírságot és 1 310 000 Ft késedelmi pótlékot is megállapított a felperes terhére. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a felperest a többoldali jogviszony létrehozása, nem a biztosítási esemény bekövetkeztétől való aggódás vezette.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy nem minden dolgozójával kötött ilyen szerződést, vagy ha nem minden munkavállalója javára kötött ilyen szerződést és az engedményezést követően a Biztosítottaké volt a döntés, a felperes nem volt kifizetőhely. Összegszerűséggel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy járulékalapja legfeljebb a maradék összeg, és nem a teljes biztosítási díj. Harmadlagosan kérte az adóbírság mérséklését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra kötelezte.
A felperes elsődleges kereseti kérelmével kapcsolatban az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése, 1/A. §-a, és a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 28. § (11) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy a perbeli életbiztosítási szerződés típus egyik alapvető eleme, hogy munkabérein kívüli juttatásra motiválja a dolgozók munkavégzését. A biztosítási szerződés ilyen módon való teljesülésének egyetlen indoka a felperesi oldalon elérhető adó (járulék) nyereség volt, amely rendeltetés-ellenes joggyakorlásnak minősül.
A felperes összegszerűséggel kapcsolatos kereseti kérelmével kapcsolatban kifejtette, hogy a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. § k) egyes pontjában meghatározott járulékalapot képező jövedelem összefüggésében az Szja. tv. a biztosítási szerződések két típusát különbözteti meg. Az egyik az Szja. tv. 69. § (5) bekezdés c) pontjának hatálya alá tartozó adóköteles biztosítások, valamint az Szja. tv. 28. § (11) bekezdés és 1. számú melléklet 6. pont 3. pont hatálya alá tartozó biztosítások.
A Tbj. 4. § k) egyes pontja szerint az Szja. tv. szerint természetbeli juttatásnak minősülő bevételeket a biztosítási díj szerinti összegben, a biztosítási díj megfizetésének időpontjában járulékalapnak tekinti. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a rendeltetésszerű joggyakorlás esetén az Szja. tv. 28. § (11) bekezdés szerinti tényállások nem keletkeztetnek járulékalapot. Ezen biztosítások esetén csak akkor keletkeztet jövedelmet az Szja. tv., amikor a maradék jogot érvényesíti és ezen jövedelem nem képez járulékalapot. Ezzel szemben az Szja. tv. 69. § (5) bekezdés c) pontja szerinti biztosításoknál már a biztosítási díj megfizetésekor járulékalapot képező jövedelem keletkezik.
A rendeltetés-ellenes joggyakorlás esetén tehát a biztosítási szerződés nem egy másik biztosítási szerződésre átváltva, természetbeli juttatásként képez járulékalapot, hanem az Art. 1. § (7) bekezdése szerint elbírálva, nem önálló tevékenységből származó jövedelemként. Így a perbeli járulék alapjának és járulékfizetésének időpontja meghatározásánál az Szja. tv. 69. § (5) bekezdés c) pontja szerinti biztosítási szerződés szabályai nem alkalmazhatók.
Az alperes határozata szerint a felperes munkavállalói részére potenciális juttatást nyújtott. A Tbj. 4. § k) egyes pont azonban nem a potenciális kifizetést, hanem a ténylegesen megszerzett jövedelmet tekinti járulékalapnak. Ez összhangban áll az Art. 1/A. § rendelkezéseivel is. Ha pedig az Szja. tv. nem ad meg külön időpontot, csak akkor lehet megszerzettnek tekinteni jövedelmet, ha magánszemély afölött rendelkezési jogát gyakorolhatja. Az Szja. tv. 10. § (1) bekezdése szerinti "rendelkezésre állás" pedig nem egy valamikori, esetleges potenciális összegszerűségre utal. Az alperes tehát jogszerűtlenül járt el, amikor a más típusú biztosítási szerződések szabályait alkalmazva a felperes által befizetett biztosítási díj összegét, és nem a visszavásárlási (megszerzett), rendelkezésre álló összeget tekintette járulékalapnak.
Erre figyelemmel hatályon kívül helyezte az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően. Az új eljárás során - a visszavásárlási joggal élő munkavállalóknál képződött - az összevont adóalapba tartozó bevételek után kell megállapítani a felperest terhelő járulékfizetési kötelezettséget.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérve annak megváltoztatását és a felperes keresetének teljes elutasítását. Elvi kérdésként jelölte meg e csoportos vállalati gondoskodás biztosítás munkáltató általi megkötése esetén mit kell tekinteni a járulékfizetés alapjának. Álláspontja szerint a felperes csak a dolgozó szempontjából juttatott potenciális összeget, az a felperes szempontjából valós kifizetés volt.
Az elsőfokú bíróság ítéletében elfogadta az ügylet rendeltetés-ellenes joggyakorlás jellegét, a jogkövetkezményt ehhez képest mégis inadekváltan rendelte megállapítani. Hivatkozott a más megyékben a perbeli esettel azonos tényállás alapján meghozott jogerős ítéletekre, azzal hogy a felperes akarata nem irányulhatott a határozatlan idejű kockázati életbiztosítás megkötésére, a rendelkezési jogot nyomban átengedte a dolgozók részére. A felperes szándéka munkaviszonyból származó jövedelem kedvező közteher kihatású kifizetésére irányult, amely kizárja az Szja. tv. 28. § (1) bekezdésben foglalt egyéb jövedelemmé történő átminősítést.
A felperes érdemi ellenkérelmet nem nyújtott be.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 12. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati, csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be. Ezért a felülvizsgálati eljárásban irányadónak kellett tekinteni a jogerős ítéletben megállapított tényállást, és az alperesi határozatok jogalapja tekintetében hozott döntést. A felperes a vele munkaviszonyban álló magánszemélyek részére beosztásuknak, munkakörüknek, éves jövedelmüknek megfelelően azzal egyenes arányban állóan kötötte meg a biztosítást. A biztosítási szerződés minősítése - az Art. 1. § (7) bekezdése szerinti szabályozásból következően annak helyes alkalmazásával - adójogi szempontból, munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül. A biztosítási konstrukció alkalmazása valójában nem a foglalkoztatottaknak a biztosítását szolgálta, hanem a munkajövedelmek biztosítón keresztül történő eljuttatását a munkavállaló részére az adó- és járulékterhek elkerülésével. A jogerős ítélet maga is megállapította a rendeltetésellenes joggyakorlást [Art. 1/A. § (1) bekezdése] éppúgy, mint a munkaviszonyból származó jövedelem keletkezését. Téves jogkövetkeztetéssel rögzítette ezt követően azonban, hogy a felperes munkavállalói részére csupán potenciális juttatást adott. Ilyen megállapítást ugyanis az alperes határozata nem tartalmaz az ún. potenciális juttatás kifejezés az alperesi határozatban a konkrét ügybeli ténymegállapítás körében, hanem a harmadik személy javára szóló szerződésekkel kapcsolatos elméleti fejtegetés kapcsán került rögzítésre. Tényként a közigazgatási határozat "a munkáltató részéről vagyoni érték nyújtását" rögzíti. Az pedig valós kifizetés volt, amit a felperes a biztosító közbeiktatásával eszközölt.
A jogerős ítéletnek a jogalap tekintetében hozott, felülvizsgálati kérelemmel egyik fél részéről sem támadott döntéséből is az következik, hogy nem tekinthető felperest terhelő járulékalapnak a biztosító által dolgozóknak maradékjog érvényesítése során kifizetett összeg. Ezeket az összegeket ugyanis a dolgozók nem a felperestől, mint munkáltatótól, hanem a biztosítótól kapták.
A felperes, mint munkáltató által dolgozóinak juttatott jövedelemnek munkaviszonyból származó jövedelemkénti minősítéséből következik, hogy a jövedelem megszerzésének időpontja az a nap, amikor a magánszemély a bevételhez hozzájut, vagy az a rendelkezésére áll [Szja. tv. 10. § (1) bekezdése]. A perbeli esetben a munkavállalók rendelkezési joga azon a napon nyílt meg, amikor szerződőként a felperes helyébe léptek, ezen a napon szerezték meg a jövedelmet. A munkaviszonyból származó jellege, munkakörhöz, beosztáshoz, éves jövedelemhez kötött volta kizárja az Szja. tv. 28. § (1) bekezdése szerinti egyéb jövedelemmé való átminősítést.
Az alperes nem a más típusú biztosítási szerződés szabályait [Szja. tv. 69. § (5) bekezdés] alkalmazta, hiszen éppen a valós biztosítási szerződés hiányát állapította meg.
A felperes által 2000. október és december hónapokban juttatott összesen 23 millió forint, mint munkaviszony alapján juttatott összeg minősül járulékalapnak. Ezért a felülvizsgálati bíróság azt állapította meg, hogy az alperes alappal hivatkozott a Pp. 270. § (2) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okra. Mivel a határozat meghozatalához a szükséges tények megállapíthatóak voltak, a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét e körben is elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.583/2003.)