adozona.hu
AVI 2005.9.104
AVI 2005.9.104
Azt, hogy a vámperben hozott ítélet jogereje a beavatkozónak az ellenféllel szemben fennálló jogviszonyára kiterjed-e, vagy sem, az anyagi jogszabályok határozzák meg (Pp. 57. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A K.-i Vámhivatal 1997. május 16-án a felperesi beavatkozó, mint fuvarozó kérelme alapján vámárut továbbított a 10, sz. vámhivatalhoz az E. Kft. címére, a TIR igazolvány fedezete mellett. A bemutatási határidőt 1997. május 22. napjában határozta meg.
A vámhivatal az 1998. május 8. napján hozott határozatában kötelezte a felperesi beavatkozó fuvarozót 2 554 908 Ft megfizetésére a bemutatási kötelezettség elmulasztása miatt. Az 1998. szeptember 18-án kelt határozatban a felperest is kötelezte ...
AVI 2005.9.104 Azt, hogy a vámperben hozott ítélet jogereje a beavatkozónak az ellenféllel szemben fennálló jogviszonyára kiterjed-e, vagy sem, az anyagi jogszabályok határozzák meg (Pp. 57. §)
A K.-i Vámhivatal 1997. május 16-án a felperesi beavatkozó, mint fuvarozó kérelme alapján vámárut továbbított a 10, sz. vámhivatalhoz az E. Kft. címére, a TIR igazolvány fedezete mellett. A bemutatási határidőt 1997. május 22. napjában határozta meg.A vámhivatal az 1998. május 8. napján hozott határozatában kötelezte a felperesi beavatkozó fuvarozót 2 554 908 Ft megfizetésére a bemutatási kötelezettség elmulasztása miatt. Az 1998. szeptember 18-án kelt határozatban a felperest is kötelezte ugyanilyen összegű köztartozás megfizetésére. Az alperes a 2000. július 26-án hozott határozatában - a TIR igazolvány számának helyesbítését érintő megváltoztatást leszámítva - az elsőfokú döntést helybenhagyta. Határozatát azzal indokolta, hogy a keresett vámáruk a nyilvántartásában nem szerepelnek, a vámáru címzettje iratainak jogosulatlan felhasználására hivatkozott. A felperes által megküldött tőszelvényen lévő tételszám nem valós. A fuvarozó bemutatási, majd határozatban előírt fizetési kötelezettségét nem teljesítette. Nincs olyan okirat, amely az árutovábbítás befejezését, vagy a vámáru más vámeljárás alá vonását igazolná. A bemutatás elmaradása miatt a TIR okmányon lévő bélyegzőlenyomathoz "jogszabályba ütköző módon jutottak hozzá". Vis maior nem igazolt, a felperes pedig együttesen és egyetemlegesen felelős a fuvarozóval. Az alperes részletezte a vámérték kimunkálásával kapcsolatos eljárását is. Döntését az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 59. § (1) bekezdésében, a 21. §-ában, a TIR Egyezmény 4., 5. cikkében, 8. cikk 21., 28. és 41. cikkében foglaltakra alapította.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, vagy hatályon kívül helyezés mellett a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte. Érvelése szerint az alperes elmulasztotta a nemzetközi jogszabályokban előírt ellenőrzési és jogalkalmazási kötelezettségét. A garanciavállalási nyilatkozatra és ún. harmadik személyes jogosulatlan felhasználásra hivatkozott, ami fizetési kötelezettségét eleve kizárja. Kifogásolta, hogy az alperes a címzettet nem vizsgálta meg, vitatta a vámértéket is. A felperes és a felperesi beavatkozó kifejtette, hogy nyilvántartással kapcsolatos naplómásolatok pontatlanok, következtetések levonására nem alkalmasak. A TIR tőszelvény hivatalos posta útján került vissza K.-ra, majd onnan a nyomozóhatósághoz továbbításra, és mindez közvetetten azt bizonyítja, hogy a vámáruk mégis bemutatásra kerültek. A felperesi beavatkozó az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási szabálysértésként kérte értékelni, hogy a vele szemben hozott határozat kézbesítése nem volt szabályszerű.
A megyei bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú vámhatóságot új eljárásra kötelezte. Azt állapította meg, hogy a TIR okmányon lévő bélyegző - az igazságügyi okmányszakértő véleményből megállapíthatóan - hamis. Ezért a TIR okmány mentesítése jogilag nem történt meg. A bizonyítási eljárás eredményeként rendelkezésére álló okiratok, "valamennyi.. bizonyíték a bemutatás ellen szól". Kiemelt jelentőséget tulajdonított azonban annak, hogy a nyilvántartási napló vezetése szabálytalan. "Kételyeit" megerősítette az is, hogy a perbeli TIR okmány visszaértesítő tőszelvénye K.-ra visszakerült és azt a nyomozóhatóság onnan szerezte be. Ezért nem látta "egyértelműnek a bemutatási kötelezettség elmaradását". Az új eljárásra vonatkozóan előírta, hogy tisztázni kell, hogy az egyébként hamis bélyegzővel ellátott mentesítő szelvény K.-ra hivatalos úton történő visszaküldése alapján megállapítható-e a bemutatási kötelezettség, avagy ennek ellenére is más bizonyítékokra figyelemmel egyértelmű, hogy a fuvarozó a bemutatási kötelezettségének nem tett eleget. Rögzítette ugyanakkor azt, hogy a fuvarozóval szemben jogerős és végrehajtható közigazgatási határozat született, ezért az e perben hozott ítélet jogereje a beavatkozó és az alperes között jogerősen lezárult jogviszonyra nem terjed ki. Harmadik személyes felhasználás nem történt, az alperes a vámértéket helyesen állapította meg, a címzettet érintően további vizsgálódást nem kellett folytatnia.
A jogerős ítélet ellen az alperes és a felperesi beavatkozó nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.
Az alperes kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a bíróság eljárása nem felelt meg Pp. 164. § (1) bekezdésében, döntése pedig a Pp. 206. § (1) bekezdésében, a Vtv. 59. §-ában, a TIR Egyezmény 8., 21., 28. cikkében foglaltaknak.
A felperesi beavatkozó a jogerős ítélet indokolásában tett egyes megállapításokat vitatta az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 3. § (5) bekezdésében, 45. § (1) bekezdésében és az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás 6. sz. Jegyzőkönyv 5. cikkében és a TIR Egyezmény 8. cikk 7. pontjában foglaltakra alapítottan. Azzal érvelt, hogy a vele szemben hozott határozat szabályos közlésének hiányában a felperes kötelezése idő előtti. Súlyos eljárási szabálysértést követett el a közigazgatási szerv azzal, hogy külön-külön határozatban kötelezte a fuvarozót, illetve a garantőr egyesületet.
A felperes a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 26. sorszámú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos, a felperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelme nem alapos.
Mindenekelőtt rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül. [Pp. 275. § (2) bekezdése] A felperes felülvizsgálati kérelmet, csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő. Nem tette vitássá azokat a kérdéseket (idő előttiség, külön határozatok), amelyeket a felperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelme taglal. Ezért a TIR Egyezmény 8. cikk 7. pontja szerinti feltételek meglétére vagy hiányára vonatkozóan a felülvizsgálati bíróság érdemi vizsgálatot nem folytathat le, érdemi döntést nem hozhat. A felek (alperes és felperes) közötti jogvitát ebben a tekintetben lezártnak kell tekintenie. A perbeli jogvita közigazgatási jogvita, amely egy konkrét, felperes által perben felülvizsgálni kért alperesi döntés kapcsán folyik. Ezért a bírói felülvizsgálat terjedelme az Áe. 72. § (1) bekezdése, a Pp. 339. § szerinti szabályozásra tekintettel is behatárolt. Az alperes és a felperesi beavatkozó közötti jogviszony felülvizsgálata pedig e perben nem végezhető el ilyen tárgyú felülvizsgálni kért közigazgatási határozat hiányában. A beavatkozás szabályait a Pp. 57. §-a tartalmazza. Azt, hogy a perben hozott ítélet jogereje a beavatkozónak az ellenféllel szemben fennálló jogviszonyára kiterjed-e vagy sem, az anyagi jogszabályok határozzák meg. Az alperes és a felperesi beavatkozó közötti anyagi jogviszonyra irányadó jogszabályok körébe nem tartozik bele a TIR Egyezmény 8. cikk 7. pontja. Az alperes és a felperesi beavatkozó közötti jogviszonyra irányadó jogszabályi rendelkezéseket a Vtv. 56. §-a, 57. § (1) és (2) bekezdése, a 45/1996. (III. 25.) Kormányrendelet (továbbiakban: Vhr.) 86. § (2) és (4) bekezdése, 125. § (2) bekezdés e) pontja, a TIR Egyezmény 21., 28., 36. cikke rögzíti. Tartalmazzák ugyanis az árubemutatásra, a TIR okmány mentesítésére, vagy ezek elmaradásának esetére vonatkozó szabályokat. A felperesi beavatkozó önálló beavatkozónak csupán az előzőekben említett körben minősül. Ha a felperes a jogerős ítélet hatályban tartását kéri, akkor a beavatkozó felülvizsgálati kérelmét az általa támogatott féllel ellentétes, perbeli cselekménynek kell tekinteni, és nem önálló beavatkozó esetében azt érdemben tárgyalni nem lehet. A fél, cselekményével ellentétes cselekményre (felülvizsgálati kérelemre) alapítottan az ügy érdemi vizsgálatát az eljárási szabályokból következően elvégezni nem lehet. Az ügyet ebben a körben a fél (felek) nyilatkozataitól eltérően nem lehet eldönteni.
A fuvarozó felelőssége - ha vis maiort nem igazol - a felróhatóságtól független, objektív [Vtv. 125. § (2) bekezdés e) pontja]. A TIR okmány szabályszerű mentesítésének előfeltétele a bemutatás, ezt a bélyegző mellett a nyilvántartási szám is igazolja, illetve a címzett értesítésére vonatkozó okirat, valamint egyes vámkezelést dokumentáló okiratok. (TIR Egyezmény 21., 28., 36. cikke, Vtv. 56. §, 57. § (1) és (2) bekezdése, Vhr. 86. § (2) és (4) bekezdése) Hogy melyek az ügy eldöntése szempontjából releváns tények, a jogszabályi rendelkezések határolják be. Kiemeli a felülvizsgálati bíróság, hogy a jogviszony tárgyára, jellegére, eldöntésére irányadó szabályozásra figyelemmel az okirati bizonyítékoknak van jelentősége. A perbeli TIR okmány eredeti okmány, amit hamis vámbélyegzés elhelyezésével tartalmilag meghamisítottak. A rajta szereplő nyilvántartási szám valótlan. Nincs olyan okirat, ami a vámáru rendeltetési vámhivatalnál történő bemutatását hitelesen tanúsíthatná. A vámáru más vámhivatalnál történő bemutatását a felperes a perben a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján eljárva nem igazolta. Nem bizonyította a vámáru további vámeljárás alá vonását, a címzett értesítését, részére a vámáru kiszolgáltatását, vis maior bekövetkeztét sem. Nem vitatta azt, hogy a TIR okmányt jogilag nem mentesítettnek kell tekinteni. Ez pedig azt jelenti, hogy a vámáru a rendeltetési vámhivatalhoz nem érkezett meg, azt nem mutatták be. A fuvarozó a vámáru bemutatási kötelezettségének nem tett eleget, az árutovábbítási eljárás nem fejeződött be. Az árutovábbítás egy folyamat, az áru bemutatásával ér véget akkor, ha az árut más vámeljárás alá vonják, vagy belföldi forgalom számára vámkezelik (TIR Egyezmény 28. cikk). A vissza-értesítés lényegében a TIR eljárás és az árubemutatás keretein kívül eső tevékenység, így az ügy érdemi eldöntése szempontjából kiemelt jelentősége nem lehet. A szabálytalan naplóvezetés tényére pedig nem önmagában, hanem az egyéb dokumentumokra figyelemmel lehet következtetést levonni. A jogerős ítéletnek felülvizsgálati eljárásban nem vitatott megállapításaira is figyelemmel a felülvizsgálati bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság téves ténybeli és jogkövetkeztetéssel hozta meg ítéletét. Ezért azt a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35159/2002.)