adozona.hu
AVI 2005.9.102
AVI 2005.9.102
A "külföldre visszaszállította" eseményt csak a kiléptetést igazoló egységes vámárunyilatkozat bemutatásával lehet megtenni (1995. évi C. tv. 137. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2000. március 22-én személygépkocsi ideiglenes behozatalban történő vámkezelését kezdeményezte, a vámhivatal a visszavitel határidejét 2000. október 30-ában állapította meg. A felperes 2000. november 30-án kelt beadványában tájékoztatta a vámhivatalt, hogy a gépjárművet Horvátországban eladta, és kérte a kiszabandó vámteher törlését. Bizonyítékként csatolta az adásvételi szerződést és a H. Vámhivatal által kiállított vámokmányt.
Az elsőfokú vámhatóság a felperes kérelmét elutasíto...
AVI 2005.9.102 A "külföldre visszaszállította" eseményt csak a kiléptetést igazoló egységes vámárunyilatkozat bemutatásával lehet megtenni (1995. évi C. tv. 137. §)
A felperes 2000. március 22-én személygépkocsi ideiglenes behozatalban történő vámkezelését kezdeményezte, a vámhivatal a visszavitel határidejét 2000. október 30-ában állapította meg. A felperes 2000. november 30-án kelt beadványában tájékoztatta a vámhivatalt, hogy a gépjárművet Horvátországban eladta, és kérte a kiszabandó vámteher törlését. Bizonyítékként csatolta az adásvételi szerződést és a H. Vámhivatal által kiállított vámokmányt.Az elsőfokú vámhatóság a felperes kérelmét elutasította és egyidejűleg 842 996 Ft vám, 733 040 Ft fogyasztási adó, 12 500 Ft környezetvédelmi termékdíj, és 1 313 434 Ft általános forgalmi adó megfizetésére kötelezte. A határozatot az alperes helybenhagyta azzal, hogy a felperes a vámáru kiléptetését csak az EV okmány megfelelő bemutatásával tehette volna meg. A vámáru elszámolását nem kezdeményezte, az EV példányt nem tudta bemutatni.
A felperes keresetében a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését kérte azzal, hogy a gépkocsit a visszaviteli határidőn belül kiszállította az országból, és külföldön értékesítette. Nem az elszámolás, hanem a törlés szabályait kell alkalmazni, a kiszállítás nem azonos a visszaszállítás fogalmával.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 78. § (2) bekezdése, 73. § (3) és (4) bekezdése, a 137. § (1) bekezdése, valamint a Vtv. végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Kormányrendelet (továbbiakban: Vhr.) 227. § (3) bekezdés alapján megállapította, hogy az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárukkal a vámhatóság által megállapított ideig kötelezően el kell számolni. A vámáru elszámolása alatt a vámáru külföldre történő kiszállítását kell érteni. Ennek igazolására az EV okmány megfelelő példányának kitöltése szolgál.
Törlési eljárásnak csak akkor van helye, ha a megállapított határidőben a vámárut szabályszerűen, EV okmányokkal igazoltan külföldre vissza- vagy kiszállította, csak abban mulasztott, hogy azt nem igazolta.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kiszállítás és a visszaszállítás fogalma azonos a tekintetben, hogy mindkét esetben megfelelő okmányokkal kell azt igazolni. A külföldre történő kiléptetés ténye pedig kizárólag az EV okmány kitöltésével igazolható.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését. Jogi álláspontja szerint a kiszállítás nem azonos a visszaszállítással. Míg a kiszállítás tekintetében a Vtv. és a Vhr. alakiságot ír elő (EV okmány), addig a törlésnél [Vhr. 227. § (3) bekezdés f) pontja] nem ír elő külön alakiságot, így a visszaszállítás igazolása egyéb módon, az Áe.</a>-ben foglalt valamennyi más bizonyítékkal is lehetséges. Utalt arra, hogy a felperes nem elszámolást kért, hanem törlést.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a vámjogszabály a vámkezelési eljárásokra szigorú alakszerűséget ír elő. Így a visszaszállítás más, a Vtv. által nem ismert okmányokkal nem igazolható.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 5. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság által hivatkozott, a 2000. június 30-ig hatályos Vhr. 227. § (3) bekezdés i) pontja alapján a Vtv. 153. §-ának (1) bekezdésében foglaltakon túl törölni kell a kiszabott vámterhet aktív feldolgozás és ideiglenes behozatal esetén, ha a vámfizetésre kötelezett az esedékes vámterhek beszedése előtt igazolja, hogy az el nem számolt vámárut a visszaviteli határidő lejárta előtt külföldre visszaszállította, közvámraktárba beraktározta. A törlés feltétele, hogy az elszámolási határidő elmulasztása miatt egyidejűleg kiszabott vámigazgatási bírságot megfizeti.
A felperes által hivatkozott, 2000. július 1-jétől hatályos Vhr. 227. § (3) bekezdés f) pontja szerint a Vtv. 153. §-ának (1) bekezdésében foglaltakon túl törölni kell a kiszabott vámterhet ideiglenes behozatal esetén, ha a vámfizetésre kötelezett az esedékes vámterhek beszedése előtt igazolja, hogy az el nem számolt vámárut a visszaviteli határidő előtt külföldre visszaszállította, közvámraktárba beraktározta, vagy belföldi forgalom számára vámkezeltette. A törlés feltétele, hogy az elszámolási határidő elmulasztása miatt egyidejűleg kiszabott vámigazgatási bírságot megfizeti.
Mindkét jogszabály szövege alapján a perben az volt az eldöntendő kérdés, hogy a felperes az el nem számolt vámáru visszaviteli határidő előtt történő külföldre visszaszállítását milyen módon tudja igazolni.
A Legfelsőbb Bíróság e körben az alábbiakra kíván rámutatni. A Vtv. 175. § (1) bekezdése alapján ideiglenes behozatalban kell vámkezelni azt a vámárut, amely külföldi tulajdonjogának fenntartása mellett ideiglenes használat bemutatás, vagy kipróbálás céljából visszaviteli kötelezettséggel lépi át a vámhatárt. A 76. § (1) bekezdése szerint az ideiglenes behozatal vámvizsgálatból, a vámáru azonosításából, a vámfizetési kötelezettség és a visszaviteli határidő megállapításából - az általános forgalmi adó és fogyasztási adó kivételével - a vámteher kiszabásából, biztosításából és a vámáru elszámolásából áll. A Vtv. 84. § (1) bekezdése szerint pedig a kiviteli ellenőrzés vámvizsgálatból, az áru azonosításából, valamint az adózatlan jövedéki termékek esetén a vámteher biztosításából áll.
A vámfizetésre kötelezett tehát csak akkor tesz eleget jogszabályi kötelezettségeinek, ha az ideiglenesen behozott vámáru külföldre történő visszaszállítását a Vtv. előírásának megfelelően teljesíti, vagyis a vámhatóságnak a törvényben rögzített kiviteli ellenőrzés szabályainak megfelelően kell ellenőriznie a visszaszállítás megtörténtét.
A Vhr. 5. §-a szerint a vámáru vámkezelésére írásbeli árunyilatkozatként az Egységes Vámáru-nyilatkozat, illetve az ehhez tartozó, a Pótlap az Egységes Vámárunyilatkozathoz elnevezésű okmányt kell felhasználni. A 6. alapján az Egységes Vámáru-nyilatkozat alkalmazására, kitöltésére vonatkozó szabályokat a Vhr. 3. sz. melléklete tartalmazza. E szerint az Egységes Vámárunyilatkozat olyan vámokmány, amely a vám-visszatérítési eljárás esetén írásbeli árunyilatkozatnak minősül.
A Vhr. 3. sz. melléklet 3.7. pontja értelmében az Egységes Vámáru-nyilatkozatot árutovábbításra, vámraktározásra, kiviteli ellenőrzésre, ideiglenes kivitelre a kitöltési útmutatóban meghatározott példányszámban kell benyújtani. Ha valamely vámáru kiléptetését, vámszabad területi kitárolását igazolni kell, erre az Egységes
Vámáru-nyilatkozat 3. sorszámú példánya, ennek hiányában az Egységes Vámáru-nyilatkozat 2. sorszámú példányára a kiléptető vámhivatal által hitelesített másolata használható fel.
Ennek alapján megállapítható, hogy a felperes tévesen értelmezte a visszaszállítás igazolásának jogszabályi előírásait. Semmi nem indokolja, hogy a vámteher törlésének folyamatát másképp lehessen értelmezni, mint a vámteher visszatérítésére vonatkozó előírásokat. A Vhr. 216. § (1) bekezdése szerint, vámteher visszatérítésére az ügyfél erre irányuló kérelme alapján kerülhet sor. Ehhez mellékelni kell a Vtv. 137. §-ában meghatározott feltételek igazolására szolgáló okmányokat (különösen az alap vámkezelés vámokmányát, kiléptetés igazolását, szavatossági, jótállási igény fennállására vonatkozó okmányokat), továbbá a vám megfizetését igazoló bizonylatot. Egyértelmű, hogy a Vhr. 227. § (3) bekezdés i), majd f) pontjában szabályozott (külföldre visszaszállította) eseményt is csak a kiléptetést igazoló egységes vámáru-nyilatkozat bemutatásával lehet megtenni. A vámigazgatás rendszerében a hasonló jellegű intézményeknél nem lehetséges, hogy a Vtv., illetve a Vhr. előírásaival szemben egyes alkalmakkor az Áe.</a> szabályai legyenek elsődlegesen irányadók. A felperes tehát egyéb módon nem bizonyíthatta a külföldre visszaszállítás tényét.
Mindezek alapján osztotta a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság álláspontját, vagyis a perbeli ügyben kötött bizonyítási rendszer eredményeként a vámáru visszaszállítása külföldre a jogszabályban meghatározott egységes vámáru-nyilatkozat 3. sz. példányával, illetve a 2. sorszámú példányának a kiléptető vámhivatal által történő hitelesített másolatával lett volna igazolható.
Ha pedig valamely jogszabály valamely tény igazolására meghatározott okirat bemutatását írja elő, a kötött bizonyításra tekintettel az okirat hiánya egyéb bizonyítékokkal nem pótolható.
A felperes pedig a Vtv.-ben, illetve a Vhr.-ben előírt előírásnak megfelelően a vámáru elszámolási határidő előtti külföldre való visszaszállítását nem tudta igazolni, ezért a vámhatóságok jogszerűen utasították el a felperes vámteher törlése iránti kérelmét.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.350/2002.)