adozona.hu
AVI 2005.9.99
AVI 2005.9.99
A felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni, kiegészíteni (Pp. 273. §, 275. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnek 1999. évben 5 külföldi céggel - többek között a V. INC-el - volt megállapodása. Ezek a megállapodások a lényeges tartalmi elemek, a teljesítés feltételei, módja, az ellenérték és annak díjazása tekintetében azonosak voltak, így vizsgálatukat és értékelésüket a felek és a bíróság is a nevesített megállapodás alapján végezte el. Ez elnevezése szerint technológiai szolgáltatási szerződés, típusa szerint kutatási szerződés volt. A megállapodás 1.1., illetve 1.3. pontja rögzítette, h...
AVI 2005.9.99 A felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni, kiegészíteni (Pp. 273. §, 275. §)
A felperesnek 1999. évben 5 külföldi céggel - többek között a V. INC-el - volt megállapodása. Ezek a megállapodások a lényeges tartalmi elemek, a teljesítés feltételei, módja, az ellenérték és annak díjazása tekintetében azonosak voltak, így vizsgálatukat és értékelésüket a felek és a bíróság is a nevesített megállapodás alapján végezte el. Ez elnevezése szerint technológiai szolgáltatási szerződés, típusa szerint kutatási szerződés volt. A megállapodás 1.1., illetve 1.3. pontja rögzítette, hogy mi tekintendő a szerződés értelmében Technológiának, illetve Szabadalomnak. A felperes a preambulumban azt vállalta, hogy "bizonyos kutatási és fejlesztési szolgáltatásokat nyújt" a külföldi cégnek az R and D tevékenységgel kapcsolatosan. A felperes feladata volt a laboratórium létrehozása, felszerelése, a megállapodás szerinti kutatási-fejlesztési tevékenység elvégzése a közösen készített terv alapján, illetve a társaság utasítása szerint, dokumentálási és jelentéstételi kötelezettsége is volt (megállapodás 4. pontja, 6. pont, 8. pont). A kutatási-fejlesztési tevékenység során keletkezett "összes Feltalálás és Technológia" minden fenntartás és korlátozás nélkül a külföldi céget illette meg függetlenül attól, hogy a kutatási eredmények szabadalmazható találmányt képeznek-e vagy sem.A fizetésre vonatkozó feltételeket a megállapodás 5. pontja tartalmazza akként, hogy a külföldi cég fizeti a költséganalízis alapján, ami magába foglalja az értékadót vagy más helyi adókat is. Ez az összeg nem lehet több, mint maximum évi 45 000 USA dollár, beleértve a laboratórium, a beszerzés, a rezsi, az irányítási, az adminisztratív, a bérezéssel kapcsolatos költségeket, kifizetéseket is. A szerződés 12. pontja szerint a terv szerinti teljesítés esetén, és ha a külföldi cég sikerrel engedélyezi termékeit harmadik fél felé, és/vagy a licencek kizárólag a technológiára vonatkoznak, vagy azon alapulnak, és az R and D tevékenységből származnak, akkor a felperes felé jogdíjat fizet (nettó értékesítési ár 1%-át). A szabadalom és/vagy technológia értékesítés esetén pedig, amely kizárólag a technológiára vonatkozó és azon alapul és közvetlenül az RND eredményből származik, az INC által harmadik fél felé a felperes 1,5% átalányösszegre lett feljogosítva nettó értékesítési áron.
A felperes a szerződésekből 203 753 889 Ft árbevételt ért el. Ebből találmányi díj 2 454 400 Ft, kutatási feladatokért járó összeg 201 299 489 Ft volt. Ez utóbbit a felperes az 1999. évi általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) bevallásában az adóalapba nem tartozóként állította be.
Az alperes az ellenőrzés eredményeként hozott elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes terhére 21 559 000 Ft pénzügyileg rendezendő adókülönbözetet állapított meg, amiből 18 568 000 Ft adóhiánynak minősült. Kötelezte 9 284 000 Ft adóbírságnak, 3 479 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére is. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes a kutatási terv előírt teljesítése esetén jogosult ellenértékre függetlenül attól, hogy annak eredményeként szabadalmaztatható találmány készült-e vagy sem. A felperes tévesen kezelte kétféle jogcímből származó bevételét azonosan, mivel azok áfa-fizetési kötelezettsége eltérő. A kutatási tevékenység az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 15. § (4) bekezdés a) pontja szerint minősül, a teljesítés helye belföld, és az így szerzett bevételt 12%-os adófizetési kötelezettség terheli. A szabadalmi, találmányi díjból származó bevétel az Áfa. tv. 15. § (5) bekezdés b) pontja alapján külföldön végzett tevékenységből származik, és mint ilyen, nem tartozik az Áfa. tv. hatálya alá. Rögzítette, hogy a vizsgált időszakban a felperesnek egy esetben volt szabadalmi találmányi, vagy más, ehhez hasonló jogdíjból bevétele. Ennek adózó általi minősítését elfogadta. Ezen kívüli bevételei azonban az elvégzett kutatási tevékenység eredményeként folytak be, és erre vonatkozóan tette meg az adókülönbözetet eredményező megállapításait.
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását, adókülönbözet, adóhatóság, adóbírság, késedelmi pótlék törlését kérte. Azzal érvelt, hogy szerződés szerinti tevékenysége mentes az áfa-fizetési kötelezettség alól. Az volt a jogi álláspontja, hogy a megrendelőjével kötött szerződésben tudományos, a Ptk. 8. §-a szerinti szellemi alkotás szolgáltatására vállalt kötelezettséget, ezt a külföldi megrendelő részére külföldön teljesítette. Ezért a szolgáltatás ellenértéke után az Áfa. tv. 15. § (5) bekezdésének b) pontja, valamint 1. §-a értelmében nem kell áfát fizetnie. Hivatkozott arra is, hogy a kutatással kapcsolatos tevékenység statisztikai besorolása is kizárja az alperesi határozat megalapozottságát, mivel a kutatásnak és fejlesztésnek a kapcsolódó tevékenységektől való elhatárolásánál alapvető kritérium a kutatásban, fejlesztésben az újdonság megjelenése. Hangsúlyozta, hogy a KSH besorolás szerinti megfogalmazás alapján az általa kifejtett tevékenység nem minősíthető tudományos célú szolgáltatásnak sem.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes helyesen minősítette a felperes és a külföldi megrendelőkkel kötött szerződéseket a Ptk. 412. §-a szerinti kutatási szerződésnek. Az ennek alapján végzett felperesi tevékenység az Áfa. tv. 15. § (4) bekezdésének a) pontja alá tartozik. Ennek következtében a teljesítés helye belföld, és az így szerzett bevételt az Áfa. tv. 28. § (2) bekezdés szerinti 1. sz. melléklet 83. pontja alapján 12%-os áfa-fizetési kötelezettség terheli. Kiemelte, hogy a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1. §-a lényegében nem a szellemi tevékenységet, hanem annak eredményét, a művet védi. Vagyis nem a mű maga a védelem tárgya, hanem a művel kapcsolatban a jogosultat megillető jogok, a szerzői jogi jogviszonyok képezik a szerzői jogi szabályozás tárgyát. A perbeli esetben azonban a kutatási tevékenység során nincs ilyen szerzői jogviszony. Az tulajdonképpen csak a szabadalom és a találmány esetén valósul meg. A felperes részéről készített és külföldre küldött jelentések nem a szolgáltatás nyújtásaként jelennek meg. Ez csak az elvégzett eredmény továbbításának módja és nem minősíthető szolgáltatásnyújtási helyként. A perbeli esetben nem találmányról és szabadalomról, szerzői alkotásról való átengedésről, hanem kutatási tevékenységnek a teljesítéséről volt szó, ami nem értelmezhető szerzői alkotáshoz, szabadalomhoz fűződő, továbbá ehhez hasonló jogok átengedéseként. Ezért az alperes határozata nem volt jogszabálysértő.
A jogerős ítélet ellen - a Pp. 206. § (1) bekezdésében és az Áfa. tv. 15. § (5) bekezdés b) pontjában foglaltakra alapítottan - a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára. Fenntartotta azt a keresetben is kifejtett jogi álláspontját, mely szerint tevékenysége során egyrészt iparjogvédelmi alkotások, másrészt szerzői jogvédett szellemi alkotások jöttek létre, és az ehhez fűződő jogok értékesítése volt a megállapodások tárgya. Az Áfa. tv. sem tesz különbséget a különböző jogok átruházása között a teljesítési hely és adókötelezettség vonatkozásában. Álláspontja szerint a tudományos kutatás az Áfa. tv. értelmében szolgáltatásnyújtásnak minősül, és mint ilyen, sorolható a tudományos szolgáltatás kategóriájába is. Ugyanakkor éppen a kutatás folytán, annak statisztikai nomenklatúra szerinti megfogalmazása szerint is az újdonság, az eredetiség jellege miatt szerzői jogvédelemben részesül. A jogvédett alkotások felhasználásának átengedése ugyancsak az Áfa. tv. értelmében adózás szempontjából másként kezelendő, mint az előzőekben említett tudományos szolgáltatás, a két kategória egzakt elhatárolása pedig nem ismert. Felülvizsgálati kérelmének kiegészítéseként 2. sorszám alatt csatolta a szerzői jogi szakértő testület megkeresésre készített véleményét.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 23. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Mindenekelőtt rögzíti a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni, kiegészíteni, felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs [Pp. 273. § (5) bekezdése, 275. § (1) bekezdése]. Ezért a felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelem kiegészítése címén előterjesztett beadványt és annak mellékletét értékelési körébe nem vonhatta be. Utal egyben arra, hogy a perbeli ügyben a jogerős ítélet 2001. október 17-i keltezésű, a felülvizsgálati kérelem elbírálására nem a 2001. évi CV. törvénnyel módosított Pp.</a> szabályai az irányadóak.
A jogerős ítéletben megállapított tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes, vagy okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó. Felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek [Pp. 270. § (1) bekezdése, 275. § (2) bekezdése]. A felperes ugyan hivatkozott a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltak megszegésére, ezzel kapcsolatos jogi álláspontját azonban részletesen nem indokolta. A felülvizsgálati bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A tényállás kapcsán ugyanis a jogerős ítéletben minden adat iratszerűen került rögzítésre. Az elsőfokú eljárásban is éppúgy, mint a felülvizsgálati eljárásban, a bíróságoknak kizárólag jogkérdésben kellett döntenie.
Kiemeli a felülvizsgálati bíróság, hogy a felperes által kötött szerződések kutatási szerződések voltak, hiszen a felperesnek a kutatómunka ellenértéke akkor is járt, ha az adott témakörben kutatásai eredményre nem vezettek. A felperes által készített, és ellenőrzési jegyzőkönyv mellékletét képező Tanúsítvány alapján a felperes által elvégzett kutatómunka ellenértékeként 201 299 489 Ft-ot kapott, míg találmányi díj címén 2 454 400 Ft árbevételt realizált. A felperes a kutatómunkát belföldi laboratóriumában végezte. A kutatás és kísérleti fejlesztés (SZJ 13) az Áfa. tv. 1. sz. melléklet 83. pontja értelmében olyan szolgáltatás, ami az Áfa. tv. 28. § (2) bekezdése szerinti 12%-os adómérték alá tartozik. Az Áfa. tv. 15. § (4) bekezdés a) pontja a szolgáltatásnyújtás teljesítésének helyét - a fő szabálytól, a 15. § (1) bekezdésétől eltérően - akként határozza meg, hogy tudományos szolgáltatásoknál az, ahol a tevékenységet ténylegesen kifejtik. Mivel a felperes ezt a kutatómunkát belföldön végezte a megrendelők részére, így ez a tevékenység az Áfa. tv. 1. §-a értelmében a törvény hatálya alá tartozik. A Találmányi díj címén realizált bevétele pedig a szolgáltatás teljesítésének helyét illetően ugyancsak kivételt képez az általános szabályok alól, mivel azt a megrendelő székhelye határozza meg, így ez a szolgáltatás áfa-körön kívüli.
A felperes kellő alap nélkül hivatkozott arra, hogy tevékenységei, szolgáltatásai egzakt módon nem határolhatók el a törvény rendelkezései értelmében. Az Áfa. tv. 8. § (1) bekezdése alapján ugyanis szolgáltatásnyújtás minden olyan ellenérték fejében végzett tevékenység, ami a törvény szerint nem minősül termékértékesítésnek. Az Áfa. tv. 8. § (2) bekezdésének a) pontja pedig akként rendelkezik, hogy az (1) bekezdés alkalmazásában szolgáltatásnyújtásnak minősül a jogok és más immateriális javak átengedése. A 8. § (2) bekezdés b) pontja értelmében pedig szolgáltatásnyújtás a kötelezettségvállalás valamely cselekménytől való tartózkodásra, vagy valamely helyzet és állapot tűrésére is. Az ismertetettekből következően a felperes tevékenysége teljes egészében és minden egyes részében beazonosítható, elhatárolható. A kutatómunka a törvény 8. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozik (Áfa. tv. 1. sz. melléklet 83. pontja). Az ezzel elért eredmények hasznosításából származó bevételei pedig (találmányi díjak) 8. § (2) bekezdés a) pontja szerinti szolgáltatásnyújtás ellenértékének minősülnek. A felperes megállapodásaiban vállalta az Áfa. tv. 8. § (2) bekezdés b) pontja szerinti szolgáltatás nyújtását is, amellyel kapcsolatban azonban a felek díjfizetésben nem állapodtak meg.
A felperes nem vitatta, hogy a kutatásokat ténylegesen belföldön végezte el. Így a tudományos szolgáltatás, mint a kutatómunka teljesítési helye, csakis is kizárólag az Áfa. tv. 15. § (4) bekezdés a) pontja szerint határozható meg. A kifejtettekből következően a felperes saját, perben vitatott tevékenységét tévesen, az alperes és a jogerős ítéletet hozó bíróság pedig a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően minősítette. Ezért a felülvizsgálati bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt. A megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.237/2002.)