adozona.hu
AVI 2005.9.95
AVI 2005.9.95
A gépjármű KSH szerinti besorolásánál az eredeti, gyárilag kialakított állapotot kell figyelembe venni (1992. évi LXXIV. tv. 67. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 1994-1995. adóévekre vonatkozóan célvizsgálatot folytatott a felperesnél, vizsgálva a vevői és szállítói számlákat, az analitikát és a bevallásokat. Ennek alapján 150 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki, mert a felperes az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 13. § (16) bekezdés gy) pontjában foglaltakat megsértette, mert kibocsátott számláiban nem a személygépkocsi 41-32 ITJ, hanem a haszongépjármű 41-34, illetve 41-35 ITJ számokat...
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Elsődlegesen arra utalt, hogy a felperes részéről jogszerű volt a gépjárművek átalakítása és az átalakított gépjármű helyes ITJ számát alkalmazta. Másodlagosan az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 73. §-ára hivatkozással kérte a mulasztási bírság törlését.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, hivatkozva a bírósági gyakorlatra, mely szerint az átalakítás nem változtat az ITJ besoroláson.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát 50 000 Ft mulasztási bírságot meghaladóan kiszabó részében hatályon kívül helyezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az ITJ besorolással kapcsolatban kifejtette, hogy a kirendelt igazságügyi műszaki szakértő nem a kompetenciájába tartozó kérdésekre adott választ, míg a kirendelt igazságügyi könyvszakértő szakvéleménye az ügyben nem releváns.
A személygépkocsi az Áfa. tv. 7. §-ában meghatározott 41-32 ITJ alá van besorolva, a KSH állásfoglalása szerint is az átalakítható nagy rakodóterű személygépkocsik 1993. előtt is ide tartoztak. Az alcsoportbeli besorolásoknak az Áfa. tv. szempontjából nincs jelentősége. A gyári jelleg a meghatározó, az átalakítás után is a személygépkocsi termékcsoportba sorolandók. A kereskedő által végzett változások nem eredményeznek ITJ változást.
A mulasztási bírsággal kapcsolatban utalt az Art. 74. § (13) bekezdés a) pontja szerint, vagyis hogy a magánszemély 100 ezer - más adózó 200 ezer - Ft-ig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, a jogszabályokban előírt bizonylatok kiállítását elmulasztja, vagy azokat az előírásoktól eltérően állítja ki, a könyveket, nyilvántartásokat hiányosan, vagy az előírásoktól eltérően végzi.
A bírság kiszabásánál az Art. 74. § (17) bekezdése szerint az adóhatóság mérlegeli a mulasztás körülményeit, így különösen annak súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adózó, illetve az intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja, vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el.
A felperes eljárása során mindvégig, és a peres eljárás alatt is abban a téves feltevésben volt, hogy az általa feltüntetett ITJ számok helyesek és megfelelőek. A bírósági eljárásban vált a tényállás teljes körűen feltárásra. Ezért az elsőfokú bíróság a mulasztási összeg tekintetében részben hatályon kívül helyezte az alperes határozatát. Ugyanakkor a bírság teljes körű eltörlésére okot nem látott, miután a felperes, mint számlakibocsátó helytelen ITJ számot alkalmazott, így a számlabefogadók áfa-visszaigénylési jogosultságának gyakorlásai nem voltak jogszerűek.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen csak a felperes nyújtott be fellebbezést, kérve annak megváltoztatását és keresetnek történő teljes helyt adást. Továbbra is arra hivatkozott, hogy helyes ITJ számot alkalmazott. Utalt arra, hogy a felperes részben termelési, részben kereskedői feladatokat látott el, így az átalakított termékre vonatkozó helyes ITJ számot alkalmazta. Csak utólagos jogalkalmazói értelmezéssel kívánják a felperes terhére megállapítani az ITJ besorolást. Álláspontja szerint sem 1994-ben, sem 1995-ben az Áfa. tv. nem határozta meg a személy-, illetve tehergépjármű fogalmát. A KSH perben tett állásfoglalása minden jogalapot nélkülöz. Másodlagosan a mulasztási bírság teljes eltörlését indítványozta, sérelmezte azon ítéleti megállapítást, hogy a felperes a helytelen ITJ számok miatt a számláit befogadó vevőket az áfa-visszaigénylésre indította volna. Álláspontja szerint ezen vevők áfa-visszaigénylését, illetve levonását az alperes soha nem sérelmezte és vitatta.
Az alperes ellenkérelmében a fellebbezés elutasítását és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta azzal, hogy a gépjármű besorolásnál az eredeti, gyárilag kialakított állapot a meghatározó.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, a fellebbezéssel támadott részét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság már hosszú ideje következetes ítélkezési gyakorlatot folytat az eredetileg személygépkocsinak gyártott, de azt haszongépjárműnek átalakított gépjármű ITJ besorolása és az ehhez kapcsolódó Áfa. tv. szerinti jogkövetkezmények alkalmazása körében. (Kfv. II. 27.494/97., Kf. I. 27.872/99., Kfv. 28.580/99., Kfv. IV. 35.190/2000., Kfv. V. 27.885/1995.)
Ezen ítéletek közös konklúziója, hogy az Áfa. tv. 67. §-a értelmében a statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott termékek vonatkozásában a KSH Ipari Termékek Jegyzékének (ITJ) az 1994. évi június 15. napján érvényes besorolási rendjét kellett irányadónak tekinteni. A gépjárművek KSH szerinti besorolásánál pedig az eredeti, gyárilag kialakított állapotot kell figyelembe venni, annak átalakítása nem befolyásolja a gépjármű minősítését. A perbeli gépjárművek pedig gyárilag személygépkocsiként kerültek legyártásra, az ITJ 41-32 szám alapján. Ezen az ITJ számon a márkakereskedő, illetve a forgalmazó által történő - akár végleges - átalakítás sem jelent változást. Ez olyan jogkérdés, amelyre tekintettel egyébként szükségtelen volt az elsőfokú bíróság részéről igazságügyi műszaki, illetve könyvszakértő kirendelése is.
A Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes által felhozott indokok nem alapozzák meg a jogkérdésben való eltérés lehetőségét, ezért a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 29. § (1) bekezdés b) pontja és (2) bekezdés alapján nem látta szükségesnek jogegységi eljárás kezdeményezését.
A Legfelsőbb Bíróság az Art. 74. § (17) bekezdésére figyelemmel, az elsőfokú bíróság ítéletével egyetértve nem találta indokoltnak a teljes adóbírság elengedését.
A felperes utalt arra is fellebbezésében, hogy ő a vásárlóit nem indította a jogszerűtlen áfa-levonásra, illetve visszatérítésre. A Legfelsőbb Bíróság ugyan nem vizsgálta, hogy az egyéb perekben - jogszerűtlen áfalevonás - konkrétan melyik gazdasági társaság végezte az átalakítást, de megjegyzi, hogy e körben Opel személygépkocsik átalakítása is történt (pl. Kfv. II. 27.886/1998.).
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyja. (Legf. Bír. Kf. I. 35.226/2002.)