adozona.hu
AVI 2005.8.92
AVI 2005.8.92
Megismételt eljárás esetén nem elegendő az ítéletben általánosságban elhívni az adóhatóságot a jogszabálysértés kiküszöbölésére, hanem meg kell jelölni a megsértett jogszabályt [1957. évi IV. tv. 73. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1994., 1995., 1996. és 1997. évek vonatkozásában a költségvetési kapcsolatos átfogó ellenőrzését végezte el. Ennek alapján határozatában társasági adó, áfa és szja adónemekben a felperes javára 14 750 000 Ft-ot, terhére 111 010 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 67 652 000 Ft minősült adóhiánynak. Az adóhiány után 33 826 000 Ft adóbírságot és 105 418 000 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. Az indokolás 3. pontja a felperes által 1994. július 1-j...
AVI 2005.8.92 Megismételt eljárás esetén nem elegendő az ítéletben általánosságban elhívni az adóhatóságot a jogszabálysértés kiküszöbölésére, hanem meg kell jelölni a megsértett jogszabályt [1957. évi IV. tv. 73. § (3) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1994., 1995., 1996. és 1997. évek vonatkozásában a költségvetési kapcsolatos átfogó ellenőrzését végezte el. Ennek alapján határozatában társasági adó, áfa és szja adónemekben a felperes javára 14 750 000 Ft-ot, terhére 111 010 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 67 652 000 Ft minősült adóhiánynak. Az adóhiány után 33 826 000 Ft adóbírságot és 105 418 000 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. Az indokolás 3. pontja a felperes által 1994. július 1-jén a V. Kft.-vel kötött szerződés, míg a 4. pontja a felperes által az üzletfeleinek átadott tárgyi eszközök használatba adásának adójogi következményeit tartalmazta.Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte annak megállapítása mellett, hogy az elsőfokú határozat 3. és 4. pontjában megállapított adókülönbözet, késedelmi kamat és adóbírság megfizetésének kötelezettsége nem terheli.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozat indokolása szerinti 3. és 4. pontokra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és az alperest az adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék tekintetében új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában a Ptk. 200. § (1) bekezdése, 207. § (1) bekezdése és az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a szerződés minősítésekor a szerződés egészének tartalmát kell értékelni. A vegyes szerződés minősítésénél azt a szerződést kell irányadónak tekinteni, amelynek elemei a jogviszonyra a leginkább jellemzőek, és az egész szerződés tartalmának vizsgálata alapján kell eldönteni, hogy a jogviszonyra melyik szerződés szabályait kell alkalmazni.
A 3. ponttal kapcsolatban megállapította, hogy a felperesi pénzeszközök befektetése azt eredményezte, hogy a felperes a szerződés szerinti középtávú futamidő tartalmára a V. Kft. motorolaj beszerzéseit befolyása alá vonta, így a kihelyezett eszközök a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 20. § (7) bekezdésének alkalmazásával befektetett eszköznek minősülnek.
A 4. ponttal kapcsolatban kifejtette, hogy a tárgyi eszközöknek a felperes által történő használatba adása fejében a felperes szerződéses partnere meghatározott - középtávú - időtartamra, meghatározott mennyiségű felperesi termék átvételét és kifizetését vállalta. Ezzel a felperes meghatározott, jelentős és kiszámítható mennyiségű értékesítési volumenhez jutott a telített motorolaj piacon. A piacon részesedést biztosító kötelezettségvállalás nem tekinthető tehát ellenérték nélkülinek. Ugyancsak ellenértékkel bír a felperesnek szerződéses partner reklámtevékenységet biztosító kötelezettségvállalása is. A jogerős ítélet arra a megállapításra jutott, hogy az eszközkölcsönzés-áruértékesítés - szerződésben a felperes által nyújtott tárgyi eszköz használatba adással szemben jelentős piaci értékű ellenszolgáltatás áll. Így nem helytálló a szerződés egy részének kiragadása és az alperesi határozatban ingyenes használatba adási szerződésként minősítése.
Így az eszközök kihelyezésének időpontjában, az eszközökre nézve nem valósult meg termékértékesítés/szolgáltatás-nyújtás, illetve az eszközök használatba adása összefüggésben áll a felperes vállalkozási, bevételszerző tevékenységével.
A jogerős ítélet előírta, hogy az új eljárás során a 3. és 4. pontokhoz kapcsolódó megállapítások nélkül kell kiszámolnia alperesnek az adóhiány, az adóbírság és a késedelmi pótlék összegét.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését. A jogerős ítéletnek az új eljárásra vonatkozó rendelkezését a 3. pont tekintetében nem vitatta. Vitatta viszont, hogy a 4. pont vonatkozásában, az új eljárásban az adókötelezettség megállapítását mellőzni kell. Az áfa-kötelezettség a bíróság által megállapított minősítés (ellenértékkel történő átadás) esetén is fennáll az Áfa. tv. 8. § (1) bekezdése szerinti. Az Áfa. tv. 3. § a) pontja, 7. § (1) bekezdése és 28. § (1) bekezdése alapján az ellenérték fejében történő eszközátadás áfa-köteles.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és alperes perköltségben marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes az indokolást félreértelmezve egy másik adóztatható tényállást kíván érvényesíteni. Az eszközhasználat ellenértéke, azaz a bérleti díj, mint járulékos költség beépítésre került az értékesített motorolaj vételárába, melynek részeként a felperes megfizette az általános forgalmi adót [Áfa. tv. 22. § (3) bekezdés b) pontja].
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 10. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozva kérheti a fél. A 272. § (2) bekezdése alapján a kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja, és a Pp. 270. § (1) bekezdésére figyelemmel a konkrét jogszabálysértést is meg kell jelölni. A Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
A jogerős ítélettel elbírált keresetben a felperes az elsőfokú adóhatározat 3. és 4. pontjában foglalt megállapításokat vitatta, és e körben az elsőfokú bíróság helyt is adott keresetének. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a 3. ponthoz kapcsolódó megállapításokat egyáltalán nem vitatta, így ezt a kérdést a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálta. A 4. pont vonatkozásában a jogerős alperesi határozat szerint az eszközök használatba adása ingyenesen történt, míg a jogerős ítélet a szerződést komplexen vizsgálva megállapította, hogy ellenérték nélkülinek nem tekinthető. Ezt a megállapítást az alperes felülvizsgálati kérelmében nem vitatta, így a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban e körben sem folytatott vizsgálatot.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet ugyan megállapította, hogy az eszközök átadása ellenérték fejében történt, de ennek ellenére az új eljárásra adott iránymutatása szerint az adóhiány, az adóbírság és a késedelmi pótlék összegét a 4. ponthoz kapcsolódó megállapítás nélkül kell kiszámolni. Ez az indokolás azonban téves, mert az áfa-kötelezettség az ellenértékkel történő átadás esetén is fennáll.
A fentiekből megállapíthatóan az alperes felülvizsgálati kérelme csak az új eljárásra vonatkozó iránymutatás körében támadta a jogerős ítéletet, hivatkozva annak ellentmondására.
Az Áe. 73. §-ának (3) bekezdése értelmében a közigazgatási szervet a bírósági ítélet rendelkezései és indokolása köti, és annak tartalmát a megismételt eljárás és határozathozatal során köteles figyelembe venni. Így nem elegendő általánosságban felhívni a közigazgatási szervet a jogszabálysértés kiküszöbölésére, hanem konkrétan meg kell jelölni a megsértett jogszabályi rendelkezést, és konkrét iránymutatást kell adni a törvényes határozat meghozatalához. Az ítéletben megállapított jogszabálysértésnek és az új eljárásban követendő alperesi eljárásnak egymással összhangban kell állnia. Az új eljárásra adott iránymutatásnak pedig ok-okozati összefüggésben kell állnia az ítéletben megállapított jogszabálysértéssel, és ezt a Pp. 221. § (1) bekezdése alapján szükség szerint megfelelően indokolni is kell.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint e követelményeknek a jogerős ítélet nem felel meg. Az alperes által felülvizsgálati eljárásban nem vitatottan a jogerős ítélet megállapította a 4. pont vonatkozásában az eszközök használatba adásának ellenértékűségét. Ugyanakkor nem adta annak indokát, hogy az ellenértékkel történő átadásra figyelemmel az áfa-kötelezettség miért nem áll fenn a felperes vonatkozásában. Mivel az új eljárásban a 4. ponthoz kapcsolódó megállapítások nélkül kell az alperesnek megállapítani az adóhiány, az adóbírság és késedelmi pótlék összegét, ez arra enged következtetni, hogy a jogerős ítélet a 4. pontban vizsgált szerződések vonatkozásában az áfa-fizetési kötelezettséget nem tartotta megállapíthatónak. Ennek indokát azonban nem adta. Az ellenérték fejében történő átadásra tekintettel a jogerős ítéletben nem állapítható meg, hogy miért nem áll fenn a felperes áfa-fizetési kötelezettsége.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy kétséget kizáróan bizonyította - és a jogerős ítélet is gyakorlatilag ezen alapszik -, hogy a használati díj ténylegesen részét képezte az értékesített motorolajok vételárának. Az ellenszolgáltatás minden esetben a meghatározott mennyiségű termék megvásárlásával realizálódik.
A Legfelsőbb Bíróság azonban ezzel szemben arra kíván rámutatni, hogy a jogerős ítélet a 4. pont tekintetében semmilyen olyan megállapítást nem tartalmazott, hogy az ellenszolgáltatás az értékesített motorolajok vételárába kellene beszámítani. A piacon részesedést biztosító kötelezettségvállalást, illetve a reklámlehetőséget jelölte meg a jogerős ítélet, mint ellenértéket. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmével szemben a bérleti díj, mint járulékos költség beépítésével kapcsolatban sem tartalmaz semmilyen megállapítást a jogerős ítélet.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségének nem tett eleget a tekintetben, hogy a visszterhes eszközhasználatra figyelemmel az új eljárásban az alperes miért kell, hogy ezt figyelmen kívül hagyja, és miért nem kell a visszterhesség áfa-fizetési kihatásait vizsgálnia. Ezért az új eljárásra adott elsőfokú bírósági iránymutatás felülvizsgálatra alkalmatlan.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem érintett részét (3. pont, illetve 4. pont visszterhességének megállapítása) nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte. Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak részletesen kell indokolnia, hogy a tárgyi eszköz ellenérték fejében történő átadása miért nem áfa-köteles, ha az elrendelt új eljárásban az alperesnek ezen megállapítás nélkül kell kiszámolnia az adóhiány, az adóbírság és a késedelmi pótlék összegét. (Legf. Bír. Kfv. IV. 35.914/2001.)