adozona.hu
AVI 2005.8.90
AVI 2005.8.90
Amennyiben az adózónak bizonyítási indítványa van, határozott kérelmet kell előterjesztenie a kereset indításkor [Pp. 121. § (1) bek. c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Megyei Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Osztálya 1997. március 18-án házkutatást tartott K. József lakásán, ahol lefoglaltak egy ún. "fekete könyvelésre" utaló anyagot. A kísérőlevél szerint ez K.-né B. Csilla és K. József tulajdonában Lévő K. Bt. áru- és pénzforgalmának valós nyilvántartását tartalmazta. A K. Bt. vizsgálata során az alperes megállapította, hogy a társaság nem foglalkozik bolti, kiskereskedelmi tevékenységgel. Ugyanakkor megállapította, hogy K. József tulajdonosa a felp...
AVI 2005.8.90 Amennyiben az adózónak bizonyítási indítványa van, határozott kérelmet kell előterjesztenie a kereset indításkor [Pp. 121. § (1) bek. c) pont].
A Megyei Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Osztálya 1997. március 18-án házkutatást tartott K. József lakásán, ahol lefoglaltak egy ún. "fekete könyvelésre" utaló anyagot. A kísérőlevél szerint ez K.-né B. Csilla és K. József tulajdonában Lévő K. Bt. áru- és pénzforgalmának valós nyilvántartását tartalmazta. A K. Bt. vizsgálata során az alperes megállapította, hogy a társaság nem foglalkozik bolti, kiskereskedelmi tevékenységgel. Ugyanakkor megállapította, hogy K. József tulajdonosa a felperesi társaságnak, amely kereskedelmi tevékenységet folytat P., S. és M. városban is. Az alperes összevetette a rendőrség által lefoglalt iratanyagot a felperes könyvelési bizonylataival és az ott tapasztalt azonosságok alapján valószínűsítette, hogy a felperes könyvelési anyaga, iratai nem a valós adatokat tartalmazzák. Ezért az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 60. § (3) bekezdés c) pontja alapján becslést alkalmazott. Az alperes írásszakértőt rendelt ki, de sem a felperes ügyvezető igazgatója, sem K. József, sem K.-né B. Csilla írásmintát nem volt hajlandó adni. A szakértő annyit állapított meg, hogy a K. Bt. által kiállított készpénzfizetési számlákon szereplő kézírások megegyeznek az ún. "fekete könyvelésben" található kézírásokkal. K.-né B. Csilla előadta, hogy a rendőrség által lefoglalt iratanyagot a házkutatást megelőző napon találta a postaládájában, de elismerte, hogy ő is vezetett egy hasonló füzetet önképzés céljából. A bizonyítékok egybevetése és mérlegelése alapján az elsőfokú adóhatóság megismételt eljárásban határozatával a felperes terhére 2 221 000 Ft adóhiányt állapított meg, adóbírságot és késedelmi pótlékot számított fel. A becslés során a rendőrség által lefoglalt iratanyag tartalmát tekintette valósnak. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte anélkül, hogy bármiféle konkrét jogszabálysértést megjelölt volna, de keresetéből kitűnően vitatta az alperesi határozatban megállapított tényállást, a teljes eljárást és a határozat minden megállapítását.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Kifejtette, hogy a jogvita kulcskérdése az volt, hogy alkalmazható volt-e az Art. 61. § (1) bekezdés szerint a becslés, amely olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó-, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. A 60. § (3) bekezdés c) pontja szerint becslés alkalmazható, ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratait nem alkalmasak a valós adó-, illetve költségvetési támogatás alapján megállapítására. A 60. § (2) bekezdés szerint becslés esetén az adóhatóság bizonyítja, hogy alkalmazásának feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik. A becslésnél az Art. 60. § (4) bekezdése alapján az adóalap megállapítása szempontjából lényeges, a rendelkezésre álló tényeket, körülményeket, bizonyítékokat, nyilatkozatokat kell figyelembe venni, és együttesen értékelni.
Az Art. 51. § (7) bekezdése tartalmazza az alperes tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségét. Az Art. 1. § (5) bekezdés 2. bekezdése alapján pedig az adózó köteles a jogait jóhiszeműen gyakorolni és elősegíteni az adóhatóság feladatainak végrehajtását.
A felperes szerint az alperesnek feltétlenül bizonyítania kellett volna, hogy az ún. "fekete könyvelés" anyaga kinek kézírásától származik. E körben a jogerős ítélet kifejtette, hogy az alperes a felperes ilyen elvárásának csak akkor tehetett volna eleget, ha a felperes eleget tesz az együttműködési kötelezettségnek, és biztosítja az írásmintákat az írásszakértő részére. Az tény, hogy nem volt kötelezhető egyik személy sem az írásminta adására, de saját érdekükben írásmintát kellett volna adni annak igazolására, hogy egyikük kezétől sem származó az irat. Ennek megtagadásával a felperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy egy "rosszakarója" hozzájutott az s.-i üzlet teljes könyvelési adatához és ezt felhasználva, pont a házkutatás előtti napon dobta be K. József és K.-né B. Csilla postaládájába.
A jogerős ítélet szerint az alperes közvetlen bizonyítás helyett a közvetett bizonyításra, terjedelmes eljárás lefolytatására kényszerült, amelynek azonban maradéktalanul eleget tett és a bizonyítékokat a maguk összességében értékelve, kellő meggyőzőerővel bíró határozatot hozott.
A felperes a tényállás tisztázása körében egyes tényeket ragadott ki. A "fekete könyvelés" adatai és a felperes s.-i üzletének adatai képezhették a kiindulási alapot az alperesi eljárásra. A felperesnek kellett volna bizonyítani, hogy valaki, aki a felperes s.-i üzletének adatait nem ismeri, nyilvántartást és könyvelést készítsen arról.
A felperes sérelmezte, hogy az alperes a vizsgálat befejezését a nyár közepére ütemezte. A jogerős ítélet kifejtette, hogy törvénykezési szünet az alperesnél nem létezik, nem tekinthető jogszabálysértőnek, hogy mikor hozta meg határozatát.
A bíróság a felperes által előterjesztett tárgyalás elhalasztására irányuló kérelmét a Pp. 151. § (1) bekezdés 2. mondata alapján nem teljesítette, mert arra csak a felek közös kérelmére lett volna lehetőség. Elfogadta a felperes által csatolt orvosi igazolást, de ez nem pótolta a közösen előterjesztendő kérelmet.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését. Továbbra is vitatta az alperesi becslési eljárás jogosságát. Álláspontja szerint az alperes nem tudta bizonyítani, hogy az ún. "fekete könyvelés" a felpereshez köthető, ezt az alperesi írásszakértő sem tudta alátámasztani. A keresetében foglaltak már előrevetítették, hogy bizonyítási indítványt fog tenni szakértő kirendelése iránt. Hivatkozott arra, hogy a Pp. 151. § (1) bekezdése nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a bíróság a tárgyalást csak az egyik fél kérelmére halassza el, különös tekintettel, hogy igazoltnak tekintette az elsőfokú bíróság az első tárgyalás elmulasztását. Eltúlzottnak tartotta az alperesnek megítélt perköltség nagyságát is.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta annak helyes indokaira tekintettel.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 11. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése és a 272. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul. Konkrét jogszabálysértésre kell hivatkozni, továbbá elő adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A fél jogszabálysértésként anyagi, illetve eljárásjogi jogszabálysértésre is hivatkozhat, de az utóbbinak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással kell lennie.
A Pp. 151. § (1) bekezdése alapján a bíróság a tárgyalást a feleknek a kitűzött határnap előtt legkésőbb 8 nappal előterjesztett, indokolt közös kérelmére - az új tárgyalási határnap kitűzésével egyidejűleg - elhalasztja. Később előterjesztett közös kérelmére a tárgyalás csak kivételesen fontos okból halasztható el. A tárgyaláson előterjesztett kérelmére a bíróság a tárgyalást csak akkor halaszthatja el, ha a keresetet az alperessel nem, vagy nem idejében közölték, vagy ha a felperes a keresetét a tárgyaláson megváltoztatta, vagy valamely más kérelmét lényegesen módosította, és ezzel összefüggésben az ellenkérelem előterjesztésére az alperesnek megfelelő időt kell biztosítani. Az elsőfokú bíróság eljárásának iratai alapján megállapítható, hogy a felperes betegségére hivatkozással egyoldalú kérelmet terjesztett elő a tárgyalás elhalasztására, melyre a Pp. 151. § (1) bekezdése nem ad lehetőséget. A bíróság hivatalból csak fontos okból, és saját ügykörében előforduló okból halaszthatja el a tárgyalást. A tárgyalás elmulasztása a Pp. 106. § (1) bekezdése alapján igazolással orvosolható, a felperes azonban a tárgyalás megtartását követően ilyen igazolási kérelemmel nem élt.
A felperes arra hivatkozott, hogy mivel a tárgyaláson megjelenni nem tudott, elesett attól a lehetőségtől, hogy bizonyítási indítványt tegyen, amiről a becslési eljárás alkalmazhatóságát negligálni tudta volna. Álláspontja szerint már a keresetében foglaltak is előrevetítették, hogy szakértő kirendelését fogja kérni.
A Pp. 163. § (1) bekezdése alapján a bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendel el. A per eldöntéséhez szükséges tényeket a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A 166. § (1) bekezdése alapján bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok. A Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontja alapján a keresetlevélben fel kell tüntetni az érvényesíteni kívánt jogot az annak alapjául szolgáló tényeknek és azok bizonyítékainak előadásával. A felperes tehát nem volt elzárva attól, hogy keresetlevelében megjelölje azokat a tanúkat, akiknek meghallgatását kívánja, illetve, hogy szakértő kirendelésére tegyen indítványt. A felperes keresetlevele azonban ilyen bizonyítási indítványokat nem tartalmazott, és jogilag értelmezhetetlen, hogy keresetlevelében foglaltak már előrevetítették, hogy bizonyítási indítványt fog tenni. A bíróságnak nem feladata annak latolgatása, hogy a keresetlevélben foglaltak alapján a felperesnek lesz-e bizonyítási indítványa, ha a felperesnek van ilyen, arra határozott kérelmet kell előterjeszteni.
A becslési eljárás alkalmazhatóságával kapcsolatban pedig a jogerős ítélet helyesen fejtette ki, hogy az alperesi határozat a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján megfelelően jutott arra a meggyőződésre, hogy a felperes könyvelési adatai nem a valós adatokat tartalmazzák, azok nem alkalmasak valós adó megállapítására, ezért az Art. 60. § (3) bekezdés c) pontja alapján a becslés alkalmazása jogszerű volt. E körben kiemelendő körülmények, hogy az ún. "fekete könyvelés" adatai a felperes siklósi boltjának könyvelési adataival pontosan megegyeznek, és egyéb azonosságok is mutatkoznak a nyilvántartások között. A lefoglalt nyilvántartást a felperesi társaság társtulajdonosának lakásán találták meg. Az alperesi írásszakértő megállapította, hogy a KEDIS Bt. által kibocsátott készpénzfizetési számlákon szereplő kézírások megegyeznek az ún. "fekete könyvelésben" található kézírásokkal. A kimutatást csak olyan személy készíthette, aki a felperes forgalmi, könyvelési és pénzügyi adataihoz hozzájuthatott.
A Legfelsőbb Bíróság egyebekben kifejti, hogy a felülvizsgálati eljárás során nincs arra lehetőség, hogy a jogerős ítéletben foglalt tényállást a bizonyítékok felülmérlegelésével módosítsa. A bizonyítékok eredményének megállapítása a szabad bizonyítás eredménye, amely megváltoztatásra kizárólag akkor kerülhet sor a felülvizsgálati eljárás során, amennyiben a bizonyítékok mérlegelése logikailag ellentmondásos, okszerűtlen vagy kirívóan téves. A perbeli esetben azonban a megyei bíróság a bizonyítékokat okszerűen mérlegelte, eljárási szabálysértés nem állapítható meg a tekintetben, hogy a megyei bíróság jogszerűnek ítélte meg, hogy az alperes az Art. 60. § (3) bekezdés c) pontja és 60. § (2) bekezdése alapján becslést alkalmazott. Az alperes az Art. 51. § (7) bekezdésében foglalt kötelezettségének eleget tett, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján jogszerűen állapította meg, hogy becslésnek volt helye.
A Pp. 275. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján döntött. Erre figyelemmel a felperes már a felülvizsgálati eljárásban írásszakértő kirendelését sem kérhette volna.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. IV. 35.876/2001.)