adozona.hu
AVI 2005.8.86
AVI 2005.8.86
Az adólevonási jog gyakorlásához szükséges dokumentumoknak az ellenőrzéskor is rendelkezésre kell állniuk [1992. évi LXXIV. tv. 35. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság meghatározott költségvetési kapcsolatok vizsgálatát rendelte el 1990. évre általános forgalmi adó adónemben a felperesnél. A felperes végelszámolója a vizsgálat elvégzéséhez szükséges iratanyagot, könyvelést átadni nem tudta arra hivatkozással, hogy barátja gépkocsiját feltörték, amelyből az iratanyagot és a könyvelést is ellopták. Az elsőfokú adóhatóság felhívása ellenére a felperes az iratanyagot nem pótolta. Az alperes a megbízólevél tartalmát módosította, és a vizsg...
AVI 2005.8.86 Az adólevonási jog gyakorlásához szükséges dokumentumoknak az ellenőrzéskor is rendelkezésre kell állniuk [1992. évi LXXIV. tv. 35. § (1) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság meghatározott költségvetési kapcsolatok vizsgálatát rendelte el 1990. évre általános forgalmi adó adónemben a felperesnél. A felperes végelszámolója a vizsgálat elvégzéséhez szükséges iratanyagot, könyvelést átadni nem tudta arra hivatkozással, hogy barátja gépkocsiját feltörték, amelyből az iratanyagot és a könyvelést is ellopták. Az elsőfokú adóhatóság felhívása ellenére a felperes az iratanyagot nem pótolta. Az alperes a megbízólevél tartalmát módosította, és a vizsgálatot áfa adónemben 1997. március-december 1998. 1999. és 2000. január-október időszakokra vonatkozóan is kiterjesztette. A vizsgálat alapján az 1997. I-IV. negyedévi áfa bevallásban feltüntetett 5 472 000 Ft, az 1998. január IV. negyedévi bevallásban feltüntetett 1 889 000 Ft-ot, az 1999. évi I-IV. negyedévi bevallásban feltüntetett 3 975 000 Ft-ot és a 2000. I-X. havi bevallásban feltüntetett 9 054 000 Ft-ot, mint beszerzést terhelő általános forgalmi adót nem fogadta el levonható áfaként. A bevallásokban feltüntetett értékesítést terhelő adóként a bevallásban feltüntetett összegeket elfogadta. Ennek alapján áfa adónemben 20 390 000 Ft adóhiányt állapított meg, amely után határozatával 10 195 000 Ft adóbírságot szabott ki és 8 569 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Hivatkozott arra, hogy a felperes az adó összegét hitelesen igazoló dokumentummal nem rendelkezett, így adólevonási jogát nem gyakorolhatta. Az előzetesen levonható áfa becsléssel nem állapítható meg az iratmegőrzéssel kapcsolatban utalt az Art. 36. § (3) bekezdésére és 58. § (2) bekezdésére. Ugyanakkor az adózó bevallásaiban szereplő fizetendő áfát elfogadta azzal, hogy a valós bevételeinek megfelelően vallotta be. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A bevételeit bevallott összegeknek megfelelően elfogadta, de hiteles dokumentum hiányában az áfa levonási jog nem gyakorolható.A felperes keresetében a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérte. Hivatkozott arra, hogy az adólevonási jog gyakorlásához szükséges dokumentumok a birtokában voltak, ez a jog a számlán feltüntetett teljesítési időpontban keletkezett. Az iratok elvesztése kapcsán a végelszámolót gondatlanság nem terheli. Az Art. 51. § (4) bekezdése értelmében az áfa jogtalanságát az adóhatóságnak kellett volna bizonyítania. Hivatkozott az 1996/204. sz. APEH iránymutatásra azzal, hogy az iratok pótlására biztosított 30 nap nem volt elegendő.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 35. § (1) bekezdés a) pontjára, mely szerint az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számla és számlát helyettesítő okmány. A számvitelről szóló 1990. évi XVIII. törvény (Sztv.) 84. §-ának (2) bekezdése pedig kimondja, hogy a számvitel bizonylati adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.
A megyei bíróság ennek alapján arra utalt, hogy az adólevonási jog gyakorlása csak tartalmilag és alakilag helytálló, azaz hiteles és megbízható számla birtokában kerülhet sor. Megállapította, hogy az adólevonási jog gyakorlását hitelesen igazoló dokumentumnak nemcsak az adólevonási jog keletkezésének időpontjában kell meglennie. Az adózót ugyanis az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 36. §-a alapján iratmegőrzési kötelezettség is terheli. Csak az így megőrzött iratokat képes az Art. 58. § (2) bekezdése alapján az ellenőrzés során az adóhatóság rendelkezésére bocsátani. Az adólevonási jog gyakorlásához szükséges dokumentumnak tehát az ellenőrzéskor is a rendelkezésre kell állnia. Amennyiben ezek nincsenek meg, nincs az előzetesen felszámított adóösszegét hitelesen igazoló dokumentum. E körben hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.062/2000., (KGD 2001/5/134.) és a Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 28.551/1998. (KGD 2001/5/130.) ítéleteire.
A jogerős ítélet még arra is hivatkozott, hogy a tényállás megfelelő tisztázása körében nem a közigazgatási szervnek, hanem a felperesnek lett volna feladata az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentumok beszerzése. Ennek azonban felhívás ellenére nem tett eleget azon jogi álláspontjára hivatkozva, hogy az adólevonási jog gyakorlásakor kell annak rendelkezésre állnia.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek megfelelően az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését. Álláspontja szerint a megyei bíróság ítélete téves jogszabály értelmezésen alapul. Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, az Sztv. 84. § (2) bekezdése és az Áfa. tv. 36. § (1) bekezdéséből következően az adólevonási jog keletkezésének időpontjában kell meglennie a szabályszerű bizonylatoknak az adólevonási jog gyakorlása körében. Az alperes a felperes bevallásaiban szereplő áfát, valós bevételként elfogadta. Ennek alapján az áfa levonás jogszerűségét is el kellett volna fogadnia. Az Art. 51. § (7) bekezdése alapján az adóhatóság kötelessége lett volna a tényállást tisztázni, hogy a számlán szereplő terméket a levonást eszközlő adózó részére ténylegesen értékesítették-e. Továbbra is hivatkozott az 1996/204. sz. APEH iránymutatásra a számla elvesztése körében.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta annak helyes indokaira tekintettel.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdése, 35. § (1) bekezdése és az Sztv. 84. § (2) bekezdése alapján az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. A felperes pedig nem vitásan a vizsgálat időpontjában nem rendelkezett az adólevonási jogának gyakorlásához szükséges számlákkal. E körben pedig irreleváns az a körülmény, hogy miért nem rendelkezett ezekkel a számlákkal. A számlák elvesztése vagy ellopása ugyanis nem mentesíti a felperest az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése alól.
A felperes érvelésével ellentétben az adólevonási jog gyakorlását hitelesen igazoló dokumentumnak nemcsak az adólevonási jog keletkezésének időpontjában kell meglennie. E körben helytállóan hivatkozott a jogerős ítélet az Art. 36. §-a alapján az irat megőrzési kötelezettségre és az Art. 58. § (2) bekezdésére, mely szerint az iratokat az ellenőrzés során az adóhatóság rendelkezésére kell bocsátani. Az adólevonási jog jogszerűsége vizsgálhatóságának akadálya lenne az olyan szabályozás, hogy csak a levonási jog keletkezésének időpontjában kell az adózó birtokában lennie az adólevonását hitelesen igazoló dokumentumnak. Ez esetben ugyanis a lefolytatandó adóellenőrzésnél az adólevonási jogszerűséget nem lehetne vizsgálni. Az adózó arra hivatkozik, hogy a dokumentumok kikerültek a birtokából (elvesztek, ellopták stb.). Az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése azonban kógens rendelkezést tartalmaz, és az adólevonási jog gyakorlásához szükséges dokumentumnak az ellenőrzéskor is rendelkezésre kell állnia. Ennek hiányában pedig nincsen az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum.
A jogerős ítélet is helyesen utalt arra, hogy a tényállás tisztázásánál nem a közigazgatási szerv feladata az előzetesen felszámított hitelesen igazoló dokumentumok beszerzése, mivel ez a bizonyítási kötelezettség az adózó felperesre hárul.
A felperes arra is hivatkozott, hogy az alperes az adózó bevallásaiban szereplő áfát valós bevételnek megfelelően elfogadta. Ezzel kapcsolatban utal arra a Legfelsőbb Bíróság, hogy más szabályok vannak az általános forgalmi adó megállapítására és más szabályok az adólevonási jog gyakorlására. Az adóhatóság jogosult volt hiteles számlák hiányában - a felperes bevallása alapján - az adózó adófizetési kötelezettségének megállapítására, de ugyanez a szabályozás már nem vonatkozik az adólevonási jog gyakorlására. Ez csak az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható.
Az 1996/204. számú APEH iránymutatással kapcsolatban pedig helyesen hivatkozott az alperes és a jogerős ítélet is arra, hogy ez a postán elveszett számlák pótlására vonatkozik, így a perbeli esetre nem alkalmazható.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. IV. 35.872/2001.)