adozona.hu
AVI 2005.7.80
AVI 2005.7.80
A fuvarozó felelőssége, amennyiben vis maior nem állapítható meg, felróhatóságtól független, objektív (1995. évi C. tv. 125. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az A. GmbH. osztrák cég (továbbiakban: fuvarozó) által szállított vámáruk tekintetében 1996. augusztus 2-án vámáru-továbbítási eljárást indítványozott TIR igazolványok fedezete mellett.
A vámhivatal rendeltetési helyként az 5. sz. vámhivatalt, bemutatási határidőként pedig 1996. augusztus 5-ét határozta meg. A vámáruk címzettje mindkét esetben a P. Kft. volt, a feladó pedig az osztrák B.-AG társaság.
Az elsőfokú vámhivatal az 19996. decemb...
AVI 2005.7.80 A fuvarozó felelőssége, amennyiben vis maior nem állapítható meg, felróhatóságtól független, objektív (1995. évi C. tv. 125. §)
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az A. GmbH. osztrák cég (továbbiakban: fuvarozó) által szállított vámáruk tekintetében 1996. augusztus 2-án vámáru-továbbítási eljárást indítványozott TIR igazolványok fedezete mellett.A vámhivatal rendeltetési helyként az 5. sz. vámhivatalt, bemutatási határidőként pedig 1996. augusztus 5-ét határozta meg. A vámáruk címzettje mindkét esetben a P. Kft. volt, a feladó pedig az osztrák B.-AG társaság.
Az elsőfokú vámhivatal az 19996. december 3-án kelt határozataiban a fuvarozót kötelezte a továbbított vámáru kapcsán vámteher megfizetésére. Határozatait azzal indokolta, hogy a továbbított vámárukkal kapcsolatban visszaértesítést nem kapott, nyomozása nem vezetett eredményre. A fuvarozó az árutovábbításra vonatkozó előírásokat megszegte, bemutatási kötelezettségének nem tett eleget, a vámáru jogellenesen belföldi forgalomba került.
Az elsőfokú vámhivatal az 1997. február 11. napján kelt határozatában módosította a határozatokat akként, hogy a fizetendő vámteher összegét 3 490 575, illetve 3 627 395 Ft-ra felemelte.
A felperest az elsőfokú vámhivatal az 1998. július 21. napján hozott határozatokban kötelezte a fuvarozóval szemben hozott határozatokkal megegyező összegű vámteher megfizetésére. Az alperes az 1999. április 12. napján kelt határozataiban az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Döntéseit az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 56-57. §-ában, 125. § (2) bekezdés f) pontjában, a TIR Egyezmény 8. cikk 1. pontjában foglaltakra alapította. Határozatait azzal indokolta, hogy a fuvarozó a bemutatási kötelezettségének egyik esetben sem tett eleget. A felperes által megküldött okmányok annak ellenére, hogy azokon bélyegzőlenyomat és tételszám szerepel, nem igazolják a jogszabály által előírt bemutatási kötelezettség teljesítését. A felperes a fuvarozóval együttesen és egyetemleges felelős a vámteher megfizetéséért.
A felperes keresetében a vele szemben hozott határozatok hatályon kívül helyezését, illetőleg hatályon kívül helyezés mellett a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte. Vitatta azok jogalapját. Érvelése szerint a TIR igazolványokat "vámhivatali kirendeltségen, egyenruhás vámos a bélyegzőlenyomat alkalmazásával mentesítette". Hivatkozott arra, hogy vétkesség nem terheli és az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási szabálysértésként kérte értékelni, hogy a fuvarozó szemben hozott határozatok nem szabályszerűen kerültek kézbesítésre.
A megyei bíróság jogerős ítéletében mindkét alperesi határozat ellen benyújtott keresetet elutasította. Okmányszakértői véleményre alapítottan azt rögzítette, hogy a TIR igazolványokon lévő bélyegzőlenyomat hamis, ezért a TIR okmányokat jogilag nem lehet mentesítettnek tekinteni. A rendelkezésre álló bizonyítékok együttes értékelése alapján azt a következtetést vonta le, hogy a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a fuvarozó a bemutatási kötelezettségének eleget tett volna. Ezért a fuvarozó mindkét esetben a TIR szabálytalanságot elkövette. A felperes felelőssége pedig a TIR Egyezmény 8. cikk 1. pontja értelmében a fuvarozóval együttes és egyetemleges. Ezért mindkét határozat vele szemben jogszerű kötelezést tartalmaz. Utalt arra, hogy a fuvarozó a vele szemben hozott határozatokról tudomást szerzett, mindkét esetben fellebbezett, majd bírói felülvizsgálatot is kért, ezért a felperesnek az eljárási jogszabálysértésre való hivatkozása nem alapos. A vámáru tarifális besorolására és a vámérték megállapítására is jogszerűen került sor. A felperes bizonyítási indítványait pedig azzal az indokolással utasította el, hogy azok túlmutatnak a közigazgatási jogviszony tartalmán.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, fenntartva az abban is kifejtett jogi álláspontját. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a TIR Egyezményben, így különösen a 8. cikk 7. pontjában foglaltaknak a fuvarozóval szemben történt szabálytalan kézbesítések miatt, sérti a Pp.</a> bizonyításra vonatkozó rendelkezéseit. A bíróság a közigazgatási szerv hatáskörét átvéve a perben lefolytatott bizonyítás eredményeként új tényállás alapulvételével utasította el keresetét. Sérelmezte bizonyítási indítványainak elutasítását. Az volt az álláspontja, hogy "a per során annak eldöntésére, hogy a fuvarozó a vámárut bemutatta-e, csak közvetett bizonyítékok álltak rendelkezésre".
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 2. sorszámú ítélet hatályában fenntartotta.
A rendelkezésre álló adatokból megállapíthatóan a külföldi fuvarozó részére az elsőfokú közigazgatási határozatok nem szabályszerűen kerültek kézbesítésre. Okirattal, közokirattal igazolt tény azonban az is, hogy a fuvarozó a TIR igazolvánnyal továbbított vámáruk tekintetében hozott elsőfokú határozat ellen fellebbezéssel élt, bírói jogorvoslatot vett igénybe, és az ügyben a bíróság jogerős ítéletet is hozott. Ebben azt állapította meg, hogy a fuvarozó a Vtv. 125. § (2) bekezdés e) pontja szerinti árubemutatási kötelezettségének nem tett eleget, vis maiort nem igazolt, a vele szemben hozott határozat nem sért jogszabályt. A TIR igazolvánnyal továbbított vámáruk tekintetében is a fuvarozó igazoltan tudomást szerzett a vele szemben hozott határozatokról, képviselőjének nyilatkozata szerint ún. "technikai hiba" miatt nem élt jogorvoslattal. Ezért az ismertetettekből az következik, hogy a fuvarozónak a jogorvoslathoz való joga nem sérült, így a kézbesítések szabálytalanságát az elsőfokú bíróság helyesen tekintette olyan eljárási szabálysértésnek, ami az ügy érdemi eldöntését nem befolyásolta. A felperes által hivatkozott TIR Egyezmény 8. cikk 7. pontja szerinti szabályok megszegése ezért nem állapítható meg.
A Legfelsőbb Bíróság már több határozatában rámutatott arra, hogy a hamis vagy meghamisított vámhivatali bélyegzőlenyomattal történt mentesítést "nem mentesítésnek kell tekinteni". (TIR Egyezmény 10. cikk 1. pont Értelmező Rendelkezések 6. sz. melléklet 8. cikk 1. és 2. pont) Rögzítette azt is, hogy a fuvarozó felelőssége, amennyiben vis maior nem állapítható meg, felróhatóságtól független objektív [Vtv. 125. § (2) bekezdés e) pontja]. Számos határozatban kifejtette már jogi álláspontját a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettség köre, terjedelme, bizonyítási teher kapcsán. Az e körben kialakított Kfv. IV. 35. 758/00/13, Kfv. IV. 35. 593/01/6, Kfv. IV. 35. 573/01/6, Kfv. IV. 35.495/2001/6......sorszámú ítéletekben rögzített jogi álláspontját - annak megismétlése nélkül - továbbra is fenntartja, e perbeli jogvita eldöntésére is irányadónak tekinti.
Az elsőfokú bíróság ítélete megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Okmányszakértő állapította meg a perben, hogy a TIR igazolványokon lévő bélyegző nem az eredetitől származik. Ebben a perben a jogvita eldöntésére irányadó jogerős ítéletben helyesen megjelölt jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel érdemben nem kellett vizsgálni a hamisítás körülményeit, a hamisító személyét, a jogszerű mentesítés elmaradásának okát. A megyei bíróság a felperes érvelésével szemben törvényesen járt el, és nem az ellenbizonyítás nem engedélyezéséről, hanem a per kereteit meghaladó bizonyítási indítványok elutasításáról határozott, annak jogszerű indokát is adva. Nem az alperesi határozatban megállapított tényállástól és jogalaptól eltérő tényállást és jogalapot rögzített ítéletében, hanem a perben rendelkezésére álló bizonyítékokat értékelte és mérlegelte együttesen, egyenként és összességében okszerűen. Törvényesen állapította meg, hogy ezek az alperesi határozatba foglalt tényállást és jogi álláspontot alátámasztó további okirati bizonyítékok. A felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének. A rendelkezésre álló dokumentumok pedig azt igazolják, hogy a perrel érintett vámáruk bemutatására nem került sor. Ezért a felperes kötelezése a TIR igazolvány 8. cikk 1. pontja alapján jogszerű volt.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.158/2002.)