adozona.hu
AVI 2005.7.78
AVI 2005.7.78
Önellenőrzéssel sem lehet a számla befogadójának, azaz az adóalanynak a személyét módosítani (1990. évi XCI. tv. 42. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az adóhatóság 1995-1999. évekre adóvizsgálatot folytatott. A vizsgálat eredményeként meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére általános forgalmi adó, egészség- és nyugdíjbiztosítási alapot megillető bevétel adónemben összesen 717 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 676 000 Ft minősült adóhiánynak és ennek megfizetésére valamint 338 000 Ft bírság, 425 000 Ft késedelmi pótlék és 30 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró al...
AVI 2005.7.78 Önellenőrzéssel sem lehet a számla befogadójának, azaz az adóalanynak a személyét módosítani (1990. évi XCI. tv. 42. §)
A felperesnél az adóhatóság 1995-1999. évekre adóvizsgálatot folytatott. A vizsgálat eredményeként meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére általános forgalmi adó, egészség- és nyugdíjbiztosítási alapot megillető bevétel adónemben összesen 717 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 676 000 Ft minősült adóhiánynak és ennek megfizetésére valamint 338 000 Ft bírság, 425 000 Ft késedelmi pótlék és 30 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.A fellebbezés folytán eljáró alperes 2000. október 13-án kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes terhére megállapított fizetési kötelezettség a következők miatt keletkezett.
A felperes költségként számolta el az S., F. u. 204210. sz. alatti ingatlanból bérelt 43 000 m2 ingatlanrész bérleti díját. A bérleti szerződés 1994. június 10-től 5 évre szólt. A bérbeadó az S. Rt. volt. A bérlő pedig J. L. vállalkozó, aki a felperes ügyvezetője. Valamennyi bérleti díjfizetésről szóló számla kibocsátása J. L. nevére szólt, és ő teljesítette a díj fizetési kötelezettséget is. Az adóhatóság megállapította, hogy nem a felperes nevére szóló számlák alapján általános forgalmi adó levonása, illetőleg költség-elszámolása nem történhetett meg.
A felperes egyik tagjával K. B.-szal, aki egyúttal munkaviszonyban is foglalkoztatott volt, megbízási szerződést kötött vevőszolgálati feladatok koordinálására. Az adóhatóság nem fogadta el a megbízási díjként elszámolt összeg utáni adófizetést, tekintettel arra, hogy ez a tevékenység azonos volt a munkaviszonyban végzett tevékenységgel és a megbízás címén kifizetett összegek kizárólag azt a célt szolgálták, hogy a járulékfizetési kötelezettségek alól elvonják azokat.
A felperes keresetében e határozati megállapítások hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes arra hivatkozott, hogy az S. Rt.-vel kötött bérleti szerződésben tévedés folytán került a felperesi ügyvezető bérvevőként megjelölésre, valójában a felperesi cég volt a bérbevevő. Utóbb a felperes becsatolta a 2001. április 11-én kelt bérleti szerződés módosítást, amely szerint visszamenőleg az ingatlan bérbevevője a felperesi cég volt. Ezzel egyidejűleg a bérbeadó a számlákat javító számlákkal helyesbítette 2001. április 2-án. A felperes erre tekintettel kérte az általános forgalmi adó levonási jogának elismerését. A felperes a megbízási szerződéssel kapcsolatban sérelmezte, hogy azt az adóhatóság munkaszerződésnek minősítette, arra hivatkozott, hogy a munkavállaló által ellátandó feladat megnövekedett, és azt a munkaviszony keretében nem tudta ellátni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 7. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes vállalkozásában a bérleti díjszámlák elszámolásra nem voltak alkalmasak, figyelemmel az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. és 35. § (1) bekezdésére, mivel a kiállított számlák nem az adóalany nevére szóltak. A felperes hivatkozott arra, hogy utóbb a számlakibocsátó a számlát javította, de beadványaiban ennek jogalapját az Áfa. tv. 45. § (4) bekezdésében jelölte meg. Az elsőfokú bíróság ismertette az Áfa. tv. 45. § (1), (2), (3) és (4) bekezdését és ennek megfelelően megállapította, hogy ezek a rendelkezések a számlahelyesbítésről szólnak, melynek feltételei jelen esetben nem álltak fenn, ugyanis a felperes nem az adó alapja illetőleg összege tekintetében kívánt javítani. Az elsőfokú bíróság szerint a felperes lényegében önellenőrzést kívánt végrehajtani, amelyet azonban az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 42. § (2) bekezdése alapján az ellenőrzés megkezdése után nem hajthatott végre. A felperes által hivatkozott APEH iránymutatás sem állt ellentétben az alperesi határozattal. A megállapított egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási alapot megillető adónem tekintetében az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az adóhatóság az Art. 1. § (7) bekezdése alapján jogosult volt az ügyletet minősíteni. A felperesnél alkalmazásban álló munkavállaló a meghatározott munkahelyen a munkáltatói utasítási jogkörben és időben köteles volt ellátni a megbízási szerződésnek nevezett jogviszonyban lényegében ugyanazt a munkakör, mint amit a korábbi munkaszerződése is tartalmazott. Az egységes bírói gyakorlat alapján ez a jogviszony munkaviszonynak tekinthető.
Megállapította tovább az elsőfokú bíróság azt is, hogy egyes megbízási szerződések utólag készültek illetve egy szerződést a megbízott nem is írt alá.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet fenntartotta a korábban kifejtett jogi álláspontját, illetőleg hivatkozott arra is, hogy a bírói eljárást követően általa beszerzett könyvszakértői vélemény megállapította, hogy a felperesi társaság a könyvvitelében a bérleti díjat elszámolta, a bérlet helye a felperesi társaság székhelye. J. L., aki a szerződés szerint bérlő volt, 1997. január 1-jétől már nem magánvállalkozó, az ő könyvvitelében a bérleti díj elszámolása nem történt meg. A felperes hangsúlyozottan hivatkozott hogy az ítéleti megállapítással szemben nem számlahelyesbítés, hanem kijavítás történt.
A felperes hangsúlyozta, hogy a megbízási szerződéssel kapcsolatosan a megbízottnak a munkaviszonyától eltérő feladatot kellett végeznie.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni.
A felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján bizonyítás felvételének helye nincs, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. Ez azt jelenti, hogy a felperes által a felülvizsgálati eljárásban becsatolt és bizonyítékként értékelendő könyvszakértői vélemény figyelembevételére már nincsen lehetőség.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helytálló volt az ebből levont jogi következtetése is. Az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott arra, hogy az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdése, valamint 35. § (1) bekezdése alapján az általános forgalmi adó levonási jog kizárólag az e joggal élni kívánó adóalany nevére szóló és hitelesnek tekintett számla alapján lehetséges. A felperes tehát nem alapíthatja általános forgalmi adólevonási jogát olyan számlákra, amely nem az ő nevére szól. Helytálló volt az az ítéleti megállapítás is, hogy az Áfa. tv. 45. §-a szerint a számlahelyesbítésre akkor kerülhet sor, ha az áthárított adó összegét, illetőleg az annak meghatározásához szükséges tételek módosítása, illetőleg az adó utólagos felszámítása és áthárítása körében történik a megváltoztatás. Annyiban módosítja a bíróság az elsőfokú ítélet megállapítását, hogy lényegében az önellenőrzés feltételei sem álltak fenn az adott esetben, ugyanis az Art. 42. § (1), (2), illetőleg (3) bekezdése alapján az adóalapot, az adót, a költségvetési támogatást a kötelezettség eredeti időpontjában hatályos szabályok szerint a helyesbítendő adóra előírt bevallási időszakra az adó megállapításhoz való jog elévülési időn belül lehet helyesbíteni. Ez tehát azt jelenti, hogy az önellenőrzéssel sem lehet a számla befogadójának, azaz az adóalanynak a személyét módosítani.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet, illetőleg az alperes álláspontjával az 1995/27-es APEH iránymutatásával kapcsolatosan a számla kijavítására vonatkozóan. A kijavításnak, mint ezen iránymutatásban, illetőleg az egyéb jogszabályokban is névelírás, szám, számítási hiba, vagy más hasonló elírás esetén van helye.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint sem minősülhet névelírásnak az az eset, amikor három, négy éves bérleti jogviszony során 58 db kiállított számlában és a mellékelt bérleti szerződésben azonosan van feltüntetve a bérlő neve. A perben továbbá rendelkezésre álltak azokat a fizetéseket igazoló bizonylatok, melyek szerint valamennyi esetben a bérleti díj fizetése J. László részéről történt meg.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság az adóhatóságnak az Art. 1. § (7) bekezdésében foglalt azon jogosultságával, hogy a szerződéseket, ügyleteket jogosult minősíteni. A perbeli esetben ez a minősítése megfelelt a jogszabálynak.
Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a munkaszerződés és a megbízási jogviszony közötti különbségeket.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdés alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.147/2002.)