AVI 2005.7.76

Az eljárás során bekövetkezett jogszabályváltozást akkor kell figyelembe venni, ha az az ügyfélre kevésbé terhes jogkövetkezmény alkalmazását eredményezi (1987. évi XI. tv. 12. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az adóhatóság a felperesnél 2001. január-május időszakra, szeptember időszakra, valamint 2001. III. negyedévére kiterjedően kiutalás előtti általános forgalmi adónem ellenőrzést folytatott le. Az ellenőrzés eredményeképpen az adóhatóság megállapította, hogy a felperes egyes számlák alapján jogosulatlanul igényelt vissza általános forgalmi adót, ezért a visszaigénylési kérelmét elutasította és a felperest bírság fizetésére kötelezte. Az elsőfokú adóhatóság a megállapításait három határozatában...

AVI 2005.7.76 Az eljárás során bekövetkezett jogszabályváltozást akkor kell figyelembe venni, ha az az ügyfélre kevésbé terhes jogkövetkezmény alkalmazását eredményezi (1987. évi XI. tv. 12. §)
Az adóhatóság a felperesnél 2001. január-május időszakra, szeptember időszakra, valamint 2001. III. negyedévére kiterjedően kiutalás előtti általános forgalmi adónem ellenőrzést folytatott le. Az ellenőrzés eredményeképpen az adóhatóság megállapította, hogy a felperes egyes számlák alapján jogosulatlanul igényelt vissza általános forgalmi adót, ezért a visszaigénylési kérelmét elutasította és a felperest bírság fizetésére kötelezte. Az elsőfokú adóhatóság a megállapításait három határozatában rögzítette, mely határozatokat az alperes, mint másodfokú hatóság határozatával helyben hagyott. A felperes keresetében e három alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. A felperes álláspontja az volt, hogy a vitatott számlák hitelesnek tekinthetők, ezért az adólevonási, visszaigénylési jogát jogszerűen gyakorolta.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A megyei bíróság 13. számú ítéletével az alperes keresettel támadott három határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
A megyei bíróság a keresetet részben találta megalapozottnak. A bíróság a rendelkezésre álló adatok, valamint az általa lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján, figyelemmel az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja, 43. § (4) bekezdése, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdése és 166. § (2) bekezdése alapján megállapította, hogy az alperes által kifogásolt számlák nem feleltek meg a jogszabályi követelményeknek, adóelszámolás alapjául nem szolgálhattak. Az alperes határozatában helyesen mutatott rá az egyes esetekben a számlák formai hiányosságaira, illetőleg a tartalmi ellentmondásokra. Hangsúlyozta a bíróság, hogy a Legfelsőbb Bíróság közzétett állásfoglalásai alapján kialakult gyakorlat értelmében csak a tartalmi és formai feltételek együttes megléte esetén kerülhet sor az adólevonási jog gyakorlására. A szerződéses kapcsolatokban a több "láncszemen történő" vizsgálat folytatása önmagában nem kifogásolható, amennyiben szükséges az ügy tényállásának felderítéséhez.
A bíróság ugyanakkor megállapította, hogy az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdését a 2002. évi XLII. törvény 67. §-a 2003. január 1. napjától kezdődően módosította. Ezt a rendelkezést a törvény 305. § (5) bekezdése értelmében a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. Az új szabályozás szerint a számlában az egyszerűsített számlában és a számlát helyettesítő okmányban feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős, a bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán az a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe vevő kellő körültekintéssel járt el.
A felperesi elvárhatóság vizsgálata összetett kérdés, mely az alkalmazott szerződéses láncolatra is tekintettel egyértelműen nem volt megítélhető. Ugyanakkor utalt a bíróság arra is, hogy az érdemi döntést az adóhatóságtól nem veszi át olyan kérdésben, amelyről korábban a hatóság nem döntött. Ezért a bíróság úgy rendelkezett, hogy az új eljárás során a jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezések alapján kell az alperesnek megvizsgálnia azt, hogy a felperes a szerződések megkötésekor, valamint a teljesítéskor milyen magatartást tanúsított, mennyiben járt el kellő körültekintéssel a számla befogadásakor. A bíróság rögzítette azt is, hogy az adólevonás eredeti feltételei körében további vizsgálatot nem kell végezni, e körben ugyanis a bíróság a határozatokat jogszerűnek és megalapozottnak ítélte.
A jogerős ítélet ellen az alperes jelentett be felülvizsgálati kérelmet; kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen azt sérelmezte, hogy a bíróság a 2003. január 1-jétől hatályos új jogszabályi rendelkezések alkalmazását írta elő egy olyan ügyben, ahol az adóhatóság a 2001. évi különböző hónapokra elrendelt általános forgalmi adónemben tartott vizsgálat alapján tett megállapításokat. Az adóhatóság határozatait, - mint azt a megyei bíróság ítélete is tartalmazza, - a 2002. évben hatályos jogszabályi előírások figyelembevételével hozta meg. Tehát a határozatok az érdemi döntés kiadásának időpontjában a törvényesség feltételeinek mindenben megfeleltek. Az alperes az Áfa. tv. módosításával hatályba léptetett szempont rendszer vizsgálatára az adóügy jogerős lezárásakor nem volt köteles. Az alperes álláspontja szerint a jogerős másodfokú határozattal elbírált adóügy "folyamatban lévő ügynek" nem tekinthető, akkor sem ha azt az adózó a bíróság előtt keresettel támadta. Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte annak az elvi kérdésnek az eldöntését, hogy mi számít folyamatban lévő közigazgatási ügy fogalmának. Az alperes másodlagos kérelme az volt, hogy a Legfelsőbb Bíróság mellőzze az új eljárásra kötelezést. Az alperesi adóhatóság ugyanis a tényállási tisztázási kötelezettségének az eset összes körülményeinek feltárásával eleget tett. Így az adózó körültekintő magatartása, vagy annak hiánya a rendelkezésre álló adatok alapján elbírálható, ezért megismételt eljárás elrendelése az ügyben nem szükséges.
A Legfelsőbb Bíróság 2. számú végzésével az ügyben a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 13. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet azon megállapítását, mely szerint az alperes által kifogásolt számlákat - amelyekre hiteltelenségük miatt adólevonási jog nem volt alapítható - a peres felek nem támadták, e vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet nem bírálta felül.
Eldöntendő elvi kérdés az volt az ügyben, hogy a 2003. január 1-jén hatályba lépett Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazandó-e a bírói eljárás során, figyelemmel a hatályba léptető rendelkezésre, mely szerint a módosított rendelkezést a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény 305. § (1) bekezdése szerint az általános forgalmi adót módosító rendelkezések a (3)-(10) bekezdésekben foglaltak figyelembevételével 2003. január 1-jén lépnek hatályba, a rendelkezéseit azokra az esetekre kell először alkalmazni, melyekben az adófizetési kötelezettség illetve az adólevonási jogosultság keletkezésének időpontja 2002. december 31. napját követi.
A 305. § (5) bekezdése szerint az Áfa. tv. 67. §-ával megállapított 44. § (5) bekezdésének rendelkezéseit e törvény hatályba lépésekor folyamatba lévő ügyekben is alkalmazni kell.
A jogalkotó tehát az általános forgalmi adó törvényt módosító rendelkezések közül a hatályba lépés szempontjából kiemelte az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében elrendelteket azzal, hogy ez utóbbit már a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
Itt merül fel a kérdés, mit kell érteni a "folyamatban lévő ügyön" a közigazgatási eljárásban hozott határozatok esetében. Ez a kérdés nem korlátozódhat a jelen adóügyi eljárásban hozott határozatokra, hanem általános elvi jellegű felvetés, amely valamennyi közigazgatási határozatra vonatkozhat, ha a jogszabály részletes kifejtést nem tartalmaz.
A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során a bíróság elsősorban azt vizsgálja, a közigazgatási határozat érdemben megfelel-e a jogszabályoknak. A határozatok jogszabálysértése esetén megállapítható anyagi- és eljárásjogi szabályok megsértése is.
A bírósági gyakorlatban kialakult az a szabály, hogy a jogszabálysértést mindig az igény keletkezésének, illetve a határozat meghozatalának időpontjában hatályban lévő jogszabályok alapján kell elbírálni. A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során ugyanis gyakori, hogy az elbírálás időpontjában már nem az a jogszabály van hatályban, mint amikor a határozatot hozták. A jogalkotó különböző módon rendelkezik a hatályon kívül helyezett, illetve az új jogszabályi rendelkezések alkalmazásáról a közigazgatási jogviszonyok körében.
Így például az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvényt módosító rendelkezések, mint az 1997. január 1-jei hatályba lépésekor, illetőleg hasonló módon a 2002. évi XLII. törvénnyel módosított hatályba lépésekor úgy rendelkezett, hogy az adózás rendjéről szóló törvényt módosító rendelkezéseket hatályba lépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben alkalmazni kell azzal, hogy a hatályba lépést megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre az adózóra összességében kevésbé terhes bírság pótlék feltételeket határozták meg, a kötelezettségre legfeljebb az ott megjelölt legmagasabb mérték alkalmazható.
Egyes esetekben azonban az új jogszabályt a folyamatban lévő ügyekben korlátozás nélkül rendeli alkalmazni a jogalkotó. Így például a személyi kárpótlásról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló 1997. évi XXIX. törvény, mely 1997. június 7-én lépett hatályba, és a törvény 14. §-ának (1) bekezdése értelmében rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kellett.
Ugyancsak hasonló módon rendelkezett a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvényt módosító 2000. évi XCIII. törvény 277. § (1) bekezdése, amely egyes módosított rendelkezéseket a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni rendelt.
E törvényi rendelkezéseknél merült fel az a kérdés először, mit kell érteni a folyamatban lévő ügyön.
Áttekintve az azóta kialakult bírói gyakorlatot, a Legfelsőbb Bíróság megállapította, egyértelmű és következetes a bírói gyakorlat abban, hogy a közigazgatási ügy mindaddig folyamatban van, amíg a bíróság jogerős ítéletet nem hoz.
A jogerősen elbírált ügy jelenthet mind alaki, mind anyagi jogerőt. Jogerősen elbírált közigazgatási ügyön az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 77. § (3) bekezdése szerint az ügyben másodfokon hozott határozatot értjük, amely a közléssel válik jogerőssé. A jogerős határozat végrehajtható, kivéve ha a bírósági felülvizsgálata kérhető. E rendelkezés alapján tehát megállapítható, hogy amennyiben a közigazgatási eljárást bírói felülvizsgálat követi, úgy a közigazgatási eljárásban beállt jogerőt alaki jogerőnek kell tekinteni. Ez esetben az anyagi jogerő csak a bírósági eljárásban következik be. Az adóhatósági határozatok végrehajthatóságát az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 86. § (2) bekezdése értelmében a bírósági felülvizsgálat nem érinti, a végrehajtás és felfüggesztéséről a bíróság az adózó kérelmére végzéssel határoz. Ez a rendelkezés azonban nem változtat azon az elvi megállapításon, hogy az adóügyi határozatok bírósági felülvizsgálata esetén is az anyagi jogerő csak a bírósági eljárásban következik be. Ebből az is következik, hogy amennyiben a közigazgatási határozat felülvizsgálata érdekében még folyik a bírói eljárás, - amikor új jogszabály lép hatályba, és a rendelkezés szerint "a folyamatban lévő ügyben is alkalmazni kell az új jogszabályt" -, a bíróság a hatályba lépett új jogszabály alapján köteles eljárni. A közigazgatási határozat ugyanakkor a meghozatalakor hatályos jogszabályoknak megfelelhetett, tehát nem volt törvénysértő.
Ezért kellett például alkalmazni a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény azon rendelkezését, mely szerint ha a jövedéki bírság összegének tekintetében az ügyfélre nézve kedvezőbb az új szabályozás mint a korábbi, azt a 84. § (7) bekezdés a/1 pontja szerint a folyamatban lévő ügyek elbírálására is alkalmazni kellett.
Az ilyen ügyekben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy mivel az alperesi határozat hatályon kívül helyezése nem jogszabálysértés, hanem az időközbeni jogszabály változásra hivatkozással történt, az alperes nem tekinthető pervesztesnek, ezért nem is kötelezhető perköltség fizetésére. (2002. évben a Bírósági Határozatokban megjelent 122. eset).
Itt említendő az a korlát, amely a jogszabály változás alkalmazásánál viszont figyelembe veendő, ez pedig a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (2) bekezdése, mely szerint a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.
Ezt állapította meg a Legfelsőbb Bíróság a 2001. évben a Bírósági Határozatokban megjelent 505. esetében, amikor kimondta, hogy az eljárás során bekövetkezett jogszabály változást akkor kell figyelembe venni, ha az ügyfélre kevésbé terhes jogkövetkezmény alkalmazását eredményezi.
Ez utóbbi fontos alapelv a közigazgatási eljárásokban, mely szerint amennyiben az új szabályozás kedvezőbb az ügyfélre, úgy a visszamenőleges alkalmazásnak sincs akadálya.
Lényegében ez a jogelv érvényesülése tette indokolttá a jogalkotó számára adott esetben az új jogszabályi rendelkezések folyamatban lévő ügyekben való alkalmazásának kimondását.
A Legfelsőbb Bíróság perbeli esetben is azt állapította meg, hogy a jogalkotó az Áfa. tv. módosításának a 44. § (5) bekezdésre vonatkozó rendelkezését is azért helyezte a folyamatban lévő ügyekben alkalmazandók közé, mivel így kívánta érvényesíteni az esetleges kedvezőbb elbírálást az adólevonási joggal élő adózók számára. Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet megállapításával az alperes másodlagos kérelme vonatkozásában is. Tekintettel arra, hogy az adóhatóság határozata meghozatalakor az új jogi szabályozás hiányában a felperesi magatartást az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerint még nem értékelhette, hatáskör elvonást jelentene, ha e kérdésben először a bíróság foglalna állást a peres eljárás folyamán. Ezért helyesen rendelkezett az elsőfokú bíróság akként, hogy a keresettel támadott határozatok hatályon kívül helyezésével egyidejűleg az alperest új eljárásra kötelezte, mely új eljárás során mód van az új jogszabályi rendelkezések szerinti határozat meghozatalára.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.501/2003.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.