adozona.hu
AVI 2005.6.71
AVI 2005.6.71
Az adóperben az adózónak kell bizonyítani, hogy a becslési eljárás jogalapja nem állt fenn (Pp. 164. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az elsőfokú adóhatóság 1995., 1996. és 1997. évekre személyi jövedelemadó és általános forgalmi adónemben ellenőrzést folytatott.
A felperes egyéni vállalkozóként pékséget üzemeltet, ahol kenyér, péksütemény és egyéb pékáru gyártása történik, általános forgalmi adó alanya, a termékek a 12%-os általános forgalmi adókulcs alá tartoznak.
A vizsgálat megállapította, hogy a felperes által könyvelt árbevétel, melynek alapján az általános forgalmi adóalapot meghatározza nem elfogadha...
AVI 2005.6.71 Az adóperben az adózónak kell bizonyítani, hogy a becslési eljárás jogalapja nem állt fenn (Pp. 164. §).
A felperesnél az elsőfokú adóhatóság 1995., 1996. és 1997. évekre személyi jövedelemadó és általános forgalmi adónemben ellenőrzést folytatott.A felperes egyéni vállalkozóként pékséget üzemeltet, ahol kenyér, péksütemény és egyéb pékáru gyártása történik, általános forgalmi adó alanya, a termékek a 12%-os általános forgalmi adókulcs alá tartoznak.
A vizsgálat megállapította, hogy a felperes által könyvelt árbevétel, melynek alapján az általános forgalmi adóalapot meghatározza nem elfogadható, belső összefüggési hibák, ellentmondások alapján feltételezhető volt, hogy a felperes bevételeit nem teljes körűen könyvelte. Ezért az adóhatóság az ellenőrzés során becslési eljárást folytatott, melynek során a bizonylatokat tételesen átvizsgálta, vizsgálta továbbá a nyitó- zárókészletet, az anyagbeszerzést, a sütőkapacitást, az alkalmazottak számát, a napi munkaidőt, a munkanapok számát, a gépek kapacitását. A becslési eljárás során a bevételként könyvelt, értékesített termékek liszt szükségletének és a rendelkezésre álló liszt mennyiségnek a különbözetéből legyártható, - a könyvelt bevétel zömét képező kenyér és péksütemény - termék értékesítésével elérhető bevételt határozták meg. A becsült árbevételnél figyelemmel voltak arra, hogy a többletgyártáshoz szükséges alapanyag rendelkezésre állt. Az egyes kemencék kapacitásánál kitértek a gépkönyv szerinti adatokra és a vásárolt gázolaj mennyiségre, valamint a dolgozók létszámára.
A vizsgálati jegyzőkönyvre a felperes észrevételt tett és becsatolta Cs. Péter okleveles gépészmérnök igazságügyi szakértő véleményét, aki az egyes gépek sütőteljesítményét vizsgálta, és így számította ki az egyes évekre süthető mennyiséget.
Az észrevétel és az igazságügyi szakértői vélemény alapján az adóhatóság módosító jegyzőkönyvet vett fel, ahol megállapította hogy a szakértő által megadott sütőkapacitáshoz képest az adóhatóság még kevesebbet is számított. Ezen túl kitért az egyes felperesi észrevételekre.
Az adóhatóság az ellenőrzés eredményeképpen meghozott 2000. július 17-én kelt elsőfokú határozatával a felperes terhére a két adónemben összesen 10 426 508 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 10 053 508 Ft minősült adóhiánynak. Az adóhiány összege után 5 026 000 Ft bírságot és 8 743 000 Ft késedelmi pótlékot szabott ki.
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság 2000. október 31-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A határozat megállapította, hogy jogos volt a becslési eljárás, mivel a felhasznált alapanyagokból lényegesen több termék előállítására és értékesítésére lehetett következtetni a felperes által vallottnál. Az egyes évek felhasznált liszt mennyiségét, a liszt beszerzések, valamint a nyitó- és zárókészletek alapján állapította meg. Ezen túl figyelembe vette a dokumentált veszteségeket, továbbá 10% lisztveszteséget vélelmezett. A termékek összetételére a felperes által rendelkezésre bocsátott gyártmánylapokat vette figyelembe. A sütőkapacitást a felperes által becsatolt szakértői véleménnyel összevetve vizsgálta. A szakértő által biztosított volt a pékség szakképzett vezetése ezért nem fogadta el azt a felperesi észrevételt hogy a szakképzettség hiánya vezetett a hiányokra. Megállapította, hogy az anyaghiányról nyilvántartás vezetése nem történt, egyetlen selejtezési jegyzőkönyv volt, ezt figyelembe vette. A 10%-os lisztveszteségbe a termelés normál vesztesége belefért.
Így összegezve megállapította, hogy a becslés módszere is helytálló volt.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Álláspontja az volt hogy a becslés feltételei nem álltak fenn. Valamennyi évre vonatkozóan idősorban lefűzött, lekönyvelt bevételei, és kiadási bizonylatai rendelkezésre álltak, melyet a vizsgálat rendelkezésére bocsátott. Az adóhatóság nem bizonyította a bizonylatok valótlanságát, illetőleg hamis, eltitkolt bevételt. A pénztárkönyv, az analitika, az alapbizonylatok helytállók voltak, az egyszeres könyvvitel zárt rendszerének megfeleltek. A tényállás feltárása nem történt meg, az adóhatóság a helyszínen nem győződött meg a termelési feltételekről, és nem bizonyította, hogy a rendelkezésre álló liszt mennyiségből olyan készáru lett, amelynek értékesítése is megtörtént. A felperes sérelmezte, hogy nem vették figyelembe, a hiány az, melynek oka ismeretlen. Megjegyezte, hogy a raktára nem zárt, és nem biztosította az egyszemélyes leltárfelelősség érvényesítését. A hiányból és a veszteségből becsült bevételt a perbeli évekre hatályos számviteli törvényt nem ismerte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
Az elsőfokú bíróság bizonyítási eljárást folytatott, amelynek során meghallgatta a felperest személyesen, valamint a vállalkozás vezetésében közreműködő társát T. Lászlót tanúként. Ezt követően a megyei bíróság 17. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság ítéletében idézte az adózás rendjéről szóló 1991. évi XCI. törvényt, (Art) 60. § (1), (2), és (3) bekezdését, és megállapította, hogy a becslési eljárás jogalapja fennállt. Ennek során az adóalapot nem rekonstruálni, hanem valószínűsíteni kell. Az adóalap megállapítása közvetetten történik, az adófizetési kötelezettség pedig a vélelmezett adóalap után keletkezik. A bíróság értékelte az adóvizsgálati, valamint a peres eljárás során felmerült adatokat, és megállapította, hogy az alperes helyesen alkalmazta a becslést, és annak alkalmazott módszerét is helyesen választotta meg. Az adóhatóság a becslési eljárás során a felperes könyvelésére, számláira támaszkodott, sőt a szakértő által megállapított sütőkapacitás nagyságánál a felperesre kedvezőbb értékeket vette figyelembe. A felperes által indítványozott további tanúbizonyítástól eredmény nem volt várható, ezért erre vonatkozó bizonyítási indítványt elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítéletek hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes fenntartotta azt a korábban is hangsúlyozott álláspontját, hogy a becslés jogalapja nem állt fenn. Az adóhatóság nem bizonyította, hogy az anyagkimutatás és a könyvelése alkalmatlanok a bevételei kimutatására, a pékség valós működésének, termelésének feltételei regisztrálására. Az adóhatóság ugyanis nem bizonyította, hogy bármely bizonylat alakilag, tartalmilag ne lett volna valós, ezért elsődlegesen az volt az álláspontja hogy nem kerülhetett volna sor a becslési eljárás lefolytatására. A becslés feltételeinek fennálltát az adóhatóság nem bizonyította. Az azt követő kérdések már a becslés módszerére tartoznak.
A felperes a felülvizsgálati tárgyaláson bejelentette, hogy az adóhatóság a méltányossági kérelmének helyt adott, és utóbb hozott határozatával a kiszabott bírságot és késedelmi pótlékot elengedte, a fizetendő adóhiány mértékét pedig csökkentette.
Az alperes a felülvizsgálati tárgyaláson előterjesztett szóbeli kérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 17. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és helytálló volt az abból levont jogi következtetése is.
Az adóigazgatási eljárás során az adóhatóságnak kell a tényállást feltárnia, az egyes adatokat, bizonylatokat, okiratokat pedig a felperesnek kell rendelkezésre bocsátania. Ebben az eljárási szakaszban az adóhatóság és az adózó alá- és fölérendeltségi viszonyban vannak egymással. Az adóigazgatási eljárás során az alperes adóhatóság bizonyította a tényállás tisztázásával, hogy az Art. 60. § (1) és (2) bekezdésében foglalt becslési eljárás jogalapja fennállott. A rendelkezésre álló iratok alapján ugyanis feltehető volt, hogy a termékértékesítésből származó könyvelt bevétel összege, valamint az adott években felhasznált alapanyag és segédanyagok mennyisége, illetőleg értéke között ellentmondás van, és az egyéb adatokra is figyelemmel alaposan következtethető volt az, hogy a felperes több terméket állított elő, így nem került minden könyvelésre. Az adóhatóság ez okból becslési eljárást folytatott, amelynek részletesen ismertette a módszerét és ebből lehetett megállapítani a becslés eredményét. Ezen határozati megállapítással szemben nyújtott be a felperes keresetet a bírósághoz. A polgári peres eljárásban a peres felek már mellérendeltségi viszonyban vannak, itt érvényesül a Polgári perrendtartás előírása a bizonyítási eljárás szabályaira. A Pp. 164. § alapján a bizonyítási teher a felperesen van. A felperesnek kellett tehát bizonyítania az általa választott bármilyen bizonyítási eszközzel, hogy a becslési eljárás jogalapja nem állt fenn, illetőleg a becslés módszere nem volt megfelelő. A bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatását követően megállapította hogy a felperes ezt a bizonyítási kötelezettségét nem tudta teljesíteni és az alperes helyesen alkalmazta a becslési eljárást, annak jogalapja fennállott és helyes volt a becslés módszere is.
A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítási eljárás lefolytatásának a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján nincsen helye.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló adatok alapján dönt. Ugyancsak nincs helye a peres eljárás során a bizonyítékok mérlegelésével hozott döntés bizonyítékok felülmérlegelésével lefolytatott megváltoztatására. A bizonyítékok felülmérlegelésére kivételes esetben van lehetőség, mégpedig akkor amikor a bizonyítékok mérlegelése nyilvánvalóan okszerűtlen, iratellenes, a tényállás hiányos volt.
A jelen perbeli esetben a Legfelsőbb Bíróság ilyet nem észlelt, és megállapította hogy a jogerős ítélet a rendelkezésre álló adatok és bizonyítékok okszerű helyes mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy az adott esetben a becslési eljárás Art. 60. §-ában írt feltételei fennállottak. Az adóhatóság helyesen alkalmazta a becslést és helytálló volt a lefolytatott becslés módszere és az abból levont következtetések is.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet jogszabály-ellenességét nem tudta megállapítani, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35135/2002.)