AVI 2005.6.70

A külföldi székhelyű vállalkozás adóalanyiságával kapcsolatos adózói jogokat az adózási ügyvivőként eljáró fióktelep végzi (1990. évi XCI. tv. 9. §, 1992. évi LXXIV. tv. 4. §).

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes, mint a B. GmbH Magyarországi Fióktelepe és adózási ügyvivője a külföldi cég nevére kiállított bizonylatok alapján áfát igényelt vissza. Az alperes jogerős határozataival helybenhagyott elsőfokú határozatok 1999. május és június hónapra jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére azzal, hogy a számlákon vevőként nem a felperes szerepelt, így az áfa-levonási jog az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése értelmében nem gyakorolható.
Az elsőfokú bí...

AVI 2005.6.70 A külföldi székhelyű vállalkozás adóalanyiságával kapcsolatos adózói jogokat az adózási ügyvivőként eljáró fióktelep végzi (1990. évi XCI. tv. 9. §, 1992. évi LXXIV. tv. 4. §).
A felperes, mint a B. GmbH Magyarországi Fióktelepe és adózási ügyvivője a külföldi cég nevére kiállított bizonylatok alapján áfát igényelt vissza. Az alperes jogerős határozataival helybenhagyott elsőfokú határozatok 1999. május és június hónapra jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére azzal, hogy a számlákon vevőként nem a felperes szerepelt, így az áfa-levonási jog az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése értelmében nem gyakorolható.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatait - az elsőfokú határozatokra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában részletesen ismertette a jogkérdés eldöntéséhez kapcsolódó joganyagot. Így a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és a kereskedelmi képviseletéről szóló 1997. évi CXXXII. törvény (továbbiakban: Tv.) 2. § b) és 13. pontját, valamint a törvény preambulumát, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 9. § (5) bekezdését, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 4. § (3) bekezdését. Utalt még az Art. módosításáról szóló 1997. évi CX. törvény indokolására, és az Áfa. tv. módosításáról szóló 1997. évi CVII. törvény indokolására is.
A jogerős ítélet ezen jogszabályhelyek és törvények indokolása alapján megállapította, hogy az adózási ügyvivő a magyarországi adóviszonyokban a jogok érvényesítése és a kötelezettségek teljesítése során egyrészt azonos önmagával, másrészt azonos a külföldi székhelyű vállalkozással. Azonosságából eredően nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a nem az azonosságot megtestesítő adózási ügyvivő nevére szóló, hanem a megtestesített külföldi székhelyű vállalkozás nevére szóló bizonylat alapján nincs helye áfa-visszaigénylésnek. A külföldi székhelyű vállalkozást megillető jogokat a fióktelep testesíti meg, és ebből eredően gyakorolja is azokat.
A jogerős ítélet ezért az alperesi határozatokat - az elsőfokú határozatokra kiterjedően is - hatályon kívül helyezte azzal, hogy a felperest, mint adózási ügyvivőt a külföldi székhelyű vállalkozással azonosnak tekintve kell elbírálni az áfa-visszaigénylési kérelmeket.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan pedig annak hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt elsőfokú bíróság új határozat hozatalára utasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a feltárt tényállásból helytelen jogi következtetéseket vont le, iratellenes, ellentétes az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdés a) pontjával és a Pp. 221. §-ával. Az Sztv. és az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdése alapján csak a nevére szóló, a saját tevékenységét tükröző bizonylatok alapján illetheti meg az adóalanyt az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adólevonási jog. Álláspontja szerint az Art. 9. § (5) bekezdéséből is az következik, hogy a számlának a fióktelep nevére kell szólnia.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 7. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet a tényállást helyesen állapította meg, igen részletesen ismertette a jogvita eldöntéséhez kapcsolódó jogszabályokat és jogalkotói szándékokat, és ezek együttes értékelésével helyes jogkövetkeztetésre jutott, amellyel a Legfelsőbb Bíróság is minden egyetértett.
Az alperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság is hivatkozik a Tv. 2. § b) pontjára, mely szerint e törvény alkalmazásában fióktelep a külföldi vállalkozás jogi személyiséggel nem rendelkező, gazdálkodási önállósággal felruházott olyan szervezeti egysége, amelyet önálló cégformaként a belföldi cégnyilvántartásban a külföldi vállalkozás telephelyeként bejegyeztek. Az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdése értelmében adóalany az a természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli szervezet, aki (amely) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet és saját nevében gazdasági tevékenységet végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére.
A külföldi vállalkozás jogi személyiséggel nem rendelkező fióktelep adóalanyisága az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdése alapján akkor is megállapítható, amikor saját neve alatt szerez jogokat. Erre utal a jogerős ítélet azon megfogalmazása, hogy az adózási ügyvivő a magyarországi adóviszonyokban a jogok érvényesítése és a kötelezettségek teljesítése során egyrészt azonos önmagával, amikor saját nevében jogokat szerez és kötelezettségeket vállal a Tv. 2. § b) pontjára figyelemmel, és adóalanyisága az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdése alapján megállapítható.
A külföldi vállalkozás fióktelepe azonban ennél összetettebb gazdálkodási forma. Az Art. módosításáról szóló 1997. évi CX. törvény indokolása is kifejti, hogy a fióktelep új adózási típussal gazdagítja a megszokott szervezeti formákat. A fióktelepet, mint a külföldi székhelyű vállalkozás adózási ügyvivőjeként határozza meg. Az Art. 9. § (5) bekezdése szerinti a külföldi székhelyű vállalkozás nevében és érdekében belföldi gazdasági tevékenységével összefüggésben adózási ügyvivőként kizárólag belföldi fióktelep járhat el, ha a külföldi vállalkozás belföldi fióktelep alapítására köteles, vagy egyébként ilyennel rendelkezik. Az adózási ügyvivő teljesíti a külföldi vállalkozás (1) bekezdésben említett kötelezettségeit, továbbá gyakorolja az adózót megillető jogokat is.
Visszatérve a korábbi gondolatmenetre, amennyiben a fióktelep saját nevében saját tevékenységével kapcsolatban szerez jogokat és vállal kötelezettségeket, fel sem merül a külföldi székhelyű vállalkozás adózási ügyvivőkénti jellege. Adózási ügyvivőként akkor tudja teljesíteni a külföldi vállalkozás kötelezettségeit és gyakorolni az adózót megillető jogokat, ha azokat a kötelezettségeket külföldi vállalkozás vállalta, illetve a külföldi vállalkozás szerezte meg a jogokat. Ez pedig feltételezi, hogy a külföldi vállalkozás nevére, személyére vonatkoznak a jogok és kötelezettségek.
Ezzel kapcsolatban állapította meg a jogerős ítélet, hogy az adózási ügyvivő másrészt azonos a külföldi székhelyű vállalkozással. A nem az azonosságot megtestesítő adózási ügyvivői jelleg esetében a bizonylat értelemszerűen nem az adózási ügyvivő nevére szól, hanem a külföldi székhelyű vállalkozás nevére. A külföldi székhelyű vállalkozást megillető jogokat azonban mégiscsak a fióktelep testesíti meg, és ő is jogosult gyakorolni.
Az Áfa. tv. 4. § (3) bekezdése is kifejti, hogy a külföldi székhelyű vállalkozás adóalanyiságát belföldön végzett gazdasági tevékenysége erejéig - ha törvény másként nem rendelkezik - az általa e célra létesített fióktelep testesíti meg. Az Áfa. tv. módosításáról szóló 1997. CVII. törvény indokolása is kifejti, hogy az Áfa. tv. rendszerében - a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő fiókszabályozás bevezetésével összefüggésben - a külföldi központ adóalanyiságát a belföldi fiókja útján gyakorolja, vagyis a fiók fogja a külföldi székhelyű vállalkozás adóalanyiságából fakadó kötelezettségeket teljesíteni, és a központot e miatt megillető jogokat érvényesíteni.
Márpedig a külföldi székhelyű vállalkozás adóalanyisága csak abban az esetben merülhet fel, ha a bizonylat, számla az ő nevére lett kiállítva, mint ahogy a perbeli esetekben is történt. Az Art. 9. § (5) bekezdése, a Tv. 2. § b) pontja és az Áfa. tv. 4. § (3) bekezdése egybevetése alapján viszont azt lehet megállapítani, hogy a külföldi székhelyű vállalkozás adóalanyiságával kapcsolatos adózói jogokat az adózási ügyvivőként eljáró fióktelep végzi, vagyis ő lesz jogosult az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján az általános forgalmi adót visszaigényelni. E körben a Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy az adóalanyiság fogalmát és az adó-visszaigénylési jogosultság feltételeit alapvetően az Áfa. tv. és nem az Sztv. határozza meg, ezért az ezzel kapcsolatos alperesi kifogásokat a Legfelsőbb Bíróság nem találta megalapozottnak.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogerős ítélet nem sértette meg a Pp. 221. §-ában foglaltakat, mert az ítélet indokolásában szerepel az általa megállapított tényállás, megjelölte a jogszabályokat, amelyeken a bíróság ítélete alapszik, és indokolta is, hogy ezen jogszabályhelyek egybevetése alapján miért adott helyt a felperesi keresetnek.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet irat-ellenességére is hivatkozik. E körben a Legfelsőbb Bíróság az íratok alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a 2001. február 8. napján megtartott tárgyaláson hozott 5. sorszámú végzésével kötelezte az alperest, hogy 30 napon belül előkészítő iratát csatolja az - álláspontja szerint adójogi jogszabályoknak megfelelő - adózási ügyvivő modellezésére vonatkozóan. Az alperes 6. sorszám alatt valóban részletes előkészítő iratot csatolt, de ahogy a jogerős ítélet is tartalmazza, működőképes modellt nem tárt a bíróság elé. Az alperes ezen előkészítő irata sem tartalmazza, hogy az alperes jogi álláspontja szerint mi az adózási ügyvivő szerepe, milyen jogok és kötelességek illethetik meg, különös tekintettel az Art. 9. § (5) bekezdésére, mely kimondja, hogy az adózási ügyvivő gyakorolja az adózót megillető jogokat is. Erre figyelemmel e körben a jogerős ítélet iratellenessége nem állapítható meg.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.081/2002.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.